Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-06-20 / 25. szám

IO -« 2010. június 20. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE Evangélikus Élet zám, 32és ezek az emberek juhpásztorok, min­dig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. 33Azért ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34ezt mondjátok: Jó­szágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúko­ruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatos­nak tartanak. Jákob és családja letelepszik Gósen földjén József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkez­tek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amijük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2Maga mellé vett ötöt a test­vérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglal­kozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpász­torok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4Majd ezt mondták a fáraónak: Jöve­vényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juharnak nincs legelője, olyan súlyos az éhín­ség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5A fáraó ezt mondta Jó­zsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. gElőtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvére­idet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett embe­rek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé! 7József apját, Jákobot is bevezette, és odaál­lította a fáraó elé. Jákob áldást mondott a fá­raóra. gA fáraó megkérdezte Jákobtól: Hány éves vagy? gjákób azt felelte a fáraónak: Ván­dorlásom éveinek a száma százharminc eszten­dő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. loMajd áldást mondott Jákob a fáraóra, és el­távozott a fáraó elől. nígy telepítette le József apját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ram­szesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. 12ÉS ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul. Éhínség Egyiptomban 13Pedig sehol az országban nem volt már ke­nyér, olyan súlyos volt az éhínség. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség mi­att. József a gabonáért, amelyet vásároltak, már összeszedetett minden pénzt, ami csak fel­lelhető volt Egyiptom és Kánaán földjén. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. ^Ami­kor elfogyott a pénz Egyiptom földjén - meg Kánaán földjén is -, odament valamennyi egyiptomi Józsefhez, és azt mondták: Adj ne­künk kenyeret! Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! k,József így felelt: Ad­játok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jó­szágaitokért, ha már nincs pénz. 17EI is vitték jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marha­csordákért és a szamarakért. Ellátta őket ke­nyérrel abban az esztendőben minden jószá­gukért. jgMiután eltelt az az esztendő, a követ­kező esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. igMiért pusz­tuljunk el szemed láttára magunk is, meg a föl­dünk is? Vásárolj meg minket és a földünket ke­nyéren, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben ma­radjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se vál­jék pusztává. 2oJózsef tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. így lett a föld a fá­raóé. 21A népet pedig szolgáivá tette, hogy ne­ki dolgozzanak, Egyiptom határának egyik szé­létől a másikig. 22Ősak a papok földjét nem vá­sárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javada­lomból éltek, amelyet a fáraó rendelete jutta­tott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. 23Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földete­ket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a föl­det! 24A termés egyötödét a fáraónak kell ad­notok, négyötöde pedig megmarad nektek vetőmagnak és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. 2sŐk ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! 26Így hozta meg József Egyip­tomban a földre vonatkozólag azt a mai napig is érvényes rendeletet, hogy a termés egyötö­de a fáraóé; csak a papok földje nem voít a fá­raóé. Jákob végrendelete 27lzráel tehát letelepedett Egyiptomban, Gó­sen földjén. Birtokukba vették azt, szaporod­tak és nagyon megsokasodtak. 28Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákob. 29Ami­­kor közeledett Izráel halálának az ideje, magá­hoz hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha elnyertem jóindulatodat, tedd kezedet a csí­pőm alá, és esküdj meg, hogy hűséggel és sze­retettel bánsz velem, és nem Egyiptomban fogsz eltemetni! 3oŐseim mellett akarok pihenni. Vi­gyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sír­jukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. 3lJákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél. Jákob megáldja Efraimot és Manassét Történt ezek után, hogy hírül vitték Jó­zsefnek: Apád beteg! Ekkor elvitte hoz­zá két fiát, Manassét és Efraimot. 2Jákóbnak je­lentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Iz­­ráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. 3Já­­kób ezt mondta Józsefnek: A Mindenható Is­ten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, 4és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek sokaságává teszlek, és a te utódaidnak adom örökre ezt a földet birtokul. ^Legyen hát enyém a két fiad, akik Egyiptom földjén születtek, mi­előtt eljöttem hozzád Egyiptomba. Efraim és Manassé legyen éppúgy az enyém, mint Rúben és Simeon. gAzok a gyermekeid viszont, aki­ket utánuk nemzettél, legyenek a tieid, és vi­seljék bátyjaik nevét örökségükben. 7Mert amikor Paddánból eljöttem, fájdalmamra meg­halt Ráhel útközben, Kánaán földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott te­mettem el az Efrátába, azaz Betlehembe veze­tő úton. 8Amikor Izráel meglátta József fiait, megkér­dezte: Kik ezek? József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákob így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! lolzráel szemei az öregség miatt meg­gyengültek, és nem látott már jól. József ezért odavitte őket Jákobhoz, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. ^Izrael ezt mondta József­nek: Nem gondoltam, hogy még meglátom ar­codat, és most Isten még azt is megengedte, hogy megláthassam a gyermekeidet. j^Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a föld­re borult. ^Azután fogta József mindkettőjü­ket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel bal­jára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjá­ra. i4Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal ke­zét meg keresztbe rá Manassé fejére tette, pe­dig Manassé volt az elsőszülött. ^Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, akinek színe előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, igaz angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Az én nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Legyen számtalan utódjuk ezen a földön! ^Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta ap­ja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. isJózsef ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd. 20ÉS így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izraelben: Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét! így helyezte Jákob Efraimot Manassé elé. 2iAzután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és vissza­visz benneteket atyáitok földjére. 22Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint test­véreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól. Jákob megáldja tizenkétfiát Jákob hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a távoli jövőben! 2Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákob fiai! Hallgassatok atyátokra, Izraelre! 3Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős. 4Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. 5Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei. gTársaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákobban, elszélesztem Izraelben. sJúda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán - ki merné fölzavarni?! loNem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. nSzőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. ^Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. l3Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik. I4lssakár nagy csontú szamár, az akiok között heverész. l5Üe látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz. igDán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. i7Öán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. isSzabadításodra várok, Uram! 19Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! 2oÁsér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál. 2iNaftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. 22Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. 24Öe íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákob erőssége tartja kezét, Izráel pásztora, kősziklája, 25atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. • 2őAtyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére. 27Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. 28Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el ne­kik apjuk, amikor megáldotta őket; mind­egyiket a ráillő áldással áldotta meg. Jákob halála 29Azután parancsot adott nekik, és ezt mond­ta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mel­lé temessetek, a hettita Efrón mezején levő bar­langba. 3oAbba a barlangba, amely Kánaán föld­jén van, Mamréval szemben, a makpélai me­zőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való bir­tokul. 3iOda temették el Ábrahámot és felesé­gét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. 32A hettiták­tól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33Miután Jákob mindezeket meg­hagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került. Jákob holttestét Hebrónba szállítják József ekkor apja arcára borult, siratta és csókolgatta. 2Azután megparancsolta József az orvosoknak, akik az ő szolgálatában álltak, hogy balzsamozzák be az apját. Az or­vosok be is balzsamozták Izraelt. 3Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsa­­mozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig si­ratták őt. 4Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok irántam, beszéljétek el ezt a fáraónak: sApám megesketett, amikor ezt kérte: Én most meghalok: a saját sírboltomba temess el, amelyet Kánaán földjén vájtam ki magamnak! Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, de utána visszatérek. gA fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! 7EI is ment József, hogy el­temesse apját, és vele ment a fáraó minden ud­vari embere, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei, 8meg József egész háza népe, test­vérei és apjának a háza népe. Csak a gyerme­keket meg a juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén. 9Még harci kocsik és lovasok is mentek vele, úgyhogy igen hatalmas menet volt. loAmikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal siratták el ott; hét napig tartó gyászünnepet ren­dezett apjának József. n Amikor az ország la­kosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak! Ezért nevezték el azt a he­lyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak. ^Fiai pe­dig úgy tettek Jákobbal, ahogyan megparancsol­ta nekik: ^elvitték őt fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai me­zőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mező­vel együtt vásárolt meg a hettita Efróntól sír­helynek való birtokul. i4Miután József eltemet­te apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elkísérték őt apja te­metésére. József nagylelkűsége testvéreihez isAmikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút for­ral ellenünk, és megfizet nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk! igEzt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsol­ta nekünk halála előtt: ^Mondjátok meg József­nek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegé­­sét és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. isOda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! igDe József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20TÍ rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtart­sa. 2iMost hát ne féljetek, eltartalak én benne­teket és gyermekeiteket! így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. 22József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt Jó­zsef, 23és megláthatta József Efraim fiait har­madíziglen. Manassé fiának, Mákírnak is szü­lettek gyermekei, és József saját gyermekeivé fogadta őket. József halála 24Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból ar­ra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahám­nak, Izsáknak és Jákobnak. 2.sMeg is eskette Jó­zsef Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat. 2gAzután meghalt József, száztíz éves korában. Bebalzsamozták, és egy koporsóba helyezték Egyiptomban. Az 1975-ben megjelent, 1990-ben revideált protestáns új fordítású Biblia revideált szövege © Magyar Bibliatársulat, 1975,1990, 2010. A melléklet megjelentetésével a Luther Kiadó a Magyar Bibliatársulat Alapítvány megbízásának tesz eleget. Felelős kiadó: dr. Pécsük Ottó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents