Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-07 / 6. szám
6 -41 2010. február 7. FÓKUSZ Evangélikus Élet Légy óvatos! Azon gondolkodtam a 148-as autóbuszon, hogy miként jelenik meg a közélet, a politika a Bibliában. Talán Nehémiásnál tartottam, amikor megtörtént. Velem is. Betörést már kétszer éltem át, zseblopást most másodszor. Megfosztottak hét darab igazolványtól és mindkét bankkártyámtól. Készpénz nem volt közöttük. Persze, amint lenni szokott, a ténnyel csak otthon szembesültem, mintegy két óra múlva. Sikerült a történteket visszaidéznem, és a lopás módja, stratégiája világossá vált. Első utam a rendőrségre vezetett. Felvették az ismeretlen személy elleni feljelentési jegyzőkönyvet. A rendőrségről hazaérve bekapcsoltam a számítógépet, hogy letiltsam a bankkártyáimat. Az egyiken 30 528 forint volt eredetileg, a másikon, mivel késett a fizetésem utalása, csupán 85 forint. Akkor láttam, hogy az első kártyán már csak 528 forint van, harmincezret valaki leemelt. Két nap múlva a számlatörténetet megnézve informálódtam a bank címéről, amelynek automatáján elvégezték a kétlépcsős tranzakciót. Először öt-, azután huszonötezer forintot emelt le a tolvaj. Megörültem, gondolván, ez az információ fontos a nyomozáshoz. Hiszen a tranzakciókról videofelvételek készülnek, amelyek kiegészíthetik a jegyzőkönyvbe mondott személyleírást. Rohantam tehát a rendőrségre. De nem az fogadott, amire számítottam. Az ötven év körüli hölgy, amolyan hivatalnokféle, egyáltalán nem örült. Mindenáron arról akart meggyőzni, hogy teljesen értelmetlen az új bejelentésem, a rendőrség teszi a dolgát az én igyekezetem nélkül is. Nem hagytam magam. Többször is elmagyaráztam neki, hogy engem a harmincezer forint hiánya nem juttat koldusbotra, nem magamért teszem, amit teszek. Nem önző, hanem közéleti szempontok motiválnak. Nem mindegy, hogy hány ember károsul a jövőben, s hogy milyen a főváros közbiztonsága. De ő továbbra is értetlenkedett. Kérésemet, hogy szívesen beszélnék az ügyeletes tiszttel, arra hivatkozva, hogy szükségtelen, megtagadta. Bennem pedig erősödni kezdett a gyanú. A rendőrhölgy mentalitása három dologra utalhat: vagy összejátszik az alvilággal, vagy életem leglustább emberével állok szemben, vagy egyszerűen csak buta. Húsz perc huzavona után annyit elértem, hogy kitölthettem egy űrlapot, amelyet végül - kényszeredetten - hivatalosan átvett. Rossz szájízzel mentem haza. Figyeltem magamra, arra, hogy miféle belső lelki folyamatok zajlanak bennem. „Szolgálunk és védünk” „szolgálunk és védünk”, „szolgálunk és védünk” - visszhangzott bennem a rendőrség szlogenje. Elgondolkodtam. Lehetséges, hogy van a történetben valami ördögi motívum? Hiszen a bibliaolvasó ember tudja, a sátánra jellemző az, hogy a „világosság angyalának öltözik”. Majd azt is észrevettem, hogy a zsebtolvajok „becsülete” egyetlen vonatkozásban felértékelődött bennem. (Micsoda relativizmus!) Ők ugyanis legalább következetesen és elszántan azt teszik, amire vállalkoztak. No de ez a hölgy...?! Istenben megnyugodva hunytam le este a szemem. Gondviselése lenyűgöz: arra, hogy a fizetésem átutalása késett volna, korábban nem volt példa. Most éppen ez a rendkívüliség akadályozta meg a sokkal nagyobb veszteséget. És a hálaadás mellett most azért imádkozom, hogy ne essek az általánosítás vétkébe. Csupán egy emberben, csak egyetlen közalkalmazottban csalódtam. Hogy az ismereden tettesből ismert lesz-e, nem tudom. Az én közéleti felelősségem eddig tartott. ■ Lázár Attila Bűnmegelőzési tanácsok Az időskorúak sérelmére elkövetett cselekmények legnagyobb része vagyon elleni bűncselekmény. Ezek közül is elsősorban lopás (alkalmi lopás, zseblopás, betöréses, besurranásos, trükkös, pénzváltásos lopás, kórházi lopás), csalás, sikkasztás és rablás áldozatává válnak ezen korosztály tagjai. Az elkövetők a bűncselekmények során azt használják ki, hogy az áldozatok jószívűek, hiszékenyek, egyedül élnek. Az óvatlanság, a túlzott bizalom még mindig gyakori áldozati magatartás. Az idős emberek korukból, egészségi állapotukból, életmódjukból, szokásaikból, hiszékenységükből adódóan könnyebben megtéveszthetőek. A biztonság nagyon sok esetben nem pénz, sokkal inkább óvatosság, odafigyelés kérdése! Személyi biztonsága és értékei védelmében az alábbiakat javasoljuk. Mit tehetünk zseblopás és alkalmi lopás elkerülése érdekében? ♦ Bevásárlását lehetőség szerint nappalra időzítse! ♦ Kerülj e a zsúfolt helyeket a bevásárlóközpontokban, piacon, tömegközlekedési eszközökön, mert ezek a zsebtolvajok számára ideális terepet jelentenek! ♦ Vásárláskor ne tegye táskáját, pénztárcáját a pultra! ♦ Értéktárgyait, pénztárcáját, bankkártyáját, mobiltelefonját, iratait ne tegye táska, kosár tetejére, annak külső zsebébe, azokat belső zsebben helyezze el vagy olyan zárható táskában, melyet szorosan testközelben tart! ♦ Soha ne tartsa bankkártyája mellett PIN azonosító kódját, mert ennek ismeretében a tettes akár hitelkeretét is felveheti valamely ATM automatából! ♦ A pénzkiadó automata által kiadott kontroliszelvényt vegye magához, mert számos információt tartalmaz számlájáról! ♦ Ha a közelében gyanús viselkedést tanúsító személyek jelennek meg, ellenőrizze értékei meglétét, és ha tetten érte a zsebtolvajt, hangosan kérjen segítséget a közelben tartózkodóktól! Ne szálljon szembe a támadóval! ♦ Ha iratok mellett lakáskulcsot is elvittek, sürgősen cseréltessen zárat otthonán! ♦ Ha bankkártyáját vitték el, mihamarabb tiltássá le! ♦ Elutazáskor fokozottan vigyázzon értékeire, mert pályaudvarokon, vonatokon jellemzőek a csomaglopások! ♦ Le- és felszálláskor ügyeljen táskáira, ne bízza őket ismeretlenekre! ♦ A vállra akasztható táskát ne csapja a háta mögé, hanem tartsa a teste előtt vagy szorosan a hóna alatt, így észrevétlenül senki nem nyúlhat hozzá. ♦ Idegen kérésére ne váltson fel pénzt! Mit tehetünk besurranásos lopások megelőzésére? ♦ A besurranásos lopásokat jellemzően családi házaknál és földszinti lakásoknál követik el, ezért célszerű rácsot felszerelni a földszinti ablakokra, a bejárati ajtót pedig zárva tartani akkor is, ha otthon tartózkodik! A kapu, bejárati ajtó zárjában soha ne hagyja benn a kulcsot! ♦ A ház ablakait, melléképületeit tartsa zárva, ha elmegy otthonról! Otthonának kulcsait ne rejtse el az ajtó közelében, az elkövetők ismerik a „dugi” helyeket! ♦ Bejárati ajtajára szereltessen megfelelő biztonsági zárakat! ♦ Ha csengetnek, ellenőrizze, ki keresi, használjon széles látókörű optikai kitekintőt! ♦ Ajtaját ne tárja ki idegennek! Gondolja át, indokolt-e az idegen jövetele, miért kér iratot, értéket, pénzt öntől! Kérjen igazolványt, ellenőrizze azt, illetve a megadott telefonszámot, közben ne engedje be az idegent! ♦ Ne tartson otthon 100 000 forint feletti összeget, tegye inkább bankba! ♦ Az értékekeit ne hagyja elöl, zárja el, lehetőleg lemez- vagy pénzkazettákba! Ha rajtakap egy besurranó tolvajt, a helyzetet mérlegelve gondolja át, hogy szembeszáll-e vele. ♦ Legyen jó viszonyban szomszédjaival, ha Ön is figyelmet szentel nekik, ők is jobban fognak figyelni, ha segítségre volna szüksége. Elérhető segítség: 107,112 „Szolgálunk és védünk” Beszélgetés Oláh László őrnaggyal, a BRFK Bűnmegelőzési Osztályának vezetőjével ► Valljuk meg, nem túl szívesen találkozunk a rendőrséggel. Mert az az esetek legtöbbjében azt jelenti, hogy vétettünk valamely közlekedési szabály ellen, baleset vagy éppen bűncselekmény áldozataivá váltunk. A rendőrség kifejezés sajnos „nem hordoz pozitív üzenetet” - idézte angol kollégája furcsa megfogalmazását Oláh László, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetője. Az őrnaggyal annak kapcsán találkoztam, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság akciót indított az idősebb állampolgárok biztonságának megőrzése érdekében. Ebben a bűnmegelőzési munkában számítanak a történelmi egyházak közreműködésére is, hiszen leginkább a keresztény közösségekben találkozhatunk aktív nyugdíjas korúakkal. Oláh László - rácáfolva angol kollégájának szavaira - rendkívül pozitív benyomást tett rám. Civil ruhában, őszinte nyitottsággal fogadott a Millenáris Park egyik pavilonjában, ott, ahol - február 7-ig - a népszerű bűnügyi filmsorozat, a CSI - A helyszínelők alapján készült interaktív vándorkiállítás látható.- Az amerikai szervezők mindig felkérik a helyi rendőri szerveket is, hogy mutassák be munkájukat. így van jelen a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi helyszínelőinek bemutatója is a kiállításon. Igaz, a mi tárlatunk ingyenesen látogatható! - mondja az őrnagy.-Itta vendégváró szobában - ahol most beszélgetünk - fotókkal illusztrálták, milyen volt a rendőrség régen, és milyen ma. Szembeötlő a változás, különösen a technikai eszközök tekintetében. Vajon Ön mit mondana, korszerű rendőrségünk van?- Nincs miért szégyenkeznünk. Technikai eszközeink talán nem csillognak annyira, mint a filmekben, de megbízhatóak, s nemhogy európai, hanem világszínvonalúak.- A korszerű rendőrség bizonyára nem csupán műszaki felszereltséget igényel...- Nagyon nagy szükségünk van arra is, hogy az emberek bizalommal forduljanak hozzánk. Nemcsak itt Magyarországon, hanem egész Európában küzd a rendőrség azért, hogy hiteles legyen. A jól ismert jelmondatunkon kívül - „Szolgálunk és védünk” - bevezettünk egy újabb szlogent is: „Biztonság-bizalom-becsület”. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy nem titkolhatunk el semmit az állampolgárok elől, a hiányosságainkat is őszintén fel kell tárnunk. A modern rendőrséghez hozzátartozik az átláthatóság. Talán nem is sikerült mindent jól kommunikálnunk eddig, mert sokakban még mindig hamis kép él a munkánkról. Egy-egy ügy kapcsán panasz érkezik hozzánk, mondván, hogy a rendőrség nem tesz semmit. Ez nem igaz. Nincs olyan ügyirat, feljelentés, amely nyomozás nélkül az irattárban landolna. Mindent kivizsgálunk, és sokszor akkor is folytatódik a munka a háttérben, amikor látszólag lezárul egy akta.- Egyházi lapunk néhány hete írt arról az idős férfiról, akit több éven át „csicskáztattak”, azaz ingyen dolgoztattak egy szabolcsi tanyán. Nem tehetett volna ez ellen a rendőrség?- A rendőrségnek nem feladata, hogy ellenőrizze a magángazdaságokat, családi vállalkozásokat. Legtöbbször úgy van, hogy egészen más szabálysértési vagy büntetőügyben nyomozunk, és akkor derül fény arra, hogy valakit „fogságban” tartanak. Amíg nincs bejelentés, nem vizsgálódhatunk. Viszont nem mérlegeljük, hogy ki értesít bennünket. Akár jóindulatú, akár rosszindulatú egy bejelentés, kivizsgáljuk.- A rendőrséget meg is lehet téveszteni. A „rabot” el lehet rejteni, békés család benyomását lehet kelteni.- Ez valóban így van. Előfordult, hogy a kollégáim sem értékelték kellő súllyal a beérkezett panaszokat. Ezért is fogadjuk el az állampolgárok, a közösségek kitartó segítségét. Azt javaslom, hogy ha valaki nem tudja elfogadni eljárásaink végén hozott döntéseinket, határozatainkat, akkor ne várjon sokat, hanem keresse meg a jogi lehetőségeket, és akár jogi útra is terelve tegye meg panaszát. Azoknak viszont, akik a rendőrséget tehetetlenséggel vádolják, hadd mondjam el, hogy én nem szeretnék olyan országban élni, ahol a rendőrségnek az lenne a feladata, hogy a családi gazdaságokat ellenőrizze, bekopogjon minden otthonba, kontrollálja, hogy rendben van-e az asztal körül a család... Ugye érti? Nekünk, demokráciában élőknek meg kell tanulnunk demokratikusan is gondolkodnunk!- Bizonyára a rendőrség új, demokratikus szemléletmódját tükrözi az is, hogy a keresztény közösségekre mint partnerekre tekint...- A bűnmegelőzésben most figyelmünk az idősek felé fordult. Ők azok, akiket nehezen érünk el. Gyermekekkel, diákokkal találkozhatunk az oktatási intézményekben, a dolgozó felnőttekkel munkahelyükön, de a nyugdíjasokkal már nehéz kapcsolatba kerülnünk. Pedig ők rendkívüli módon veszélyeztettetek. A bűncselekmények tizenhat százaléka hatvan felettiek ellen irányul. Legtöbbször akkor találkozunk az idősekkel, amikor már baj van, bűncselekmények áldozatai lettek, meglopták vagy kirabolták őket. Ezek a leggyakoribbak, a sérelmükre elkövetett bűncselekmények kilencvenhárom százalékban vagyon ellen irányulnak. Ám elkerülhetnék ezeket, ha jóval óvatosabbak lennének. Ezért az idősek védelmében három oldalban összefoglaltuk mindazt, amit tanácsolni tudunk nekik, hogy megelőzhessék a lopásokat, betöréseket. S ezt az írásunkat eljuttattuk mindegyik felekezethez, azzal a kéréssel, hogy terjesszék híveik közt.- Miközben Önt hallgattam, Krisztus imádságának egy sora jutott az eszembe: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól’.’ Természetesen Jézus az ördög hatalmának nagyobb dimenziójára utal itt - a sátán az üdvösségünkre tör -, mégis szavai mindennapjainkban is éberségre intenek. A hívő embert sem kerülik el a kellemetlenségek? Van-e olyan tanácsa, amely kifejezetten a templomba járó híveknek szól?- Bizony előfordult már, hogy valakit éppen a miséről hazajövet az utcán raboltak ki, vagy lakását törték fel, míg az istentiszteleten volt. A betörők gyakran kifigyelik az áldozatok szokásait, a napi rutinjukat. Azt is észreveszik, ha vasárnaponként ugyanabban az időben istentiszteletre mennek...- Remélem, nem akar lebeszélni bennünket arról, hogy templomba járjunk?!- Szó sincs róla! Csupán legyenek óvatosak, amikor elmennek otthonról akár istentiszteletre, akár az orvoshoz vagy a boltba. Tanácsos égve hagyni a villanyt, a rádiót bekapcsolva, hogy „életszaga” legyen a lakásnak. Hasznos a jó zár, a több ponton záródó ajtó. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a legrosszabb vagyonvédelmi eszköz a nagy lakat. Egyrészt könnyű feltörni, másrészt mivel kívül van, egyértelműen hirdeti, hogy nincs otthon senki. A leghatékonyabb módja a bűnmegelőzésnek azonban az, ha figyelünk egymásra. A keresztény közösségeket pedig éppen ez jellemzi: törődnek egymással. Ezért is számítunk az egyházak segítségére. ■ B. Pintér Márta
