Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-23 / 21. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75- évfolyam, 21. szám ■ 2010. május 23. ■ Pünkösd ünnepe Ára: 250 Ft ,Pünkösd a nagy cezúra (záróvonal) ünnepe, alkalma is. Annak az eseménye is, hogy valami végérvényesen lezárult, és valami egészen más kezdődik.” Pünkösdi prototípus & 2. oldal „Gyülekezeteinket is arra buzdítjuk, hogy gondolják át, milyen rendezvényekkel készülhetnének 2017-re, emellett pedig hordozzák imádságban az addig előttünk álló időszakot is. Ezért - jelképes zászlóbontás gyanánt - minden lelkészi hivatalba kiküldtünk egy plakátot, illetve egy pünkösd ünnepére ajánlott Oratio oecumenicát.” Visszaszámlálás 2017-ig 4. oldal „Szeretném, ha a jövőben honlapunk a multimédiás funkció felé bővülhetne.” Interjú az evangelikus.hu szerkesztőjével V* 15. oldal Jöjj, égi szent láng... 2. oldal Kell-e a Bibliának cégér? W- 4■ oldal Könyv a liturgiáról W 7. oldal Kirchentag Münchenben ^ 8-9. oldal Nemzetiségi oldalak ^ 6. és 10. oldal Pünkösd jelképei 11. oldal Pünkösd (görög szóval pentekoszté, vagyis az ötvenedik nap Krisztus feltámadása után) a Szentlélek kiárasztásának az ünnepe és igy az egyház születésnapja. A korai kereszténység számára ez csupán a húsvéti időszak lezárása volt. A 3-4. század fordulóján a kelet-szíriai és a palesztinai egyházban ezen a napon ünnepelték Jézus mennybemenetelét, míg Jeruzsálemben a mennybemenetel mellett a Lélek kitöltésére is emlékeztek. A 4- évszázad végén azonban pünkösd már egyedül a Szentlélek eljövetelének - önálló - ünnepe. Fejlődésének egy bizonyos szakaszában nyolc napon át emlékezték meg róla. A mai gyakorlat szerint az ünnep két napra zsugorodott. Ezen a Finnországban készült kisplasztikán a kereszthalált vállaló Jézusról tanúbizonyságot tévő tanítványokfeje fölötti lángnyelvek a Szentlélek kitöltését jelzik. ‘•Tf '*v. Missziói nap az egyházkerületekben Salgótarján ^ Az Északi Egyházkerület hajója a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban horgonyzott le május 15-ére, hogy a kerület hat egyházmegyéje közösen átélhesse, mit is jelent Krisztus jelenlétében, a biztos, védett kikötőben lenni. A sportcsarnok hajóra hasonlító formája és a színpadon lévő háromméteres horgony valóban arra emlékeztette a nyolcszáz résztvevőt, hogy a Krisztus körüli egybegyülekezés nemcsak a vele való kapcsolatunkat erősíti, de egymáshoz is segít közelebb kerülni. űytatás az 5. oldalon Kissomlyó * Mindkét irányból behajtani tilos! - ez a közlekedési jelzőtábla, illetve az ennek ellentmondó „Isten hozott” felirat fogadta a kissomlyói templomkert kapujához érkezett híveket május 15- én, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület missziói napján. A behajtást tiltó tábla és a zord idő ellenére mintegy nyolcszázan fordultak meg ezen a napon a vendéglátó vasi gyülekezetben. Ez a vendégsereg a falu lakosságának mintegy háromszorosa és a helyi evangélikusság hatszorosa volt, a szervezésben és a vendéglátásban mégis példát mutattak. N» Folytatás az 5. oldalon Bonyhád ► A közelmúltban elkészült és egy hónapja átadott Bonyhádi Evangélikus Atlétikai Centrumban, illetve az azt üzemeltető Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban tartotta meg ez évi missziói napját május 15-én a Déli Egyházkerület. A házigazdák által rendkívül körültekintően előkészített programot még az esős időjárás sem zavarta meg. A találkozó közel ezer résztvevőjét a Kiskőrösi Evangélikus Fúvószenekar zenéje fogadta, majd a házigazdák nevében Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató és - a négy évtizedes szolgálata alkalmából köszöntött - Krühling Dániel bonyhádi lelkész (képünkön) üdvözölte a megjelenteket N» Folytatás az 5. oldalon A legfontosabb ünnep? Ribár János Játsszunk el a gondolattal, tegyük fel a kérdést: az üdvtörténeti ünnepek közül melyik a legfontosabb? Csak a biztonság kedvéért jegyezzük meg: a kereszténység hagyományosan három üdvtörténeti ünnepet tart számon. Ha az időrendiség logikáját vesszük figyelembe, akkor első a karácsony, az inkarnáció, a megtestesülés ünnepe, vagyis Jézus Krisztus születésének ünnepe. A második üdvtörténeti ünnep már a fájdalmas utolsó előtti fejezet, vagyis a nagypéntek, az Úr Jézus keserves kín- és kereszthalála (Mel Gibson szerint is nagyon brutális volt). A feltámadás ünnepe mégis mindent jóra fordít, mégsem a katasztrofális vereségbe torkollik egy lelki értelemben finom ügy, hanem a valószínűtlen fordulat szerint történelmi távlatokat nyitó folytatás következik. De csak azért, mert volt az a bizonyos ötvenedik nap és annak eseménye, volt - görögül - a pentekoszté, amelynek magyar megfelelője a pünkösd szó. Három gyönyörű ünnep. Három üdvtörténeti ünnep, ami azt jelenti, hogy ezeknek a történelmi eseményeknek közvetlen hatásuk van az örök életünkre. De melyik a legfontosabb a három közül? Az első reflexió bárki részéről alighanem az, hogy felesleges és értelmetlen a kérdés felvetése. Mert hát egyik sem lehetséges a másik nélkül. Mégis mérlegeljünk egy kicsit. Hátha mégis a Lélek juttatta eszünkbe ezt a kérdést, és hátha megvan a kérdésfeltevésnek a spirituális jelentősége, például gyülekezeti hitéletünkre vagy egyéni hitéletünkre nézve! Kétségtelen, a kedves és megható és hangulatos, csillagszórós és gyertyafényes karácsony nélkül nem is lenne semmiféle folytatás. Isten érthetetlen döntése a fontos: Isten Fia megszületett, belépett ebbe a sötét világba, hogy fényt és üdvösséget hozzon. Ez történelmi tény - most nem érdekelnek bennünket a mindig mindent megkérdőjelezők, csak az a tény érdekel, hogy a történelmi következményből vissza lehet következtetni: Isten Fiának meg kellett érkeznie ebbe a világba. Hagyjuk magukra az illúziórombolókat - mi csak az ünnepek fontossági sorrendjén töprengünk. Történelmi eseményről van szó, amelynek nem ismerjük minden mozzanatát, de a lényeget tudjuk Mátétól és Lukácstól. Talán a karácsony a legfontosabb? S lehet-e eléggé értékelni a nagyhét drámai eseményeit? Jézus céltudatosan bevonul a békétlen városba, és elszenvedi a megalázó letartóztatást, kínzást, Heródest, Pilátust, de a tagadó Pétert, a gyáva tanítványokat is. Megrendültén csodálkozunk rá, hogy a Názáreti nem „disszidált” még idejében. Az utolsó vacsora hangulata lassan elszállt a gecsemánéi éjszakában, és egyszer csak egy pokoli eseménysorozat, ördögi tánc kezdődött Jézus körül, egészen addig, amíg el nem mondta mind a hét szavát a kereszten, és végül összetört és átszögezett testéből az Atya kezébe tette le a lelkét. Sőt a János szerint leírt „Elvégeztetett” a mi megváltásunk perfektuálását, tökéletességét jelentette. Talán a nagypéntek és a feltámadás ünnepe a legfontosabb? Kérdésfeltevésünkkel egy nagyon lényeges szempontra szerettük volna felhívni a figyelmet, és ez nem a fontosság kérdése, hanem egy különös titokzatosságé. Szemlélve a kedves karácsonyt, a drámai passiót és az ígéretes feltámadást azt állapíthatjuk meg, hogy olyan események, amelyek - őszinte nyitottsággal olvasva és hallva őket - hatottak ránk, és talán egy kicsit még jobbá is tesznek bennünket. De aztán az ünnepek múltával megyünk tovább életünk döcögős útján, talán olyan érzéssel, hogy jó volt és szép volt ünnepelni, kár, hogy elmúltak az ünnepi napok. Szép volt a havas karácsony, és lélekemelő volt a passió és a tavaszi feltámadás. Ráláttunk az eseményekre. Körülcsobogtak bennünket. De valami egészen más történhet pünkösdkor! A karácsony és a húsvét ünnepi valósága köröttünk csobogott, s nem tagadjuk, hogy hatott ránk, de egészen más a pünkösd. Mert elsősorban bennünk történhet valami. Nem belőlünk, de bennünk! Körülvett a karácsony hangulata, megrázott a nagypéntek, és reménységet ébresztett a feltámadás, de pünkösdkor áradhat lelkűnkbe, belénk a Lélek, az Isten Lelke. Történhet bennünk valami nagyon szép, valami nagyon fontos. Belülről átalakulhatunk, újjászülethetünk, megváltozhatunk, önmagunk fölé emelődhetünk, egészen más lélek lakozhat bennünk, radikális és forradalmi változást élhetünk át. Nem, sajnos receptje nincs, se metodikája, miként történhet ez meg, se kikényszerítő törvénye, csak földhözragadt, megfáradt, megszomorodott lelkünk éhezi, szomjúhozza ezt a drága élményt, és várakozunk türelemmel, hogy egyszer - és újra - velünk is megtörténhet, hogy kiárad a Lélek. Abban a pillanatban megtörtént ez, amikor ki tudjuk mondani a tiszta hitvallást, hogy Jézus a Krisztus. S csak azért a pünkösd a legfontosabb, mert bennünk történt meg az üdvtörténelem páratlan eseménye, amelynek csodálatos kisugárzása lehet bárki felé. A legfontosabb, mert bennünk az üdvtörténelem. S ennyi szubjektivitás megengedhető, mert akkor már mienk a szent karácsony és az áldott nagypéntek és a feltámadás ünnepének minden mozzanata.
