Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-30 / 22. szám

8 ■m 2010. május 30. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE Evangélikus Élet lyút, 23és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éj­szakára apád házánál? 24Ő azt felelte: Betűéi le­ánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. 25Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. 2éAkkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt, 27és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahám­nak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól! Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához. Ábrahám szolgája Betűéi házában 2gA leány pedig elszaladt, és elmondta anyja há­za népének, hogy mi történt. 29Rebekának pe­dig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán ki­szaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. soLát­­ta ugyanis a függőt és a húga kezén levő kar­pereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az ember­hez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, 31és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már előkészí­tettem a házat és a tevék helyét is! 32Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és ab­rakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. 33Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! 34Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, mar­hákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. 36úram felesége, Sára, öregkorában szült fiút uramnak, és ő minde­nét a fiúnak adta. 37Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a ká­­naániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, 3ghanem menj el apám házához, az én nem­zetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiam­nak! 39S amikor azt mondtam uramnak: Hát­ha az a leány nem akar követni engem? - 40ak­­kor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szeren­cséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fi­amnak az én nemzetségemből, apám házából. 41Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a ne­kem tett eskü alól. 42Amikor ma a forráshoz értem, ezt mond­tam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Iste­ne! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, ame­lyen járok! 43Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, 44és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! - az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt. 45Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. 47Azután meg­kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezéré. 48Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt en­gem, hogy az én uram testvérének leányát vi­hessen! el feleségül a fiának. 49Most azért ha hűséggel és szeretettel akartok bánni urammal, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem! Rebeka feleségül megy Izsákhoz soLábán és Betűéi így válaszolt: Az Úrtól in­dult el ez a dolog, mi nem mondhatunk ne­ked sem rosszat, sem jót. 51Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, aho­gyan elvégezte az Úr. 52Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az Úr előtt. 53Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Re­bekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. 54Majd ettek és it­tak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reg­gel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55A le­ány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! s6De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szeren­cséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! 57Azok ezt mondták: Hív­juk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! 58Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: El­­mész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elme­gyek! 59Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embere­ivel együtt. 6oMegáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát! 6lAzután fölkelt Rebeka és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pe­dig fogta Rebekát, és elment. 62Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kút­­tól, mert a Délvidéken lakott. 63Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. 64Rebeka is föl­tekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, 65és azt kérdezte a szolgától: Ki az a fér­fi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. 66A szolga pedig elbe­szélte Izsáknak mindazt, amit végzett. 6yIzsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák meg­szerette őt, és megvigasztalódott anyja halá­la után. Ábrahám második házassága Ábrahám ismét megnősült, feleségé­nek Ketúrá volt a neve. 2Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3Joksán nemzette Sebát és Dedánt. De­­dán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leum­­miak. 4Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abí­­dá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszárma­zottjai. 5Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét, 6a fiáknak, akiket másodfeleségei szültek Áb­rahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mel­lől kelet felé, egy keleti országba. Ábrahám halála és temetése 7Ábrahám életkora, amit megért, százhetven­­öt év volt. gAkkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. 9Fiai, Izsák és Izmáéi temet­ték el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamré­­val szemben, 10azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. nÁbra­­hám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsá­kot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. Izmáéi nemzetsége 12Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsé­ge, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. 13így hívták Izmáéi fiait ne­vük és nemzetségük szerint: Izmáéi elsőszü­löttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, 14továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, 15Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kéd­­má. l6Ezek Izmáéi fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, tör­zseiknek megfelelően. 17Izmael életkora száz­harminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. l8Izmael utó­dai Havflától Súrig tanyáztak, amely Egyiptom­tól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. Izsák fiai: Ézsau és Jákób 19Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 2QIzsák negyven­esztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betűéi leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21És Izsák könyörgött az Úr­nak feleségéért, mivel meddő volt. Az Úr pe­dig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. 22De fiai verekedtek egymással a méhében. Akkor ezt mondta Re­beka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. 23Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek! 24Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. 25Világra jött az első: vö­röses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26Azután világ­ra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába ka­paszkodva. Ezért őt Jákobnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek meg­születtek. Ézsau eladja elsőszülöttségi jogát 27Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákobot szerette. 29Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 3GÉzsau azt mondta Jákobnak: Hadd egyem eb­ből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31De Jákób azt felel­te: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttsé­gi jogodat! 32Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok: mit számít nekem az az elsőszülöttsé­gi jog? 33Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg ne­kem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és el­adta az elsőszülöttségi jogát Jákobnak. 34Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttsé­gi jogot. Izsák és Rebeka Gerárban Egyszer éhínség támadt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerár­­ba. 2Mert megjelent neki az Úr, és ezt mond­ta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az or­szágban lakj, amelyet én mondok neked! 3Ma­­radj jövevényként ebben az országban, én pe­dig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amelyet apádnak, Ábrahámnak tettem. 4És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, 5mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta mindazt, amiket el­rendeltem: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat. 6Izsák Gerárban telepedett le. yAmikor an­nak a helynek a lakosai a felesége felől kérde­zősködtek, a húgának mondta őt. Félt beval­lani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt, hiszen szép asszony volt. 8Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Izsákot, amint a feleségével, Rebekával nevetgélt. 9Ek­­kor hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. 10Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy va­laki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. nAbímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki eh­hez az emberhez és feleségéhez nyúl, halállal lakoljon! Izsák küzdelmei a kutakért 12Izsák ezután vetett azon a földön, és százszo­rosát aratta abban az esztendőben, úgy meg­áldotta őt az Úr. 13így gazdagodott ez az em­ber; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14Volt juhnyája, marhacsor­dája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek let­tek rá a filiszteusok. lsMindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel. l6Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalma­sabb lettél, mint mi! 17E1 is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. l8Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, ame­lyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betöm­tek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan ap­ja nevezte őket. 19Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. 20A gerári pásztorok azonban perlekedni kezd­tek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21Azután egy másik kutat ás­tak, de amiatt is perlekedtek vele, ezért azt Szit­­nának nevezte el. 22Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem perlekedtek vele, ezért azt Rehóbótnak nevez­te el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr, és szaporodhatunk ezen a földön. 23Onnan fölment Beérsebába. 24Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért! 25Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítsé­gül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sát­rát, szolgái pedig kutat ástak ott. 26Majd elment hozzá Abímelek Gerárból ba­rátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnoká­val, Píkóllal. 2yIzsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül! 28De ők ezt felel­ték: Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, 29hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hi­szen az Úr áldott embere vagy te! 3QAkkor la­komát készített nekik, majd ettek és ittak. 31Amikor reggel fölkeltek, megesküdtek egy­másnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és bé­kével mentek el tőle. 32Még aznap megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34Amikor Ézsau negyvenéves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát és Boszma­­tot, a hettita Élón leányát. 35Ezek igen megke­serítették Izsák és Rebeka életét. Jákób csalással szerzi meg az apai áldást Amikor Izsák megöregedett, és annyira meggyengült már a szeme, hogy nem is látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, bármikor meghalhatok. 3Most hát fogd a fegy­vereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! 4Azután készíts ne­kem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok! 5Rebeka azonban hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, 6Rebe­­ka ezt mondta fiának, Jákobnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta: 7Hozz nekem vadat, és készíts finom falatokat, hogy egyem, és megáldjalak az Úr szí­ne előtt, mielőtt meghalok. 8Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit most megparancso­lok neked. 9Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat, ahogyan ő szereti. 10Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és té­ged áldjon meg, mielőtt meghal! nDe Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös, én pedig sima bőrű vagyok. 12Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hi­szi, hogy csúfot űzök belőle, és áldás helyett át­kot szerzek magamnak. 13De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok, fiam! Te csak hallgass a szavamra, eredj, és hozd, amit mondtam! 14Elment tehát, elhozta-a gidákat, és bevit­te anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat, ahogyan az apja szerette. 15Akkor fog­ta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a leg­szebb ruháját, amely nála volt otthon, és fel­öltöztette Jákobot, a kisebbik fiát, l6a kecske­­gidák bőrével pedig beborította a kezét és a si­ma nyakát. iyAzután kezébe adta fiának, Jákob­nak a finom falatokat és a kenyeret, amit ké­szített. l8Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? 19Jákób ezt felelte apjának: Én va­gyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Gyere, ülj hát fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! 2DIzsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál va­dat ilyen hamar, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened, az Úr elém vezette. 21Akkor Izsák ezt mondta Jákobnak: Gyere közelebb, hadd tapo­gassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem? 22Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze. 23Nem ismerte meg őt, mivel sző­rös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a ke­ze, ezért áldotta meg őt. 24De megkérdezte: Te

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents