Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-06-20 / 25. szám

Evangélikus Élet A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE 2010. június 20. » 9 25Akkor megparancsolta József, hogy tölt­sék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyi­kük pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. így is tettek. 2f,Ők pedig föl­tették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. 27Mikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy az éjjeli szálláson abrakot adjon a szamarának, meglátta, hogy a pénze ott van a zsák szájában, 28és ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk, és remegve mondogatták egy­másnak: Mit cselekedett velünk az Isten?! 29Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákob­hoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: 3oEgy ember, annak az or­szágnak az ura, szigorúan beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 3iDe mi ezt mondtuk ne­ki: Becsületes emberek vagyunk mi, soha nem voltunk kémek. 32Tizenketten voltunk testvé­rek, apánknak fiai, de egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van most Kánaán földjén. 33Akkor ezt mondta nekünk az az em­ber, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik test­véreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vi­gyetek gabonát házatok éhező népének, 34az­­után hozzátok el hozzám a legkisebb testvére­teket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, vissza­adom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban. 35Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsák­jában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, ap­jukkal együtt megijedtek. j^Apjuk, Jákob ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és én visszahozom őt hozzád! 3gDe Jákob így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, egyedül ő ma­radt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok! Jákób fiai újra Egyiptomba mennek Az éhínség egyre súlyosabbá vált az or­szágban. 2Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! 3De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmezte­tett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a sze­mem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! 4Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk az öcsén­ket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. 5Öe ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerülje­tek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! glzráel ezt mondta: Miért tettetek ve­lem ilyen rosszat? Miért mondtátok el annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? 7Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apá­tok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kér­désekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hoz­zátok ide a testvéreteket! gAkkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! gÉn ke­zeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész éle­temben viseljem vétkemnek terhét. ioBizony> ha nem késlekedünk, már kétszer is megfor­dulhattunk volna. 11 Apjuk, Izráel ekkor így szólt hozzájuk: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az or­szág legjobb termékeiből a zsákjaitokba, és vi­gyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát. ^Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert az a pénz, ami visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! ^Vigyétek az öcsé­teket is; induljatok, menjetek vissza ahhoz az emberhez! i4Adja a mindenható Isten, hogy ir­galmas legyen hozzátok az az ember, és vissza­engedje veletek a másik testvéreteket és Ben­jámint. Ha már el kell veszítenem gyermeke­met, hát elveszítem! A testvérek Józsefhez érkeznek l5Fogták tehát az ajándékot, magukhoz vettek kétszer annyi pénzt, meg Benjámint, elindul­tak, és elmentek Egyiptomba, és megjelentek József előtt. ] 6Amikor József meglátta köztük Benjámint, így szólt házának felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba! Vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebé­delnek ezek az emberek! 17AZ úgy is tett, aho­gyan József mondta, és bevezette őket József há­zába. gAkkor félelem fogta el őket, amiért Jó­zsef házába vezették őket, és ezt mondogatták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt! igOdaléptek tehát József házának felügyelőjé­hez, megszólították a ház ajtajában, 20®s ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. 21 De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, akkor vettük észre, hogy mindegyikünk pén­ze a zsákja szájában van: ott volt a pénzünk tel­jes összegében! Ezt most mi visszahoztuk ma­gunkkal. 22Most ezen felül is hoztunk pénzt magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. 23Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne félje­tek! Istenetek, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. A ti pénzetek pedig eljutott hoz­zám. Majd kivezette hozzájuk Simeont. 24Azután bevezette őket József házába, adott vizet, és ők megmosták a lábukat, a sza­maraiknak pedig abrakot adott. 256k pedig elő­készítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebé­delni. József megvendégeli testvéreit 26Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és föld­re borultak előtte. 27Ő pedig szívélyesen kö­szöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e idős apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? 28Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. 29Amikor József megpillantotta testvérét, Ben­jámint, anyja fiát, ezt kérdezte: Ez a legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fi­am! 3oAkkor azonban elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyült, és a sírás környékez­te. Bement azért a belső szobájába, és ott ki­sírta magát. 31 Azután megmosta az arcát, és ki­jött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálal­játok föl az ételt! 32Öe külön tálaltak neki, kü­lön azoknak is, és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyan­is nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. 33Leültették őket vele szemben: az elsőszülöt­tet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfia­­talabbnak járó helyre. Azok pedig álmélkodva néztek egymásra. 34A maga előtt lévő ételek­ből vitetett nekik, de amit Benjáminnak vittek, ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt. József serlegét Benjámin zsákjába rejtik Azután József ezt parancsolta háza fel­ügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pén­zét tedd a zsákja szájába. 2Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjá­nak a szájába, gabonája árával együtt! O pedig úgy tett, ahogyan József meghagyta neki. 3Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt, kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor József azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, eredj azoknak az embereknek a nyomába! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizet­tetek rosszal a jóért? sHiszen ez az, amiből in­ni szokott az uram, sőt jósolni is ebből szokott! Gonosz dolgot cselekedtetek! ^Amikor utolér­te őket, el is mondta nekik mindezeket. 70k azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! sHiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! gAz, akinél megtalálják szolgáid közül, haljon meg, mi magunk pedig az én uram rabszolgái leszünk. jqO ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok. De csak az lesz a rabszol­gám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. nErre mindegyikük sietve lerakta zsákját a föld­re, és kinyitotta a zsákját. 12Ő pedig végigku­tatta azokat: a legidősebbnél kezdte, és a leg­kisebbnél végezte. Végül a serleg Benjámin zsákjából került elő. gAkkor ezek megszaggat­ták felsőruhájukat, majd mindnyájan fölrakod­tak a szamarukra, és visszatértek a városba. Júda könyörög Benjáminért i4Amikor Júda és testvérei bementek József há­zába, ő még otthon volt. Földre borultak előt­te, isJózsef pedig ezt mondta nekik: Hogy csi­nálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a ma­gamfajta ember jósolni is szokott? jgjúda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rab­szolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. ^De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt te­gyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a ser­leget megtalálták, ti pedig menjetek el apátok­hoz békességgel! 18Ekkor Júda odalépett hozzá, és ezt mond­ta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne indulj haragra a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fá­raó! jgAmikor az én uram ezt kérdezte szolgá­itól: Van-e apátok vagy testvéretek, 2oakkor mi azt feleltük az én uramnak: Van még nekünk egy öreg apánk, és egy kisebbik gyermeke, aki öregkorában született neki. Ennek a bátyja meg­halt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjá­tól, azért szereti őt az apja. 2iTe ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lás­sam saját szememmel! 22MÍ azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. 23Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsé­tek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a sze­mem elé! 24MÍ elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. 25MÍ- kor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, 26mi azt feleltük: Nem mehetünk. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerül­hetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. 27Akkor apám, a te szolgád ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a fe­leségem. 28Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam viszont mindmáig. 29Ha ezt is elviszi­tek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor ősz fe­jemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjá­tok! 30Ha most úgy térek vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nincs velünk ez a fiú, akihez leikéből ragaszkodik, 3jés ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bá­nat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a holtak hazájába. 32De a te szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben vi­seljem vétkem terhét apám előtt. 33Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rab­szolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvé­reivel! 34Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat érné! József megismerteti magát testvéreivel Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjétek ki előlem minden­kit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel. 2Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyip­tomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. 3Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én va­gyok József! Él-e még az én apám? De a test­vérek nem tudtak válaszolni, mert megré­mültek tőle. József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek már közelebb hozzám! Erre aztán kö­zelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok Jó­zsef, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! jDe most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. gMert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. 7lsten küldött el en­gem előttetek, hogy maradékotok legyen a föl­dön, és életben tartson benneteket nagy sza­­badítással. gTehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójá­vá tett. gSietve menjetek el apámhoz, és mond­játok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hoz­zám, ne tétovázz! joGósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. jjÉn majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség, így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad né­pe, sem semmi más, ami a tiéd. 12TÍ most saját szemetekkel látjátok testvé­remmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. ^Mondjátok el azért apám­nak, milyen dicső dolgok történtek itt velem Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! ^Ekkor testvéré­nek, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. isMajd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírva megölelte őket. Azután már beszédbe ele­gyedtek vele a testvérei. A fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot és fiait igA fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fára­ónak és szolgáinak. ^Ezt mondta a fáraó József­nek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt csele­­kedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére! isAzután vegyé­tek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöj­jetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön él­hettek. ^Parancsold meg nekik: Ezt cseleked­­jétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyip­tomból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! 2oNe sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek! 2ilzráel fiai így is cselekedtek. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és út­ravalót is adott nekik. 22Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Benjáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. 23Apjának pe­dig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyip­tom legjobb termékeivel, és tíz. szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelem­mel, útravalóul az apjának. 24így küldte el test­véreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton! 25Fölmentek tehát Egyiptomból, és megér­keztek Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz. 26Megmondták neki: József még életben van, sőt egész Egyiptom fölött ő uralkodik! De Já­kób szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. 27Elbeszélték hát neki mindazt, amit József mondott nekik. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, Já­kób megkönnyebbült. 2sEzt rnondta Izráel: Ennyi elég! Csakhogy él még József, a fiam! Me­gyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok. Jákób fiaival együtt Egyiptomba költözik Izráel tehát útnak indult mindenével, amije csak volt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. 2lsten pedig éjszaka így szólt Izraelhez látomás­ban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! 3Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyád­nak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! 4Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni, és Jó­zsef keze fogja majd le a szemedet. sElindult te­hát Jákób Beérsebából. Izráel fiai föltették ap­jukat, Jákóbot meg a gyermekeket és az asszo­nyokat a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvigyék őt. ^Fogták jószágaikat és szer­zeményüket, amit Kánaán földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba: Jákób és vele együtt min­den leszármazottja. 7Elvitte magával Egyiptom­ba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunoká­it, minden leszármazottját. 8így hívták Izráel utódait, akik elmentek Egyiptomba: Jákób és fiai. Jákób elsőszülötte volt Rúben. gRúben fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. ^Simeon fiai: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, egy kánaáni nőnek a fia. nLévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. 12JÚ- da fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér és Ónán meghalt még Kánaán földjén. De Pérec­­nek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl. 13IS- sakár fiai: Tóiá, Puwá, Jób és Simrón. 14Zebu­­lon fiai: Szered, Élón és Jahleél. jsEzek Lea fi­ai, akiket Paddan-Arámban szült Jákobnak. Az ő leánya volt Dina: fiai és leányai összesen har­minchármán voltak. xgGád fiai: Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Éri, Aródí és Arélí. j7Ásér fiai: Jim­­ná, Jisvá, Jisví, Beríá, az ő húguk volt Szerah. Beríá fiai: Heber és Malkíél. isEzek Zilpá fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ő szül­te ezt a tizenhatot Jákobnak. jgRáhelnek, Jákób feleségének a fia volt József és Benjámin. 20JÓ- zsefnek Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón pap­jának a leánya szült. 2iBenjámin fiai: Béla, Be­ker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhí és Rós, Muppím, Huppím és Ard. 22Ezek Ráhel fiai, akik Jákob­nak születtek. Összesen tizennégyen voltak. 23Üán fia: Husim. 24Naftáli fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém. 2sEzek Bilhá fiai, akit Lábán adott Ráhelnek, a leányának. Ő szülte ezeket Jákobnak, összesen hetet. 26-^zok, akik Já­kobbal együtt Egyiptomba érkeztek - akik őtő­­le származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül - összesen hatvanhatan voltak, 27József­­nek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. József találkozik apjával 28Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt, hogy mutassa az utat Gósenbe. így érkez­tek el Gósen földjére. 29Jó?sef befogatott a ko­csijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 3oIzráel azt mondta Jó­zsefnek: Most már meghalhatok, mert meglát­tam arcodat, hogy még élsz. 3iJózsef ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: El­megyek, és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hoz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents