Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET 2010. január 17. » 9 5- nap Tanúságtétel a szenvedésben .Májon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,26) ♦ Ézs/Iz 50,5-9: „Közel van, aki igazságot ad nekem” ♦ Zsolt 124: „A mi segítségünk az Úr nevében van" ♦ Róm 8,35-39: „...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban” ♦ Lk 24,25-27: „...elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt” Az elmúlt esztendőkben két olyan esemény is történt Skóciában, amelyek következtében a világsajtó figyelme erre a kicsiny országra összpontosult. A repülőgép elleni, Lockerbie feletti bombatámadás és a dunblane-i iskolában történt gyermekmészárlás fordította a figyelmet Skócia felé, amely mindig emlékezni fog az emberéletek szörnyű elvesztésére. A két esemény sokaknak szenvedést és elképzelhetetlen szorongást okozott a két település látható határain túl is. A szenvedés valóságos - amelyről Ézsaiás/Izajás próféta erőteljesen szól a mai igeszakaszban -; arra emlékeztet, hogy Isten tud szenvedéséinkről. Válaszul a zsoltár azt a bizalmat hirdeti, amelyet a híveknek meg kell tartaniuk a Megváltó iránt. A Rómaiakhoz írt levél azt hirdeti, hogy mindig a szeretet a legerősebb, tehát sohasem a szenvedés és a szomorúság fog győzedelmeskedni. Mielőtt Jézus megajándékozta volna feltámadásával a világot, vállalta a szörnyű halált, mégpedig azért, hogy tökéletesen velünk lehessen a mélységekben is. Az Úr nyomdokaiban haladva a tökéletes egységre törekvő keresztyének megváltják, hogy a szeretet erősebb, mint a halál, amikor kinyilvánítják együttérzésüket azok iránt, akik életük során tragikus események miatt kénytelenek szenvedni. Pontosan a sírba tétel rendkívül megalázó volta eredményezte azt, hogy a feltámadás úgy hatott az emberiségre, mint a felkelő nap fénye: az élet ünnepélyes meghirdetése a megbocsátás és halhatatlanság. Imádság Urunk, Istenünk, kérünk téged, tekints könyörülettel szegénységünkre, szenvedéseinkre, bűneinkre és halálunkra. Kérjük megbocsátásodat, gyógyításodat, vigasztalásodat és támogatásodat megpróbáltatásaink közepette. Köszönetét mondunk mindazokért, akik látják a fényt saját szenvedéseik közepette. Kérünk téged, hogy isteni lelked tanítson minket irgalmad nagyságára, és segítsen minket abban, hogy a nehézségek között élő testvéreink oldalán álljunk. Engedd, hogy áldásaiddal élve hirdessük a világban a te örökkön élő Fiad győzelmét. 6. nap Tanúságtétel a Szentíráshoz való hűséggel „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton, és kifejtette az írásokat?" (Lk 24,32) • Ézs/Iz 55,10-11: „...épp úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad: nem tér vissza hozzám eredménytelenül” • Zsolt 119,17-40: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” • 2Tim 3,14-17: „A teljes írás Istentől ihletett...” • Lk 24,28-35: „Jézus... feltárta előttük az írásokat” A keresztyének Isten igéjével leginkább a Szentírás olvasása és a szentségek ünneplése során találkoznak. Amint hűségesen hallgatjuk a Szentírás üzenetét, és imádságos lélekkel olvassuk a Biblia különböző könyveit, szívünk és gondolataink megnyílnak Isten igéjének befogadására. Jézus megígérte tanítványainak, hogy elküldi a Szendéiket, hogy megértsék Isten szavát, és eljussanak az igazságra. A történelem során a keresztyének különbözőképpen olvasták és értették Isten igéjét. Gyakran arra használták a Bibliát, hogy egyet nem értésüket hangsúlyozzák, mintsem hogy a kiengesztelődés útjait keressék. Korunkban az egységért folytatott küzdelem azonban közelebb hozta egymáshoz a keresztyéneket. Fejlődésük egyik legfontosabb eszköze a közös bibliaórákon való részvétel. Az a keresztyén út, amelyet ezen az ökumenikus imahéten bejárunk és ünnepiünk, mélyen gyökerezik a közös igehallgatásban, az együttes megértésben és megélésben. Ézsaiás/Izajás próféta arra emlékeztet, hogy Isten eredményesen hirdetett szava valóban hatékony és működőképes. Nem tér vissza Istenhez eredménytelenül, hanem beteljesíti azt a célt, amelyért Isten küldte. Ez az üzenet ismétlődik a Timóteushoz intézett szavakban, amint Pál apostol az írások hatékonyságára hívja fel a figyelmét. Ez teszi alkalmassá a jó cselekedetek teljesítésére. Mai zsoltárunk dicséretet mond Isten szaváért és rendelkezéseiért, és arra kéri őt, hogy megérthessük és teljes szívünkkel megtarthassuk a szent törvényt. Ezen az imahéten azért imádkozunk, hogy minden keresztyén egyre mélyebben érthesse meg Isten Szentírásban történt csodálatos kinyilatkoztatásának titkát. Azért könyörgünk a Szentiélekhez, hogy még jobban feltárja előttünk Isten igéjét, s hogy vezessen minket hitünk közös útján, amíg mindannyian együtt nem lehetünk az Úr egyetlen asztala körül. Imádság Istenünk! Dicsőítünk téged, és hálát adunk neked megváltó szavadért, amely megérint minket a Szentírás által. Köszönetét mondunk neked testvéreinkért, akikkel megosztjuk igédet, és felfedezzük túláradó szereteted. Imádkozunk a Szentlélek világosságáért. A te szavad vezessen minket a teljes egységért való küzdelmünkben. 7. nap Tanúságtétel a remény és a bizalom útján „Miért rémültetek meg és miért támad kétség a szívetekben?” (Lk 24,38) ♦ Jób 19,23-27: „...testemben látom meg az Istent” ♦ Zsolt 63: „Utánad szomjazik lelkem” ♦ ApCsel 3,1-10: „...amim van, azt adom neked” ♦ Lk 24,36-40: „Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, valami szellemet látnak” A keresztyének életük és hitük során a kételkedés érzését is megtapasztalhatják. Ha a keresztyének nem ismerik fel a feltámadott Krisztus jelenlétét, előfordulhat, hogy az együttlét inkább megerősíti kételkedéseiket, mintsem hogy eloszlatná azokat. A keresztyének számára kihívás, hogy hitüket akkor is megőrizzék, amikor nem látják vagy nem érzik Istent, mert Isten akkor is velük marad. A hit, a remény és a bizalom teszi lehetővé, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy hitük meghaladja saját lehetőségeiket. Jób magatartása példa lehet számunkra, mert megpróbáltatásokat és csapásokat szenvedett el, sőt még vitába is szállt Istennel. Mindazonáltal bizakodva és reménykedve hitte, hogy Isten az ő oldalán marad. Ugyanezt a bizalmat és meggyőződést találjuk Péter és János tetteiben is, amikor a sánta emberrel találkoznak, amint azt az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk. A Jézus nevébe vetett hitük segíti őket, hogy meggyőző tanúbizonyságot tegyenek minden jelenlévő előtt. A mai zsoltár olyan imádság, amely tükrözi Isten állandó szeretete iránti mély vágyakozásunkat. Az ökumenikus imahét találkozásai lehetőséget nyújtanak közösségeink számára, hogy növekedjenek közös hitükben, reménységükben és szeretetükben. Tanúságot teszünk Isten minden ember iránti állhatatos szeretetéről és hűségéről az egy egyház iránt, amelybe elhivattunk. Minél többször teszünk közösen tanúbizonyságot, annál erősebb lesz saját üzenetünk. Imádság Reménység Istene! Oszd meg velünk tervedet az egyetlen egyházról, és győzd le kételyeinket. Erősítsd meg jelenlétedbe vetett hitünket, hogy mindazok, akik megvallják a benned való hitet, közös lélekkel és igazságban imádkozhassanak. Különösképpen imádkozunk mindazokért, akik most is kételkednek, vagy azokért, akiknek életére a veszély és a félelem árnyéka vetül. Légy velük, és add meg nekik vigasztaló jelenlétedet. 8. nap Tanúságtétel vendégszeretettel „Van-e itt valami ennivalótok?" (Lk 24,41) ♦ íMóz/Ter 18,1-8: „Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek” ♦ Zsolt 146: „Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek” ♦ Róm 14,17-19 „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet, és egymás építését szolgálják” ♦ Lk 24,41-48 „Akkor megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az írásokat” Az elektronikus kommunikáció révén egy kicsiny és túlterhelt bolygón élő szomszédok lettünk. Csakúgy, mint Lukács idejében, sokféle nép és közösség kényszerül arra, hogy elhagyja otthonát, ismeretlen vidékre bolyongjon. A világ nagy vallásainak hívei új hiteket és kultúrákat hoztak közösségeinkbe. Az ökumenikus imahét során az egység felé vezető közös utunkon megéljük valamennyi egyház vendégszeretetét és barátságát. Krisztus arra is felszólít, hogy ne csak felajánljuk, de fogadjuk is el a felebarát vendégszeretetét, aki a szomszédunk lett. Ha képtelenek vagyunk meglátni Krisztust a másik emberben, akkor Krisztust sem leszünk képesek felismerni. A Mózes első könyvéből / a Teremtés könyvéből választott történet bemutatja, hogyan ismeri fel és fogadja be Ábrahám az Istent azáltal, hogy vendégszeretettel megnyitja otthonának ajtaját az idegenek előtt. A minden teremtmények Istene ott áll a bebörtönzött, a vak és az idegen mellett is. A mai zsoltár hálaadás Isten örökkévaló hűségéért és mindazért, amit értünk tett. A Rómaiakhoz írt levélből választott igeszakasz arra emlékeztet, hogy Isten országa eljön az igazságosság, a békesség, valamint a Szentlélekben való örvendezés által. A feltámadott Krisztus összegyűjti tanítványait, együtt étkezik velük, akik aztán újra felismerik őt. Emlékezteti őket, hogy mit is mondott az írás róla, és elmagyarázza nekik, hogy korábban mit nem értettek meg. Ezáltal megszabadítja őket kétkedéseiktől, és elküldi őket, hogy tanúságtevői legyenek mindezeknek. Találkozásaik által képessé teszi őket arra, hogy befogadják békességét - amely a feltámadott Úr új világának az ajándéka -, és egyúttal jelenti az igazságosságot és a törődést az elnyomottak és az éhezők számára. A történelem során a mai keresztyének sokszor úgy találkoztak a feltámadott Úrral, hogy hitben másokat szolgáltak, vagy ők kaptak gondoskodást. így mi is megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét, amikor életünket és talentumainkat másokkal megosztjuk. Imádság Szeretet Istene! Te megmutattad nekünk vendégszeretetedet Krisztusban. Elismerjük, hogy ha a tőled kapott ajándékainkat megosztjuk másokkal, találkozhatunk veled. Add áldásodat, hogy eggyé váljunk utunkon, és egymásban felismerjünk téged. Legyünk mi is tanúi a te vendégszeretetednek és igazságosságodnak, amint a te nevedben üdvözöljük az idegent.
