Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-07 / 6. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. február 7. 7 Megtartó erő a művelődés Templomi ünnepség Kolozsvárott a magyar kultúra napján Az új haza reménye Csoóri Sándor 80. évére ► Ökumenikus istentisztelet keretében ünnepelte január 22-én a „magyar kultúra napját a kolozsvári magyarság. A szervezők, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely, valamint a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusa meghívására zsúfolásig megtelt a kolozsvári evangélikus templom. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök köszöntésében emlékeztetett arra, hogy a kultúra mindig értéket teremt, a vallásnak pedig értékhordozó szerepe van. A keresztény vallástól elválaszthatatlan a kultúra, a kultúra Isten adománya. Ezt nemcsak ünnepelni kell, hanem hitet is kell tenni róla. Az ünneplés alatt számos kulturális kuriózumban lehet részük - mondta -, ezt azonban azzal a tudattal kell megélni, hogy mindez Istentől származik, az ő ajándéka. Ezt pedig hálás szívvel kell fogadni. A püspöki köszöntő után a Schola Gregoriana Monostorinensis tartott műsort, amelynek keretében Jakabffy Tamás cantus magister a liturgiáról értekezett röviden, majd egy másik évfordulóra hívta fel a hallgatóság figyelmét: 2010-ben a kolozsmonostori bencések megtelepedésének 950. évfordulójára emlékezhetünk. „Kamaraegyüttesünk a pannonhalmi bencések magyar nyelvű esti vesperását végzi most el” - konferálta be a Schola fellépését a cantus magister, figyelmeztetve mindenkit, hogy amit hallani fognak, az nem előadás, hanem istentiszteleti liturgia. Az éneküket hallgatva valóban istentiszteleti hangulat keletkezett a templomban, a régi dallamok betöltötték a templomot és a jelenlevők lelkét egyaránt. „Mit teszünk mi azért, hogy a magyar kultúra és a magyar nép megerősödjön?” - tette fel a kérdést ünnepi beszédében Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök. „Ma sem könnyű magyarul alkotni, beszélni. Anyanyelvűnk sajátos hangzásának megőrzése érdekében beszédünk legyen igaz, Istent dicsőítő, derűs és félreérthetetlen” - hangzott a válasz. Kovács Sándor római katolikus főesperes hangsúlyozta: a Himnusz főleg a kisebbségben élő magyarok önazonosságának erősítésére hivatott. „Kultúránk meggyőzhet minden velünk és közöttünk élő, más nyelvet beszélő embert, hogy az a magyar nép, amelynek ilyen alapon álló kultúrája van, nem lehet ellenség, csak barát” - fejtette ki a főesperes. A keresztény kultúra alapja az a feltétlen szeretet - állapította meg Kovács István református előadó-tanácsos -, amellyel csak Isten tud szeretni. „A kereszténység és a kultúra, illetve az egyház és a művelődés „ egymástól elválaszthatatlan, együtt kell haladniuk” - fogalmazott. „A magyar kultúra azoké, akik művelik, tisztelik és érvényre juttatják” - kezdte beszédét Kelemen Hunor, Románia kulturális minisztere. A magyar kultúra napja az értékteremtés és -megőrzés napjává vált. Kötelességünk tehát erről megemlékezni és továbbéltetni anyanyelvűnket. A kultúrát nem kényeztette el sem az állami költségvetés, sem a piacgazdaság. A romániai magyaroknak fel kell ismerniük a kultúrában rejlő lehetőséget. Becsben kell tartanunk tehát az erdélyi magyar kultúrát. Húsz év után nemcsak eredmény, hogy magyar ember vezeti Románia kulturális minisztériumát, hanem egyben mentalitásváltoztatást is jelent - hangsúlyozta a miniszter. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja arról beszélt, hogy „Kölcsey Himnusza összefogja a magyarság lelki, kulturális és vallási értékeit, és egyúttal a kulturális egységet is jelképezi. Magyarország az utóbbi húsz évben a kultúra által tett a legtöbbet a nemzetrészek megtartásáért és erősítéséért." Az ünnepségen fellépett a Kolozsvári Református Kollégium énekkara Székely Árpád karnagy-igazgató vezetésével. Műsorán ezúttal is európai és magyar szerzők alkalomhoz illő művei szerepeltek. A kollégisták tiszta, áhítatos énekét hallgatva sokan érezhették azt, hogy ezek a fiatalok a zene által üzenik a hallgatóságnak: átérzik az ünnep magasztosságát. Fogarasi Alpár színművész Radnóti Miklós és József Attila egyegy költeményét tolmácsolta. „A Himnusz nemcsak állami ünnepeink szimbóluma, hanem a zsoltároskönyvben is megtalálható. Kölcsey verse így számtalan szimbólummal bír, és egységet teremt. A Himnusz 1823-as megírása után megkezdődik á magyar kultúra demokratizálódása, és létrejönnek a kultúrát támogató magyar intézmények” - fejtette ki Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke. A történelmi magyar egyházak az elmúlt százötven évben felismerték a közművelődés megtartó, közösségteremtő erejét. Nemzetünk nem a balsors nemzete, törekedjünk tehát elégedett emberekké válni - üzente az elnök. Az ünnepségen ezután Horváth Zoltán orgonaművész előadásában szólalt meg Liszt Ferenc B-A-C-H című alkotása, majd pedig a Himnusz eléneklésével ért véget a rendkívül alkalom. ■ Fehér Attila Szerencsés ember az, aki kis könyvtárszoba csendjében hallgathatja Csoóri Sándort. Egy óra alatt annyi igazságot tud meg, mint máshol hónapok vagy évek alatt. Van-e még Magyarország, kire fenekednek ordas eszmék, mit üzen - a síron túlról - Ady Endre? Szétszaggatott ország, új jelmez és új jelszó, de Csoóri ugyanaz maradt. Hangjából mindig féltés és biztatás árad, nem mélységében változatos, hanem férfias erejében és bátorságában. Sokszor hasonlították Illyés Gyulához, nemzeti költő ő is, folytatni akarja nagy elődjét. Én inkább Weöres Sándor rokonának tartom. Meg akarja változtatni a világot, a lehetetlent ostromolja. Cselekedeteivel erősíti költészetét és prózai írásait, filmjeit, társadalmi szerepléseit. Vállára vett erdélyi tarisznyájában elfért a lopva hozott Sütő-dráma kézirata, Páskándi börtönnaplója, Kós Károly templomai és iskolái... a vajdaságiak dedikált könyvei, a kassaiaknak vitt Rákóczikoszorú... kenyér, cukor és gyógyszer az ínség véget nem érő éveiben. Nagyra törés ez? Magamutogatás? Nem. Türelmetlenség a gyávaság ellen. Mert Csoóri Sándor egy pillanatra nem hagy bennünket a közönyösség karosszékében. Lázító mondataival szinte kiránt bennünket, és mondja igazát: ne hagyd elveszni jussodat! Ne engedd, hogy az idő átlépjen rajtad! Őseink nem engedték: „S ó, régiek, régvoltak, eleim, / váratlanul ti sajdultok meg bennem / a hótól roskadó diófa alatt. / Mintha vadhattyúcsordát hajszolna felétek egy farkas: / hordja rátok a szél, hordja a havat.” Versei első olvasásra érthetőek, megrakva meghökkentő képekkel: „Nagypéntek újra. Gyászlepel az égen” „ A csákberényi, négy fehér ökör / fákra fölaggatott koponyája” „Hazák s otthonok sorban süllyednek el”, „Bokor-szavak és lomb-szavak” „Himnuszt írni a porba”... alig vannak rímek, a versek a beszéd ritmusát követik, fő éltetőjük az élet. Találóan mondta róla valaki, hogy Csoóriban a malomkövet elhajító Toldi Miklós indulata munkál. Mindig és fáradhatatlanul. Már ifjúsága zámolyi falusi kertjében is, mikor Illyés Gyulának tízoldalas levélben írta meg a Rákosi-idők zsarnoki bűneit. Lehallgatások, cenzúrák és tiltások, de a költő kibújt a fojtó hálókból, és megtalálta a tenni akarás lehetőségeit. Igaz, ennek ára is volt, ahogyan többen ki is mondták: „Cs. S. sokra vitte, de nem annyira, amennyire tehetsége feljogosította volna.” Ennek oka az, hogy a közösségi feladatvállalás kényszere mégiscsak elvonta saját kertje: költészete művelésétől. Rá is illik Rilke vallomása: „amikor alkotok: igaz vagyok” Csoóri Sándor is akkor a legigazabb, amikor verset ír vagy esszét. Visszaszerzett szabadságában igyekezett a legmaradandóbbat alkotni. A második világháborús apokalipszis alapélményét cipelte magával egész életében. Gyógyíthatatlan seb volt, segítette eligazodni és tenni minden időben. Mintha feledtük volna az irányított emlékezetkihagyásban Trianont, a Don-kanyar megfagyott százezreit, az 56-os forradalom pesti srácait. Csoóri a nagy tüzes előd, Ady után fel tudta rázni a nemzet rossz lelkiismeretét verseivel. De prózai írásai is késélesek. Gyönyörűen ír magyarul, talán legszebben kortársai közül. Tanulmány, esszé, publicisztika, novella van itt összegyúrva. Elragadtatottság és megrendülés ragyog bennük nem múló fénnyel. Aki elolvassa a Tenger és diólevél két hatalmas kötetét, a puszta felsorolástól is szédül. Az elmúlt fél évszázad Magyarországa lüktet és kavarog benne. Kirabolt és eltékozolt életünk. Minden veszendő a könyvébe menekítve, minden érték följegyezve. Köszönet érte Csoóri Sándornak most, nyolcvanadik születésnapján. Kívánunk neki békés és csendes hétköznapokat, vidéki múzsát, aki türelmesen várja, de el is számoltatja a be nem fejezett műveket. A kínálkozó egyetlen utat mutatja, amely Babitsosai szólva „Isten szava benned / mutatva, hogy merre rendelte menned” ■ Fenyvesi Félix Lajos A HÓNAP KÖNYVE - ASZTALI BESZÉLGETÉSEK 3. Közös örökségünk Bízvást kijelenthetjük: az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány (ABKA) hagyományt és műfajt hozott létre az Asztali beszélgetések címmel útjára indított közéleti beszélgetéssorozattal. Az alapítvány elsősorban a közéleti párbeszédkultúra területén kíván valami olyasmit meggyökereztetni, aminek mostanában igencsak híjával vagyunk: a disputák egyik fő célja, hogy az érdeklődők megtapasztalják, létezik egymásra figyelni képes, ellenvéleményekhez építő módon viszonyuló, a másikkal szemben kritikus, egymás világlátását mégis gazdagító párbeszéd- és vitakultúra a politikai és ideológiai szekértáborokra szakadt, ellenségeskedő, hitelét és presztízsét jórészt elvesztett közéletünkben. Az ABKA a Luther Kiadóval közösen könyvsorozat formájában is szeremé hozzájárulni e kulturális-közéleti küldetés sikeréhez, egyre jelentősebb, lassú, de biztos térnyeréséhez. E sorozatnak immár a harmadik kötetét vehették kézbe az olvasók 2009 végén, egy olyan esztendőben, amelyben az alapítvány egy kényes, de aktuális téma felé fordult: a Közös örökségünk című kötet a holokauszt hatvanötödik évfordulója alkalmából jelent meg. A témaválasztás azonban nem csupán a jubileum miatt indokolt. Hazánk zilált közállapotainak egyik legsúlyosabb társadalom-lélektani oka és társadalmunk egyes rétegeinek szélsőségekkel szembeni sebezhetősége abban keresendő, hogy a 20. század különféle uszult eszméktől átitatott s azok által meghatározott korszakainak történelmi tényeivel és következményeivel a magyar társadalom mind a mai napig nem nézett szembe kellőképpen. Az össztársadalmi „feldolgozás” ráadásul a mindenkori hatalomnak sem állt érdekében, hiszen az adott szélsőséges eszmék mindig kapóra jöttek az egyik „oldalnak” hogy a másikat revolverezze, és fordítva: ez a játszma oda-vissza működtethető. Mint arra dr. Fabiny Tamás püspök, a Keresztény-Zsidó Társaság ügyvezető elnöke a könyv előszavában rámutat, a holokauszt után hatvanöt évvel lehetőség nyílik a közös vigaszkeresésre - ami, tegyük hozzá, ha valóban megvalósul, akkor már a múlttal való szembenézésnek, a közös felelősség keresésének, a zsidóság és a kereszténység viszonyában a kölcsönös megbékélésnek az eredménye. Az alapítvány által közzétett beszélgetések ugyanis visszatérő motívumként azt a múltért vállalt közös felelősséget emelik ki, amelynek révén képet kaphatunk arról, ahogy a kereszténység újra és újra átgondolja a zsidósághoz fűződő viszonyát, a történeti, társadalmi és kulturális összefüggéseket gondolkodásában, közéleti megnyilvánulásaiban érvényre juttatja, és minderre teológiai reflexiót ad. S mindezt az egyház részéről igen jelentős közéleti erőfeszítésként kell értékelnünk, a társadalom többsége számára ugyanis korántsem köztudott, hogy a keresztény egyházaknak és a zsidóságnak a közös örökség, a zsidó-keresztény kultúra talaján állva milyen erőfeszítései vannak, melyek a közelmúlt feldolgozására, a bűnbánatra és a megbékélésre irányulnak. A zsidó-keresztény kultúra közös talapzatának és értékrendjének megismertetésében, valamint a fájdalmas közelmúlt feldolgozásában olyan beszélgetőpartnerek próbálnak egymásnak és az olvasóknak segíteni, mint Csepregi András teológiai tanár, Fehér László festőművész, Gáncs Péter evangélikus püspök, Jutta Hausmann biblikus teológus, Kertész Imre Nobel-díjas író, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Spiró György író és Szabó Lajos teológusprofesszor. ■ - PETRI -A hónap könyve - februárban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel íirri Asztali beszélgetések 3- - Közös örökségünk ASMAU Vásárolja meg a hónap könyvét KÖZÖS kedvezményesen! Eredeti ára: 1750 forint. ÖRÖKSÉGÜNK http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu h -r Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24.
