Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-17 / 3. szám

8 -m 2010. január 17. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet A nyolc na 1. nap Tanúságtétel az élet ünneplésével „Mit keresitek az élőt a halottak között?” (Lk 24,5) ♦ íMóz/Ter 1,26-31: „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” • Zsolt 104,1-24: „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!” ♦ lKor 15,12-20: „Hiszen ha nincs a halottak fel­támadása, akkor Krisztus sem támadt fel” • Lk 24,1-5: „Mit keresitek a holtak között az élőt?" Keresztyén összetartozásunk mélyen gyökere­zik közös hitünkben, hogy Jézus Krisztus fel­támadásában nemcsak Istentől kapott életün­ket ünnepelhetjük, hanem egy új élet ajándé­kát is, hiszen Jézus egyszer és mindenkorra győ­zött a halál felett. A keresztyén összetartozá­sunkat kifejező ökumenikus imahét alkalmai során mindannyian átéljük, hogy közös hitünk révén minden lélekkel törődnünk kell. Az élet Isten ajándéka, ezért minél jobban támogatjuk és ünnepeljük az életet, annál hathatósabb ta­núbizonyságot tehetünk róla. Nagylelkű szere­­tetével kezdetben az életet ajándékozta nekünk. A Teremtés / Mózes 1. könyvéből választott igeszakasz Isten teremtő erejére és hatalmára emlékeztet. Pontosan ez az az erő, amellyel Szent Pál szembesül, amikor átéli Jézus feltá­madását. Arra buzdítja a korinthusiakat, hogy legyenek teljes bizalommal a feltámadott Úr és az új élet ígérete iránt. Folytatva ezt a gondolatot, a zsoltár Isten te­remtésének dicsőségét hirdeti. Az evangéliumi szakasz arra buzdít, hogy az új életet keressük a halál kultúrája közepette, amelyet mai világunk gyakran képvisel. Arra ösztönöz, hogy Jézus erejében higgyünk, mert általa az életet és a gyógyulást nyerjük el. A mai napon köszönjük meg Istennek mind­azt, ami kifejezi irántunk tanúsított szeretetét. Mondjunk köszönetét minden teremtményért; távol a világban élő felebarátainkért; a szere­­tetben való közösségünkért; a megbocsátásért, a gyógyulásért és az örök életért. Imádság Teremtő Istenünk! Hálát adunk neked mindazo­kért, akik szavaikkal és tetteikkel tanúbizony­ságot tesznek hitükről. Mindennapi rohanó éle­tünk során megtapasztaljuk szerető jelenléte­det számos tőled jövő hitélmény révén. Imád­kozunk azért, hogy az élet ünneplésén tett kö­zös bizonyságtételünk egyesítsen minket irán­tad, minden élet Teremtője iránti hálánkban. 2. nap Tanúságtétel élettörténetek elmondásával „Miről beszélgettek egymással útközben?” (Lk 24,17) ♦ Jer 1,4-8: „Menj, ahová csak küldelek” • Zsolt 98: „Énekeljetek az Úrnak új éneket” ♦ ApCsel 14,21-23: „Erősítették a tanítványok lelkét” • Lk 24,13-173: „Miről beszélgettek egymás­sal útközben?” Saját történeteink elbeszélése még erőteljesebb módja annak, hogy tanúbizonyságot tegyünk Istenbe vetett hitünkről. Az egymás iránti tiszteletteljes és előzékeny figyelem arra nyújt lehetőséget, hogy megérezzük Isten jelenlétét abban a személyben, akivel éppen megosztjuk történeteinket. A Jeremiás próféta könyvéből választott igeszakasz meggyőz arról, hogy Isten megszó­lítja a prófétát. Arra hívja, hogy ossza meg má­sokkal azt, amit kapott, tehát hogy Isten igé­jét hallhatóvá és átélhetővé tegye. Az Isten igéjének hirdetésére szóló felhívást az ősegyház tanítványai is megtapasztalták, amint azt az Apostolok cselekedeteiből szár­mazó idézetben is olvashatjuk. A zsoltár arra ad lehetőséget, hogy dicsérő és hálaadó lélekkel énekelhessünk Istenhez. A mai evangéliumi igeszakasz azt a Jézust mutatja be, aki meggyógyítja vakságunkat, és eloszlatja kiábrándultságunkat. Segít abban, hogy saját történeteinket Isten egyetlen kibon­takozó tervében értsük meg. Az idei ökumenikus imahét során meg­hallgatjuk keresztyén testvéreink hitükről val­lott történeteit annak érdekében, hogy megta­pasztalhassuk Isten jelenlétének számtalan formáját éppúgy, ahogy Isten saját magát tár­ja fel nekünk. Tudjuk azt is, hogy a modern in­formatika segítségével is megoszthatjuk törté­neteinket egymással. Az új kommunikációs le­hetőségek abban segítenek bennünket, hogy még szélesebb körben mondjuk el története­inket, amely által a közvetlen fizikai közössé­gen túl egy szélesebb és kiterjedtebb közössé­get alkothatunk. Ha figyelmesen hallgatjuk egymást, hitünk­ben és szeretetünkben növekedünk. Bár sze­mélyes és csoportos tanúságtételeink különbö­zőek, mindannyian ugyanazon történet szerep­lői vagyunk, amelyben Isten irántunk tanúsí­tott szeretete Jézus Krisztusban testesül meg. Imádság Történelem Ura, Istenünk! Köszönetét mondunk neked mindazokért, akik megosztották velünk hitük történetét, s arról tettek tanúbizonyságot, hogy jelen vagy életükben. Magasztalunk téged a változatos, egyéni és közösségi történetekért. Ezekben a sorsokban meglátjuk Jézus Krisztus egyetlen történetének kibontakozását. Azért imádkozunk, hogy bátorsággal és meggyőződött­­séggel osszuk meg hitünk mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk, hogy ezzel Igéd üzene­te sokakhoz eljusson. 3- nap Tanúságtétel tudatosság által „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” (Lk 24,18) ♦ íSám 3,1-10: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” • Zsolt 23: „Az Úr az én pásztorom...” ♦ ApCsel 8,26-40: „Fülöp beszélni kezdett, és az írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdet­te neki Jézust" • Lk 24,13-193: „Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. A hitben való növekedés olyan, mint egy bo­nyolult utazás. A mai világban sokunk élete rendkívül elfoglalt, sok rajtunk a nyomás és a felelősség. Mindennapi életünkben és tapasz­talásainkban könnyű elmulasztani Isten felénk áradó szeretetét. Minél több feszültséget és te­vékenységet vállalunk, annál nagyobb az esé­lye annak, hogy átsiklunk afelett, ami valójá­ban a szemünk előtt zajlik. Csakúgy, mint a két tanítvány, időnként azt hisszük, hogy tudjuk, mi a valóság, és megpróbáljuk meglátásainkat másoknak is elmagyarázni, de a teljes igazság még sincs a birtokunkban. A mai világban Is­ten jelenléte többnyire akkor válik tudatossá számunkra, amikor valami meglepő vagy va­lószínűtlen történik velünk. Az ószövetségi olvasmányból azt halljuk, hogy Isten megszólítja és hívja Sámuelt a tanú­ságtételre. Sámuelnek mindenekelőtt meg kell hallania ezt a szót. A meghalláshoz pedig szükséges a szellemi nyitottság és az Isten sza­va iránti figyelmesség. Az Isten igéjének meghallása iránti vágya­kozást Fülöp és az etióp főember is megtapasz­talja az Apostolok cselekedeteiből választott ol­vasmányban. Hitüket azzal mutatják meg, hogy válaszolnak a feltett kérdésekre. Figyel­mesen meghallgatják egymás kérdéseit, és komoly őszinteséggel válaszolnak egymásnak. A jó pásztor zsoltára annak a csendes hitét tükrözi, aki tudatában van Isten gyengéd törő­désének, aki összegyűjti és zöld legelőkre tere­li nyáját. Az idei ökumenikus imahéten arra törek­szünk, hogy mindennapjaink eseményei és ta­pasztalásai során Isten jelenlétét tudatosítsuk. Ismerősökkel és idegenekkel is találkozunk. E találkozásokban tanulunk egymás lelki élmé­nyeiből, s így Isten valósságát új szemszögből láthatjuk. Isten jelenlétének tudata ösztönöz bennünket a keresztyén egység közös munká­­lására. Imádság Urunk Jézus Krisztus, jó pásztorunk! Te reánk találsz, és velünk maradsz mindennapjainkban. Imádkozunk kegyelemért, hogy tudatosítsuk mindazt, amit értünk teszel. Kérünk téged, készíts fel, hogy nyitottak legyünk ajándékaid iránt. Gyújts össze a te nyájadba! 4. nap Tanúságtétel a nekünk ajándékozott hit ünneplésével „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszol­tak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett..!’ (Lk 24,19) • 5Móz/MTörv 6,3-9: „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr" • Zsolt 34: „Áldom az Urat minden időben...” • ApCsel 4,32-35: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt” • Lk 24,17-21: „Pedig mi abban reményked­tünk...” Leírhatatlan hálával tartozunk azoknak, akik­nek hite mai keresztyénségünk alapjául szol­gál. Imádságuk, bizonyságtételük és istentisz­teletük biztosította, hogy sokak hite tovább­­adassék a következő nemzedéknek. A skóciai keresztyénség története megraga­dó. Szent Ninian a 4. században, Szent Kolum­­bán a 6. században és számos kelta szent, akik­nek hite az Isten szeretetében és a teremtés iránti csodálatban gyökerezett. Skócia hite abban is megmutatkozik, hogy a 16. században mennyire fontos szerepet játszott a reformá­ció elterjedésében és abban, hogy ez a szelle­miség azóta is szilárdan él. A mai olvasmányok megerősítenek abban, hogy fontos támogatni a hívők közösségét Is­ten igéjének terjedése érdekében. A Mózes ötö­dik könyvéből választott igeszakasz megoszt­ja velünk zsidó testvéreink egyik csodálatos imádságát, akik nap mint nap e szavakkal di­csőítik Istent. A zsoltár arra a tanúságtételre buzdít, hogy adjunk hálát mindazért, amit hí­vőként kapunk. így hitünket dicsőítésben és há­laadásban fejezzük ki. Az Apostolok cseleke­deteiből származó részlet olyan közösséget mu­tat meg, amely hitben és szeretetben egy. Az evangéliumi szakaszban Jézus a hit által kapott legnagyobb ajándékunk. Amikor ezen a héten közösséget alkotunk ke­resztyén testvéreinkkel, hogy egységért imád­kozzunk, felismerjük keresztyén örökségünk változatosságát. Azért is imádkozzunk, hogy közös örökségünk még szorosabban egyesítsen bennünket, amint hitünkben növekedünk. Imádság Urunk, Istenünk köszönjük neked mindazokat, akik átadták nekünk az örömhír üzenetét, és hi­tünknek szilárd alapot adtak. Imádkozunk, hogy közösen mi is tanúbizonyságot tehessünk hitünkről. Ezt pedig azért tesszük, hogy mások is megismerhessenek téged, és higgyenek abban az üdvözítő igazságban, amelyet Jézus Krisztus ajánl fel mindenkiért.

Next

/
Thumbnails
Contents