Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-16 / 20. szám
14 •« 2010. május 16. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN Bemutatkozik a Vanyarci Evangélikus Egyházközség In memóriám dr. Selmeczi János (1923-2010) Vanyarc település Nógrád megye délkeleti részén fekszik, a Cserhát lankái között, festői környezetben, Budapesttől hetven kilométer távolságban. A faluról az első írásos feljegyzést IV. László király egy 1286- os adományozó oklevelében találjuk Wonorch névvel, amely eredetileg a település korábbi birtokosának neve lehetett. A tatárjárás idején a falu mellett álló, Hraszti nevű földvár próbált ellenállni a tatár pusztításnak. Egy 1484-es oklevél már Wanyarc néven említi a települést, amely ekkor a Rédei család birtoka volt. Később a Báthoriaké lett. A település a török hódoltság idején teljesen elpusztult. Az 1700-as évek elején települt újra a falu. A felvidéki Bagyin, Ponyice, Cselovce, Cerovo, Nedelistye, Litava nevű falvakból érkeztek telepesek (ezen felvidéki falvak neveit a családnevek mind a mai napig őrzik). Innen kezdve beszélhetünk a gyülekezet történetéről is. A reformáció kétszázadik évfordulóján, azaz 1717-ben hangzott el Vanyarcon az első evangélikus igehirdetés, Pilarik Jeremiás gutái lelkész szolgálatával, a szabad ég alatt, a nagy körtefánál a szárazmalom mellett. Hosszú ideig a gutái gyülekezethez tartoztak a vanyarciak, illetve egy rövid ideig Szirákhoz. Időközben a gyülekezet annyira megnövekedett, hogy 1783-ban önállósodott. Első lelkésze Petyian Mihály volt. Ócsai Balogh Pétertől (egyházunk első egyetemes felügyelőjétől) telket kapott a gyülekezet, és 1799-től 1800-ig, mintegy másfél év alatt felépítették a jelenlegi templomot. Ekkor már Benczúr István volt a közösség lelkésze. A településen lakott a Dessejfy család egyik ága, akik a gyülekezet tagjai s jelentős támogatói voltak. Itt élt Veres Pálné Beniczky Hermin, aki a magyar nőnevelés területén szerzett elévülhetetlen érdemeket. A kúria gyakori vendége volt Madách Imre; Az ember tragédiája című művét itt olvasta fel először. Az első és második világháborúban Vanyarcnak is sok hősi halottja volt. 1947-ben, az úgynevezett magyar-szlovák lakosságcsere során ötven család ment ki az akkori Csehszlovákiába. Majd következett a gyülekezet iskoláinak és földjeinek államosítása. Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Május 23-án, pünkösd ünnepén 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Vanyarcról. Igét hirdet Szabó András esperes. Isten minden nehézségben és sorscsapásban megtartotta a gyülekezetei. Jelenleg kilencszáz tagja van. Az idősek közül még sokan beszélik a szlovák nyelvet, kéthavonta van szlovák istentisztelet. Az óvodában és iskolában száz hittanos gyermekünk van. Meghatározó a gyülekezetben az énekkar jelenléte és szolgálata. Minden korosztályt igyekszünk elérni az evangéliummal. Rendszeressé váltak a nyári tíznapos zenei táborok, melyek sok fiatalt vonzanak. Testvér-gyülekezeti kapcsolatot ápolunk a kispesti, valamint az erdélyi hosszúfalu-furészmezői gyülekezettel. Vanyarcon rendezik meg már évek óta szeptember második szombatján az úgynevezett Haluskafesztivált, mely országszerte rengeteg érdeklődőt vonz. Sokan vagyunk az evangélikus lelkészi karban, akik abban az időben voltunk teológushallgatók, amikor Selmeczi János volt a teológusotthon igazgatója. Sokan vannak a mai gyülekezetek tagjai között, akik még emlékeznek az igehirdetéseire és szolgálataira az országban. Nagyon szeretett prédikálni, a hívek pedig szerették hallgatni az igehirdetéseit. Lehet, hogy ez nagyon egyszerű mondatnak tűnik, pedig aligha van ennél fontosabb az evangélikus lelkészi pályán. Ipolyszögről a nógrádi tiszta életfelfogás egyszerűségével, nagyon mély családi lutheránus kegyesség talaján indult el az egyházi szolgálatra. Hosszú élete minden szakaszában erőt adó volt számára a nógrádi táj és az a tipikus hívő életforma, amelyet vissza-visszatérve mindig újra megkeresett. Ha csak alkalma nyílt rá, haza is látogatott, fejében tartotta a rokonok és a falu lakóinak életútját. Ilyenkor lassan haladt az utcán, mert szeretett mindenkivel megállni és elbeszélgetni. A szülői ház sugárzása, akárhány éves volt is, mindig hatott rá. Későbbi generációkhoz tartozók ritkán gondolnak, gondolunk bele abba, mit is jelenthetett a lelkészi pályára kerülni, azon szolgálni úgy, hogy az egyetemi évek 1942-1946 közé estek, a pálya megalapozása az ötvenes évekre, a nyugdíjba menetel és a visszavonulás pedig 1989-re. Enyhén szólva szegényes körülmények között működött a teológusotthon a hetvenes évek elején. Döntően a gyülekezetek szeretetére és áldozatára építhetett az intézmény. De amikor erre lehetőség nyílt, azonnal elindult az a mai napig tartó fontos kapcsolatápolás a gyülekezetekkel, amely a szuplikáción kívül a teológusnapokban és passiókörutakban valósul meg. Ezeket az utakat Selmeczi János nagyon szerette, támogatta, s ennek következtében az akkori hallgatókban, bennünk, máig ható élményvilág épült fel. Fel-felötlik sajátos humora, élcelődése vagy a mindvégig tisztán megmaradt tájszólás összetéveszthetetlen hangzása. Ha baj volt velünk, hallgatókkal, az eseményekbe nemigen avatkozott, inkább utána kérdezte meg felejthetetlen hangsúllyal: „Na, hogy is volt ez...?” Aztán a beszélgetés „liturgiájába” beletartozott egy fejcsóválás az „ejnye” szó kíséretében. Pár éve, felidézve a régi időket, említettem neki, hogy biztosan neheztel ránk, mert a mi évfolyamunk sok borsot tört az orra alá. Ekkor is egy kis szünet után, de most már kérdés nélkül folytatta: „Dehogy haragszom, nagyon szerettelek titeket.” Nem kis meghatódottsággal mondta ki akkor, nyolcvanöt évesen, ezeket a helyrezökkentő mondatokat. Amikor halála után felesége, Ökrös Edit, akivel szép ajándékként élhettek tizenöt évet, megmutatta az íróasztalát, kinyithattam egy spirálfüzetet, a legegyszerűbb, leghétköznapibb fajtát. Ebbe a nyugdíjas, idős ember éveken át mindennap beleírta a napi útmutató igét kézírással hét nyelven: magyarul, héberül, görögül, latinul, németül, franciául és a kimaradhatatlan, nagyon szeretett szlovák nyelven is. Pont úgy, ahogyan régen is felírta görögül vagy héberül, de gyöngybetűkkel az.óra elején a táblára. Talán azt az ars poeticát hirdetve ezzel: sok minden lejátszódhat körülöttünk és bennünk, de ami biztos és megtartó, ami igazi gyógyító erő, az Isten igéje. Ne felejtsük el ezt soha, akármerre járunk is majd! A Deák téri templomban május 7- én, pénteken délután három órakor álltuk körül urnáját szeretteivel, a jelen lévő szolgatársakkal és a sok gyülekezetből érkezett, hálát adó és tiszteletet lerovó gyülekezeti tagokkal. Minden éneket végigénekeltünk versről versre, ahogyan azt tőle tanultuk, és a nógrádi kegyességből tanulhatjuk ma is. „Ahova te vezetsz, / Csak oda megyek, / Hogy így mindörökké / Teveled legyek. / Ha téged hívtalak, drága vendég, / Szegényen is gazdag vagyok mindég.” (EÉ 381,3) A feltámadás reményében fogadtuk Jézus szavait: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Istentiszteleti rend ♦ 2010. május 16. Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 15,26-16,4; íPt 4,7-11. Alapige: Józs 23,14-16. Énekek: 321., 366. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Szentiványi Ilona; du. 2. beszélgetés Ladányi János városszociológussal; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., liturgikus istentisztelet) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (úrv., ifjúsági) Pelikán András; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv., konfirmáció) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI. , Németvölgyi út 138. de. 9. (családbarát istentisztelet) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 72. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Kertész Géza; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady F. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. fél 12. Tóth Melinda. Összeállítottá: Boda Zsuzsa ■ Szabó Lajos Dr. Selmeci János 1923. február 10-én született a Nógrád megyei Ipolyszögön kisparaszti család harmadik gyermekeként. Bátyja tíz évvel, nővére négy évvel volt idősebb nála. Elemi iskolai tanulmányait a helyi evangélikus iskolában végezte 1929 és 1934 között, majd a balassagyarmati Balassi Bálint állami reálgimnáziumba került, ahol nyolc évig németet, hat évig latint és négy évig franciát tanult. Innen eredeztethető a nyelvek iránti szeretete. 1942-ben érettségizett kitűnő eredménnyel. Teológiai tanulmányait 1942 és 1946 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Evangélikus Hittudományi Karán folytatta. Ordass Lajos püspök avatta őt lelkésszé Balassagyarmaton 1946. augusztus 18-án, két társával, Garami Lajossal és Terray Lászlóval együtt. Felszentelése után rövidebb ideig Kétbodonyban, Balassagyarmaton és Komáromban volt segédlelkész. 1948. szeptember í-jén helyezte a püspök Tatabányára, ahol négy évig segédlelkészként, majd 1952-től 70-ig gyülekezeti lelkészként szolgált. 1958 és 1970 között két ciklusban a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese volt. 1969-ben Budapesten, az Evangélikus Teológiai Akadémián egyháztörténet-ökumenika szakon teológiai doktorátust szerzett. Doktori értekezésének címe Az Orosz Ortodox Egyház 1917-től 1967-ig. 1970-től 1989-ben történt nyugdíjazásáig kereken húsz éven keresztül az Evangélikus Teológusotthon igazgatója volt. Emellett először megbízott előadóként, később címzetes professzorként részt vett a teológiai akadémia oktatómunkájában. A bibliai nyelveket (héber, görög) és a latint tanította, valamint előadásokat tartott az ökumenikus egyházismeret és az ökumenikus mozgalom történetének tárgyköréből. A görög nyelvet nyugdíjazása után óraadóként még tíz évig, a latint pedig tizenkét évig tanította. Mint otthonigazgató, hivatalból tagja volt az országos presbitériumnak. Hosszabb ideig szolgált az országos számvevőszék tagjaként, később elnökeként. Tagja volt a külügyi bizottságnak, a Lelkipásztor és az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságának. Az Evangélikus Élet gyermek- és ifjúsági rovatát tíz éven át vezette. Számos külföldi egyházi gyűlésen és teológiai konferencián vett részt. Tagja volt a Lutheránus Világszövetség Összortodox Bizottságának, valamint a Leuenbergi Konkordia délkelet-európai csoportjának. 1951-ben házasságot kötött Cseh Jolánnal. Egy fia született, János és egy unokája, Balázs. Felesége sok betegeskedés után 1992-ben hunyt el. 1995-ben másodszor is házasságot kötött: Ökrös Edittel csaknem tizenöt évig élt együtt. 2010. április 24-én hunyt el Budapesten.
