Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-07 / 6. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. február 7. ► 5 Tormay Cécile és a Napkelet Egy tüneményes diákpályázat margójára ^ Schöpflin Aladár író, irodalomtörténész 1940-ben megjelent, Búcsú a Napkelettől című elégikus írásából idézek: „Szép csendben, búcsúztatók és gyászszertartások nélkül, kimúlt a Napkelet, havonként megjelenő irodalmi és kritikai folyóirat. Tormay Cécile alapította 1923- ban. (...) Bevallott célja az akkor úgynevezett keresztény megújulás irodalmi szolgálata volt, s be nem vallottan a Nyugat ellensúlyozása. (...) Tormay Cécile előkelő szelleme nem engedte, hogy folyóirata fölösleges polémiákkal s az akkor divatos politikai jelszavak hangoztatásával szálljon ellenünk harcba. Irodalmi súlyával akart hatni. Meg kell állapítanunk, a tónusa előkelő és írókhoz méltó volt.” A méltató sorok a Nyugatban jelentek meg, abban a folyóiratban, amely indulása, 1908 óta a századelő radikális nemzedékének adott fórumot. Az irodalmi érték jegyében szerkesztett jeles folyóirat sokak szerint mellőzte a nemzeti sorskérdések taglalását, ami Trianon után különösen fájó jelenség volt. Schöpflin Aladár, az örök békítő, aki többször hangoztatta, nincs jobboldali és baloldali irodalom, csak értékes, színvonalas irodalom létezik, szóval Schöpflin búcsúszavait - bár az ellenoldalról érkeztek - őszintének és igaznak kell tekintenünk; a Napkelet megszűnésével egy újabb csillag hullott le a magyar irodalom egéről. Mese, mese, Biblia A bevezető sorokat felütésnek szántam. Ugyanis a közelmúltban a folyóirat és létrehozója, Tormay Cécile egy nemes vetélkedő témája volt. Az alapötlet az írónő és munkássága emlékét ápoló Jobbágy Évától és a Klebelsberg Emléktársaságtól származott. A versengésnek - stílusosan - a Klebelsberg Kultúrkúria adott otthont. (Nem mellékesen megjegyzendő, hogy a Napkelet című folyóirat szellemi és anyagi inspirátora a kor kiváló kultuszminisztere volt.) Több mint harmincán jutottak az elődöntőbe, olyan tizenhat-tizenhét esztendős diákok, akik életükben nem hallottak Tormay Cécile-ről, ám vették a fáradságot, és könyvtárról könyvtárra haladva leemelték a polcokról azokat a ritka példányokat, amelyek a negyvenes-ötvenes évek fordulóján nem kerültek máglyára vagy tiltólistára. De ki is volt Tormay Cécile, a huszadik század fordulóján és a két háború között alkotó írónő? Kivételes adottságait az is bizonyítja, hogy már négyesztendős korában olvasott, tizennégy évesen már érettnek mondhatta magát, s alig múlt tizenöt esztendős, már megírta első regényét. A kisnemesi családból származó írónő első jelentős műve, az Emberek a kövek között című regény 1911- ben jelent meg. Egy horvát lány a főszereplője, aki egy hajdan Magyarországhoz tartozó sziklás vidéken, a tengerig futó magyar államvasutak őrházainak egyikében élt, s tragikus nagy szerelem tetőzte be életét. Következő regénye (ez 1914-ben látott napvilágot) A régi ház volt, amelyben három nemzedék embert próbáló küzdelmét kísérte nyomon, szikrázóan eleven stílusban, elragadó női meglátásokkal és versbe illő lírával. Thomas Mann Buddenbrookjához hasonlítható a mű. Színes, elragadóan érdekes „útielbeszélései" Olasz- és Göröghon szépségeit tárták fel, majd az őszirózsás forradalom után toll alá fogta a forrongó magyar világot, és Bujdosó könyv című naplóregényében számot adott a polgár, a birtokos, az istenhívő, a szegény ember szenvedéséről és megtöretéséről. Legjobb alkotói korszakában kapta a megbízatást Klebelsberg Kunótól a Napkelet létrehozására. A folyóirat 1923 januárjában indult hódító útjára; 1937-ig az életre hívó szerkesztette. Tormay Cécile 1937-ben halt meg, sajnálatosan türelmetlenül; nem várta meg, hogy megkapja a Nobel-díjat, amelyre munkásságáért felterjesztették. Egy nagy formátumú történelmi regény, a három kötetre tervezett Az ősi küldött utolsó fejezeteit már egyik munkatársa írta meg, Tormay jegyzetei alapján. A könyv a tatárjárás idejébe kalauzolja az olvasókat; a kelet és nyugat közé szorult magyar királyság „kiútkeresésének tragikumát” vázolja fel. E dióhéjba sűrített életrajzot azért írtam le, hogy érzékeltessem: milyen hatalmas terepet kellett pásztázniok a versenybe lépő diákoknak. A zömében egyházi iskolák tanulói (pedagógiai tanulmányírók egyszer arról is számot adhatnának, hogy a kutatást, a magánszorgalmat és az összefüggések felismerését feltételező pályázatokra miért e tanintézetek diákjai hajlamosak jelentkezni elsősorban) kitűnő dolgozatokkal startoltak. Volt olyan tanuló, aki a könyvtárak jelenlegi „Tormay-könyv-állományáról" adott hírt, tágítva a kört székelyudvarhelyi és szatmárnémeti bibliotékák faggatásával. Egy másik diák pedig lefényképezte és értelmezte az írónő budapesti lakóházainak, vidéki bujdosásának színtereit. A pályamunkák egyikében kiemelt betűkkel szerepelt a kérdés: Tormay Cécile miért nincs benne a kötelező kerettantervben? Aztán jött egy meglepetés: a versenyző diák - kilépve a Napkelet tartalmi elemzéséből - egy látványos ugrással eljutott Herczeg Ferenc Új Időkjéig összehasonlítva a folyóirat és a hetilap „nemes”, illetve „ó”konzervativizmusát. Egy másik versenyző azt elemezte, hogy a német, a horvát, a szerb, az olasz és orosz (van az írónőnek egy tüneményes karácsonyi novellája - az Ő volt! című -, amelynek oroszok a szereplői) férfiak és nők miért szerepelnek Tormay Cécile tématárában. A mesekönyv kis hercegnője című novella elemzését olvasva felfigyelhettünk a diák éleslátására. Az a novellái mondat, mely szerint „A csók a szótalan szó: a megmondhatatlan megmondása” - a diák olvasatában - Tormay Cécile stílművészetének esszenciája. Idézet az egyik dolgozatból: „Megdöbbenéssel olvastam azokat a mondatokat, amelyekben »szembeszállt« Trianonnal. A mai napig érzékenyen érint ez a kérdés, hiszen erdélyi vagyok; családom egy része átélte az akkori szenvedéseket. Kislány koromban esti mese helyett sokszor hallgattam erről történeteket. Nagyapám nyíltan vállalta véleményét: függetlenséget akart Erdélynek. Nem volt ezzel egyedül, de ebben a kérdésben nem dönthetnek egyszerű emberek. Sokan beletörődtek a sorsukba. Büszke vagyok a családomra, a gyökereimre. Tisztelem azokat, akik sokat tettek az emberekért, a hazájukért. Tormay Cécile-ről mindezeket elmondhatjuk.” (Klebelsberg azért is sürgette a Napkelet létrejöttét, mert mint vallotta: „Az olvasóközönség megszervezése ma különösen fontos feladat, amidőn a Felvidék és Erdély művelt magyarságát elveszítettük”) Tormay Cécile a folyóirat leendő olvasótáborát a tudásra szomjazó nőkben és a középosztály értelmiségében vélte felfedezni. Fontosnak tartotta az ifjúság megnyerését is. Az egyik pályamű szerzője pontosan utánajárt annak, hogy - mai szóval élve - e célközönségnek mit kínált a szerkesztőség, miután (ahogy a lap egyik szerzője írta): „A budapesti irodalom jóformán csak két hangon beszélt, a pénz és az erotika hangján, és az úgynevezett egyéni boldogság jogával rátiport az emberi közösség érdekeire.” Volt diák, aki arra is felfigyelt, hogy a vidéken élő írók és történészek jelentős szerepet kaptak a folyóiratban. E tekintetben a Napkelet volt az egyedüli; Szeged, Debrecen, Miskolc, Pécs más városok íróit, művészeit is bekapcsolta a műveltségterjesztés hazafias áramkörébe. Eckhardt Sándor, Németh László, Biró Lajos, Oláh György, Szentmihályiné Szabó Mária, Reményik Sándor, a fiatalabb nemzedék soraiból Hamvas Béla, Szerb Antal, Thurzó Gábor, Keresztury Dezső és még sokan mások publikáltak a lap hasábjain. A remek stílusban megírt, nagy felkészültségről tanúskodó versenymunkákból kiolvasható: Tormay Cécile életmintát kínáló, jelentős írónő, mellőzése méltatlan. A Napkelet pedig fennállása során mindvégig feladatának tartotta, hogy kulturális, majd politikai síkon is választ keressen arra a kérdésre, hogy hogyan őrizheti meg nemzeti identitását egy kiszolgáltatott helyzetű kis ország. H Párkány László Ki ne emlékezne arra, mennyire szerette kisebb-nagyobb gyermekkorában a meséket? Azt a mesét is, amikor anya vagy apa felolvasott egy réges-régi könyvből, de azt talán még sokkal jobban, amikor nagyanyó sebtiben kötényébe törölte a kezét, leültetett maga mellé a sámlira, és már ágaztak-bogaztak-virágoztak is szájából a szavak: Egyszer volt, hol nem volt... Ráadásul nemcsak a jól ismert Jancsiról és Juliskáról, boszorkányokról és sárkányokról hallhattunk tőle, hanem szájtátva figyelhettük saját történeteit is: Himmelinchenről, a furfangos törpéről, a három ázott pillangóról vagy a bababoltról, ahol éjszaka megelevenednek a játékok... Minden gyermek szereti a mesét, ezért a mese sokszor a legmegfelelőbb eszköz lehet szülők, nagyszülők, pedagógusok kezében. A mesék által tanultuk meg, hogy nem szabad feladni a reményt, hogy jótett helyében jót várhatunk, hogy nem mindig a legnagyobb a legerősebb, hogy többet ésszel, mit erővel. A mesék segítettek elhitetni, hogy mi is lehetünk daliás vitézek vagy tüneményes királykisasszonyok. A mesék gyakran megmutatták a helyes utat, amelyen elkerülhető a gorombaság, az önzés, a veszekedés. A Harmat Kiadó remekbe szabott kötete - és a kiváló segédanyagok - ezúttal a Bibliát mesélik el, a bibliai történeteket ismertetik meg az óvodás, kisiskolás korú gyermekekkel úgy, hogy elkerülik akár a gügyögés, akár a negédesség, a hamisság csapdáját, amelyekkel hasonló célú kiadványokban sajnos gyakran találkozhatunk. Az alkotóknak sikerült, ami csak keveseknek: gáncsot vetettek az esztétikai Gonosznak, a giccsnek, amely gyakran épp a látszólag szenten keresztül támadja gyermekeink lelkét. Mert a Mesélő Biblia alkotói jó értelemben vett profi gyerekbarátok. Bob Hartman múzeumpedagógusként varázsolja el a kis múzeumlátogatókat. A Miklya házaspár nemcsak népes családot nevel, hanem társasjátékok és gyermekkönyvek készítésével a hit, a Biblia világát ismerteti meg gyerekek sokaságával. Kállai Nagy Krisztina pedig a legsikeresebb, legnépszerűbb gyerekkönyvgrafikusok közül való. Nem véletlen, hogy nem illusztrátornak nevezzük, hiszen festményei úgy keltik életre a szöveget, hogy eközben a könyv egyenrangú alkotóelemeivé válnak. A gyönyörű kivitelű, kemény táblás Mesélő Bibliát éppen az ő színes, ritmikus-expresszív, lényegre törő képei által láthatjuk mesekönyvnek, még inkább: mesélő vagy meséltető könyvnek. A bibliai személyeket és történeteket a kortárs fogalmazásmód, a gyakran gyermeki látószög és a gyermekien őszinte hang vagy a bárány-és tallérszámláló mondókák hozzák közel a kis hallgatókhoz. Ebben a Bibliában talán semmi sem ijesztően idegen vagy félelmetes. A paradicsomból való kiűzetéskor Isten nem haragosan, inkább szomorúan köszön el Ádámtól és Évától: „Viszontlátásra”. Már a keresztre feszítés története folyamán értesülünk arról, miért is történt mindez a rettenet: „Hogy halálával jóvátegyen minden rosszat, amit az emberek valaha is elkövettek’.’ Húsvét hajnalán pedig a „madarak egyszer csak énekelni kezdtek. A nap nagyra nyitotta fényes szemét. Ilyet még őse látott’.’ A történetmesélés pontos, ám a Mesélő Biblia nyelvezete egyszerű és nagyon kedves, megfelelő helyeken pedig még a humort sem nélkülözi. „-Hé, te - szólt a langaléta adj nekem egy kis maltert!- Milter? - horkantfel a köpcös. - Miit mait tér tortör? (Vagyis: Mi van?Mit beszélsz?) Isten megint kuncogni kezdett. Tetszett neki a dolog!’ Talán mindenki felismeri: az idézet a bábeli történetből való. A Mesélő Biblia hangoskönywáltozatán Rudolf Péter háromgyermekes édesapa mondja a legjobb mesemondók hangján a bibliai történeteket. A csomag harmadik eleme pedig egy játéktár, amely a hetvennégy történet játékos, közös feldolgozására ad remek ötleteket - hittanórán, óvodában, családi együttléteken. Ám-bám lező-ket, nedmin zőlüs gmemm ganyzőlüs... Az egyik bábeli nyelven ez annyit tesz: a könyv szülőknek és nagyszülőknek kötelező, hitoktatóknak pedig melegen ajánlott, gj ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA Bob Hartman: Mesélő Biblia. Magyar szöveg: Miklya Mónika - Miklya Zsolt, rajzolta: Kállai Nagy Krisztina. Harmat Kiadó, Budapest, 2008. Ára 3500 forint. • Miklya Luzsányi Mónika - Miklya Zsolt: Játéktár a Mesélő Bibliához. Harmat Kiadó, Budapest, 2008. Ára 1500 Ft. • Mesélő Biblia - 74 történet az Ó- és Újszövetségből gyerekeknek. Hangoskönyv, felolvassa Rudolf Péter. Harmat Kiadó, Budapest, 2009. Ára 3500 Ft. HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Kapcsolat és kommunikáció Előadás-sorozat 2010 tavaszán hétfő estéken 18 órakor a Ráday Kollégium dísztermében (Budapest IX., Ráday u. 28.). Előadó: dr. Pálhegyi Ferenc. • Február 15.: Halló- és látószerv a szív? • Február 22.: Kapcsolatillúziók • Március 1.: Mosolyszünet - szabadulás magánzárkákból • Március 8.: Tüzes nyilak - gyilkos szavak • Március 22.: A hazugság színskálája • Március 29.: Érdemes hallgatózni? • Április 12.: Áldásüzenetek • Április 19.: Isten kommunikációs csatornái játéktár a Mesélő
