Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-23 / 21. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 75- évfolyam, 21. szám ■ 2010. május 23. ■ Pünkösd ünnepe Ára: 250 Ft ,Pünkösd a nagy cezúra (záróvo­nal) ünnepe, alkalma is. Annak az eseménye is, hogy valami végérvé­nyesen lezárult, és valami egészen más kezdődik.” Pünkösdi prototípus & 2. oldal „Gyülekezeteinket is arra buzdítjuk, hogy gondolják át, milyen rendezvények­kel készülhetnének 2017-re, emellett pedig hordozzák imádságban az addig előttünk álló időszakot is. Ezért - jelképes zászlóbontás gyanánt - minden lel­­készi hivatalba kiküldtünk egy plakátot, illetve egy pünkösd ünnepére ajánlott Oratio oecumenicát.” Visszaszámlálás 2017-ig 4. oldal „Szeretném, ha a jövőben honlapunk a multimédiás funkció felé bővülhetne.” Interjú az evangelikus.hu szerkesztőjével V* 15. oldal Jöjj, égi szent láng... 2. oldal Kell-e a Bibliának cégér? W- 4■ oldal Könyv a liturgiáról W 7. oldal Kirchentag Münchenben ^ 8-9. oldal Nemzetiségi oldalak ^ 6. és 10. oldal Pünkösd jelképei 11. oldal Pünkösd (görög szóval pentekoszté, vagyis az ötvenedik nap Krisztus feltámadása után) a Szentlélek kiárasztásának az ünnepe és igy az egyház születésnapja. A korai ke­reszténység számára ez csupán a húsvé­ti időszak lezárása volt. A 3-4. század for­dulóján a kelet-szíriai és a palesztinai egy­házban ezen a napon ünnepelték Jézus mennybemenetelét, míg Jeruzsálemben a mennybemenetel mellett a Lélek kitöl­tésére is emlékeztek. A 4- évszázad végén azonban pünkösd már egyedül a Szentlélek eljövetelének - önálló - ünnepe. Fejlődésé­nek egy bizonyos szakaszában nyolc napon át emlékezték meg róla. A mai gyakorlat sze­rint az ünnep két napra zsugorodott. Ezen a Finnországban készült kisplasztikán a kereszthalált vállaló Jézusról tanúbizony­ságot tévő tanítványokfeje fölötti lángnyel­vek a Szentlélek kitöltését jelzik. ‘•Tf '*v. Missziói nap az egyházkerületekben Salgótarján ^ Az Északi Egyházkerület hajója a Salgótarjáni Városi Sportcsar­nokban horgonyzott le május 15-ére, hogy a kerület hat egy­házmegyéje közösen átélhesse, mit is jelent Krisztus jelenlété­ben, a biztos, védett kikötőben lenni. A sportcsarnok hajóra hasonlító formája és a színpadon lévő háromméteres horgony va­lóban arra emlékeztette a nyolc­száz résztvevőt, hogy a Krisztus körüli egybegyülekezés nem­csak a vele való kapcsolatunkat erősíti, de egymáshoz is segít kö­zelebb kerülni. űytatás az 5. oldalon Kissomlyó * Mindkét irányból behajtani ti­los! - ez a közlekedési jelzőtáb­la, illetve az ennek ellentmondó „Isten hozott” felirat fogadta a kissomlyói templomkert kapu­jához érkezett híveket május 15- én, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület missziói napján. A behajtást tiltó tábla és a zord idő ellenére mintegy nyolcszázan fordultak meg ezen a napon a vendéglátó vasi gyülekezetben. Ez a vendégsereg a falu lakossá­gának mintegy háromszorosa és a helyi evangélikusság hatszo­rosa volt, a szervezésben és a vendéglátásban mégis példát mutattak. N» Folytatás az 5. oldalon Bonyhád ► A közelmúltban elkészült és egy hónapja átadott Bonyhádi Evangélikus Atlétikai Centrum­ban, illetve az azt üzemeltető Petőfi Sándor Evangélikus Gim­náziumban tartotta meg ez évi missziói napját május 15-én a Déli Egyházkerület. A házigaz­dák által rendkívül körültekin­tően előkészített programot még az esős időjárás sem zavar­ta meg. A találkozó közel ezer résztvevőjét a Kiskőrösi Evangé­likus Fúvószenekar zenéje fo­gadta, majd a házigazdák nevé­ben Ónodi Szabolcs gimnázi­umigazgató és - a négy évtizedes szolgálata alkalmából köszön­tött - Krühling Dániel bonyhá­di lelkész (képünkön) üdvözölte a megjelenteket N» Folytatás az 5. oldalon A legfontosabb ünnep? Ribár János Játsszunk el a gondolattal, tegyük fel a kérdést: az üdvtörténeti ünnepek közül melyik a legfontosabb? Csak a biztonság kedvéért je­gyezzük meg: a kereszténység ha­gyományosan három üdvtörténeti ünnepet tart számon. Ha az időren­diség logikáját vesszük figyelembe, akkor első a karácsony, az inkarná­­ció, a megtestesülés ünnepe, vagy­is Jézus Krisztus születésének ünne­pe. A második üdvtörténeti ünnep már a fájdalmas utolsó előtti fejezet, vagyis a nagypéntek, az Úr Jézus ke­serves kín- és kereszthalála (Mel Gibson szerint is nagyon brutális volt). A feltámadás ünnepe mégis mindent jóra fordít, mégsem a ka­tasztrofális vereségbe torkollik egy lelki értelemben finom ügy, hanem a valószínűtlen fordulat szerint tör­ténelmi távlatokat nyitó folytatás kö­vetkezik. De csak azért, mert volt az a bizonyos ötvenedik nap és annak eseménye, volt - görögül - a pente­koszté, amelynek magyar megfelelő­je a pünkösd szó. Három gyönyörű ünnep. Három üdvtörténeti ünnep, ami azt jelenti, hogy ezeknek a történelmi esemé­nyeknek közvetlen hatásuk van az örök életünkre. De melyik a legfon­tosabb a három közül? Az első refle­xió bárki részéről alighanem az, hogy felesleges és értelmetlen a kér­dés felvetése. Mert hát egyik sem le­hetséges a másik nélkül. Mégis mér­legeljünk egy kicsit. Hátha mégis a Lélek juttatta eszünkbe ezt a kérdést, és hátha megvan a kérdésfeltevésnek a spirituális jelentősége, például gyü­lekezeti hitéletünkre vagy egyéni hitéletünkre nézve! Kétségtelen, a kedves és megha­tó és hangulatos, csillagszórós és gyertyafényes karácsony nélkül nem is lenne semmiféle folytatás. Isten érthetetlen döntése a fontos: Isten Fia megszületett, belépett ebbe a sö­tét világba, hogy fényt és üdvössé­get hozzon. Ez történelmi tény - most nem érdekelnek bennünket a mindig mindent megkérdőjelezők, csak az a tény érdekel, hogy a törté­nelmi következményből vissza lehet következtetni: Isten Fiának meg kellett érkeznie ebbe a világba. Hagyjuk magukra az illúziórombo­lókat - mi csak az ünnepek fontos­sági sorrendjén töprengünk. Törté­nelmi eseményről van szó, amelynek nem ismerjük minden mozzanatát, de a lényeget tudjuk Mátétól és Lu­kácstól. Talán a karácsony a legfon­tosabb? S lehet-e eléggé értékelni a nagy­hét drámai eseményeit? Jézus céltu­datosan bevonul a békétlen városba, és elszenvedi a megalázó letartózta­tást, kínzást, Heródest, Pilátust, de a tagadó Pétert, a gyáva tanítvá­nyokat is. Megrendültén csodálko­zunk rá, hogy a Názáreti nem „disszidált” még idejében. Az utol­só vacsora hangulata lassan elszállt a gecsemánéi éjszakában, és egyszer csak egy pokoli eseménysorozat, ördögi tánc kezdődött Jézus körül, egészen addig, amíg el nem mond­ta mind a hét szavát a kereszten, és végül összetört és átszögezett testé­ből az Atya kezébe tette le a lelkét. Sőt a János szerint leírt „Elvégezte­tett” a mi megváltásunk perfektuá­­lását, tökéletességét jelentette. Talán a nagypéntek és a feltámadás ünne­pe a legfontosabb? Kérdésfeltevésünkkel egy nagyon lényeges szempontra szerettük vol­na felhívni a figyelmet, és ez nem a fontosság kérdése, hanem egy külö­nös titokzatosságé. Szemlélve a ked­ves karácsonyt, a drámai passiót és az ígéretes feltámadást azt állapíthat­juk meg, hogy olyan események, amelyek - őszinte nyitottsággal ol­vasva és hallva őket - hatottak ránk, és talán egy kicsit még jobbá is tesz­nek bennünket. De aztán az ünnepek múltával megyünk tovább életünk döcögős útján, talán olyan érzéssel, hogy jó volt és szép volt ünnepelni, kár, hogy elmúltak az ünnepi napok. Szép volt a havas karácsony, és lélek­emelő volt a passió és a tavaszi feltá­madás. Ráláttunk az eseményekre. Körülcsobogtak bennünket. De valami egészen más történhet pünkösdkor! A karácsony és a hús­vét ünnepi valósága köröttünk cso­bogott, s nem tagadjuk, hogy hatott ránk, de egészen más a pünkösd. Mert elsősorban bennünk történhet valami. Nem belőlünk, de bennünk! Körülvett a karácsony hangulata, megrázott a nagypéntek, és remény­séget ébresztett a feltámadás, de pünkösdkor áradhat lelkűnkbe, be­lénk a Lélek, az Isten Lelke. Történ­het bennünk valami nagyon szép, va­lami nagyon fontos. Belülről átalakul­hatunk, újjászülethetünk, megváltoz­hatunk, önmagunk fölé emelődhe­­tünk, egészen más lélek lakozhat bennünk, radikális és forradalmi változást élhetünk át. Nem, sajnos receptje nincs, se metodikája, miként történhet ez meg, se kikényszerítő törvénye, csak földhözragadt, megfáradt, megszo­morodott lelkünk éhezi, szomjúhoz­­za ezt a drága élményt, és várakozunk türelemmel, hogy egyszer - és újra - velünk is megtörténhet, hogy ki­árad a Lélek. Abban a pillanatban megtörtént ez, amikor ki tudjuk mondani a tiszta hitvallást, hogy Jézus a Krisz­tus. S csak azért a pünkösd a legfon­tosabb, mert bennünk történt meg az üdvtörténelem páratlan esemé­nye, amelynek csodálatos kisugárzá­sa lehet bárki felé. A legfontosabb, mert bennünk az üdvtörténelem. S ennyi szubjektivitás megengedhető, mert akkor már mienk a szent kará­csony és az áldott nagypéntek és a feltámadás ünnepének minden moz­zanata.

Next

/
Thumbnails
Contents