Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-17 / 3. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. január 17. *• 13 „Örökbefogadás” bogiári módra ► „Fogadja örökbe a balatonboglá­­ri evangélikus templomot egy hónapra!” - olvashattuk a www.evangelikus.hu honlap nyi­tóoldalán. A felhívás részleteiről Czöndör István gyülekezeti mun­katársat (képünkön) kérdeztük.- Tavaly szeptember elején kerül­tem Boglárra; még az ismerkedés, ez­zel együtt pedig a gyülekezetépítés időszakát éljük. Az őszi nagytakarí­tásra készülve partvissal-vödörrel álltam ki a gyülekezet elé, és buzdí­tottam őket arra, hogy - mintegy „csapatépítő tréningként” - együtt seperjük ki, mossuk tisztára a temp­lomot. Az „örökbefogadási akció” gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor rádöbbentem, hogy még nincs jól bevált gyakorlata an­nak, hogy melyik vasárnap ki díszí­ti fel az oltárt és gyújtja meg rajta a gyertyákat.- Pontosan mit tartalmaz a fel­hívás?- Az örökbefogadó vállalja, hogy egy hónapon keresztül minden vasár­nap és ünnepnap gondoskodik arról, hogy legyen virág az oltáron, emel­lett pedig legalább egyszer a templo­mot is kitakarítja. „Cserébe” a hirde­tések között megköszönjük szolgála­tát, a neve felkerül az úgynevezett „keresztszülők falára” a gyülekezeti újságban is beszámolunk a támoga­tásáról, és ha esetleg egyébként nem a mi egyházközségünkhöz tartozik, akkor tiszteletbeli gyülekezeti ta­gunkká fogadjuk. Szeretnénk megszólítani azokat is, akik ugyan már nem itt élnek, de Boglárról és környékéről származ­nak, és szívükön viselik a gyüleke­zet és a templom sorsát. Ők pénz­adománnyal „válthatják ki" az oltár­díszítés és a templomtakarítás szol­gálatát.- Mik a visszajelzések, az eddigi ta­pasztalatok?- Az első meghirdetés után rögtön egészen ez év februárjáig „elfogytak” a hónapok. A feladatot vállalók na­gyon várták-várják már, hogy rájuk kerüljön a sor. Azt szeretném, ha mindenki meg­találná a saját szolgálati helyét a gyülekezeten belül, és tisztában len­ne azzal, mi az, amivel hozzá tud já­rulni egy-egy alkalom megrendezé­séhez, és egyáltalában az egyházköz­ség működéséhez, gyarapodásához. A felelősségvállaláson keresztül pe­dig a közösséghez tartozását és a szá­­montartottságát is megélné... ■ V.J. Munkacsoportok alakultak a soltvadkerti evangélikus presbitériumban Öt munkacsoport létrehozásáról döntött a soltvadkerti evangélikus presbitérium. Péczka Ferenc, a gyü­lekezet felügyelője szerint szükség van a megújulásra, mivel az énköz­pontú gondolkodás hatására az em­berek kevésbé nyitottak a közösségi rendezvények iránt. Az öt, egyenként hét-tizenkét fő­ből álló munka­­csoport megala­kításának az a célja, hogy a hí­vők és az egyház kapcsolata aktí­vabbá váljon. A diakónia­­csoport az idős, beteg gyülekeze­ti tagokkal való kapcsolattartás­ban nyújt segít­séget. Nyilván­tartják és felke­resik azokat a családokat, ahol hosszan tartó betegség vagy öregség miatt nehézkessé vált a mindennapi élet, valamint az esetleges úrvacso­raigényt is továbbítják a lelkésznek. A karbantartó csoport feladata az egyházi ingatlanok állapotának fi­gyelemmel kísérése, a szükséges fel­újítási vagy karbantartási munkák megszervezése. Az új épület megvá­sárlásával kapcsolatos teendők lebo­nyolítása szintén az ő hatáskörükbe tartozik. A jubileumcsoport nyilvántartja a gyülekezeten belüli kerek évforduló­kat (elsősorban konfirmálások, há­zasságkötések, a gyülekezet történel­mének meghatározó dátumai), to­vábbá megszervezi az ezekhez kap­csolódó megemlékezéseket. A koráb­bi lelkészek, tanítók sírjának gondo­zását is ők végzik. A médiacsoport feladata a gyüle­kezetei érintő információk továbbí­tása a mai kor kommunikációs esz­közeinek a felhasználásával. A saját internetes honlap és a Gyülekezeti Hírmondó modern és hatékony hír­áramlást tesz lehetővé a hívők és az egyház között. A rendezvényszervező csoport azért jött létre, hogy a már meglé­vő, hagyományos rendezvényeken túl új programokkal gazdagítsa a soltvadkerti evangélikus közösség életét, valamint a testvérgyülekezet­tel való kapcsolattartásról is ők gondoskodnak. Eddig nem volt ilyen szervezeti felosztás a presbitériumon belül, így ez a lépés komoly változásokat hoz­hat a gyülekezet életében. Péczka Ferenc úgy látja, hogy már most kézzelfogható eredményei vannak az átszervezésnek, mivel a nagy létszámú presbitérium a kisebb, szakosodott és jobban mobilizálha­tó szervezetein keresztül sokkal hatékonyabban képes ellátni a fel­adatait. ■ - vastag -Aligha akad művészetkedvelő széles e hazában, aki ne ismerné a gödöllői királyi kastélyt, akár látogatóként a helyszínen csodálta meg, akár könyv­ben, netán filmen látta, hiszen az épületegyüttes a barokk építészet tanulmányozásának egyik kiváló for­rása. Szemet gyönyörködtető sétára csábít a - hatalmas parkkal bíró - ki­rályi lak. A zseniális Bach mester talán ép­pen lelkesen komponálta legújabb kantátáját Lipcsében - az 1730-as évek második felében -, amikor ko­rának egyik emblematikus alakja, Mária Terézia esászárnő bizalmasa, gróf Grassalkovich Antal magyar fő­nemes megbízást adott egy jó nevű salzburgi építésznek: készítsen egy pompás épületet a monarchia egyik távoli zugában, Pesthez közeli, me­zővárosi birtokán. Az elkövetkező századok a kastély életében sem múltak el nyomtalanul. Bővítések, átalakítások, építések, bon­tások követik egymást, a korszellem, a tulajdonos pénztárcájának vastag­sága és ízlése szerint. 1867-től azon­ban - országgyűlési határozat alapján - a koronajavak állományába kerül, és a mindenkori uralkodó rezidenciájá­vá válik. Előbb a Habsburg-dinasztia tagjait fogadta, majd Horthy kor­mányzó számára rendezték be. Nemcsak a pompás termek, a ha­talmas park, a szép és csendes kör­nyezet, de a magyarsághoz húzó szí­ve is oka lehetett annak, hogy I. Fe­renc József neje, Erzsébet királyné, a népszerű Sisi is szívesen időzött itt, akit mindig különös szeretettel fogad­tak - tartja a hagyomány. KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE Séta a barokk jegyében A gödöllői Grassalkovich-kastély A második világháború is nyomot hagyott az épületen, még jóval a harcok befejezése után is heves csa­tákról és vandál katonákról árul­kodtak a sokat látott falak. Később szociális otthont és szükséglakásokat alakítottak ki az elmúlt rendszer művészetek iránt kevésbé fogékony, ám befolyásos korifeusai, de volt a kastély egyetem és gyári telephely is. A jelenlegi kiállítás keretében fő­ként a királyi család által használt he­lyiségeket járhatjuk végig. A szo­bákban korhű berendezés látható, sőt néhányban használati, ruházati tár­gyakat is kiállítottak. Pont olyanokat, amilyenekben gazdáik koptatták a kövezetét. Sisinek, a királynénak kü­lön kiállítási részt is szenteltek. Né­hány személyes tárgyát, korabeli ké­peket és a sok helyen látható fehér mellszobrát állították ki. A falakon függő festmények néha mosolyt csalnak egy-egy látogató arcára. Az idealizált arc- és ember­­alak-ábrázolás ma már talán kissé szokatlannak, avíttnak tűnik. A népszerű királyné alakját meg­idéző, sok látogatót vonzó résszel át­­ellenben lévő traktusban régi, művé­szi igényességgel rajzolt térképek kaptak helyet. Mellettük egy „titok­ról” lebbentik fel a fátylat, amely ki­állításon ritkán látható: a nyitott aj­tón abba a falba süllyesztett kis he­lyiségbe lehet bekukkantani, ahová maga a király őfelsége is saját felsé­ges lábain közlekedett... A szomszé­dos fegyverszobában egykori kézitu­­sák, várostromok és párbajok gyilkos eszközei borítják a falakat, és sorjáz­nak a vitrinekben. Nem messze innen a kastélyhoz épített templom karza­tára sétálhatunk ki, és üvegablakon át lenézhetünk a kedves, bensőséges - felújítását már bizonyára régóta na­gyon váró - templombelsőre. Az egész épület miliőjében keve­redik a régi és a modern. Az impo­záns, robusztus márványlépcső aljá­ban kedves jegyszedő néni áll csinos egyenruhában, és mosolyogva kéri a belépőt. Az üvegportál mögötti aján­dékboltban múzeumi portékát árul­nak, a kellemes hangulatú kávézóban pedig készséggel szolgálnak fel üdítőt a szomjazónak. S lehet esküvői fotó­zást vagy sétakocsikázást választani, de szerveznek kastélynapokat, szín­házi és zenei rendezvényeket, csalá­di programokat s különböző kiállítá­sokat is - ahogy ez egy pezsgő életet élő kulturális centrumhoz illik. Igaz, az egykori cserkésztalálko­zó helyszíne, a hatalmas park átala­kítás alatt áll. Az emeleti ablakokból kikacsintókra vasszörnyekként me­rednek rá a földmunkagépek. A pálmaház viszont látogatható, a le­zárás miatt most azonban körbe kell menni, mert csak kívülről, a szomszédos mellékutcából lehet megközelíteni. A múzeumegyüttes felújítása je­lenleg is folyik, így időről időre újabb területeket nyitnak meg, adnak át a nagyközönségnek. A látogatók pedig szakadatlanul jönnek, amolyan igazi turista-zarándokhely lett a gö­döllői kastély. Legtöbbször német be­szédet hallani, de - a parkoló buszok országjelzései alapján úgy tűnik - más nációk utazói is szívesen és szép számmal megfordulnak a falak között. Érdemes néhány évenként vissza­térni. Megnézni a frissen átadott ré­szeket, a folyamatosan szépülő, ren­dezett környezetet. A barokk pom­pája és vidámsága örömmel tölti el a látogatót, kellemes, könnyed sétát, merengést ígér idősnek, fiatalnak egyaránt. S noha nem legjelesebb nemzeti hőseinkről vallanak itt a kövek, tagadhatatlanul népünk his­tóriájának egy darabjával, évezre­des múltunk egy igen jelentős idősza­kának részleteivel ismerkedhetünk meg alaposabban. Kiváltképp, ha lá­togatásunkat a szezon utánra, kevés­bé mozgalmas időszakra időzítjük. ■ Gyarmati Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents