Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-31 / 5. szám

4 -m 2010. január 31. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az emberhez méltó halál Konferenciát rendezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara január 22-23-án Az emberhez méltó halál címmel. Egyházi személyiségek, orvosok, jo­gászok voltak a résztvevők. Az ötlet­gazda és a konferenciát előkészítő és levezénylő dr. Filó Mihálynak, az intézmény adjunktusának tevékeny­ségében az a felismerés tükröző­dött, hogy csak az érintett szakmák párbeszéde, összefogása révén remél­hető valamilyen konszenzus az igen érzékeny területen. A konferencia fővédnöke dr. Ba­ka András, a Legfelsőbb Bíróság el­nöke volt, aki bevezető előadásában néhány közelmúltbeli eset elemzésé­vel éreztette a téma összetettségét, nehézségeit. Az egyik konfliktusfor­rás, hogy a hosszú ideje kómában lé­vő ember élethez való joga ütközik az emberhez méltó eltávozás igényével. Néhány előadás címe ízelítőül: Az eutanázia a római megnyilatkozások fényében {dr. Bíró László római kato­likus püspök); Eutanázia a keresztény antropológia fényében (Szűcs Ferenc református teológusprofesszor); A hospice és a palliativ ellátás mint az eutanázia alternatívája {dr. Hegedűs Katalin orvos); Élet végi döntések az intenzív terápiában {dr. Dósa Ágnes tudományos főmunkatárs); Alkot­mányos jog az élethez és a halálhoz {dr. Halmai Gábor jogászprofesszor). Két nap alatt - a meghívott külföl­di előadókéval együtt - huszonöt elő­adás hangzott el. Minden blokk (teo­lógiai, orvosi, jogászi, nemzetközi) után élénk, érdemi vita zajlott le. A rendező intézmény a konferenciáról kiadványt tervez megjelentetni. Magam Jog és lehetőség a kegyes halálhoz címmel tartottam előadást. Bevezetőmben felidéztem első, ide vonatkozó emlékemet. Több mint fél évszázada a Ferenciek terén lévő templomba mentünk meghallgatni egy hírneves igehirdetőt. Ő beszélt az eutanáziáról, gyógyíthatatlan betegek halálba segítéséről. Feltette a kérdést: bűn-e az eutanázia? És megadta a ke­mény választ: nem bűn, mert az ál­latnak nincs bűne. Ha kissé hatásva­dásznak találtuk is, nem állt távol tő­lünk ez a felfogás. Főleg, mert akkor főként a családi, netán orvosi vissza­élések kapcsán ismertük a problémát. Örökség reményében segítették át az idős, beteg embert a másvilágra. Az elmúlt fél évszázadban az or­vostudomány fejlődése révén sokat változott a helyzet. A gyógyulás re­ménye nélkül szinte korlátlan ideig életben tarthatók - legalábbis a szó biológiai értelmében - a betegek. Életnek tekinthető-e a mesterséges táplálással, lélegeztetéssel fenntartott vegetatív lét, illetve van-e joga a ke­zelés visszautasításán túl - ezt már lehetővé teszi a törvény - az egyre je­lentősebb szenvedésnek kitett beteg­nek a halálba segítést igényelni? Úgy vélem, ma is érvényben van a „Ne ölj!”, az ötödik parancsolat, de ez azt is jelenti, hogy az élettel és a ha­lállal összefüggő problémáink csak együtt értelmezhetők, illetve válaszol­hatók meg. Nehezen fogadható el, hogy akik a halálbüntetést helyeslik, az eutanázia minden formáját eluta­sítják. De véleményem szerint igazá­ból a kezdet és a vég, az abortusz és az eutanázia problémája kapcsolódik össze. Mindent meg kell tennünk a mű­vi terhességmegszakítás ellen, a szü­lők, az anya meggyőzésétől az örök­­befogadás lehetőségének az elősegí­téséig, hogy ne legyenek abortu­szok. De ha végül kudarcot vallunk, nem utasítható el - nagyobb bűnök fenyegetése miatt - a beavatkozás. Hozzátehető, hogy orvos nem kény­szeríthető a hitével ellentétes teendő elvégzésére. Egy élet esélye vész el egy másik ember - még ha ez az anya is - döntése miatt. Az eutanázia esetében viszont az ember maga dönt önrendelkezési joga alapján sorsáról. E téren is min­dent meg kell tennünk, hogy az élet mellett döntsön, legtöbb esetben valóban ez, a ragaszkodás az élethez a természetes magatartás, de ha a gyógyíthatatlan beteg a távozás mel­lett dönt, meggyőződésem szerint eb­ben is segítenünk kell. Ezért is fon­tos a szabályozás, mert például az in­tenzív osztályokon dolgozó orvo­sok elmondják, nem mindig egy­szerű különbséget tenni a passzív és az aktív folyamatok között. Fontos a jézusi példa, a gyógyítá­sok, Jairus lánya, a kapernaumi szá­zados szolgája és a többiek, közöttük Lázár feltámasztásának a története. Jézus szeretetének csodatévő ereje meggyógyította őket, enyhült szen­vedésük. Halandók vagyunk, végül mindnyájan eltávoztak, de Jézus pél­dát adott számunkra. Hivatkoztam Kékén András mon­dására: „Nagy dolgokban egység, közömbös dolgokban szabadság, mindenekfelett szeretet.” Sajnos ar­ra nincs remény - bármennyire nagy dolog a lét és nemlét kérdése -, hogy ebben egység legyen, de amiben lehet, az a mindenekfeletti szeretet. Ennek jegyében fogalmazhatjuk meg válaszainkat az életből távozni készü­lők számára. Az első válasz a nálunk is örven­detesen terjedő hospice-mozgalom. Az erre felkészült osztályok nem egyszerűen gyógyítanak, hanem a korszerű fájdalomcsillapítás, szenve­désenyhítés minden objektív lehető­ségétől a lelkigondozás gazdag tárhá­záig számos eszközzel segítik a bete­geket életük utolsó periódusában. A második, talán ennél is fonto­sabb válasz a család szerepe, az ott­honi eltávozás lehetősége. Régen a legtöbben szeretteik körében távoz­tak el. A ma tapasztalható bántó el­idegenedés része a kórházi halál­esetek dominanciája. Sajnos sok csa­lád elhárítja a szeretetteljes törő­dést. Pedig ezáltal nemcsak a haldok­ló számára válik könnyebbé a beszál­lás Kharón ladikjába, hanem a család is gazdagodik a kölcsönös szeretet fo­lyamatában. És csak ezeket a válaszokat köve­tően, kivételes esetekben kerülhet sor a halálba segítés folyamatára. Szabá­lyozott körülmények között. Mindenekfelett szeretet. Ez a leg­főbb üzenet. ■ Frenkl Róbert A szerző orvos, a Magyarországi Evangélikus Egyház volt országos fel­ügyelője HIRDETÉS___________ Útmutató - Az egyházak szerepe a magyar társadalom­ban címmel láthatunk összeállítást február 7-én, vasár­nap a Magyar Televízióban. A műsor az mi-en 11.05-kor, az ma-n 14.05-kor kezdődik. Közreműködik: Tomka Mik­lós, Kamarás István, Fábri György és Tőkéczki László. Szerkesztő: Nagy ' *<zló, rendező: Nemes Takách Ágnes. mtv Bátor engedelmesség Orvos-misszionárius Zambiából >■ Furcsa az Isten választása! Úgy gondolnánk, egy nehéz misszi­ói szolgálatra olyasvalakit hív el, aki megtermett, erős fizikumú s lehetőleg férfi, aki jól viseli az af­rikai hőséget, az olykor szélső­séges időjárást, a gyakori ma­gányt. Ezért is volt meglepő, amikor január 11-én az Evangé­likus Külmissziói Egyesület ren­dezvényére belépett az előadó, az életben még törékenyebb­nek tűnő asszony: dr. Keszi Krisztina, Zambia orvos-misszi­onáriusa. „Hadd mondjam el elöljáróban, hogy én sem erős, sem bátor nem va­gyok” - hallhatták a résztvevők már az alkalom elején. A doktornő példá­ul irtózik és fél a kígyóktól, pedig a Mungwi kórház környékén, ahol már négy esztendeje szolgál, bizony sokkal találkozik. Most mégis a leg­nagyobb természetességgel mesélte a hallgatóságnak, hogyan szokta kés­sel leszúrni a kisebbeket, a nagyobb kobrákat pedig hogyan teszi ártal­matlanná kővel és lapáttal. Mielőtt el­hangzott volna a kérdés, hogy hon­nan gyűjt ehhez bátorságot, már vá­laszolt is: Isten hívta el a missziói szolgálatra, nem hagyja magára, megőrzi őt a veszedelmek között is. Pedig nehéz feladatot bízott rá Isten. Egyedüli orvosként látja el - 2006 óta - száz kilométeres körzet­ben a betegeket. Több mint ötvenezer ember tartozik a klinikához. Most, hogy négyéves szolgálata után fél évét itthon tölt, hogy töltekezzen, pihen­jen - ahogyan ez az őt kiküldő Liben­­zelli Missziónál előírás -, a betegeit a kórház harminc munkatársára hagyta. Közöttük sokan nővérek, akikre nehezebb feladatok ellátása is hárul talán, mint a magyarországi ápolónőkre. Krisztina doktornőhöz így a négy év folyamán az igazán sú­lyos betegek, a nehéz esetek kerültek. S miközben arról beszélt, mennyi­re kevés műszer vagy éppen gyógy­szer állt a klinika rendelkezésére, a hallgatóság ámult azon, hogy mégis gyógyulnak a betegek. A doktornő ki is mondta: „Csodákat élünk át na­ponta.” Nem ritka, hogy a legsúlyo­sabb agyi maláriával hoznak hozzá­juk egy beteget, egy élő halottat. Két nap múlva pedig ez a tehetetlen ember talpra áll, s siet haza a család­jához, ahol mérhetetlenül nagy szük­ség van rá. Az afrikai szegénységet diaképek­kel is szemléltette az előadó. A falu egyszerű kunyhóitól kezdve a klini­ka „kórterméig”, ahol a betegek mel­lett a földön alszanak a rokonok, akiknek feladata, hogy főzzenek kór­házba került családtagjaikra. Az el­látásra neki és a munkáját segítő ápolónőknek már nem marad ener­giájuk - fűzte hozzá Krisztina -, elég, hogy magát a gyógyító munkát vég­zik. Micsoda feladatot vállalt magára ez a törékeny asszony! - mondták a résztvevők az alkalom végeztével. Ám a doktornő nem engedte, hogy őt méltassák. Azt sem, hogy ve­le interjú készüljön. Meg is mondta: Krisztusra irányuljon az olvasók fi­gyelme, Isten Fiára, akinek fontos az emberi élet, a föld bármelyik pont­ján éljen is az az ember. Arra az Úr­ra, aki alkalmatlanokat alkalmassá tesz a szolgálatra! De legfőképpen ar­ról a Jézusról szóljon a bizonyságté­tel, aki maga is emberré lett, hogy a világ minden lakosának üdvössége, örök élete lehessen. Magáról csak ennyit mondott a doktornő: „Én nem bátor vagyok, ha­nem engedelmes.” ■ B. Pintér Márta I Dr. Keszi Krisztina az EKME rendezvényén A PÜSPÖKI TANÁCS FELHÍVÁSA Gyűjtés Haiti megsegítésére A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsa bi­zalommal kéri a gyülekezeteket, hogy pénzadománnyal támogassák a haiti földrengés utáni mentési és segélye­zési munkálatokat. Javasoljuk, hogy az egyik következő vasárnap perselypénzét a Magyar Ökumenikus Segély­­szervezet számlaszámára utalják át. Hordozzuk továb­bá imádságban a szenvedők ügyét. Budapest, 2010. január 25. ■ Ittzés János elnök-püspök, Gáncs Péter püspök, Dr. Fabiny Tamás püspök * * * A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi kötelékben már a földrengést követő első napokban meg­kezdte a segítségnyújtást - I /Áy élelmiszert, ivóvizet, gyó- XflT fír gyászati eszközöket oszt a bajbajutottaknak. Az adományok célba juttatását magyar munkatárs koordinálja a helyszínen. Segélyszervezetünket sokan keresték meg telefonon vagy levélben, arról érdeklődve, hogyan lehet a haiti ká­rosultakat támogatni. Az adományozni kívánó gyüleke­zetek, magánszemélyek és cégek felajánlásaikat az aláb­bi csatornákon juttathatják el hozzánk. Csekken vagy átutalással az OTP 11705008-20464565 számlaszámra. On-line a www.segelyszervezet.hu olda­lon lehet átutalni pénzadományt. Csekket az 1/205-3955- ös telefonszámon lehet kérni. HIRDETÉS , V Meghívó A Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) 2010. március 5-6-án tanulmányi konferenciát rendez Révfülöpön az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban A Luther-rózsa színei - Anyanyelv - egyház - nemzet cím­mel. A konferencia pénteken, március 5-én 17 órakor kezdődik, és szombaton 16 órakor fejeződik be. A tervezett előadások a következők: ♦ A magyar-szlovák kérdés keresztény megközelítésben - Käfer István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pro­fesszora ♦ A zsolnai zsinat (1610) határozatainak máig ható jelentősége - Kertész Botond történész ♦ A népek kialakulásának teológiai értékelése az ószövetségi őstörténetben - Bándy György, a pozsonyi egyetem teo­lógiai karának professzora ♦ Értelmiségként két kultúrában - Huncik Péter pszichológus-pszichiáter, író (Dunaszerdahely) V « Az előadásokon kívül áhítatok, kerekasztal-beszélgetés, záró istentisztelet úrvacsoraosztással, Fabiny Tamás püspök szolgálatával. Részvételi díj szállással, háromszori étkezéssel: 5100 forint. Jelentkezés február 20-ig, kizárólag írásban, pos­tai úton (8253 Révfülöp, Füredi út 1.) vagy e-mailben: revfuIop@lutheran.hu Szeretettel várjuk a téma iránt érdeklődő Testvéreinket országhatáron innen és túlról. A Maek nevében id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, titkár FOTÓ: VITÁLIS JUDIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents