Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-31 / 5. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. január 31. *■ 5 's Kézzel írt Újtestamentum ► Két évvel ezelőtt nagyot álmodott a budavári gyülekezet: az Újszövetség lemásolására vállalkoztak a hívek. Az azóta eltelt időben nemcsak kitették a pontot a Jelenések könyvét záró ámen után, hanem használatba is vették a négerbarna marhabőrbe kötött, csatokkal díszített kötetet. A kezdeményezés és a „kivitelezés” részleteiről Bence Imrével, a gyülekezet egyik lelkészével és Sólyom Anikó másodfelügyelővel, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium hitoktatójával Vitális Judit beszélgetett. Bence Imre: Sokat törtük a fejünket, hogy miként is emlékezzünk meg gyülekezetünkben a Biblia évéről. Végül két ötlet valósult meg. Az egyik a „szívek vendégkönyve” volt, amelybe tetszés szerint mindenki beleírhatta a nevét, a legkedvesebb igéjét vagy épp a bizonyságtételét. A másik tervünk pedig a kézzel írt Biblia, pontosabban a kézzel írt Újszövetség elkészítése volt. 2008-ban az ökumenikus imahéten kezdtük el a másolást. Sólyom Anikó: Nem sokkal a Biblia éve meghirdetése előtt egy egyházi delegációval Észak-Rajna-Vesztfáliában jártam, ahol a szakmai program keretében egy bibliamúzeumba - de talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy bibliaműhelybe - is eljutat-' tam. A kiállításon nemcsak a Biblia keletkezését mutatták be, de például a papiruszt is meg lehetett tapintani. Az ott látott minta alapján valósítottuk meg nemcsak Budavárban, hanem a Deák téri evangélikus gimnáziumban is a bibliamásolást. Igaz, a diákokkal „csak” Máté evangéliumát „vettük végig”.- Hol, milyen körülmények között folyt a munka? S. A.: A templom egyik sarkában drapériával különítettünk el egy kis zugot, és a középkori bibliamásolók celláinak hangulatát próbáltuk felidézni. A lepelre a témához illő metszetek, rajzok másolatai, régi tekercseket megörökítő fotók - és így tovább - kerültek. A másolópultot filcterítővei takartuk le, elhelyeztük rajta a másolandó Bibliát és az ívekbe fűzött papírt, egy csuporba másolótoliakat készítettünk be, és kis mécsest is tettünk az asztalra.- Bármikor be lehetett menni a templomba másolni? B. I: Igen, de a fűtési szezonban általában csak közvetlenül az istentiszteletek előtt vagy után telepedtek oda a pulthoz az emberek, vagy pedig hivatali időben bent a gyülekezeti teremben másoltak. Amikor a fűtési szezon véget ért, sokkal többen jöttek, és érezhetően felgyorsult a munka. Előfordult, hogy azt láttuk, nyitva van a templom, és mindössze egy szál gyertya világít a sarokban. Az illető annyira belefeledkezett a másolásba, hogy észre sem vette, odakint közben besötétedett. S. A.: Tavaly év elején már nem sok hiányzott ahhoz, hogy befejezzük a másolást. Ekkor már nem a templomban folyt a munka, hanem családról családra járt a kézirat. Egy idősebb hölgy férje mosolyogva mesélte, hogy amikor a felesége másolt, nem lehetett hozzászólni, és az egész családnak lábujj hegyen kellett közlekednie a lakásban. B. I.: Amikor elindítottuk a kezdeményezést, nem egyszerűen csak a másolásnak akartunk teret adni, hanem az elcsendesedésnek — ezzel együtt pedig az Istennel való kapcsolat megerősödésének - is. Hiszen egészen másképp olvas az ember egy bibliai szakaszt, amikor utána betűhíven papírra kell vetnie. A bibliaórára járók közül többen is elmondták, hogy sok olyan dologra figyeltek fel a szövegben, amit korábban egyáltalán nem vettek észre.-Az oldalakon szálkás és gömbölyűén formált betűk, lendületes-határozott és „reszkető” írásképek váltogatják egymást. Lehet tudni, hogy pontosan hányán vettek részt a másolásban? B. I.: Nem vezettünk listát arról, hogy ki kapcsolódott be a munkába, és utólag nagy - ha nem éppen lehetetlen - feladat lenne összeszámolni, hányféle kézírás van az elkészült Újszövetségben. De még ha ez sikerülne is, akkor sem tudnánk pontosan, hogy mennyien dolgoztunk rajta, mert vannak olyanok, akik részt vettek ugyan a másolásban, de az ív, amelyre írtak, nem lett bekötve. S. A.: Előfordult például, hogy valaki visszalapozott a kikészített Bibliában, és egy hosszú szakaszt kétszer is lemásoltunk, egy másik alkalommal pedig egy idős néni megfordította az ívet, és fejjel lefelé írt rá. Ilyenkor a teljes ívet újra kellett írni.- Ha valaki belelapoz a könyvbe, nem csak „betűtengerrel” találkozik. Az illusztrációk kinek, kiknek a keze munkáját dicsérik? S. A.: Richly Zsolt grafikus, gyülekezetünk tagja az evangélisták szimbólumait rajzolta meg, az ifjúságunkhoz tartozó Vida Léna és a Czenthe lányok - Anna, Kata és Lili - pedig az evangéliumok történetei közül jelenítettek meg néhányat.- Arról még nem esett szó, hogy miként boldogultak a könyv bekötésével. B. I.: Előzetesen nagyon sok segítséget kaptunk az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) restaurálóműhelyének egyik munkatársától. Tanácsokkal látott el bennünket például a tekintetben, hogy milyen szempontok alapján - szálirány, vastagság és így tovább - válasszunk papírt, vagy hogy mekkora margót hagyjunk ahhoz, hogy szépen nyitható legyen a Biblia. A másolás befejeztével a teleírt íveket az OSZK egyik munkatársa kötötte be. Az utolsó simításokkal október közepére készült el; az Újszövetséget bibliavasárnap (a reformáció ünnepét megelőző vasárnap - a szerk.) helyeztük el az oltáron. Azóta is ez az „oltárbibliánk” - noha teológiailag ez nem helyes, mert egy teljes Szentírásnak kellene ott lennie. Bibliavasárnap egyébként ebből a könyvből olvastuk fel az aznapra kijelölt újszövetségi igeszakaszokat, de a kézírás kibogarászása nem mindig könnyű, ezért nem vezettük be azt a gyakorlatot, hogy állandó jelleggel ezt használjuk.-A teljes Szentírást említette. Tervezik az Ószövetség lemásolását is? B. I.: Az Ótestamentumot sokkal nehezebb (lehet) másolni, mert míg, mondjuk, Jézus példázatai magukkal ragadják az embert, addig a nemzetségtáblákkal nem olyan könnyű „megbirkózni”. Amikor elkészültünk az Újtestamentum lemásolásával, nagyon lelkesek voltunk, de most úgy érezzük, egyelőre nem érett meg bennünk az elhatározás, hogy tényleg belevágjunk a dologba. HIRDETÉS Visky András: Júlia A legutóbbi országos evangélizáción elhangzott Visky András Júlia című monodrámája DérDenisa előadásában. Sokakra nagy hatást gyakorolt, azóta több gyülekezet is meghívta. A piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban (Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12.) a következő hónapokban három konferencia (Aliansz teológiai műhely, missziói konzultáció, missziói konferencia) keretébe is beillesztettük az előadást. Ezeken szeretettel látunk mindenkit, azokat is, akik nem vesznek részt a konferenciákon. Az előadások február 15-én, március 23-án és július 5-én 19 órakor kezdődnek. A belépés ingyenes, adományt elfogadunk. Szeverényi János Közelkép Visky Andrásról Az édesanyját már korábbról „ismertem" A színpadról, a Júlia című monodrámából. Alakja - DérDenisa megformálásában - ott állt előttem akkor is, amikor kezembe vettem a legkisebb fiával, Visky Andrással készített interjúkötetet. Magáról Visky Andrásról azonban úgyszólván semmit nem tudtam - leszámítva azt, hogy a Protestáns Újságírók Szövetsége 2005-ben első ízben őt tüntette ki a Rát Mátyás-életműdíjjal. Most már — miután rövid időn belül harmadszorra is végigolvastam a Mint aki látja a hangot című könyvet - talán elmondhatom: őt is ismerem. S ha akarnám, sorolhatnám a puszta tényeket, hogy mikor mit írt, mit tett. De nem ezek számítanak. Illetve ezek is számítanak - hiszen ezek az események (is) formálták -, de hogy milyenné, az sokkal, de sokkal fontosabb, érdekesebb, izgalmasabb. így gondolta ezt Sipos Márti is, aki a már említett monodrámából kiindulva (hogyan élte meg édesanyja, amikor az 1956-os koncepciós perek után református lelkész férjét bebörtönözték, őt pedig hét kisgyermekével a román puszta egyik lágerfalujába telepítették) beszélgetett Visky Andrással. Hangsúlyozom, beszélgetett. Mert nem egyszerűen kérdések záporát zúdította a vele szemben ülő író-dramaturgra, hanem „együtt lélegzett” vele; lépésenként - időnként egyetértve, máskor meg vitatkozva az elhangzottakkal - „ásott” egyre mélyebbre és mélyebbre. S hogy akkor milyen ember is tulajdonképpen a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója, a Babes-Bolyai Tudományegyegyok, hanem azt a képet is, aki valójában vagyok. A katarzis pillanatában nemcsak azt élem meg, hogy nincs remény, hanem azt is, hogy csak remény van.” Például olyan ember, aki többre tartja „a jelentékeny bukást, ami valamiféle radikális önszemléletre készbeszélget Sipos Márti tét, semmint egy langymeleg sikert, ami a pillanatnyi, álságos túlélésben segít”. Például olyan ember, aki - még ha gyerekfejjel is, de a saját bőrén tapasztalta meg, milyen rabságban élni - így gondolkodik fogságról és szabadságról: „A fogság arra kényszeríti az embert, hogy alapkérdéseket tegyen fel önmaga számára: Tulajdonképpen mit is vettek el tőlem? Meg kell tudni válaszolni ezt a kérdést. S ha az a végső válaszod, hogy azáltal, hogy mindenedet elkobozták, mindentől megfosztottak, akkor teljes mértékben a hatalmi játszmák tárgyává váltál. De ha arra a válaszra jutsz, hogy van, amit „Azt a jézusi felszólítást, hogy »Szeressétek ellenségeiteket!«, mindenki ismeri. Ennél keményebb mondat aligha van az evangéliumban, nem véletlenül került fel ez a kereszténység falvédőjére, védekezésből. Aforizmává változtattuk ezt is, hogy ne legyen dolgunk vele. [...] Nem is éljük meg, hiszen nincsenek ellenségeink. Jézus nem azt mondja, hogy majd, ha lesznek ellenségeid, hanem azt a kérdést teszi fel, hogy vajon vannak-e ellenségeid. S ha vannak, vajon nem arctalanok-e? Magyarország ketté van szakadva, de a két oldalon nem arcok tekintenek arcokba. Vannak barátaim, akik hívő embereknek vallják magukat, és időnként meglepően gyűlölködő mondatokat vágnak a másik oldalon levők fejéhez. Ilyenkor azt szoktam nekik mondani: »Rendben van. Te gyűlölöd azt az embert. Nagyon helyes. Akkor végre van egy ellenséged, jó helyzetben vagy. Mától kezdve tehát az a feladatod, hogy szeresd ellenségedet, ne általánosan, hanem keresd meg és találd meg azt a konkrét szituációt, amikor kifejezheted iránta a szeretetedet. Személyesen építsd felé a szereteted A személytelen szeretet a gyűlölet egyik formája. Hívő ember vagy, imádkozz érte addig, amíg meg nem születik benned a szeretet iránta!« Tehát a »Szeresd az ellenséged!« felszólítás feladat, és ennek a teljesítése az ellenségeddel való személyes viszony kialakításával kezdődik. [...] Mert ha nem teszed meg, akkor te magad is az ellenségeskedés spirálját görgeted tovább.” tem Színháztudomány és Televízió Karának docense, aki a kötet függelékében a titulusai felsorolásánál azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy „férj és apa; hol mester, hol tanítvány"? Például olyan ember, aki sokszor sokkal jobban érzi magát a színházban, mint a templomban... - noha előbbit nagyon is „templomi” tulajdonságokkal jellemzi: „A színháznak, illetve a műalkotásnak számomra nem az a feladata, hogy aloéval kenegessen. A művészi alkotás arra hivatott, hogy radikális kérdéseket tegyen fel. A jó színház célja végül is az, hogy egy homályban maradó tükörbe helyezzen engem, de ebben a tükörben ne csak azt a képet lássam, aki vanem tudnak elvenni tőled, és az összehasonlíthatatlanul több annál, mint amit elvettek, akkor visszanyerheted a világban való létezésed örömét. [...] A szabadításnak az a jele, ha az elveszettségben, az alulmaradásban, a hátratételben, a kudarcban megéled a számontartottságod kegyelmét.” Visky András tehát olyan ember, aki... - de inkább olvassák el a könyvet! ■ Vitális Judit Mint aki látja a hangot - Visky Andrással beszélget Sipos Márti. Harmat, Budapest, 2009. Ára: 2500 forint.