Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-09 / 19. szám
Evangélikus Élet A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE 2010. május 9-^9 lsKánaán nemzette elsőszülöttét, Szidónt, azután Hétét l6meg a jebúsziakat, emóriakat, girgásiakat, 17a hiwieket, arkiakat és színieket, l8az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei, 19úgyhogy a kánaániak területe Szidóntól Gerár irányában Gázáig, Sodorna, Gomora, Admá és Cebójim irányában Lesáig terjedt. 2DEzek Hám fiai nemzetségük, nyelvük, országaik és népeik szerint. 21Születtek gyermekei Sémnek is, aki Héber összes fiainak ősatyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt. 22Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. 23Arám fiai: Úc, Hűl, Geter és Mas. 24Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert. 25Hébernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve. 26Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, 27Hadórámot, Úzált és Diklát, 2gÓbált, Abímáélt és Sebát, 29Ófirt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai. 30Lakóhelyük Másától Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt. 31Ezek Sém fiai nemzetségük, nyelvük, országaik és népeik szerint. 32Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után. Bábel tornya UAz egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. 5Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. 6Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére. Sém nemzetsége 10Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette', két évvel az özönvíz után. nArpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 12Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. 13Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. 15Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. l6Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. 17Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. l8Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. 19Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 2DReú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. 21Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 22Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette. 23Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 24Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette. 25Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 26Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 2gHárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban. 29Abrám és Náhór megházasodtak: Ábrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. 3GSzáraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Ábrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban. Ábrahám (Ábrám) elhívatása Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Ábrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5Fogta Ábrám Szárajt, a feleségét és Lótot, a testvére fiát meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6Majd átvonult Ábrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön. 7Az Úr megjelent Ábrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9Azután útnak indult Ábrám, és továbbvonult a Délvidék felé. Ábrahám Egyiptomban 10Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Ábrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön. „Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy. 12Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad. 14így is történt. Amikor Ábrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. ,5A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. l6Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, szamárkancái és tevéi. i7De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Ábrám felesége, Száraj miatt. l8Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? 19Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! 20Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt. Lót elválik Ábrahámtól Ábrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 2Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen'Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, 4annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Ábrám az Úr nevét. 5De Lótnák is, aki Ábrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. 7Össze is vesztek Ábrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. gAzért Ábrám ezt mondta Lótnák: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. „Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. így váltak el egymástól. 12Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt. Isten Ábrahámnak ígéri Kánaánt 14Az Úr ezt mondta Ábrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. l601yanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. ^Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom. l8így vonult tovább Ábrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak. A Sziddím-völgyí csata Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében, 2hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodorna királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebójim királya és Béla, azaz Cóar királya ellen. 3Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban 6és a hóriakat a maguk hegyvidékén, a Széken, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón- Támárban laktak. gKivonult tehát Sodorna királya, Gomora királya, Admá királya, Cebójim királya és Béla, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak 9Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. 10A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodorna és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. „Elvitték Sodorna és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12Elvitték Lótot is, Ábrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. 13De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Ábrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Ábrám szövetségesei voltak. 14Amint meghallotta Ábrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. i5Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. l6Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. iyMiután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodorna királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. Ábrahám és Melkisédek jgMelkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, ^megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Ábrám a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! 20És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ábrám pedig tizedet adott neki mindenből. „Sodorna királya ezt mondta Ábrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22De Ábrám így válaszolt Sodorna királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, 23hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket. Ábrahám hite Ezek után az események után így szólt az Úr Ábrámhoz látomásban: Ne félj, Ábrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. 2De Ábrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. 3Nem adtál nekem utódot - mondta Ábrám -, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. 4Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. sMajd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! - mondta. 6Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul. Az Úr szövetséget köt Ábrahámmal 7Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet. gAbrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? 9Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! 10Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. „Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Ábrám elkergette őket. 12Napnyugtakor aztán Ábrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá. 13Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. ,4De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. 15Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. l6Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. 17Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. l8Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, 19a kémeket, kenizzieket és kadmóniakat, 2Da hettitákat, perizzieket és refáiakat, 21az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat. Hágár és Izmáéi Száraj, Ábrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. 2Száraj ezt mondta Ábrámnak: íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálómhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Ábrám Száraj szavára. 3Akkor Száraj, Ábrám felesége fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Ábrámhoz adta feleségül; Ábrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. 4Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. sEzért Száraj ezt mondta Ábrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem, ítéljen ügyünkben az Úr! gAbrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálód, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. 7Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, gés ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. 9Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! 10Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. „Majd ezt mondta neki az Úr angyala: íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. 12Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár! Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának! 13Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. 14Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. lsEzután fiút szült Hágár Ábrámnak. Ábrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. l6Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmáéit szülte Ábrámnak.
