Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-30 / 22. szám

Evangélikus Élet A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE 2010. május 30. !► 9 vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldja­lak téged. Odavitte neki, és megette. Bort is vitt neki, ő pedig megitta. 26Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gye­re közelebb, és csókolj meg, fiam! 27Erre oda­ment, és megcsókolta őt. Amikor Izsák meg­érezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az Úr. 2gAdjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot! 29Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld! 3DMiután elmondta Izsák Jákob felett az áldást, Jákob éppen csak kijött apjától, Izsáktól, ami­kor a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31Ő is elkészítette a finom falatokat, bevitte apjá­nak, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg en­gem! 32De az apja, Izsák, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. 33Ekkor megrendült Izsák, na­­gyon-nagyon megrendült, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz! Ézsau bánata és haragja 34Amikor meghallotta Ézsau apja szavait, han­gosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! 35De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött, és elvette az áldásodat. 36Ézsau így felelt: Mél­tán nevezték el Jákobnak, hiszen már másod­szor csapott be engem! Elvette az elsőszülött - ségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg ne­kem az áldásból valamit? 37Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabo­nával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted, fiam? 3gÉzsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt, apám? Áldj meg engem is, apám! És Ézsau keserves sírásra fa­kadt. 39Apja, Izsák erre megszólalt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. 40Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról! 41Ézsau azonban bosszút forralt Jákob ellen az áldás miatt, amivel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a na­pok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet, Jákobot. 42De Re­bekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsa­unak a szavait, ezért magához hívatta kiseb­bik fiát, Jákobot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar öl­ni. 43Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! 44Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. 45Ha majd elfordul rólad bátyád ha­ragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor majd érted küldök, és hazahozatlak on­nan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon? 46Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Meg­utáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákob is a hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem? Izsák Lábánhoz küldi Jákóbot Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldot­ta, és ezt parancsolta neki: Ne végy fe­leséget a kánaáni leányok közül! 2Indulj, eredj el Paddan-Arámba, anyád apjának, Betűéinek a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjá­nak, Lábánnak a leányai közül! 3A mindenha­tó Isten pedig áldjon meg, szaporítson és so­­kasítson meg téged, hogy népek sokasága tá­madjon belőled! 4Adja neked Ábrahám áldá­sát, neked és utódaidnak veled együtt, hogy bir­tokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. 5így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan- Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fi­ához, Rebekának, Jákob és Ézsau anyjának a bátyjához. 6Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és hogy amikor megáldotta, ezt pa­rancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni le­ányok közül, 7és hogy Jákob engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arám­ba. gLátta tehát Ézsau, hogy apja, Izsák a ká­naáni leányokat rosszaknak tartja. 9Elment ezért Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addi­gi feleségei mellé Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát. Jákob álma és fogadalma 10Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. „Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mivel a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyu­gatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nem­zetsége. 15Mert én veled vagyok, megőrizlek té­ged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a föld­re. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesí­tem, amit megígértem neked. l6Amikor Jákob fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! 1?Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. l8Reggel fölkelt Jákob, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19Ázután elnevezte azt a helyet Bételnek - azelőtt Lúz volt annak a vá­rosnak a neve. 20És ilyen fogadalmat tett Jákob: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenye­ret és öltözetül ruhát, 21és épségben visszaté­rek apám házába, akkor az Úr lesz az én Iste­nem. 22Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz ne­kem, a tizedét neked adom. Jákob Lábán házában Jákob azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. 2És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájá­ról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4Jákób meg­szólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6Majd ezt kérdez­te: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a le­ánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! 8De azok ezt fe­lelték; Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9Még beszélgetett velük, amikor megérke­zett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. 10Amikor Jákob meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és any­ja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Já­kob, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juha­it. „Jákob azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12Jákób elmondta Rá­helnek, hogy ő rokona az apjának, mert Re­bekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és el­beszélte ezt az apjának. 13Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákobról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, meg­csókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszá­molt mindenről Lábánnak. 14Lábán ezt mond­ta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákob aztán ott lakott nála egy hónapig. 15Akkor Lábán ezt mondta Jákobnak: Ha ro­konom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod ne­kem. Jvlondd meg nekem: mi legyen a béred? l6Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbik­­nak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. lyLeának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. l8Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok ne­ked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Rá­helért. 19Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20így szolgált Jákob hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. Jákob házassága Leával és Ráhellel „Utána Jákob ezt mondta Lábánnak: Add hozzám, a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá! 22Lábán össze is gyűj­tötte annak a helynek valamennyi lakóját, és la­kodalmat rendezett. 23De amikor este lett, fog­ta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákob be is ment hozzá. 24Lábán a szolgálóját, Zilpát, le­ányának, Leának adta szolgálóul. 25Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be en­gem? 26Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Az­után Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát felesé­gül. 29Lábán a szolgálóját, Bilhát leányának, Rá­helnek adta szolgálóul. 3QJákób bement Ráhel­hez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. Jákob gyermekei 31De az Úr látta Lea megvetett voltát, és meg­nyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő ma­radt. 32Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúben­­nek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az Úr nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. 33Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az Úr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta ne­kem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig. Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákobnak, féltékeny lett Ráhel a nővéré­re, és ezt mondta Jákobnak: Adj nekem fiiakat, mert ha nem, belehalok! Jákob megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? 3Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő ré­vén nekem is lesz fiam. 4így adta hozzá felesé­gül Bilhát, a szolgálóját, Jákob pedig bement ah­hoz. sBilha teherbe esett, és fiút szült Jákobnak. 6Akkor ezt mondta Ráhel: ítélt ügyemben Is­ten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fi­út. Ezért nevezte el őt Dánnak. 7Megint teher­be esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákobnak. 8Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naft álinak. gAmikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Já­kobhoz. 10És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Já­kobnak. „Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. 12Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákobnak. 13Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, bol­dognak mondanak engem a leányok! Ezért ne­vezte el őt Ásérnak. 14Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! 15De ő azt felelte ne­ki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fi­ad mandragórájáért! l6Amikor este megjött Já­kob a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákob vele hált azon az éj­szakán. „Isten pedig meghallgatta Leát, aki te­herbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákobnak. l8Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. 19Megint teher­be esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákobnak. 20És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énve­­lem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem ne­ki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. „Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. 22Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghall­gatta Isten, és megnyitotta a méhét. 23Ő teher­be esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fi­út is! Jákob meggazdagodik 25Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józse­fet, Jákob azt mondta Lábánnak: Bocsáss el en­gem, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, aki­kért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jó­­indulatodat!Megtudtam a jelekből, hogy teér­ted áldott meg engem az Úr. 2gÉs hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked! 29Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. 3GAz a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehe­tek már valamit a magam családjáért is? ^Ek­kor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákob így felelt: Nem kell adnod nekem sem­mit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legel­tetem és őrzöm a nyájadat. 32De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát, meg minden feketét a juhok közül, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jó­szág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a ju­hok között. 34Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod. 35És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. 36Majd három napi já­róföldet hagyott maga és Jákob között. Jákob pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig, 38és odarakta a kecs­kenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és ha­tókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szok­tak párzani, amikor inni jártak. 39Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40Azután különválasztotta Jákob a juhokat, és szembe­fordította a nyájat Lábán csíkos lábú és feke­te nyájával. így szerzett magának külön nyája­kat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai kö­zé. 41Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pá­­roztak, odarakta Jákob a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákob­nak pedig a fejlettebbek. 43így ez az ember egy­re jobban gyarapodott: lett neki sok nyája, szol­gálója, szolgája, tevéje és szamara. Jákób elhagyja Lábánt De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Já­kób mindazt, ami apánké volt, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint az­előtt. 3Akkor ezt mondta az Úr Jákobnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! 4Üzent tehát Jákób, és kihívatta magá­hoz Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájhoz, 5és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem. 6Ti tudjátok, hogy tel­jes erőmmel szolgáltam apátokat. yDe apátok becsapott engem, és tízszer is megváltoztat­ta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8Ha így szólt: A pettye­sek lesznek a béred! - az egész nyáj pettyese­ket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred! - az egész nyáj csíkos lábú­akat ellett. 9így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta. 10Mert a nyáj párzása idején ál­momban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. „Akkor ezt mondta nekem álmomban az Is­ten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. 12Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mind­azt, amit Lábán tett veled. 13Én vagyok Bétel Is­tene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadal­mat tettél nekem. Most indulj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents