Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-09 / 19. szám

io -m 2010. május 9. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE Evangélikus Élet Az Úr megújítja szövetségét Ábrahámmal Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Ábrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen! 2Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat. 3Ekkor Ábrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: 4Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! sNem neveznek többé Ábrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. 6Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.-.Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. gNeked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek. A körülmetélkedés a szövetség jele 9Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pe­dig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! 10így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitok­kal kötök: metéljenek körül nálatok minden fér­fit! „Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. 12Nyolcnapos korában körül kell metélni ná­latok minden fiúgyermeket nemzedékről nem­zedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utó­daid közül való. 13Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásárol­tak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. 14A körülmetéletlen férfit, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, ki kell irtani az ilyen embert népe közül, mert elutasította szövetségemet. Az Úr Izsákot ígéri Ábrahámnak l5Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szá­­rajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve! l6Mert megáldom őt, sőt fiút adok neked általa; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származ­nak tőle. 17Ábrahám ekkor arcra borult, de ne­vetett, ezt gondolta ugyanis magában: Százesz­tendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sá­ra kilencvenéves létére szülhet-e? l8És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmá­éi életét oltalmaznád! 19De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a felesé­ged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevez­ni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. 20Izmael dolgában is meghall­gatlak: megáldom őt, és nagyon-nagyon meg­szaporítom és megsokasítom utódait. Tizen­két fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé te­szem. 21De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlvá szül neked. 22Miután Isten mindezeket elmondta, eltávozott Ábra­hámtól. 23Ezután fogta Ábrahám a fiát, Izmáéit, meg a házában született vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ábrahám háza népéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten. 24Ábrahám kilencvenkilenc eszten­dős volt, amikor szeméremteste bőrét körül­metélték. 25Fia, Izmáéi tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetél­ték. 2gUgyanazon a napon metélték körül Áb­rahámot, a fiát, Izmáéit 27és háza népéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülme­télték vele együtt. Az Úr megjelenik Ábrahámnak Mamré tölgyesében Azután megjelent neki az Úr Mamré töl­gyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt. 2Fölemelte tekin­tetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor be­járatától, földre borult, 3és így szólt: Uram, ha elnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! 4Mindjárt hozatok egy kis vizet, mos­sátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! 5Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdülje­tek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! 6Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg há­rom mérték finomlisztet, és süss lángost! 7Majd kiszaladt Ábrahám a csordához, fogott egy szép és zsenge borjút, odaadta a legényé­nek, az pedig gyorsan elkészítette. gAzután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészít­tetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mel­lettük a fa alatt, amíg ettek. 9Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. 10Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és feleségednek, Sárának akkor már fia lesz! Sára közben ott hallgatódzott a háta mö­gött a sátor bejáratánál. „Ábrahám és Sára éle­­medett korú öregek voltak, és Sáránál már meg­szűnt a női életfolyamat. 12Sára nevetett ma­gában, és azt gondolta: Miután megvénül­tem, lehet-e még gyönyörben részem? Meg az uram is öreg! 13De az Úr megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? 14Van-e valami lehe­tetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15Sára azonban tagadta: Nem nevettem! - mondta, mert félt. Az Úr azonban így szólt: De bizony nevettél! Ábrahám könyörög Sodomáért l6Amikor a férfiak elindultak, és Sodorna felé tartottak, Ábrahám is velük ment, hogy elkí­sérje őket. lyAz Úr ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok? l8Hiszen Áb­rahámtól nagy és hatalmas nép fog származ­ni, és általa nyer áldást a föld minden népe. 19Mert őt választottam ki arra, hogy megparan­csolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az Úr is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak. 20Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodorna és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, „lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám elju­tott jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. 22Amikor a férfiak megfordultak, és elindul­tak Sodorna felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt. 23Odalépett hozzá Ábrahám, és ezt kér­dezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnös­sel együtt? 24Hátha van ötven igaz ember ab­ban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? 25Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnös­sel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bű­nös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bí­rája nem hozna-e igaz ítéletet? 26Az Úr így fe­lelt: Ha találok Sodorna városában ötven iga­zat, megkegyelmezek értük az egész helynek. 27Ábrahám újból megszólalt: Tudom, me­rész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. 28De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. 29Ismét szólt hozzá, és ezt mondta: Hátha negyven találha­tó ott! Az Úr így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. 30Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek - szólt Ábrahám -, de hátha csak har­minc található ott! Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. 31Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. 32Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. 33Ek­­kor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahám­mal, és eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére. A romlott Sodorna A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodorna kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. 2Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsé­tek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhat­tok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a sza­badban töltjük az éjszakát. 3Mivel azonban na­gyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, ko­­vásztalan kenyeret süttetett, és ettek. 4Mielőtt azonban lefeküdtek volna, a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. 5Bekiál­­tottak Lótnák, és azt mondták neki: Hol van­nak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszaká­ra? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük! 6Lót kiment hozzájuk a bejárathoz, de az ajtót bezárta maga mögött, 7és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! 8Van két leá­nyom, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegye­tek semmit, mivel hajlékomban kerestek oltal­mat! 9De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. 10De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, be­húzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. „Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház bejárata előtt voltak, vaksággal ver­ték meg, úgyhogy hiába igyekeztek, nem talál­ták meg az ajtót. Lót megmenekül 12A férfiak akkor ezt kérdezték Lottói: Ki van még itt, aki hozzád tartozik? Vödet, fiaidat és leányaidat meg mindenedet, ami a tied a város­ban, vidd el erről a helyről! 13Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. 14Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a.vői azt hitték, hogy csak tréfál. íjAmikor hajnalodott, így sürgették az an­gyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! l6És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségéi nek és két leányának a kezét, mert az Úr meg­szánta őt. Kivitték, és otthagyták a városon kí­vül. lyAmikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, kü­lönben elpusztulsz! l8De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19Ha már kegyelmes voltál szol­gádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a ve­szedelem, és meghalok. 20Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd me­neküljek oda, hogy életben maradjak! „Ebben a dologban is engedek neked - felelte. - Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. 22De gyorsan menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz. - Ezért hívják azt a várost Cóarnak. 23A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. 24Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből. 25így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. 26Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és só­bálvánnyá vált. 27Reggel fölkelt Ábrahám, hogy arra a hely­re menjen, ahol az Úr színe előtt állt. 28Amint elnézett Sodorna és Gomora felé meg annak az egész környéknek a földje felé, azt látta, hogy füstöl a föld, akár egy olvasztókemence. 29De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábra­hámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott. Lót leányainak a bűne 30Lót fölment Cóarból, és letelepedett két le­ányával együtt a hegyen, mert félt Cóarban lak­ni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. 31Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a ki­sebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne, ahogy az egész föl­dön szokás. 32Gyere, itassuk le apánkat bor­ral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utó­dot! 33Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Lót pedig nem is tudta, hogy leánya melléfeküdt, majd pedig távozott. 34Másnap azt mondta a nagyobbik á kisebbik­nek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itas­suk le őt ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól. 35Azon az éjszakán is leitatták az apjukat, és a kisebbik is vele hált. Lót pedig nem is tudta, hogy leá­nya melléfeküdt, majd pedig távozott. 36Igy esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. 37A nagyobbik fiút szült, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. 38A kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai ammó­niák ősatyja. Ábrahám és Sára Gerárban Azután elindult onnan Ábrahám a Dél­vidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban. 2Ábra­­hám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte kül­dött, és elvitette Sárát. 3Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel, álmában, és azt mondta ne­ki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvi­tettél, mert férjes asszony! 4Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, ezért azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? sHiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szív­vel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak ma­gam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. yMost tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert pró­féta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek, aki hozzád tartozik! 8AbímeIek reggel fölkelt, hí­vatta valamennyi udvari emberét, és elbeszél­te nekik mindezt. Az emberek nagyon megijed­tek. 9Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál bele­vinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad megten­ni. 10Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál, hogy ezt tetted? „Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. 12De ő valóban a húgom is, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. ^Ami­kor vándorútra indított engem Isten apám há­zából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondod rólam, hogy a bátyád vagyok! 14Akkor Abímelek juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat hozatott, és Ábrahám­nak adta, Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, 15és ezt mondta Abímelek: Itt van előt­ted az országom, lakj ott, ahol jónak látod. l6Sá­­rához pedig így szólt: íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintet­ben igazolva vagy. lyÁbrahám pedig imádko­zott Istenhez, és meggyógyította Isten Abíme­­leket, feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szül­hettek. l8Mert az Úr meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám felesé­gének az esete miatt. FOLYTATÁS A 2010. MÁJUS 30-ÁN MEGJELENŐ SZÁMUNKBAN. Az 1975-ben megjelent, 1990-ben revideált protestáns új fordítású Biblia revideált szövege © Magyar Bibliatársulat, 1975,1990, 2010. A melléklet megjelentetésével a Luther Kiadó a Magyar Bibliatársulat Alapítvány megbízásának tesz eleget. Felelős kiadó: dr. Pécsük Ottó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents