Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-02 / 18. szám
2 2010. május 2. FORRÁS Evangélikus Élet HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI NEGYEDIK (CANTATE) VASÁRNAP - ZSOLT 96,1-13 Az új ének forrása Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, tekints ránk kegyesen, és engedd, hogy he csak énekünk, hanem imádságunk is tetszésedre legyen. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és az egész kereszténységért. Tanúidat töltsd be Szentlelkeddel, hogy az üdvösség örömhírét hitelesen hirdessék minden népnek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Növeld közöttünk az egységet. Add, hogy a lelki ajándékok különbözősége se vetélkedést, se viszálykodást ne okozzon. Taníts, hogy szeretetben hordozzuk egymást. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért. Vess gátat mindenütt a gyilkos indulatoknak. Add, hogy a föld népei felismerjék egymásrautaltsága kát, és törvényed szerint, békességben éljenek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hazánkért. Áldd meg azokat, akik a közjóért fáradoznak. Teremts igazságos rendet, hogy munkája mindenkinek tisztes megélhetést biztosítson. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a nélkülözőkért és azokért, akik elemi csapások vagy háborúk következtében veszítették el otthonukat. Add, hogy kétségbe ne essenek, hanem keresztedből és halál fölötti győzelmedből merítsenek erőt a megpróbáltatás napjaiban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegekért, a haldoklókért, a sokféle testi-lelki keresztet hordozókért. Ne hagyd őket félelmek és kétségek között. Éreztesd velük atyai szeretetedet, és erősítsd hitüket, hogy soha ne feledjék: a téged szeretőknek minden javukra van. Jézus Krisztusért kérünk... [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Bár' vétkeink ellenünk tanúskodnak, mégis kérünk, óvj meg az erőnket meghaladó minden próbatételtől, és mielőtt számadásra szólítanál, kegyelmeddel teremts újjá minket, hogy amikor eljön országod, megváltott gyermekeiddel énekelhessük a Bárány győzelmi énekét, aki előtt végül minden térd meg fog hajolni: mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobb keze és az ő szentséges karja (Zsolt 98,1). Új ének ez az új országról, az új teremtésről, az új emberről, aki nem törvényből vagy cselekedetből, hanem a Lélektől született, aki maga is csupa csoda, s azt is tesz a mi Urunk Krisztusban.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) A húsvét ünnepe utáni negyedik vasárnap az éneklés vasárnapja egyházunkban. A 98. zsoltár így kezdődik: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Három gondolatkört tegyünk meg most Isten egyik legnagyobb ajándéka: az ének és a zene körül. Énekeljetek! Hajdan biztatás nélkül is énekeltek az emberek. Örömben és bánatban egyaránt felcsendült az ének. Nem az számított, mennyire szól tisztán, hanem az volt a fontos, hogy kiénekelje magából az ember, ami a szívét, lelkét betöltötte. Az öröm így még elevenebb lett, a bánat viszont oldódott. Mostanában mindenhonnan gépi zene szól. Sajnos egyre kevesebbet énekelünk, ezért haloványabb marad örömünk, és keserűbb a fájdalmunk. Az éneket mint Isten ajándékát egyre inkább elfelejtjük, egyre visszafogottabban élünk vele, még istentiszteleten is gyakran erőtlenül szól énekünk. A szív teljességéből szól a száj, mondta Jézus Urunk, és bátran állíthatjuk ezt az éneklésről is. A vasárnap igéje Isten dicséretére buzdít. Ugyanakkor érezzük, hogy felszólításra nem lehet sem örvendezni, sem Istent dicsérő éneket énekelni. ^ Sorozatunk mai részében Luther énekköltészetének egyik kiemelkedő - és ennek megfelelően gyakran énekelt - darabjával ismerkedünk meg, a Jer, örvendjünk, keresztyének (EÉ 318) kezdetű énekkel, melyet - a rovatunknak is nevet adó - Cantate vasárnapján énekelünk. Luther összesen harminckét ének szerzőjeként meglátta, hogy alapvető fontosságú a gyülekezet rendszeres tanítása a keresztény hit és élet alapkérdéseiről - al^ár énekben is. így minden énekének - magas művészi színvonala mellett - az az elsődleges célja, hogy tanítói szolgálatot töltsön be az azt éneklő közösségekben. Ugyancsak fontos, hogy - az előzőkből következően - minden éneknek sajátos, másikkal össze nem téveszthető témája van. Ezt a központi gondolatot mai énekünk összefüggésében így fogalmazhatjuk meg: A megváltás útja és az ember öröme. Az eredeti, Luther által írt költemény tíz versszakot tartalmaz, így található meg több mai énekeskönyvben is. Ezek a strófák végigvezetnek azon az úton, amelyen az ember - ez esetben a szerző Luther (is) egyes szám első személyben - Isten előtti elveszett állapotát felismerve, tudatosítva, tehetetlenségét belátva szemléli, hogy Jézus Krisztus váltságműve okán hogyan teremti meg Isten mégis az üdvösség lehetőségét. A versszakok formai szempontból két részre oszthatók: az egyik csoportba azok tartoznak, amelyek tényeket állapítanak meg, a másikba azok, amelyek - képzelt, de valóságosan is megtörténhető - párbeszédek (Isten-ember; Atya-Fiú) formájában nyújtanak betekintést Isten tetteinek motivációiba és az Istenember kapcsolat alakulásába. Sajnálatos módon e gondolatok fo-Mi indíthat minket életünk gondjai, nehézségei között is Istent dicsérő éneklésre? A tapasztalat és a reménység. „Hirdessétek szabadítását mindennap!” Ha valaki már tapasztalta, mit jelent a Krisztusban kapott szabadulás, szabadítás a hiábavalóság érzésétől, bűntől és haláltól való rettegésből, elrontott és elmulasztott dolgaink visszahúzó árnyaiból, biztatás nélkül is dicséri Istent, akár énekkel is. A hálás szívben születik meg az Istent dicsérő ének. Amikor pedig Isten elrejtőzik szemünk és szívünk elől, akkor megmarad a reménység, hogy az Isten által rendelt időben újra átéljük a szabadulás örömét. „Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.” Micsoda különbség! Istenpótlékok helyett azzal az Istennel lehet közösségünk, aki teremtőnk, megváltónk és megszentelőnk. A vasárnap evangéliuma (Jn 16,5- 15) a gyülekezet igazi keresztény örömének forrását abban jelöli meg, hogy Jézus elküldi a Szendéiket. A Szentlélek teremti, erősíti és őrzi bennünk a hitet és szívünkben az Istent dicsérő ének forrását. Az Úrnak énekeljetek! Nemcsak CANTATE lyamata és egysége veszik el részben a számunkra, mert ma használatos énekeskönyvünkből ez utóbbi csoportot képviselő versszakok (az eredeti 5. és 7-9. versszakok) teljes egészében kimaradtak. így az ének magyar, hat versszakos változata lényegében csupán elbeszéli, hogyan vitte véghez Isten a megváltás művét Jézus Krisztusban. A szerkesztők ezzel megtartották az énekszöveg legfontosabb motívumait, hangsúlyait: az ember elveszettségét, Isten irgalmát, Krisztus engedelmességét az atyai akarat iránt, a megszerzett váltságot és a felszólítást az erről szóló üzenet továbbadására. Az énekszövegből megérthető és belátható tanulság összecseng a vasárnap zsoltárának megállapításával: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1) Ezt A VASÁRNAP IGÉJE magunknak, saját örömünkre, hanem az Úrnak. Furcsa arra gondolni, hogy a mennyei kórus kristálytiszta hangzása mellett mi örömét lelheti Isten a mi éneklésünkben. Nem azért örül, mert jólesik neki a dicséret, ami egyébként megilleti. Úgy örül, mint mennyei Atyánk. Isten öröme az, ha minket az egyetlen igazán jó helyen, helyzetben lát: a vele való közösségben, hitben, reménységben, szeretetben. Új éneket énekeljetek! Mitől új egy ének? Talán attól, hogy ma írják a szövegét és a dallamát? Gyakrabban kellene teljesen új énekeskönyvet kiadni, feledve az egyház évszázadok alatt született énekeit? Egyáltalán nem így van. Énekeink újdonsága nem a stílusban, hanem a tartalomban rejlik. Amikor Istenről énekelünk, amikor Isten szeretetének, jóságának és hűségének átélt, megtapasztalt valósága indít éneklésre, aka csodát ismeri fel a teológus, reformátor és énekszerző Luther Jézus Krisztus eljövetelében, legfőképpen pedig megváltói munkájában, annak az ember általi felismerésében és az aszerint való keresztény életben. * # * A húsvét utáni időben még élénken él emlékezetünkben az út, amelyet Jézus Krisztus végigjárt kereszthalálának színhelyéig, a Golgotáig. A római katolikus kegyességben teljesen természetes, hogy az emberek ilyenkor keresztutat járnak, és a liturgia során egy-egy stációnál megállva, elmélyülve végiggondolják, szinte végigélik, hogy mit tett Krisztus a világ megváltásáért. Luther ebben az énekében segít nekünk eljutni arra a felismerésre, hogy az életünknek is vannak stációi, szakaszai és eseményei, amelyek nem veszhetnek a feledés homályába évek, évtizedek elmúltával sem. Ha ma az istendicséretre, éneklésre, a megváltottság örömének kifejezésre juttatására buzdít az ének, akkor azt éppen azért tehetjük meg, kor új az ének. Új, mert friss és élő a tartalma, jelen idejűvé lesz, legyen az gregorián vagy veretes Luther-ének vagy éppen napjainkban születő igényes ének. Attól új, hogy mi magunk is benne vagyunk, érintettek vagyunk, részesei vagyunk annak, amit Krisztus népe évszázadok alatt ugyanolyan frissen és elevenen tapasztal meg a megváltás csodájaként. A Szentlélek, akinek egykori munkája nyomán régen élt testvérünk szívéből fakadt az ének, ugyanaz a Lélek, aki a régies, veretes szövegű éneket is frissé és elevenné teszi. Mindez érvényes az egyház zenéjére, a szent zenére is. Legnagyobb evangélikus zeneszerzőnk: J. S. Bach műveiben ma is elevenen szólal meg az élő evangélium. ■ Kovács László Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, köszönjük neked az éneklés ajándékát! Kérünk, töltsd meg szívünket, lelkünket a Krisztus által veled való közösség tapasztalatával, a Szentlélek páratlan ajándékával, hogy ez lehessen rólad és neked szóló énekünk ki nem apadó forrása! Ámen. mert átéltük, hogy „Az ördögnek foglya voltam, / Halálban elveszetten” Nehéz szembesülni a tehetetlenségünkkel, hiszen azt tanítják nekünk, hogy szerezzünk meg mindent magunk, amire szükségünk van, s ma is mindenütt a sikeres ember a példakép. Oly ritka, hogy ezt az elvárást teljesíteni tudnánk; s hogy önmagunk teljesítményével, jócselekedeteivel Isten előtt elérnénk valamit, az egyszerűen lehetetlen... Ennél a stációnál Luther is ezt látta: „A jó cselekedet, erény / Nem segített énrajtam...” A megoldás - mint oly sokszor - most is Istennél van. Nem mi lépünk közelebb hozzá, hanem ő kegyelmez meg nekünk, szívét kitárva felénk, atyai arcát nyilvánvalóvá téve, Fiát közénk küldve. Az „Ige testté lett” (Jn 1,1), sőt az Ige engedelmesen emberré és testvérré, sorstárssá lett. „Nagy hatalmát elrejtette, / Én földi formám fölvette, / Hogy a Gonoszt legyőzze.” Ez Isten szeretetének, mellénk állásának hálaadásra, magasztalásra buzdító titka. Luther éneke nemcsak visszatekintésre ad alkalmat, hanem végig is kísérhet azon az úton, amely - lélekben - az elveszettségtől a megváltottság bizonyosságáig vezet. Bárhol tartsunk is ezen az úton, ebben a küzdelemben - akár az első, akár a felismerés bizonyossága előtti utolsó lépéseket megtéve -, tudhatjuk, hogy van lehetőség következő lépésre, nem kell megtorpannunk, netán meghátrálnunk vagy egyenesen visszafordulnunk. Az útra, amelyet sokan végigjártak már, ma nekünk is hívás, elhívás érkezik. Ez pedig arra szól, hogy Isten megváltó, hitet teremtő munkájára hagyatkozva végigjárjuk a magunk életében a keresztény hit születésének stációit. Tudva, hogy magunk is ennek az evangéliumnak a követei lehetünk. „Ezt bízza rád Megváltód.” ■ Wagner Szilárd £ 1 Jer, ör - vend-jünk, ke - rész - tyé - nek, Jer, Gyű - le - kéz - zünk, if - jak, vé - nek, Az $ MJ'l-n Lf é - ne - kel-jünk ví - gan! Úr szent haj - lé - ki - ban, Ki a - tya - i sze -$ m p V il^p £ * re - tét - bői Meg - vál - tott ve - sze - del-münk-ből r\ m Di - csér - jük hál - a dás sál! Jer, örvendjünk, keresztyének
