Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-09 / 19. szám

8 4 2010. május 9. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE Evangélikus Élet kolhat bárki, aki rám talál. 15De az Úr azt fe­lelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyil­kolja Káint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. Kain utódai l6Ezután elment Kain az Úr színe elől, és lete­lepedett Nőd földjén, Édentől keletre, 17És Ka­in a feleségével hált, aki teherbe esett, és meg­szülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevéről Énóknak nevezte el. l8Énóknak szüle­tett írád, írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lá­­meket. 19Lámek két asszonyt vett feleségül: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. 20Ádá szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pász­torok ősatyja. 21Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. 22Cil­­lá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vas­szerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. 23Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szavamra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt! 24Ha hétszeres a bosszú Káinért, hetvenhétszeres az Lámekért! Sét és Enós születése 25Ádám újból a feleségével hált. Az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain. 26Sétnek is született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét. Sét utódai Nóéig 5 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez ha­sonlóvá alkotta. 2Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket terem­tésük napján. 3Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmá­sára, és elnevezte Sétnek. 4Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiá­kat és leányokat; 5Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. 6Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 8Sét tel­jes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9Enós kilencvenéves volt, ami­kor Kénánt nemzette. 10Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nem­zett fiakat és leányokat; uEnós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12Kénán hetvenéves volt, amikor Mahalalélt nemzette. 13Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fi­akat és leányokat; 14Kénán teljes életkora te­hát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. lsMahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. l6Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fi­akat és leányokat; lyMahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. l8Jered százhatvankét éves volt, ami­kor Énókot nemzette. 19Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fia­kat és leányokat; 20Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. 21Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúsela­­hot nemzette. 22Énók az Istennel járt, Metú­­selah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 23Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. 24Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. 25Metúselah száz­nyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nem­zette. 26Lámek születése után Metúselah hét­­száznyolcvankét évig élt, és még nemzett fia­kat és leányokat; 27Metúselah teljes életkora te­hát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt. 28Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fá­radságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr. 30Nóé születése után Lá­mek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nem­zett fiakat és leányokat; 31Lámek teljes életko­ra tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. 32Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. Az erőszakosság elterjed a földön 6 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közü­lük mindazokat, akiket kiválasztottak maguk­nak. 3Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. 4Abban az időben, amikor az istenfiak be­mentek az emberek leányaihoz, és azok gyer­mekeket szültek nekik - sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei. 5Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonosz­ság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6megbán­­ta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és meg­szomorodott szívében. 7Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit te­remtettem; az emberrel együtt a szárazföldi ál­latokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. 8De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. Az özönvíz Nóé bárkát épít 9Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetíen a maga nemzedékében. Az Isten­nel járt Nóé. 10Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. nA föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakosság­gal. 12És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. 13Akkor ezt mondta Isten Noénak: Elhatá­roztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. 14Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekesze­ket a bárkában, és vond be kívül-belül szurok­kal! 15így készítsd el: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, ma­gassága pedig harminc könyök. l6Ablakot is csi­nálj a bárkára: egy könyökre hagyd azt felülről! A bárka ajtaját az oldalára helyezd! Készíts be­le egy alsó, egy középső és egy felső emeletet! i7Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt. Minden el fog pusztulni, ami a földön él. l8Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid felesé­geivel együtt. 19És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt: hímek és nős­tények legyenek. 20A madaraknak, a szárazföl­di állatoknak és a föld minden csúszómászó­­jának különböző fajtáiból, mindegyikből ket­tő-kettő menjen be hozzád, hogy életben ma­radjon. 21 Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak ehető; gyújtsd be magadhoz, hogy le­gyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is. 22Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, aho­gyan Isten megparancsolta neki. Az özönvíz kezdete 7 Az Úr akkor ezt mondta Noénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. 2Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél ma­gaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatok­ból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. 3Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. 4Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátók a földre, és eltörtök a föld színéről minden élőt, amelyet al­kottam. sNóé úgy is tett mindent, ahogyan az Úr megparancsolta neki. 6Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. 7Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fi­ainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. 8A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok kö­zül is, a madarak és mindenféle földi csúszó­mászók közül 9kettő-kettő bement Noéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparan­csolta Isten Noénak. 10A hetedik napon özön­víz lett a földön. „Nóé életének hatszázadik évében, a máso­dik hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a na­pon a nagy mélység minden forrása, megnyíl­tak az ég csatornái, 12majd negyven napon és negyven éjjen át ömlött az eső a földre. 13Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fi­ai: Sém, Hám és Jáfet, meg Nóé felesége és fi­ainak három felesége a bárkába, 14és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jó­szág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repde­­ső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok. 15Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába min­denféle élőlényből. l6Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten No­énak parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mö­gött az ajtót. 17Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelke­dett a földről. l8A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19A víz egyre erősebben áradt a földön, és el­borította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; 20sőt még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket. 21E1- pusztult minden élőlény, amely a földön moz­gott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzs­gő minden egyéb élőlény és minden ember. 22Minden meghalt, aminek orrában az élet le­heleté volt, és ami a földön élt. 23Eltörölt az Is­ten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Min­dent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24A víz százötven napig áradt a földön. Az özönvíz vége 8 Isten azonban nem feledkezett meg Noéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsá­tott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. 2Be­­zárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 3Azután a víz egy­re jobban visszahúzódott a földről, és százöt­ven nap múlva leapadt a víz. 4A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfe­neklett az Ararát-hegységben. 5A víz állandó­an fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 6Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bár­ka ablakát, amelyet csinált, 7és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. 8Kienge­­dett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. 9De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. O pedig ki­nyújtotta a kezét, megfogta és bevette magá­hoz a bárkába. 1GVárakozott még újabb hét na­pig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. „Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tud­ta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. 12Várakozott még újabb hét napig, és kienged­te a galambot, de az már nem tért vissza hoz­zá. 13A hatszázegyedik esztendőben, az első hó­nap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ek­kor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. 14A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. Nóé hálaáldozata lsEkkor így szólt Isten Noéhoz: l6Jöjj ki a bár­kából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! 17Mindenféle élőlényt, amely csak ve­led van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és soka­sodjanak a földön! l8Kijött tehát Nóé fiaival, fe­leségével és fiainak feleségeivel együtt. ^Min­den élőlény, minden csúszómászó, minden ma­dár, minden, ami mozog a földön, csoporton­ként kijött a bárkából. 2QAzután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta száraz­földi állatból és minden tiszta madárból, és égő­áldozatot mutatott be az oltáron. 21Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 22Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. Isten szövetsége a világgal 9 Isten megáldotta Nőét és fiait, és ezt mond­ta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen tőle­tek minden földi állat és minden égi madár, ke­zetekbe adom őket minden földi csúszómászó­val és a tenger minden halával együtt. 3Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld nö­vényt. 4De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! 5Bizony, számon kérem a benneteket él­tető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember éle­tét: egyik embertől a másikét. 6Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! 8Isten azt mondta Noénak és fiainak: 9íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal 10meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, min­den földi élőlénnyel. „Szövetségre lépek ve­letek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. 12Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: 13szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. 14Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, lsakkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely test­ben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. l6Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. 17Akkor ezt mondta Isten Noénak: Ez lesz a je­le annak a szövetségnek, amelyet minden föl­di élőlénnyel kötöttem. Nóé áldása és átka l8Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet. 20Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ül­tetett. „Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. 22Hám, Ká­naán ősatyja meglátta apja szemérmét, és el­mondta kint levő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták ap­juk szemérmét. 24Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, 25ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! 26Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! „Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sát­raiban! Legyen Kánaán a szolgája! 28Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. 29Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt. Nóé utódai Ezek a leszármazottai Nóé fiainak, Sém­nek, Hámnak és Jáfetnek, akiknek az özönvíz után születtek fiaik. Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Tú­­bal, Mesek és Tírász. 3Gómer fiai: Askenáz, Ri­fat és Tógarmá. Jáván fiai: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. sEzektől ágaztak szét országaik­ba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyel­ve alapján, nemzetségeik és népeik szerint. 6Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 7Kús fiai: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és Szab­­teká. Ramá fiai: Sebá és Dedán. gKús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatal­maskodni a földön. 9Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10Országa először Bábel­ben, Erekben, Akkádban és Káinéban, Sineár földjén volt. „Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-frt, Kelahot 12és Re­­szent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. 13Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 14a patrósziakat, kaszlúhiakat és a kaftóriakat. Innen származ­tak a filiszteusok.

Next

/
Thumbnails
Contents