Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-24 / 4. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. január 24. » 3 A könyvesbolt, amelynek még vendégkönyve is van Beszélgetés Fánczi Györgyi üzletvezetővel ► Huszár Gál - az 1500-as években élt reformátor, nyomdász, énekszerző. „A Huszár Gál” - a főváros szívében 1995-ben nyílt evangélikus papír- és könyvesbolt rövid, immár fogalommá vált elnevezése, és nem csak lutheránus berkekben. Fánczi Györgyi boltvezetővel az üzlethelyiség olvasósarkában beszélgettünk.- Idén, a reformáció ünnepén lesz tizenöt éve, hogy megnyitottunk. A Deák téri gyülekezet akkori vezetőitől - Zászkaliczky Péter lelkésztől és Gryllus Vilmos felügyelőtől -, illetve dr. Hafenscher Károlynétól származott az ötlet, hogy a gyülekezet a tulajdonában lévő, utcára nyüó helyiséget missziói célokra hasznosítsa. Végül könyvesbolt létrehozása mellett döntöttek, amely a gimnázium közelsége miatt egészült ki papíráruválasztékkal. A névválasztással Huszár Gál és munkássága előtt kívántak tisztelegni; neki állít egyébként emléket az evangélikus múzeum munkatársai által elkészített tárló is, amely a boltba lépve a szemben lévő falnál látható.- Nem véletlenül utaltam a bevezetőben a közismertségükre. Más felekezetek tagjai között is gyakran elhangzik a mondat: „Ezt a Huszár Gálban vettem”-és további magyarázat nem szükséges...- Kezdetektől meghatározó elv volt, hogy ne csak evangélikus kiadványokat lehessen nálunk kapni, hanem a többi keresztény, sőt egyéb, szépirodalmat megjelentető kiadó kínálata is hozzáférhető legyen. Természetesen a mostani áruválaszték is folyamatosan bővül. Szívesen keresnek meg bennünket maguk a kiadók, de mi is igyekszünk nyomon követni az újdonságokat. Számtalanszor előfordul, hogy a vásárlók hívják fel figyelmünket kiadványokra, vagy kérnek meg arra, hogy egy-egy nehezen hozzáférhető könyvet próbáljunk meg beszerezni számukra.- Aki járt már ebben a Deák téri üzletben, átélhette, hogy milyen sokat számít a város forgatagában egy olyan nyugodt hely, ahol az érdeklődő kis asztalhoz telepedve, halk muzsikaszó mellett lapozhat bele a kiadványokba, mielőtt a vásárlás mellett dönt.- Valóban sokan nevezik ezt a könyvesboltot a béke szigetének is. A megnyitás pillanatától van vendégkönyvünk, jó érzés a benne lévő elismerő szavakat olvasni.- Egy ideje azonban mintha kevesebb lenne a vásárló...- A kimutatások szerint is emelkedő forgalom jellemezte a boltot 2005-ig. Ekkor azonban a növekedés megtorpant, egy darabig stagnált, majd elkezdett csökkenni a forgalmunk. Ebben vélhetően több ok is közrejátszott; ez idő tájt jelentek meg a nagy könyvhálózatok, amelyek az első perctől kezdve egy helyen kínáltak bővebb, szélesebb választékot. Mivel óriási haszonkulccsal dolgoznak, ők a kezdetektől megengedhették maguknak, hogy akciókat hirdetve kedvezményekkel csábítsák be a vevőket. A kiskereskedelmi boltok, mint amilyen a Huszár Gál is, ezt nem tehetik meg. Nagy konkurenciát jelentenek - elsősorban a fiatalabbak körében - az internetes könyvkereskedések is, hiszen elég egy megrendelőlapot kitölteni a számítógépen, és a futár akár néhány órán belül házhoz is szállítja a kiválasztott terméket. A kiskereskedők forgalmának csökkenéséhez vezet az a pár éve elterjedt gyakorlat is, hogy a kiadók közvetlenül keresik meg a vevőket, illetve célközönségüket. Ennek egyik jellemző formája a helyszíni árusítás egy-egy rendezvényen, ahol esetenként jelentős kedvezményekkel kínálják kiadványaikat. A kialakult gazdasági válság is érezteti hatását: a kiadók csökkentették kínálatukat és ezáltal a mi a választékunkat is. És természetesen azt is tegyük hozzá, hogy egyre többen vannak, akiknek az anyagi helyzete már nem engedi meg könyvek vásárlását. Ezek az okok vezetnek sok könyvesbolt bezárásához. A mi esetünkben óriási segítséget jelent, hogy nem kell bérleti díjat fizetnünk a tulajdonos gyülekezetnek, de a közüzemi számlák összegének és a szerény fizetéseknek a kigazdálkodása olykor nekünk is komoly feladatot jelent. Ha a kívülállók tudnák, hogy milyen fizetéseket tudunk nyújtani, akkor ők is azon a véleményen lennének, hogy nálunk a szolgálat és az ügy iránti elkötelezettség tartja meg a dolgozókat.- Ad-e valamilyen többletet a könyvesbolt egyházi jellege?- Ajándékként éljük meg, hogy a vásárlóink egy részével már-már baráti viszony alakult ki. Szívesen jönnek hozzánk, érdeklődnek a dolgaink felől, és ők is elmesélik, mi történt velük a legutóbbi találkozás óta. Nemegyszer szinte már lelki gondozói beszélgetések alakulnak ki a „Tudna-e ajánlani nekem egy könyvet?" kezdetű kérdésekből. Hála Istennek, több példát is fel tudnék sorolni arra, hogy a vásárlóból egy-egy ilyen beszélgetés nyomán idővel a Deák téri gyülekezet tagja lett. Rajtunk keresztül először felkereste az itteni lelkészeket, majd beépült a gyülekezet közösségébe... Ezt csak egyházi könyvesboltban dolgozva lehet megtapasztalni. ■ Boda Zsuzsa Esetleg mi is, ugyanígy? Tudomásom szerint nem vagyok klausztrofóbiás. Ezzel az idegen szóval azt a pszichés túlérzékenységet jelölik, amely azokat jellemzi, akik betegesen félnek a szűk, zárt terektől. Az ebben a zavarban, betegségben szenvedők nem mernek liftbe vagy metrókocsiba szállni, nem merik magukra zárni kisebb helyiségek ajtaját, mert ha külső kényszerítő körülmények miatt mégis ezt megtenni kénytelenek, akár beteges nyugtalanság, pánikreakció is elfoghatja őket, és szinte öntudatlan meneküléskényszerük támad. Eközben - szélsőséges esetben - akár magukban, akár másokban is kárt tehetnek. Mondom, tudomásom szerint nem vagyok klausztrofóbiás, ám most, amikor e sorokat írom, és felidézem magam és a kedves olvasók számára a mögöttünk lévő hét vezető híreit a haiti földrengésről, szinte elfog a fizikai rosszullét. Azt a hírt közölték ugyanis a sajtóirodák, hogy a szörnyű földrengés után több nappal is még mindig találtak túlélőket a romok alatt. És miközben mi éltük megszokott, ha nem is könnyű napjainkat, felkeltünk és lefeküdtünk, dolgoztunk vagy pihentünk, ettünk, ittunk, esedékes családi ünnepek alkalmával még önfeledten ünnepeltünk is, és egymást köszöntöttük, talán a vízkereszt ünnepe utáni második vasárnapon még templomba is elmentünk - ezek a szerencsétlenül járt felebarátaink a romok alatt, talán már az őrület határán várták, hogy végre megkoppanjon fejük felett egy csákány, és megmentsék őket. S miközben ezen töprengek, a több tízezer - az ország vezetői szerint akár kétszázezer - áldozat, a sérültek és hozzátartozóik sorsa aggódó részvéttel tölt el. És újra és újra összeszorítja a szívemet az aggodalom azokért, akik a romok alatt talán még mindig a mentőcsapatokra várnak, amelyek pedig már nem fogják időben elérni és megmenteni őket. S a romok felett és a romok alatt egyre fogy, és végül teljesen elhamvad a remény... Szörnyű; vigasztalhatatlan vagyok. Kedves Olvasók, Testvéreim! Lukács evangéliuma 13. részének elején beszámol arról, hogy egy alkalommal néhányan hírt vittek Jézusnak két tragédiáról, amelyek az akkori közvéleményt erősen foglalkoztatták. Az egyik hír szerint Pilátus, a vérengző római helytartó többeket meggyilkoltatott a jeruzsálemi templomban. A másik hír pedig arról tudósított, hogy a siloámi torony építkezésén tizennyolc embert öltek meg az qssz,e-ÉGTÁJOLÓ omló torony hatalmas kövei. A hírhozókban talán - az akkor sem ritka rövidzárlatos gondolkozás szerint - akár még káröröm is lehetett: biztosan megérdemelték ezt a szörnyű sorsot az áldozatok, Isten büntetése ez rajtuk; mások meg esetleg perlekedtek Istennel, miért éppen az ő családjukat, apjukat, fiaikat érte a tragédia. Örök emberi reakciók ezek. Annál nyugtalanítóbb Jézus Urunk „helyzetelemzése”: Azt gondoljátok, bűnösebbek voltak az áldozatok a többi embernél? „Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el” Igen, mindkét irányból - a kárvallottak és a megkíméltek oldaláról is - megfogalmazható lenne a kérdés, bár mi ezeket többnyire csak akkor tesszük fel, ha úgy érezzük, mi húztuk a rövidebbet. S ilyenkor az Istennel, sorssal, emberekkel való perlekedésébe csak belekeseredhet az ember. Magam is gyakran idézem Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi költőnk kérdését, tudniillik „hogy őket miért s engem miért nem” Most mégis úgy gondolom, hogy nem a kiragadott sorskérdést kell ismét megpendítenem, hanem az egész verset, az 1990- ben írt (sapienü sat - a bölcsnek ennyi is elég) Azt bünteti, kit szeret címűt tanácsos ideidéznem, hogy az egész kérdéskör kellő megvilágítást kapjon: mint pogrom után a zsinagóga veretlen maradt öreg zsidója nem hálálkodom nem is kérdem hogy őket miért s engem miért nem mert szeretsz Uram szeretsz Te engem és legközelebb nem hagysz veretlen Hogy bizonyító erejű kiadós verésekre vagy otthonainkat letaroló földrengésekre vágyódnánk, afelől kétségeim vannak, de a teodicea húsba vágó - az Úristen igazságosságát feszegető és szeretetét vizslató - gyötrelme? kérdései mégsem hagyrjak békén: őket miért, s engem miért nem? Ki különb közöttünk náluk, a haiti és egyéb nyomorultaknál vagy éppen a megvert zsidóknál? Tudjuk, maradnak nyitott, földi életünk idején választ nem nyerő kérdéseink szép számmal. Egy-egy katasztrófa híre, életünk, sorsunk próbás időszakai csak szaporítják ezek számát. E sokszor reménytelen küzdelem gyötrelmét csak az Isten iránti feltétlen bizalom oszlathatja el bennünk. Ezt a szívet-lelket gyógyító, békességet ajándékozó bizalmat pedig csak az evangélium teremtheti meg a szívünkben. Ezért kétségeink sivatagában járva, nyugtalan szívünket próbára tévő időkben is igaz: sohasem az a fő kérdés, hogy mi miként vélekedünk Isten felől, hanem az, hogy ő mit gondol felőlünk. Erre pedig tudhatjuk a választ. A legfontosabb, szívet csendesítő, sorsot eligazító felismerés az ő igéjének ajándéka, gyümölcse bennünk: „...veletek vagy ok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20) Ennek bizonyossága ad nekünk ebben az esztendőben is, minden körülmények között is nyugalmat, örömöt, békességet, és ez az ígéret őrzi meg szívünkben az életben maradáshoz nélkülözhetetlen jó reménységet. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület