Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-20 / 25. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 25. szám ■ 2010. június 20. ■ Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap Ára: 250 Ft „A mostani árvíz alkalmat ad arra, hogy felhívjuk erre a figyelmet, illetve hogy megmutassuk: az evangélikus gyülekezetek és az egyháztagok akarnak és tudnak is tenni a rászorulók megsegítése érdekében.” „Árvízoldal” W- 4. oldal „Az Evangélikus Élet 2010. május 9-i és 30-i számában már megjelent Mózes első könyvének első és második részlete. A most kézben tartott szöveg zárja a könyvet.” Revíziós próbakiadás & 7-10. oldal „Tegyük szerető egyházzá evangélikus egyházunkat, hogy újra büszkén vállaljuk, és irigykedve mondhassák megint a barátaim: de jó neked, hogy ilyen közösségbe tartozol!” EvÉl&levelek w- 6. oldal A sofőr keresztje !► 13. oldal Angliából jöttem ^ 5. oldal Célegyenesben a középkezdéshez !► 15. oldal Gömbölyű reménység ^ 3. oldal Ima Trianon évfordulóján W 11. oldal Valóban felcserélődtek a hartai szobrok? 15. oldal Kantátaesttel zárult a 21. Bach-hét a fővárosi Deák téri evangélikus templomban. A június 6. és 13. között megrendezett, nagy sikerű koncertsorozat keretében idén is volt kórushangverseny, kamara-, orgona- és hegedűest. A hét lezárásaként a nagyszámú közönség két Bach-kantátát hallgathatott meg Zádori Mária, Gémes Katalin, Megyesi Zoltán és Orendt Gyula énekesek tolmácsolásában, orgonán játszott Mekis Péter. Közreműködött a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Lutheránia énekkar és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, a Bach-hét művészeti vezetőjének, dr. Kamp Salamonnak a vezényletével. Templomszentelési emlékünnep > A Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség hálaadó istentiszteleten emlékezett meg temploma felszentelésének ötvenedik évfordulójáról. Az elmúlt vasárnap tartott ünnepi alkalmon - amelyen részt vett a gyülekezet templomépítő lelkészének, Laborczi Zoltánnak az özvegye és családja is - Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiái szolgálatban Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese vett részt. A jubileumi alkalomra egy füzetet is kiadott a gyülekezet, amely szemelvények segítségével mutatja be az egyházközség történetét. Vasárnapok ünnep nélkül? Embert és hitet próbáló időszakban, a forradalom leverését követő esztendőben, dacolva megfélemlítéssel, Ünnepélyes keretek között helyezték el az Ótemplomi Szeretetszolgálat új épületének alapkövét június 13-án Szarvason. A beruházást közel 95 millió forint egyszeri, vissza nem térítendő európai uniós támogatás teszi lehetővé; az önerő biztosításához a szeretetszolgálat a Magyarországi Evangélikus Egyháztól kapott jelentős segítséget. A fejlesztés eredményeként bővülhetnek az intézmény által nyújtott ellátások. A tervek szerint a létrehozandó központban új szolgáltatásként jelenik meg a családsegítés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a fogyatékkal élők nappali ellátása, valamint az utcai szociális munka. Helyet kap az új épületben egy ingyenesen használható szociális mosoda, valamint új irodákat, kiszolgáló- és közösségi helyiségeket is kialakítanak. Az alapkőletételen részt vett Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, Ribár János esperes, Lázár Zsolt és Horváth Z. Olivér helyi lelkész, Zágáncsoskodó hivatalos egyházvezetéssel kezdte építeni templomát a ménfőcsanaki gyülekezet, mégpedig az tonyi János, az újtemplomi egyházközség lelkésze, dr. Mekis Viktória, egyházunk országos irodájának igazgatóhelyettese, Mihaleczné Kovács Mária, a Körös-szögi Kistérség Többcélú Társulás vezetője és Babák Mihály szarvasi polgármester is. Az alapkőbe helyezett urnába beletették az Ótemplomi Szeretetszolgálat dolalapkő letételével. A tényleges templomépítés azután kezdődött, miután Laborczi Zoltán lelkész Nagybarátira került. Az első kapavágással Túróczy Zoltán indította el az építkezést 1957- március 17-én. A templom három évvel később készült el, felszentelése i960, június 12-én volt. A jubileumi ünnepség tiszteletére a gyülekezet felújította - Győr város és a Győr-Mosoni Egyházmegye anyagi támogatásával, illetve a gyülekezeti tagok hozzájárulásával - a templom külső homlokzatát. Folytatás a 3. oldalon gozóinak listáját - amely a beruházásnak köszönhetően kilenc fővel gyarapodni fog -, az ótemplomi gyülekezet presbitériumának a névsorát, továbbá az Evangélikus Életben, illetve a Békés Megyei Hírlapban a beruházásról megjelent híreket, valamint az intézmény alapító okiratát is. ■ Babák Zoltán felvétele ■ Ribár János Szentháromság ünnepe után vagyunk, teológiai, egyházi értelemben mintha eseménytelenekké válnának az október végi reformációi ünnepig a vasárnapok. (Nem mintha a reformációt nagy népi lelkesedéssel ünnepelnénk meg, hisz inkább csak a hagyomány iránt fogékony lelkészek, esetleg hittestvérek szorgalmazzák, hogy legalább évente egyszer emlegessük Luthert és a reformátorokat. A halottak napja elnyom mindent.) Megvolt a pünkösd ünnepe, helyet adtunk a Szentháromság megünneplésének is, és jönnek a szürke nyári vasárnapok, egybefolyva, ritmustalanul. Mintha furcsa, különleges helyzetbe kerültünk volna. Mintha visszasüppedtünk volna a húsvét utáni, de pünkösd előtti állapotba, csak közben megfogalmaztunk egy szentháromsági elméletet a fehér oltárterítő mellett. Különleges lelki helyzetben vagyunk, és lerongyolódott, fogyatkozó gyülekezeteink anyagi gondokkal is küszködnek. Beáznak épületeink, pereg a vakolat, üresek a templomok, s gaz veri fel a templomkertet. Bár a húsvétról tudunk, pünkösd vasárnapján is együtt voltunk, de nem történt semmi. Ott voltunk, hazamentünk. Mintha az első tanítványok különleges helyzetében lennénk: Jézus már mennybe ment, de a Szentlélek még nem áradt ki az életükbe. Ebben az állapotukban tehetetlen, hallgatag és passzív tanítványok csapatát látjuk. Sajnálatos vagy sem, ilyen helyzetben van manapság kereszténységünk nagy része. Jézust már nem látjuk, a Lélek még nem jött el, magunk sem értjük, mit is keresünk itt vagy a templomban. Ez egy köztes állapot. Jézus távol - Lélek még nincs. így állunk. S erre a köztes állapotra ismerős a reakció. Az első: mind Jézust, mind a Lelket pótoljuk - intézménnyel, szervezettel, hierarchiával. Az egyház alás fölérendeltségi viszonyaival. Van egy szent hierarchia, és azt mondjuk (Jézus és a Lélek nélkül), hogy ennek a szent intézménynek, ennek a szent hierarchiának kell engedelmeskedni. Nem a hit a döntő, hanem az engedelmesség: amit az egyház mond, azt be kell tartani. Böjtök, imák, áldozatok, adók, zarándoklat - vannak szent törvények. Jézust nem látjuk, Lélek még nincs, de tesszük azt, amit a szent eklézsia mond. Ismerjük ezt az intézményesített megoldást. Jézust is, a Lelket is pótolja számunkra a pap... Másrészt mind Jézust, mind a Lelket pótoljuk - rajongással. Az emberi lélek ugyanis végtelenül jól manipulálható, heccelhető, hipnotizálható, hergelhető. Jézus nem látható, a Szentlélek még nem jött el, de az emberi lelket nagyon jól fel lehet heccelni zenével, lelki fogásokkal, retorikával. Bármit be lehet dobni. Ha' nem látható már Jézus, ha még nincs Lélek, akkor fel lehet heccelni önmagunkat, az emberi léleknél el lehet érni az eksztázist, és az eksztázis további lelkeket képes eksztázisba hozni. S van bizsergés, rángatózás, hasra és hanyatt esés... Jézus nélkül, Lélek nélkül - korlátlanul manipulálható az emberi lélek. Ebből lesz a rajongás, s lesznek nagy lelki sztorik, akár gyógyulások is, mert ilyen misztérium az emberi lélek, erre nézve is igaz a 8. zsoltár, hogy Isten alig tette kisebbé az embert magánál. Vannak, akik azt hiszik, hogy a Szentlélek így működik, pedig csak a saját titokzatos, felhecceit belső világ jött lázba, lángba, és nem a Lélek. Mert az emberi lélek elképesztően manipulálható. Hol van ebben a helyzetben az evangélikusság? Hát ez az: sehol! Tekintélyes intézményi valósága nincs, püspököket, lelkészeket le lehet szólni; senkinek sem jutna eszébe a híres hajdani tétel, hogy az egyházon kívül nincs üdvösség. De saját hívei lelkét sem tudja felheccelni, hiszen nincs unalmasabb, mint a vasárnapi prédikáció. Hiába igyekszik szerencsétlen lelkész, nem tud többet, mert nincs Lélek, csak okoskodás. Nem csoda, hogy az evangélikusok az intézménytől nem várnak semmit, a prédikációra pedig nincs reagálás. Mert Jézust már nem látjuk, a Lélek még nem jött el. Vagy újra nem jött el. Csak áltatjuk magunkat, és magunk igyekszünk feszíteni a vitorlákat és fújni a szelet. Azt meg fújhatjuk. Marad a szilárd evangélikus közömbösség. Pedig van egy pont, amellyel szembesülnünk kell: és ez cáfolja a sültgalamb-teológiát. Arra utal, hogy mégiscsak nekünk kellene lépnünk. Jézus egyszer így szólt: „Határozzátok el szívetekben...” Azaz hozzatok ti egy belső döntést a szívetekben, hogy készek vagytok fogadni a Szendéiket. Határozzátok el, hogy hallgattok rám - mondja Jézus. Ne intézménybe meneküljetek, ne önmagatokat lelkesítsétek, hanem hallgassatok rám. Mert „én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem”. Kiszolgáltathatnak titeket bárkinek, gyűlölhetnek is titeket, de egyetlen hajszálatok sem veszik el a fejetekről. Állhatatosságra van szükségetek. Nincs mellébeszélés: belső döntés nélkül, szívben hozott döntés nélkül nem úszhatjuk meg! Vagy maradunk továbbra is a senki földjén, mint a sehova tanúi, csak vallásos mázzal. A szerző evangélikus lelkész, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese Szeretetszolgálati központ épül
