Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-06 / 23. szám
4 ◄! 2010. június 6. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Generális konvent Első indonéz-magyar Mohammad Atho Mudzdar, Tóth Károly, Szent-Iványi Ilona és Kránitz Mihály A nők egyenjogúsága és a Teremtő dicsérete Párbeszéd Siti Syamsiyatunn-nal, a Kalijaga Iszlám Egyetem professzorával ► A Kárpát-medencei reformátusság legfőbb tanácskozó testületé története során először a határon túl, a felvidéki Komáromban tartotta ülését. A grémium az elmúlt hét végén - egyebek mellett - megszavazta közös költségvetését, és nyilatkozatot fogadott el a trianoni békeszerződésről. Az ülésen felszólalt a felvidéki református egyház szlovák nyelvű püspökhelyettese is. Az egységes Magyar Református Egyház első évét Tarr Zoltán zsinati tanácsos mutatta be prezentáció keretében. A csendes építkezés időszakának, a kapcsolatok további mélyítése idejének mondta a debreceni alkotmányozó zsinat óta eltelt esztendőt. A beszámolóban kitért rá, hogy a Kárpát-medencei együttműködésben a közös munka koordinálásának súlypontja a generális konvent elnöksége, amely tavaly négyszer, idén - a ^ A világ sóvárogva várja a misszionáriusokat, a szolgálatra elhívottakat, akik mi magunk vagyunk - ez volt a végső tanulsága a Felebarátból testvérré címmel az Evangélikus Külmissziói Egyesület által életre hívott és a helyi missziói imakör által segített missziói napnak Békéscsabán. A fiatal budapesti gyógytornász, Bence Zsófi, aki fél éven át volt önkéntes Kenyában, igazán élvezetes és tanulságos vetített képes előadásában ecsetelte, mit tapasztalt e kelet-afrikai országban. Dolgozott a „Luther Plazában” ahogyan a helyiek nevezik az evangélikus egyház irodaépületét Nairobiban. Azokról az árva gyerekekről készített adatbázist, akiket itthonról magánszemélyek és családok, egyházi közösségek havi apanázzsal segítenek. Havi háromezer forint elég egy-egy gyermek taníttatására, étkeztetésére és még ruhájára is. Jelenleg harmincöt támogatott gyermek sorsa, élete függ rajtunk. Mint elmondta, gyakran kilátogatott a főváros Kawangware nevű nyomornegyedébe is, ahol szintén sok a segítségre váró utcagyerek, árva, özvegy, AIDS-es, és kábítószerező fiatal. Nekik is segítő kezet nyújt a helyi, élő evangélikus egyházközség. Bence Zsófi azt is elmesélte, hogy eredeti képzettségének megfelelően gyógytornászként dolgozott vidéken, Maralalban, a sérült gyerekeket befogadó, számunkra elképesztő körülmények között működő vidéki otthonban. „Kenyában a politikusok korruptak, az emberek nagyon kevés pénzkomáromival együtt - már szintén négyszer ülésezett. A tavaly kitűzött célok közül a közös lelkészképesítés irányába tett lépéseket emelte ki, a közös bizottságok - alkotmányügyi, liturgiái - munkája közül az utóbbiban készült, az egységes liturgia felé vezető első javaslattervezetet említette. Az együttműködés missziói területeken a közös Kárpát-medencei diakóniai konferencia szervezésében is testet öltött. Fontos párhuzamként beszélt a református egyházak új világközösségének június végi megalakulásáról, amely az Egyesült Államokban, Grand Rapidsban történik majd meg. A konvent ülése elfogadta a Trianonról megemlékező nyilatkozatot, amelynek kezdő mondata így hangzik: „A hit erejével elhordozni, de nem elfelejteni - a magyarság számára ez a feladat adatott a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulóján.” bői élnek, a gyerekek olykor már hathétévesen az utcán tengődnek, az oktatás alacsony színvonalú, és mégis sokat tanulhatunk tőlük, mert az emberek nyitottak, életvidámak, elfogadják és szeretik egymást, minden segítségért hálásak” - tette hozzá. Lapunknak azt is elárulta, hogy szeretne rövidesen újfent eljutni Kenyába és az utcagyerekek között végezni valami maradandó szolgálatot. A missziói napon Békéscsabán Brebovszkyné Pintér Márta, az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) lelkészi elnöke vezetésével fórumbeszélgetés is folyt. Ezen kapott szót Zalán Péter, az EKME világi elnöke és Szirmai Zoltánné titkár is, akik a szervezetről, a jelenleg folyó projektekről adtak tájékoztatást. A békéscsabai gyülekezet saját missziós tevékenységét mutatta be, így szó esett a kórházlelkészségről, a gyerekek között végzett munkáról, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületről és a menekültmisszióról... Többen személyes bizonyságtételként mondták el megtérésük, valamilyen függőségből való szabadulásuk történetét, amely arra indítja őket, hogy a megszokott vallásosságon túllépve maguk is szolgáló keresztények legyenek. A nap résztvevői megállapították, hogy a szeretetből fakadó tett bizony sokszor hiányzik keresztény életünkből, pedig személyes felelősségünk, hogy az életünkkel tegyünk bizonyságot. A misszió valamiféle karitatív szolgálatot is jelent, amely minden hívő ember feladata, akire „rászakad” a másik ember nyomorúsága, lelki sivársága, az, hogy az a másik még nem ismeri a minden gondra megoldást adó nagy Gyógyítót, Jézus Krisztust. ■ Szegfű Katalin Folytatás az 1. oldalról A konferencia három témát járt körbe. Elsőként a vallásközi párbeszédről esett szó indonéz és magyar szemszögből, Szent-Iványi Ilona unitárius lelkésznek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) doktoranduszának moderálásával. AII. vatikáni zsinat megnyitotta a vallásközi párbeszéd útját - emelte ki Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora és rektorhelyettese. Tóth Károly nyugalmazott dunamelléki református püspök, az Ökumenikus Tanulmányi Központ elnöke a kereszténység és az iszlám viszonyában a kölcsönösséget kérte számon. Atho Mudzhar professzor, az indonéz vallásügyi minisztérium főigazgatója a vallások funkciójáról és együttműködéséről beszélt. Fontos az őszinteség, amelyet bizony gyakorolni kell. A második részben a vallási közösségek szerepével foglalkoztak a résztvevők a tolerancia, megértés és béke szempontjából, Csepregi András vezetésével. Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem Ószövetség-professzora szerint a vallásos emberek normális esetben toleránsak, mert elismerik, hogy nagyobbtól függnek. Róna Tamás rabbi Jeremiás próféta nyomán mondta: áldott, aki hisz, bízik a Teremtőben. Farkas Pál, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola professzora szerint óvatosan, tapintatosan kell a saját vallásunkról tanúskodni. Hasyim Muzadi, az Iszlám Tudósok Nemzetközi Konferenciájának főtitkára hangsúlyozta, hogy a 87 százalékban muszlim Indonéziában törvény védi a vallásokat. Az állam nem vallásos, és nem avatkozik bele az egyes vallások tanításaiba.,Johannes Maria Trilaksyanta Pujasumarta bandungi püspök, aki néhány hónapja lett a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának tagja, elmondta, hogy a katolikus egyház Indonézia integráns része. Az ebéd utáni harmadik részben Pujasumarta püspök vezetésével azzal a foglalkoztak a résztvevők, milyen szerepet tölt be az oktatás a civil társadalomban és a vallások közötti együttműködésben. Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora az empatikus, beleérző vallásoktatásért szállt síkra. Bakos Gergely, a Sapientia Szerzetesi Főiskola professzora a vitakultúra tanításának fontosságára hívta fel a figyelmet. Az evangélikus Jan Sihar Aritonang professzor, a jakartai Protestáns Teológiai Szeminárium rektora arról beszélt, hogy különösen is az 1995- 2005 közötti évtized összecsapásai után milyen nagy szükség van a multikulturális oktatásra, egymás értékeinek megbecsülésére. Siti Syamsiyatunn asszony, a Kalijaga Iszlám Egyetem (Yogyakarta) professzora három egyetem (muszlim és keresztény) 2006-ban alapított közös doktori programjáról szólt, amelynek ő a helyettes vezetője, és amelyben jelenleg 33 diák (20 muszlim, 13 keresztény, 23 férfi, 10 nő; vagy 25 indonéz, 8 külföldi) vesz részt. A rövid idő alatt is sok-sok újdonsággal szolgáló, gazdag, egymás jobb megismerését elősegítő program Sihombing nagykövet és Fabiny Tamás püspök zárszavával ért véget. A tanácskozás címében említett „első” mint a nagykövet hangsúlyozta, nem véletíen, Indonéziában tervezik a folytatást. ■ Dr. Szentpétery Péter- Professzor asszony, hogyan érezte magát egyetlen női előadóként a konferencián?- A nők iskoláztatása Európában, nyilván itt Magyarországon is, korábban kezdődött, mint nálunk. A vallásközi párbeszédben részt vevők többsége Indonéziában is férfi. Ha meg is lepődtem, talán mégsem olyan nagyon. A nők az „informális szektorokban", a háttérben sokszor fontosabbak. Egy férfi például sohasem megy el olyan korán a piacra, mint egy nő... A vállalatok irányításában, a nemzetközi cégeknél persze döntően férfiak a vezetők.- Előadásában beszélt a doktori programjukról, amelyben három, más-más vallási hátterű egyetem vesz részt.- Igen, számunkra ez új kaland. Sok iszlám, keresztény és más intézmény van az országban, összejövünk, együttműködünk, közösen jobban kihasználjuk forrásainkat, szakértelmünket. Persze nem valláshoz kötődő egyetemekkel is létezik együttműködés.- Szintén említette, hogy a vallásoktatás az oktatás minden szintjén jelen van. Miért fontos ez még az egyetemeken is?- Ezt törvény írja elő. Az indonéz alkotmány a Pancsa Silára, az öt alapelvre épül, ezek közül az első: hit a legfelsőbb Istenben. Ezért min-Siti Syamsiyatunn den törvénynek tekintettel kell lennie az emberek által fontosnak tartott értékekre, vallásiakra, kulturálisakra. Az oktatás legalsó szintjétől kezdve táplálni, erősíteni kell a gyermekek hitét. Az egyetemen másért kötelező: meg kell ismerni a szomszéd hitét. A muszlimoknak tudniuk kell, mit tanít a kereszténység, a keresztényeknek is ismerniük kell az iszlámot, hinduizmust, buddhizmust. Elemi iskolai szinten ezt persze még nem lehet elvárni.- Doktori programjukban szerepelnek gender— a nemek társadalmi szerepét kutató - és a környezettel kapcsolatos tanulmányok is...- Ami a különböző vallások szent iratait illeti, a kinyilatkoztatások patriarchális korban történtek, a szent iratokat is akkor jegyezték le, az ősatyák, próféták, királyok esetében nyilván férfiakra gondolunk. Ez úgy befolyásolja az átlagembert, hogy azt gondolja: a vallási vezetésnek férfiak kezében kell lennie. Az iszlám esetében, ha mélyebbre ásunk a Korán szövegében, tudnunk kell, hogy az arab nyelv ismeri a nyelvtani nemet. A Korán különböző kifejezéseket használ az emberekre, emberiségre; van, amikor csak a férfi hívőkről van szó. Ám a hímnemű szavak egyúttal a nőkre is vonatkozhatnak. A Bibliában is sokkal többször vannak megszólítva a férfiak, mint a nők. De azt is tanulmányoznunk kell, hogy Jézus hogyan beszélgetett női tanítványaival. Ha a nemek szempontjából komolyan vesszük a vallások tanítását, akkor az egyenjogúságot, egyenlőséget kell látnunk.- És a környezettel kapcsolatos tanulmányok?- A vallások sokat beszélnek arról, mit jelent a teremtés. A Korán is. Mi, muszlimok, gyakran elfelejtjük, hogy ez mit jelent: a fák, a vizek, a hegyek és így tovább - ezek mind a maguk módján dicsőítik Istent. Persze másképp, mint az emberek. Néha azt gondoljuk, hogy mivel nem beszélik a nyelvünket, nincsenek spirituális kapcsolatban a Teremtővel. A fák, a vizek, a hegyek azért vannak, hogy Istent dicsőítsék, hogy tanúsítsák Isten hatalmát és jóságát. Néha bizony megfeledkezünk erről. A vallás ebben is segít, vagyis hogy újra felfedezzük, meglássuk ezeknek a teremtményeknek - az emberiségnek, a földnek, a világnak - a célját. ■ Sz. P. Csomós József tiszáninneni püspök ismerteti a Magyar Református Egyház első közös költségvetésének javaslatát M Forrás: reformatus.hu (Csepregi Botond) Felebarátból testvér
