Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-30 / 22. szám

io ◄! 2010. május 30. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE Evangélikus Élet 14Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? lsNem számítunk-e neki ide­geneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vé­telárat egészen elköltötte. l6Különben is a mi­enk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit Is­ten apánktól elvett. Tégy hát mindent úgy, aho­gyan Isten megmondta neked! iyEkkor Jákob fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. l8Elhajtotta minden jó­szágát és minden szerzeményét, amit szerzett - a Paddan-Arámban szerzett jószágát és va­gyonát -, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Ká­naán földjére. 19Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát. 2Qígy szedte rá Jákob az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, „hanem elszö­kött mindenével. Fölkerekedett, és átkelt a fo­lyamon, és Gileád hegyvidéke felé tartott. Lábán Jákob után megy 22Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákob elment. 23Akkor maga mellé vette hoz­zátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat! 25Amikor Lábán utolérte, Jákob már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26Lábán ezt mondta Jákobnak: Mit tettél?! Engem rászed­tél, leányaimat meg elhajtottad, mint a hadifog­lyokat! 27Miért titokban szöktél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval, dobbal és cite­­rával bocsátottalak volna el! 28Még azt sem en­gedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Iste­ne a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat! 30De ha már mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kí­vánkoztál apád házába, miért loptad el a házi­bálványomat? 3Jákob erre így felelt Lábánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32De akinél megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Jákob ugyan­is nem tudta, hogy Ráhel ellopta azt. 33Bement tehát Lábán Jákob sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába. 34Ráhel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergé­be tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. 35Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána, de nem találta a házibálványt. 36Ekkor Jákob haragra lobbant, és perleked­ni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákob Lábán­nak: Mi á bűnöm és mi a vétkem, hogy üldöző­be vettél? 37Hiszen fölforgattad minden holmi­mat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátar­tozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem et­tem meg. 39Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 4QNappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. 41Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg ju­­haidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a bé­remet. 42Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna, ak­kor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azon­ban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. Lábán kibékül Jákobbal 43Lábán azt felelte Jákobnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyá­jam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen, akiket szültek?! 44Jöjj hát, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! 45Ekkor fogott Jákob egy követ, és fölállította azt szent oszlopként. 46Majd ezt mondta Jákob a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok kö­veket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. 47Azután elnevezte azt Lábán Je­­gar-Száhadútának, Jákob pedig elnevezte Gal- Édnek. 48Lábán-ugyanis ezt mondta: Ez a kő­rakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, 49de Micpának is, mert ezt mondta: Az Úr áll­jon őrt köztem és közötted, amikor mi nem lát­juk egymást! soHa leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni, de Is­ten lesz a tanú köztünk. $1Majd ezt mondta Lá­bán Jákobnak: Itt van ez a kőrakás és a szent osz­lop, amelyet közém és teközéd emeltem. 52Ta­­nú ez a kőrakás, és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehoz - zád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent osz­lop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53Ábra­­hám Istene és Náhór Istene, az atyák Istene ítél­jen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákob Izsák­nak, atyjának félelmetes Istenére, 54majd áldo­zatot mutatott be Jákob a hegyen, és meghív­ta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És mi­után ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. Jákob követeket küld Ézsauhoz Reggel fölkelt Lábán, megcsókolta uno­káit és leányait, és megáldotta őket. Az­után elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. 2Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak ve­le Isten angyalai. 3Amikor Jákob meglátta őket, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevez­te azt a helyet Mahanaimnak. 4Azután követeket küldött Jákob maga előtt bátyjához, Ézsauhoz. Széír földjére, Edóm me­zejére, 5és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Já­kob: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkod­tam mostanáig. 6Szereztem marhákat, szama­rakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7A követek ezzel tértek vissza Já­kobhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz férfi van vele! Jákobot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a ju­hokat, marhákat és tevéket. 9Mert úgy gondol­ta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, legalább a másik tábor megmenekülhet. 10Jákób azután ezt mondta: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Is­tene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! „Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jor­dánon, most pedig két táborom is van. 12Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy nem lehet megszámolni. 14Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándé­kokat válogatott ki bátyjának, Ézsaunak mind­abból, amire szert tett: ^kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, i6harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcső­dört. 17Szolgáira bízott minden nyájat külön­­külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak kö­zött! l8Az elsőnek azt parancsolta: Ha találko­zik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, 19akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákobé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. O maga is itt van mögöttünk. 20Ezt parancsol­ta a másodiknak is, a harmadiknak is, mind­azoknak, akik a nyájak után mentek: így beszél­jetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! „Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákob itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé: talán akkor szívesen fogad. 22Az ajándék tehát elindult előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. Jákob tusakodása 23De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két fe­leségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki bírókra kelt vele, egészen hajnalhasad­­táig. 26De látta, hogy nem bír vele, ezért meg­ütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kifica­modott Jákob csípőjének forgócsontja, mi­közben vele birkózott. 27Akkor ezt mondta Jákobnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. 28Ekkor megkérdez­te tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákob. 29Erre azt mondta: Nem Jákob lesz ezután a neved, ha­nem Izráel, mert küzdöttél Istennel és embe­rekkel, és győztél. 30Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kér­ded a nevemet? És megáldotta őt. 3 Jákob Pe­­núélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mond­ta: Bár láttam Istent színről színre, mégis élet­ben maradtam. 32Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 33Ezért nem eszik meg Iz­­ráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákob csípőjének forgó­csontján az inat. Ézsau kibékül Jákóbbal Amikor Jákob föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. 2Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4Ézsau eléje fu­tott, megölelte, nyakába borult, megcsókol­ta, és sírtak. sAmikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Jákob így felelt: A gyerme­kek, akiket Isten adott kegyelméből a te szol­gádnak. 6Majd odaléptek a szolgálók gyerme­keikkel együtt, és leborultak. 7Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborul­tak. 8Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt fe­lelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10De Jákob ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindu­latodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten ar­cát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál. „Fo­gadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vit­tek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hoz­zám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. 12Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, men­jünk, majd én előtted megyek! 13De Jákob így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyerme­kek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. 14Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok las­san az előttem járó jószág és a gyermekek járá­sa szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhá­nyat a velem levő emberek közül. De ő azt fe­lelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát? ráígy kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17Jákób azonban Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának pedig lom­bokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. l8így jutott el Jákob, Paddan-Arámból elindulva, épségben Sikem városáig, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben, 19és a mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hámornak, Sikem apjának a fiaitól száz keszítáért. 20Majd felállított ott egy oltárt, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene! Sikem és Dina Egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákobnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. 2Meglátta őt Sikem, a hiwi Hámornak, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette, és vele hált, erőszakot követ­ve el rajta. 3De leikéből ragaszkodott Dinához, Jákob leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4Majd ezt mondta Sikem az apjának, Hámornak: Kérd meg nekem feleségül ezt a leányt! Jákob meg­hallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a le­ányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a jó­szággal, hallgatott Jákob, amíg megjöttek. 6És kiment Hamór, Sikem apja Jákobhoz, hogy be­széljen vele. Jákob fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot, felháborodtak ezek a fér­fiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyaláza­tot követett el Sikem Izraelen, amikor Jákob le­ányával hált, mert nem szabad ilyet tenni. 8Ha­­mór azonban így beszélt velük: A fiam, Sikem leikéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hát hozzá feleségül! 9Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyé­tek el a mi leányainkat! 10Lakjatok közöttünk! Itt az ország előttetek: lakjatok, járjatok ben­ne szabadon, és telepedjetek le! „Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. 12Kérjetek tőlem bármek­kora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám fele­ségül a leányt! 13De Jákob fiai álnok módon válaszoltak Si­kerűnek és apjának, Hámornak. Azért beszél­tek így, mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. i4Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázatot hozna ránk. 15Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, és minden férfi körülmetél­­kedik nálatok. l6Akkor hozzátok adjuk leánya­inkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köz­ietek lakunk, és egy néppé leszünk. iyDe ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek kö­rül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. l8Tetszett a beszédük Hámornak és Sikemnek, Hamór fiának. 19Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Jákob leányát, és neki volt apja egész háza népe között a legnagyobb tekintélye. 20Visszament tehát Hamór és fia, Sikem vá­rosuk kapujába, és így szóltak a városban élő férfiakhoz: 21Ezek az emberek békében akar­nak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen elég tágas ez az ország számukra is mindenfelé. Leánya­ikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22De csak akkor egyeznek be­le ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és ve­lük egy néppé legyünk, ha minden férfi kö­­rülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. 23Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! 24És hallgatott Hámorrá meg a fiára, Sikemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és kö­­rülmetélkedett minden férfi, aki odajött a vá­ros kapujába. A sikemi vérfürdő 25A harmadik napon azonban, amíg ezek seb­lázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gya­nútlan városra, és legyilkoltak minden férfit. 26Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. 27így törtek rá Jákob fiai a sebe­sültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. 2gJuhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. 29Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszo­nyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pe­dig teljesen kifosztották. 30Jákób azonban ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Szerencsétlenségbe döntöttetek, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az ország­nak a lakói, a kánaániak és perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha össze­fognak ellenem, levágnak, és elpusztulok há­zam népével együtt. 31De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint egy pa­ráznával?! FOLYTATÁS A JÚNIUS 20-ÁN MEGJELENŐ SZÁMUNKBAN. Az 1975-ben megjelent, 1990-ben revideált protestáns új fordítású Biblia revideált szövege © Magyar Bibliatársulat, 1975,1990, 2010. A melléklet megjelentetésével a Luther Kiadó a Magyar Bibliatársulat Alapítvány megbízásának tesz eleget. Felelős kiadó: dr. Pécsük Ottó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents