Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-31 / 5. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 20ió. január 31. » 13 Egyházi pénzügyek - világi megközelítésben Tekintélyes terjedelmű, 1115 oldalas szakkönyvet dobott piacra a múlt év végén a CompLex Kiadó A közpénzügyek nagy kézikönyve címmel. A gazdasági szakemberek figyelmét joggal felkeltő közpénzügyi kézikönyv valószínűleg kevéssé keltette föl a karácsonyi könyvvásár bőségében ajándék után nézelődő egyháztagok érdeklődését, hiszen a közpénzügyeken az átlagember mindössze az állami költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket érti. Ha a könyv kizárólag az állami pénzügyeket tárgyalná, valószínűleg felesleges is lenne, hogy a karácsonyi ünnepkör zárását követően felhívjuk rá egyházi hetilapunk olvasóinak figyelmét. A rendszerváltozást követően azonban az egyházak is kiléptek a szűkén értelmezett hitéleti karanténból, s számos, korábban kizárólag állami-önkormányzati közfeladat megoldásából vállalnak részt, közmegelégedésre, és sokszor anyagiszellemi teherbírásuk határán is túl. E közfeladatok ellátása során számtalan területen érintkeznek az állami és önkormányzati szervekkel és hatóságokkal, így az egyházak is tekintélyes összegű közpénzt használnak fel működésük során. Bár ez a tény ismert az iskolákat, szeretetintézményeket működtető gyülekezetek, felekezetek felelős tisztségviselői számára, már az egyszerű egyháztagok körében sem tekinthető köztudottnak. Még kevésbé tájékozott erről az egyszerű - felekezetekhez nem kötődő vagy ezek tevékenységében aktívan szerepet nem vállaló - állampolgár. Ezért tekinthető ez a mű hiánypótlónak, mivel a széles szakmai közvélemény számára mutatja be az egyházak közéleti szerepvállalásának anyagi forrásait, felhasználási céljait. A kötet több fejezetben átfogóan szól az állami és önkormányzati pénzügyek forrásairól, az adóztatás rendszeréről, a költségvetési tervezés, KÖZPÉNZÜGYEK NAGY KÉZIKÖNYVE gazdálkodás, beszámolás ellenőrzési és információs rendszeréről. A hazai gyakorlat ismertetése mellett kitér az adott témában követett nemzetközi gyakorlatra, illetve bemutatja az európai uniós eljárásokat is. Az egyes fejezetekben megjelennek kiegészítő információként az egyházak közpénzkezelési előírásai és gyakorlata is. Az olvasó megismerkedhet az egyházfinanszírozás európai modelljeivel és hazai gyakorlatával, az egyházak költségvetés-készítési és zárszámadási, valamint ellenőrzési előírásaival. A hazai eljárások bemutatása nemcsak általánosságban, hanem a katolikus, református és evangélikus egyház tételes jogának ismertetésével is megtörténik, ezért nemcsak az érdeklődő világi szakemberek, hanem az egymás gyakorlata iránt érdeklődő egyháztagok is haszonnal forgathatják, illetve kézikönyvként használhatják. A kiadványban az egyházi gazdálkodás áttekintése természetesen inkább csak kiegészítőnek tekinthető, terjedelmileg mindössze három-négy százalékot tesz ki. Fontosabb a megjelenés ténye. A szakmai közvélemény számára e kiadvány segítségével is tudatosulhat, hogy a magyarországi egyházakban a közpénzekkel felelős gazdálkodás folyik, az egyházak belső jogi előírásai, valamint a gazdálkodásért felelős személyek elkötelezett tevékenysége garanciát jelent arra, hogy a többek között keresztény közösségek tagjaitól beszedett adók terhére is megvalósuló közfeladat-finanszírozás rendezett keretek között, az európai standardok szerint folyik. A kiadvány egyházi vonatkozású fejezeteit a Magyarországi Evangélikus Egyház jogászaként dr. Kőváriné dr. Benkő Ingrid és az MEE Országos Számvevőszékének elnöke, dr. Zsugyel János jegyezte. ■ E.É. A közpénzügyek nagy kézikönyve. Szerkesztő-lektor: dr. Vigvári András és Győrffi Dezső, szerkesztő: dr. Zsugyel János. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. Ára 20 895 forint. Sokak nekrológja Szegényebb lett a gyülekezet: örökre eltávozott közülük Jucika. Gazdagabb lett a gyülekezet, mert mindig emlékeznifognak a mosolygós Jucikára, aki hosszú évekig benne élt a gyülekezetben, és Isten iránti hálával végezte vállalt feladatát. Gyermekkorától a templom volt második otthona. Előbb a vasárnapi iskola, majd a konfirmáltak együttléte és a felnőttek heti bibliaköre voltak azok az alkalmak, ahol Jucika mindig ott volt. Felnőttként hamar elvesztette családját, a rokonságot, így a gyülekezet lett a családja és a templom a második otthona. Időközben súlyos gerincbetegsége következtében már csak bottal, kétrét hajolva tudott járni. De a mosolya és a hittestvérek iránti szeretete továbbra is élt. Minden gyülekezeti alkalmon ott volt, mindenkit ismert, és őt is ismerte minden gyülekezeti tag. Szolgálatot is vállalt: iratterjesztőként árulta az Evangélikus Életet és a többi egyházi kiadványt. Minden istentisztelet kezdetekor a templom bejárati ajtajánál ő várta és üdvözölte a híveket, majd az istentisztelet végeztével ugyanott ő köszönt el mindenkitől, de ugyanakkor közölte velük, hogy a gyülekezeti teremben továbbra is együtt lehetnek egy testvéri beszélgetésen. Bibliakör nem volt nélküle - olyannyira, hogy súlyosbodó betegsége ellenére is részt kívánt venni minden közösségi alkalmon, így előfordult, hogy a gyülekezet lelkésze autóval ment érte. Élmény és nagy ajándék volt számára, hogy az ötven-hatvan évvel ezelőtt a gyülekezetben konfirmáltak az utóbbi évtizedben évente kétszer összejöttek az ország különböző részeiből, és együtt töltöttek egy egész délutánt. Jucika nagy örömmel találkozott velük, és közösen emlékeztekfiatalkoruk évtizedeire. És eljött az óra, amikor az Úr magához hívta. Mivel a gyülekezet volta családja, ki más vállalhatta a temetés költségeit és a hamvasztás utáni búcsúztatás megszervezését. A hétköznap délelőtt zsúfolásig megtelt templomban az oltár előtti urnában Jucika hamvai még egyszer együtt voltak a nagy családdal, amely meghatottan búcsúzott tőle. A gyászszertartás után a templomajtóban - ott, ahol Jucika mindig mosolygósán üdvözölte hittestvéreit - adományokat gyűjtöttek a temetés költségeire. Mint utólag kiderült, annak többszöröse gyűlt össze az adakozásból. Jucika hamvait a szomszéd város templomának kriptájában helyezte nyugalomra a gyászoló gyülekezet - a feltámadás hitével. Szegényebb lett a gyülekezet, mert Jucika elment közülük. Gazdagabb lett a gyülekezet, mert Jucika mégis velük marad. Nem felejtik el mosolygós kedvességét, a gyülekezetben végzettfáradhatatlan szolgálatát és Jézusba vetett erős hitét. Ez a hit erősítse az élőket is abban a reménységben, hogy odaát találkozni fognak egymással. ■ Dr. Juhász Géza NEM CSAK LELKÉSZEKNEK Elfoglalt papok vigasztalása „És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szála az úton...” (Luk 24,32) Városi lelkész voltam, ma is az vagyok. Tapasztalatból tudom, mit jelent ez a fajta papság. Azt, hogy százfelé tépnek. Azt, hogy sohasem tudok programot csinálni. Azt, hogy minden munkatervemet keresztülhúzzák. Holnap délelőtt tanulok: elolvasok huszonöt oldalt Schlattertól. Nos,, beállít egy öregasszony, és 11-ig siránkozik a nyakamon. Tönkretette az egész délelőttömet. Délután visszaadom a főispán hivatalos vizitjét. Indulóban vagyok, s lám, temetést jelentenek. Egy kis szellemi élet is csak kell, társadalmilag sem lehet elszigetelődnöm. Jegyem van az esti hangversenyre. Már rajtam a nagykabát, s lám, úrvacsoráztatni hívnak a kórházba. A városi lelkész élete csupa epizód. Szolgálata szétforgácsolódik. De hát - s ezt jó tudni - Jézus élete és szolgálata is csupa epizód volt. Csodálatosan rugalmas volt a munkaprogramja. Előre ki nem terveit, alkalmi szolgálatok drága mozaikjaiból tevődött ki az élete. Hány ember kapott tőle áldást „csak úgy mellesleg” „közbevetőleg”, „kazualiter" „az úton”. Érdemes volna egyszer ebből a szempontból végigvenni az evangéliumokat. Nem azért ment Kánába, hogy a vizet borrá változtassa. Csak az aktuális szükség láttán vitte ott véghez első csodáját, megmutatta dicsőségét, és hittek benne tanítványai. Nem azért ment Nainba, hogy ott halottat támasszon, de mikor a város kapujához közeledett, látott egy síró özvegyasszonyt, megkönyörült rajta, és visszaadta halott fia életét. Ki gondolta volna, hogy Tírusz és Szidón vidékein drámai epizódban egy pogány asszony lányának meggyógyítására kell alkalmat vennie. És alighogy onnét továbbment a Galileai-tenger mellé, és felment a hegyre, nagy sokaság jött hozzá. Hoztak sántákat, vakokat, némákat, csonkákat, és ő meggyógyította őket. Samárián átmenőben „az utazástól elfáradva, azonmód” csak éppen leült Jákob forrásához, s ebből kerekedett a világ egyik legmélyebb teológiai és lelkipásztori beszélgetése. Volt türelme az epizódszerű váratlansággal eléje került parázna samáriai asszonyt nem lerázni. S lám, megérte, mert a megtért asszony bizonyságtevése nyomán Jézushoz kimenve sokan hittek benne a samaritánusok közül. Sőt Jákob kútjától fut a szál egyenesen a samáriai nagy ébredésig. Cselekedetek 8-ban olvassuk, hogy Samária népe egy szíwel-lélekkel figyelt az igére, és hogy „Samária bevette az Isten igéjét”. A tanítványok indokolatlan szigorral és szükséges figyelemmel védték fáradt Uruk nyugalmát. Jézus azonban azt mondta - mégpedig haragra gerjedve: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket!” Pedig öt perccel azelőtt ezek az édesanyák és gyermekek nem voltak benne a tervében. Jerikón csupán át akart menni, de gondolkodás nélkül tervet változtatott egy sikkasztó finánc kedvéért. Legcsodálatosabb tanításai egyikét -az irgalmas samaritánusról szólót - nem telt templom ezres tömegének mondotta, hanem csak egy törvénytudónak, aki a pillanat hatására felpattant helyéről, hogy megkísértse őt. Lukács 15. része is epizódszerűen született. Jézus Kapernaum egyik zsúfolt szobájában hirdette az igét. Akkor váratlanul és otromba tapintatlansággal rátörték a ház fedelét, és leeresztettek eléje nyoszolyán egy bénát. Vége van a gyülekezet figyelmének, és teljes a botrány. Jézus pedig azoknak hitét látva így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Szinte egész szolgálatára jellemző Márk 10,17: „És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?” Jézus pedig nem kergeti el ezt az eléje omlott lelket. Nem mondja neki, hogy most máshová van utam, gyere máskor, hanem tervében megzavartan is a legnagyobb türelemmel intézi el ezt a közbejött lelkipásztori esetet. A legkisebb epizód is fontos volt számára. Pillanatonként nyitva volt a szíve mindenki felé. Testvér! Te ma igazán nem lazsálhatsz. Rohanó események torlódott árjában, végsőkig elfoglalt munkaütemben és a rohamra vetett katona izgalmában kell szolgálnod. A mi munkánk ma fokozottan is rendszeres tervszerűséget kíván. Mégis arra van szükség, hogy szolgálatunk szent kötöttségében is kötetlen maradjon. A tervtelenség hiba, a tervek konok bálványozása azonban ma lélekvesztő bűnné válhat. Tudnod kell, mit teszel holnap. De amikor majd holnap mégy az „úton”, legyen nyitva a szemed és tárva a szíved az Isten adta epizódok lélekmentő, drága alkalmainak hűséges megragadására. Nem lehetünk látás nélküli „percemberkék”, s mégis állandóan, jó értelemben vett percembereknek kell lennünk. Hogy is hangzik a lelkipásztor imádságának szombat esti szövege? „A rám bízott drága időben oly sokat elmulasztottam, oly sokat elrontottam, oly gyakran voltam szeretetlen, oly gyakran voltam vak, mikor embereket küldtél hozzám. Figyelmen kívül hagytam azt, amit elém állítottál utamon, ami reám várt...” ■ D. Szabó József Igazgyöngyök - D. Szabó József püspök igehirdetései és írásai. Szerkesztette Zólyomi Mátyás. Budapest- Csepel, 2005.
