Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-04 / 27. szám

Húszéves a siófoki templom ► 1990 júniusának utolsó szombatján szentelték fel a siófoki evangéli­kus gyülekezet templomát, amelyet Makovecz Imre tervei alapján nagy összefogással és Siófok finn testvérvárosa, Oulu dómtemplomi gyü­lekezetének a segítségével épített meg a maroknyi, de hitben bátor kö­zösség. Erre a csodára, Isten templomépítő szeretetére emlékeztek az ünnepi hálaadó istentiszteleten, június utolsó szombatján a finn és né­met testvérgyülekezetekből érkezettekkel, valamint a városok meg­hívott vendégeivel. Dr. Fabiny Tamás püspök Lk 21,28 alapján tartott igehirdetésében a szent idő és a szent tér Istentől ren­delt és fontos céllal adott ajándékát ragyogtatta fel. Emlékeztetett arra, hogy nemcsak egykor volt, hanem ma is működő ereje van a szent tér­ben szent időt eltölteni kész ember életében Isten építő szeretetének. !► Folytatás a 3. oldalon Az Urat keressük, és élünk Évzáró az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► Tanévzárás, jubilálok köszöntése, oklevelek átadása, rektorbúcsúzta­tás - röviden ennek jegyében zajlott június 25-én délután az Evangé­likus Hittudományi Egyetem (EHE) tanévzáró alkalma. Az istentisz­teleten az egyetem lelkésze, Zsíros András szolgált igehirdetéssel, a li­­turgus Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetője volt. Ámósz próféta szavai - „disrúni vihjú” („Engem keressetek, és éltek", Ám 5,4) - álltak dr. Csepregi Zoltán rektor beszédének középpontjában, mellyel hivatalosan is bezárta az Evangélikus Hittudományi Egye­tem 117. tanévét. Kiemelte, milyen sok okuk van a hálaadásra, mennyi jubileumot ünnepelhettek ebben az évben - az EHE évzárójával egy idő­ben ülték meg a Magyarországi Evangélikus Egyház megalapításá­nak tekintett zsolnai zsinat négyszá­zadik évfordulóját, négyszáznyolc­van éve az évzáróval egy napon, jú­nius 25-én olvasták fel Augsburgban az Ágostai hitvallást, valamint egy hete emlékeztek meg a teológián a hatodéves képzés tizedik születés­napjáról. Hálaadásra adott okot az is, hogy a tanév során a Magyar Felsőoktatá­si Akkreditációs Bizottság 2014-ig, il­letve 2017-ig akkreditálta az EHE doktori iskoláját és az egyetem kép­zéseit, továbbá sikerült akkreditáltat­ni a teológus mesterszakot. I*- Folytatás a 3. oldalon „Mert ha a világ a házasságot üdvösnek és tisztességesnek tartaná, nem SEMPER REFORMANDA kerülné azt, és nem ragaszkodnék a nőtlenséghez, hanem, miként egyébként is, amit szépnek és jónak ismernek el, azt óhajtják, úgy szíves örömmel lépnének házasságra is, és nem rugódoznának kézzel-lábbal ellene, mint midőn az üldözött vad az ebek ellen védi magát. Midőn ugyanis a világ any­­nyira szegődik-szabódik, majd itt, majd ott talál nehézséget, ezzel azt bizonyítja, hogy Istennek a házasságról szóló igéjét nem ismeri és nem hiszi, mert különben azzal szemben más álláspontot foglalna el. Hogy a világ e vonakodásának mi az oka, részben már fentebb jeleztük; egyik sem köti le magát szívesen, és azon aggódik, hogy rosszul üthet ki a dolog. Szükséges tehát, hogy e részben is vizsgáljuk az okokat, miért dicséri és magasztalja a Szentírás oly fennen a házasságot. A keresztyének pedig gondolkodjanak behatóan ezen okok felett, hogy a világgal szembeszállhassanak, és annak lealacsonyítása ellen a házasságot meg­védelmezhessék és nagyra becsülhessék." M Luther Márton prédikációja a házasságról Zsid 13,4 alapján (Zábrák Dénes fordítása) Burka EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 27. szám ■ 2010. július 4. ■ Szentháromság ünnepe után 5. vasárnap Ára: 250 Ft ■ Lupták György Gondolom, a burka viselése körüli vi­ta, amely egyes nyugat-európai orszá­gok közvéleményét mostanában fog­lalkoztatja, érintettség hiányában el sem jut a magyar olvasóhoz, és az egész ügy hidegen hagy bennünket. Érthető, hiszen nem él kis hazánkban több millió török és más, az iszlám vallást követő vendégmunkás. Ne­künk itt vannak a kínaiak, ők is ke­vesen ahhoz, hogy másságukkal át­lépjék az ingerküszöbünket. Hallottam a minap a rádióban egy interjút, amely mégis érdekessé tette számomra ezt a jellegzetes mo­hamedán női ruhadarabot. Azt írja a Wikipédia nevű interne­tes enciklopédia: „A burka egy egész testet elfedő muzulmán női külső vi­selet, amelyet a legtöbb afganisztáni nő hord, de láthatjuk ezt a ruhát a pa­kisztáni és észak-indiai nőkön is. Általában a hétköznapi ruhák fölött viselik, és miután a nők hazaérnek otthonukba, leveszik... A teljes afgán burka betakarja a viselője egész ar­cát, a szemek környékét kivéve, ame­lyet egyfajta háló fed. A pakisztáni és indiai hurkák viszont szabadon hagy­hatják a szemeket vagy akár az egész arcot is. Általában könnyű, kék szí­nű (legkedveltebb) anyagokból készí­tik. Megvarrásához több méternyi ru­haanyag szükséges. A kalaprészét díszítheti hímzés.” A gondot tehát az okozza, hogy a burkát viselő nőből valójában a két szembogarán kívül semmi sem látható. És e bő ruhada­rab lehetőséget ad fegyverek, esetleg testre erősített robbanószerkezetek elrejtésére is. A terrorizmustól való félelem áll valójában az európaiak burkaellenessége mögött. Abban a bizonyos rádióműsorban a riporter egy magyar hölggyel be­szélgetett, aki Törökországban él, oda ment férjhez. Felvette férje val­lását, férje kívánságára viseli is a bur­kát. Törökké vált honfitársnőnk el­mondta, hogy az iszlám világban a nők az utcán, a nyilvánosság előtt el­rejtik magukat az idegen és kíváncsi férfipillantások elől. Otthon viszont azonnal levetik a burkát, és magukat kicsinosítva, felékszerezve, illatsze­rekkel felkészítve várják haza a fér­jüket. Távol álljon tőlem az iszlám nő­férfi kapcsolat eszményítése, bizonyá­ra ott sem minden fenékig tejfel. A hallottak azonban elgondolkodta­tok. Mert nem takarnak mást, mint hogy a mohamedán feleség a testi szépségét kizárólagosan a férjének tartogatja. A nyilvánosság előtt elrej­tőzik, otthon pedig kinyílik. Míg a mi asszonyaink-lányaink pont fordítva cselekszenek. Akkor öltöznek ki, amikor elmennek otthonról. Boltban, munkahelyen kisminkelt, divatosan öltözött, illatfelhőbe burkolózó höl­gyekkel találkozunk. A mi asszonyaink, ha úgy tetszik, A szerző evangélikus lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese hódítani indulnak - de legalábbis le­aratni a vágyakozó vagy elismerő pil­lantásokat. És még csak véletlenül sem gondolok arra, hogy ugyanezek az asszonyok otthon kibújnak az elegan­ciából, otthonkába öltöznek, és hajcsa­­varókkal a fejükön tevékenykednek a kelkáposztaszagú konyhában. Mon­dom: nem, mert e gyarló képzetet a kisördög sugdossa csak a fülembe, el is hessegetem magamtól gyorsan... S akkor még nem is néztünk szét a nyári napfényben fürdő utcáinkon, tereinken. Egy szombat-vasárnap délután fel s alá sétálnak alig öltözött tinilányok a cukrászdák környékén. Szépségüket teszik közszemlére - hó­dítani akarnak? Bizonyára. S aztán egy „felszabadult” iskolai kirándulás alkalmával a tanárok és kísérők együttes erővel is nehezen tudják megfékezni a feltüzelt másik nemet - ahogyan azt már magam is átéltem olykor-olykor. Messzire kóboroltam el? Lehet. Bár valójában csak egy fáj: miért megy tönkre körülöttünk annyi há­zasság? Azok fordítanak hátat egy­másnak, rúgnak föl mindent, hagy­nak ott gyereket, maguk után pedig könnyeket és mélységes fájdalmat, akikről álmunkban sem hittük volna. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon 2008- ban 25155 házasság bomlott fel. To­vábbi szomorú adatok: míg az 1980- as években ezer házasságkötésre 346 válás jutott, addig a 2000-es években 562. A válóperek 71 százalékát a fe­leségek kezdeményezik. A két legfőbb válóok a megcsalás, félrelépés, hűt­lenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. Ha Isten a házasságban a testi-lel­ki szeretet és szerelem mérhetetlen szabadságával, teljességével és bol­dogságával ajándékozott meg ben­nünket, akkor miért tesszük azt tönkre? Az édenből való kiűzetésünk óta gyötör bennünket ez a „miért”... „Magyarországot sportnemzetnek tart­juk, de ez ironikus állítás, hiszen a lakos­ság hét-kilenc százaléka végez valamilyen sporttevékenységet. Tehát nem sportolók vagyunk, hanem szurkolók.” Interjú Novotny Zoltánnal }*■ 10. oldal „Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy lehet-e Ma­gyarországon istentiszteletet tartani könnyűze­nével, akkor azt válaszolnám, hogy igen, lehet, de akkor az nem evangélikus istentisztelet.” Vitaindító gondolatok a gyülekezeti énekről 1^- 8-9. oldal „Azok a tagállamok, amelyek­nek saját hazájukban is van takargatnivalójuk, uniós szin­ten is a szőnyeg alá söprik a kérdést.” Európa felé félúton !► 5. oldal Jubilál az Izsóp !► 7. oldal Mesélő naplók !► 8. oldal Aki lutheránusként a pápa programját szervezte ► 13. oldal Pusztuló gyülekezetek, kedvetlen lelkészek - épülő gyülekezetek, jókedvű lelkészek 9. oldal Valaki vár a kezdőkörben !► 3. oldal ...................................

Next

/
Thumbnails
Contents