Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-07 / 6. szám
12 * 2010. február 7. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Csoda Csámpitól a Tuteláig * Diplomamunkaként először mobiltelefont akart tervezni Bence Domonkos, aztán egyik tanára rábeszélésére - nem mintha hosszan kellett volna győzködnie őt... - inkább társasjátékot készít majd. Adekvát választás, ugyanis a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem végzős, formatervező szakos hallgatójának Tutela nevű játéka 2009 novemberében a Mensa HungarlQa (a magas intelligenciájú embereket összefogó Mensa nemzetközi egyesület magyarországi szervezete - a szerk.) első társasjátékversenyének győztese lett stratégiai játék kategóriában. Domonkossal és édesapjával, Bence Imre budavári lelkésszel nemcsak a Tuteláról, hanem a Bence Művek másik portékájáról, az Imádkozz okosan! gyülekezetépítő játékról is beszélgettünk. Bence Domonkos: Egészen kicsi korunktól kezdve rendszeresen játszottak velünk a szüléink. A legtöbbször talán catanoztunk (Catan telepesei, táblás stratégiai társasjáték - a szerk.), de például annak idején a Csoda Csámpi is nagy sláger volt. Utóbbi egy olyan bogárról szól, amelynek az egyik lába előre, a másik pedig hátrafelé áll. Egyszerű dobókockás játék; egy pályán kell körbemenni, mindenkinek négy bábuja van, páros dobással lehet előrelépni, páratlannal pedig hátrafelé kell menni. Bence Imre: Mások is tudják rólunk, hogy szeretünk játszani; finn barátaink például mindig társasjátékkal örvendeztetnek meg bennünket. Azt, hogy a család - négy gyermekünk van - úgy tudott és tud mind a mai napig beszélgetni, hogy közben játszik, nagy ajándéknak tartom. Ez is egy módja annak, hogy jobban megismerjük egymást, mert az, hogy valaki a játék során miként reagál egy-egy helyzetre, arról is árulkodik, hogy mi van a szívében.- Mi a fontos egy társasjátékban? Pihentető legyen vagy inkább elgondolkodtató? Vagy a kettő együtt? B. D.: Ezt nem lehet ilyen általánosan megfogalmazni; minden társasjátéknak más a célja, mint ahogyan az is a hangulatunktól függ, hogy épp mire vágyunk. Egyszer egy hosszabb, bonyolultabb stratégiai játékhoz van kedvem, máskor egy félórás, könnyed kikapcsolódásra van szükségem, valami olyasmire, ami nem igényel összetett gondolkodást.- Két játék van itt előttünk az asztalon: a Tutela és az Imádkozz okosan! Ezek, ha jól sejtem, az első csoportba tartoznak. B. I.: Az Imádkozz okosan! kimondottan közösségi, méghozzá gyülekezetépítő játék. Annak idején egy piliscsabai gyülekezeti hétvégén körülbelül nyolcvanan játszottuk először, és később találtuk ki, miként is lehetne táblás társasjátékot készíteni belőle. A grafikáját a sokak számára jól ismert Gazdálkodj okosan! mintájára készítette el Domonkos. Míg azonban az előbb említett játékban házat kell vásárolni és berendezni, addig az Imádkozz okosan!-ban gyülekezetei kell építeni, és a cél az, hogy minél többen legyenek a templomban. A leendő hívek megnyeréséhez különböző feladatokat kell teljesíteni. Énekelni kell, vagy épp egy bibliai igét kell beleszőni egy baráti beszélgetésbe. Ily módon az interaktív rész kimondottan a bibliaismeretre alapozódik. „Természetesen” az embereket el is lehet veszíteni; ha valaki rosszul teljesít, eggyel kevesebben lesznek a templomban. A játék célja az, hogy a résztvevők ráeszméljenek: a gyülekezet elsődleges feladata, küldetése a misszió, és ki-ki felismerje, milyen módon szolgálhatja a közösség lelki és fizikai gyarapodását.- Azt lehet tudni, hogy maga a játék jelen pillanatban hány helyen szolgálja a gyülekezet épülését? B. I.: Az első néhány darabot Domonkos és öccse, Győző saját kezűleg készítette el, karácsonyi ajándékképpen a testvéreim családjainak. Később, miután a Fraternet levelezőlistán meghirdettem a társasjátékot, tizenhat gyülekezet rendelte meg. Ezeket a példányokat is házilag gyártottuk le, ez azonban, sajnos, elég sokba került. De ha minden jól megy, ősszel már olcsóbban tudjuk előállítani őket. B. D.: Néhány ismerősömmel megpróbáljuk összefogni a magyarországi kis kiadókat. így költséghatékonyabban tudnánk sokszorosítani a játékainkat, és a piacra is sokkal könnyebben be tudnánk törni.- A Bence Művek másik játéka a Tutela... B. D.: Az alapötlet édesapámtól származott, és egy a Ki nevet a végén ?-hez hasonló játék volt. Egy méhkaptárszerű, hatszögű mezőkből álló táblán kellett lépegetni, a dobókockával kidobott szám alapján, mindig abba az irányba, amerre az adott szám mutat. (Minden hatszög oldalán van egy-egy szám egytől hatig.) Amikor azonban a különböző társasjátékklubok látogatói között tesztelni kezdtem a játékot, többen is azt mondták, hogy így egy kicsit gyermekded. Ekkor jött az ötlet, hogy ne a dobókocka - és így a szerencse - döntse el, merre kell továbbmennie a játékosnak, hanem különböző akciókártyák felhasználásával, mindig hat kártya közül választva ő maga dönthesse el, hogy milyen irányba indul tovább. Az akciókártyákon egytől hatig szerepelnek a számok, és vannak különböző figurás kártyák is, amelyekkel vagy a saját bábuját juttathatja előbbre a játékos, vagy az ellenfél bábuját tartóztathatja fel, akadályozhatja meg a továbblépésben.- A kerettörténetet szerint Párma földesura futárokat küld a környező városokba, és minden futárcsoportnak négy várba kell minél hamarabb eljutnia. Miért pont Olaszország a színhely? És miért pont Tutela? B. D.: Olyan nevet szerettem volna adni neki, illetve az egész játékot próbáltam úgy kialakítani, hogy adott esetben könnyen adaptálható, exportálható legyen. Ezért sem a táblán, sem a kártyákon nincsenek feliratok - sem magyarul, sem más nyelven. A tutela latin szó, jelentése: futár. Amikor a nevet kitaláltam, egyszerre a kerettörténet is kibontakozott.- Ármánykodásra is van lehetőség: le lehet lakatolni és ezzel megközelíthetetlenné tenni az ellenfél várát, a gombás kártyával meg lehet mérgezni őt... Mennyire „keresztényi” a játék? B. D.: Sok olyan játék van, amelyikben fontos, hogy a játékos hogyan tudja kicselezni a játékostársait, de ettől még a játékok nem arra sarkallnak, hogy csaljunk bennük! Játék közben azt is mindenkinek magának kell eldönteni, hogy, mondjuk, kiüti-e a játékostársa bábuját vagy sem... A Tutela alapvetően logikus gondolkodásra, a terep, az adott helyzet átlátására késztet, nevel. Én egyébként a családi társasjátékok közé sorolom, mert a kisgyerekek is könnyen megérthetik a szabályait, élvezni tudják a játékot, és annak ellenére, hogy nem csak a szerencse számít, akár még nyerhetnek is benne az idősebbekkel szemben.- De mint tudjuk, nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos... Visszagondolva a rég. nagy családi társasozásokra: így érezték ezt a gyerekek is? B. D.: Hát... De ahogy felnő az ember, hozzászokik, hogy a vereség is az élet része. B. I.: Nem volt jellemző, hogy a gyerekek kedvéért hagytuk volna, hogy ők győzzenek. A játék a győzelem megélése mellett a kudarc elhordozására is megtaníthat. És arra is rámutathat, hogy az élet ugyan néha küzdelmes, és a vereség is „benne van a pakliban” De nincsen véglegesen elrontott helyzet, szabad, lehet újrakezdeni. Azt se felejtsük el, hogy Isten alapvetően szép és derűs világot teremtett, amelyben benne van Isten játékossága is, a mi életünkben is ezért lehet jelen - szinte minden szinten - a játékosság. fj Vitális Judit Régi könyvek várnak örökbefogadóra Bonyhádon A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és az intézmény öregdiákjainak szövetsége régi könyvek örökbefogadási akcióját hirdette meg. A kezdeményezés célja, hogy felújítsák az intézmény régi könyvestárát - amelyben az 1500-as években kiadott könyvek is találhatók -, restaurálják és megtisztítsák a köteteket. Az örökbefogadási akcióval egyúttal az érzelmi kötődést is szeretnék erősíteni a volt diákok, a könyveket szeretők, az értékeket megőrizni vágyók, illetve a gimnázium régi könyvestára és az' intézmény között. Antal Mária, a gimnázium könyvtárosa elmondta, hogy az örökbe fogadni szándékozóknak lehetőséget biztosítanak a személyes választásra. Keddenként 15 és 17 óra között várják az érdeklődőket a régi könyvestárban, a gimnázium Bajcsy-Zsilinszky utcai épületében, ahol mindenki megismerkedhet az állománnyal, és kiválaszthatja a számára rokonszenves könyvet. Az örökbefogadás minimum kétezer forintért történhet meg. Az örökbefogadó természetesen nem kapja meg a kötetet, az a könyvtár tulajdonában marad; kap viszont egy elismervényt, amely tanúsítja, hogy melyik könyvet fogadta örökbe. Ezenkívül a kötetbe bekerül, hogy ki fogadta örökbe, és az elektronikus katalógusban is feltüntetik, hogy ki támogatta az adott könyv állagmegóvását. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium könyvtára egyébként 2009 decemberében felvételt nyert a Magyar országos közös katalógus (MOKKA) régi nyomtatványok tagozatába, amely a muzeális nyomtatványok közös magyarországi nyilvántartása. ■ Máté Réka Süteménnyel Haitiért Adománygyűjtés a soproni líceumban Azt mondjuk, hogy a mai gyerekek már nem az igaziak... Hogy a mai gyerekekben már nincsen áldozatkészség, nincsen adakozókedv. Sajnos, lehet, hogy az általános tendenciát nem tudjuk megcáfolni néhány példával egy kisalföldi kisváros evangélikus középiskolájából, de talán az építő példákat sem szabad elhallgatni. 2009 adventjének első vasárnapján a szokásos révfülöpi csendeshétvégénkre utaztunk több mint nyolcvan licista diákkal. A táborzáró istentiszteleten - ha csak magunk vagyunk, és nem gyülekezet alkalmán veszünk részt - nem szoktunk perselyezést tartani. Tavaly november végén azonban örömmel hallottuk, hogy egy olyan intézményt nevezett meg egyházunk az offertórium céljaként a Sztehlo Gábor-emlékév kapcsán, amely talán a mi tíz-tizennégy éves diákjainkhoz is közel állhat. így mi is meghirdettük a gyűjtést a Sarepta Evangélikus Szeretetotthon javára, és még én is meglepődtem, hogy majd tizenkétezer forint gyűlt össze ott a révfülöpi nagyteremben. Ehhez aztán még hozzátettünk körülbelül ugyanennyit, amely a 2009-es - német nemzetiségi osztályaink által szervezett - Kuchen Aktionból jött be, és ezt az összeget utaltuk el segítségképpen. Január végén aztán újra felvehettük ezt a fonalat, hiszen megkeresett bennünket (is) a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, hogy gyűjtsünk mi is pénzadományt a borzasztó haiti földrengés túlélői számára. Igazából tetszett a Magyar diákok a haiti gyermekért elnevezésű akció, de gondoltuk, hogy annál azért többre lesz szükség, mint kitenni egy perselyt ezzel a felirattal az iskola portájához... így az egyik i2.-es osztály segítségét kértem - akiket már negyedik éve tanítok -, megkérdezve, hogy ők mit gondolnak hatékonynak, figyelemfelhívónak. Ők is a sütiakciót javasolták, így ki is választottuk január 29., pénteket. Túl nagy reklámot nem csináltunk, bár már a hét elején megjelentek az iskolalelkész idei hirdetéseire jellemző narancsszínű plakátok, elhangzott a hívás az osztályfőnököknek, illetve az iskolarádióban is, aztán vártuk a péntek reggelt. Összeszereltük a kivetítőt, hogy az asztalok mellett peregjenek folyamatosan a képek a www.segelyszervezet.hu oldalról, és a diákok által készített plakátok is helyet kaptak egy paravánon. És aztán jöttek. Jöttek a süteményes tálcák, dobozok - kisebbek, nagyobbak. Három asztal telt meg a felajánlott finomabbnál finomabb süteménykülönlegességekkel, amelyekkel aznap elég nagy konkurenciát jelentettünk az iskolabüfének. Aztán a szünetekben jöttek a diákok, lyukasórában a tanárok, és vásároltak. Bár mindent ötven, illetve legfeljebb száz forintra áraztunk be, szinte mindenki többet hagyott ott, hiszen a haiti képek mellett sem mentek el érzelmek nélkül az éhes diákok. Felemelő volt idézni az előző napi újságcikket is arról, hogy a katasztrófa utáni tizenhatodik napon egy túlélő kislányt találtak egy kádban. Istennek legyen hála! Istennek legyen hála - nemcsak ezért a túlélőért, hanem azért, hogy a líceumban is megmutathattuk azt, hogy érdemes a szolidaritásra buzdítani a ránk bízottakat. Érdemes, hiszen mindnyájunkat jóleső elégedettséggel tölthetett el, hogy pár száz forint híján hetvenezer forintot utalhattunk el a segélyszervezet számlájára. Csodálatos volt látni, hogy ez a közös cél fontossá vált sokak számára. Fontossá vált egy iskola számára. Adja Isten, hogy ne csak az ilyen extrém esetek hozzák össze a közösséget, hanem a mindennapokban is meg tudjuk élni, hogy jó segíteni másokon, a magyarországi Sareptában lakó beteg fiatalokon és a több tízezer kilométerre lévő szigetországot sújtó katasztrófa túlélőin egyaránt. És rajtuk keresztül talán egymásban is megláthatjuk a testvért. I Mesterházy Balázs iskolalelkész, Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola
