Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-02 / 18. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. május 2. » 3 Kerületi közgyűlés délen... ...és északon ► „Jó pásztor vasárnapja után arra a Jézusra gondolunk, aki mint híd összeköti a szigeteket; hiszen csak ő képes kimozdítani magukra hagyatottságukból az embereket, a családokat és a közösségeket, hogy bizalommal forduljanak egymáshoz, és így keressék Isten országát, egy szebb jövőt, melyben közös ég alatt ki-ki hazatalálhat” - fogalmazott Stermeczki András lelkész Ézs 41,1-6 alapján megtartott áhítatában, a Déli Egyházkerület tavaszi közgyűlésének nyitóalkalmán. A testület április 23- án a dunaújvárosi templom gyülekezeti termében tartotta meg ülését. Az áhítatot követően, illetve a templom rövid bemutatása után a vendéglátó gyülekezet lelkésze a gyülekezeti terembe invitálta az egybegyűlteket. Az ülés első részében Gáncs Péter püspöknek, valamint Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelőnek a 2009. évről szóló jelentését hallgatták meg a testület tagjai. „Tudunk-e tanulni kríziseinkből?” - fogalmazott jelentésének címében a püspök, utalva az elmúlt hónapok nehéz fegyelmi döntéseire. Az elnökség jelentését rövid hozzászólásokat követően fogadta el a közgyűlés. A gyülekezeti honlapok februárban meghirdetett versenyének tanulságairól Horváth- Bolla Zsuzsanna, az evangélikus.hu honlap főszerkesztője, az értékelő zsűri tagja szólt. Kitért a honlapszerkesztés legfontosabb gyakorlati szempontjaira, példaként kiemelve a díjazott weboldalak jellegzetességeit. A nyertesek névsora a következő: Pesti Egyházmegye - Zugló, Pestszentlőrinc, Kispest, Ferencváros; Bács-Kiskun Egyházmegye - Szeged, Soltvadkert; Tolna- Baranyai Egyházmegye - Pécs, Szekszárd, Dombóvár; Nyugat-békési Egyházmegye- Orosháza; Kelet-békési Egyházmegye - Mezőberény I. Munkájukat szerény ajándék- egy-egy 4 GB-os pendrive - kíséretében köszönte meg a kerület vezetősége. Az eredményhirdetés után Smidéliusz András püspöki titkár ismertette az idei kerületi díjazottak névsorát. A Hűségérmet és a Tessedik-díjat, illetve az Ordass- és a Prónayemlékplakettet idén is a kerületi missziói napon vehetik majd át az arra érdemesek. A díjazottak laudációi az Evangélikus Élet május 16-ai számában, a déli kerület mellékletében is olvashatók lesznek. A püspöki titkár röviden szólt a kerületi énekfordítói pályázat eredményéről is. Ahogyan arról lapunk április 4-i számában már beszámoltunk, a Lutheránus Világszövetség 2010-ben Stuttgartban megrendezendő nagygyűlésének énekei közül hét dal szövegének fordítására írt ki pályázatot a kerület. A kiírásra 34 pályázótól 143 fordítás érkezett. A felkért szakértők bírálata alapján a következő pályázók fordításai értek el első helyezést: Csorba István (Budapest), Dobóné Kiss Ildikó (Solymár), Jobb Domokos (Krasznamihályfalva, Erdély), Koczor Tamás (Budapest). Az ülésen bemutatkoztak a kerületi teológus-ösztöndíj idei pályázói: Széli Éva, Csizmadia Nóra és Hulej Klaudia. Ezután Káposzta Lajos nyugalmazott esperes, Gusztáv Adolf segélyszolgálati előadó jelentését hallgatta meg a grémium. Igen alapos és a részletekre is kiterjedő beszámolót adott Aradi György missziói, valamint Laczi Roland ifjúsági lelkész (képünkön). Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes szólt az egységes szempontok szerinti lelkészi jelentések bekérésének ütemezéséről, melyre először előreláthatólag a következő évben kerülhet sor. ■ S. A. ► Különböző szolgálati ágak bemutatkozása volt az első napirendi pont az Északi Egyházkerület tavaszi közgyűlésén. A Miskolc városában tartott, április 23-i tanácskozáson Sándor Frigyes esperes kezdőáhítata után Fellegvári Zoltán igazgató a 2001- ben újraindult Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskoláról, Buday Barnabás egyetemi lelkész pedig a miskolci evangélikus egyetemi gyülekezetben folyó munkáról szólt röviden. A kerület püspöke, Fabiny Tamás jelentésében a négyszázötven évvel ezelőtt meghalt Philipp Melanchthon munkásságáról szólva hangsúlyozta az egyház legfontosabb ismérveit - hogy benne az igét tisztán hirdetik, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki -, szólt továbbá a képzés, a kultúra és a közélet fontosságáról. A püspök ezután az először összeállított Egyházkerületi krónika segítségével, képes formában foglalta össze a kerület gyülekezeteiben, diakóniai és oktatási intézeteiben végzett sokszínű szolgálatot. A tervek szerint - a pontosítások és kiegészítések után - a kerületben működő összes gyülekezet és intézmény megkapja az ötvenoldalas, színes kiadványt. Benczúr László kerületi felügyelő részletesen beszámolt az elmúlt időszak építkezéseiről és változásairól. Örvendetesnek tartja - mondta -, hogy a vidékfejlesztési pályázaton tíz gyülekezetből hét volt eredményes a kerületben, és ebből három azonnal el is kezdheti a munkálatokat. Hangsúlyozta, hogy az építkezéseknél nagyon fontos a megfelelő szakemberek (műszaki, pénzügyi és közbeszerzési szakértők) kijelölése. Jelentése végén a felügyelő megemlítette mindazon lelkészeknek és felügyelőknek a nevét, akik az elmúlt évben távoztak el közülünk, illetve megnevezte azon testvéreket, akik jelenleg valamilyen betegségben szenvednek - kérésére egyperces csendes imádságban gondoltak rájuk a jelenlévők. A közgyűlés meghallgatta a kerületi felelősök - a missziói, pályázati, jogi felelős, valamint a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat felelőse - szokásos beszámolóit, majd Bencéimre esperes kapott szót, hogy a Budai Egyházmegye által készített munkaprogramról adjon rövid tájékoztatást. A hozzászólások során több téma is megmozgatta a közgyűlésen részt vevőket: a cigánymisszió fontossága, a gyülekezetek egymást segítő, közös teherviselése. A lelkészekre háruló feladatok kapcsán szó esett arról, hogy eltolódott a látogatás és az adminisztráció aránya. Nem lenne szabad engedni, hogy olyannyira le legyen terhelve egy lelkész, hogy ne maradjon ideje és energiája a területén élő evangélikus családok rendszeres látogatására. A hozzászólásokból kiderült, hogy vannak helyek, ahol laikusok bevonásával hatékonyan tud együttműködni lelkész és gyülekezet. A 2009. évi költségvetés jóváhagyása után az ideit vitatta meg a közgyűlés. Az elmúlt évhez képest húsz százalékkal csökkentett kerületi külön keretet sikerült arányosan megosztani a különböző területek között. A legnagyobb összeg továbbra is a gyülekezeti beruházások rovatban szerepel, de nagyobb hangsúlyt kaptak a költségvetésben a humán erőforrást érintő és a missziói kiadások. Az erre a célra elkülönített keretből idén ismét lehetőség lesz üdülési támogatás igénybevételére, bár ennek módja még nincs meghatározva. A közgyűlés végén Fabiny Tamás püspök két aktuális feladatra hívta fel a jelenlévők - különösképpen a lelkészek és esperesek - figyelmét: mindenki szervezze saját gyülekezetében a május 15-i kerületi missziói napon való részvételt, illetve hangsúlyozta az egyszázalékos adófelajánlások fontosságát, az erre való figyelemfelhívást a plakátok segítségével. ■ Horváth-Hegyi Áron Cui prodest? Hála sajátos jellegű, újkori demokráciánknak, ilyenkor, a választások környékén rendszerint megélénkül az élet, felpörög a hangulat, fellángolnak a kedélyek, elszabadulnak indulatok, és a jól felhecceit választók elszánt gladiátorként esnek egymásnak a vélt vagy valós igazság védelmében. Magyarországon hetek, hónapok óta ez a mindenható tömegtájékoztatás fő témája, a virtuális toplistán maga mögé utasítva az izlandi vulkán harms sztoriját is. Ez a mindent vulkáni hamuként beborító, átható politikai kampányhangulat kezdte el megfertőzni az Evangélikus Élet EvÉl&levél rovatát is. Az nem gond, hogy ilyenkor felszínre törnek kényesebb kérdések, hogy ezekről egy nyílt fórumon őszintén, szókimondóan vitatkozunk. Nem gond, hogy vélemény- és nézetkülönbségek vannak, sőt a fejlődés és haladás dialektikájának szempontjából módszertanilag ez még hasznos is lehet. Tudatában kell lennünk annak, hogy nem vagyunk egyformák; különbözőek, sokfélék vagyunk, bizonyos kérdésekről más és más a felfogásunk, a véleményünk, mégis együtt alkotunk egy lelki közösséget, egy spirituális nagycsaládot. Pál apostollal együtt valljuk: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test... és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg(íKor 12,12-13) Ami az említett rovattal kapcsolatban mégis aggasztónak tűnik, az nem más, mint az utóbbi időben megjelent több, érzelmektől, indulatoktól, sértődésektől, sőt bántó személyeskedésektől sem mentes olvasói levél. Jól érzékelhetően néhány, a kampányláz gerjesztette, csontig rágott, örökzöld téma lett bedobva, többek között az egyházak, egyházi személyiségek nyilvános politikai szerepvállalása vagy a nemzeti zászló templomi használatának mesterségesen gerjesztett problémája. Cui prodest? Kinek használ? - hát, gondolom, azt sejteni lehet, hogy nekünk semmiképpen sem. Legalábbis nem így, nem ebben a formában. Ami az első kérdéskört illeti, mármint a nyilvános, politikai, közéleti szerepvállalás kérdését, ebben egyháziak, egyházon kívüliek véleménye igencsak megoszlik. Vannak, akik az egyházak politizálása, közéleti szerepvállalása ellen folytatnak militáns küzdelmet, mások egy „minden lében kanál” egyházat vindikálnak. Nagyjából már egyetértés van abban, hála Istennek, hogy a közügyek, így a politika is attól köz-ügyek, hogy ránk, mindnyájunkra tartozó, bennünket érintő ügyekről, dolgokról szólnak. Az egyháznak, egyházi személyeknek, lelkipásztoroknak joguk, sőt adott esetben erkölcsi kötelességük a közjó érdekében véleményt nyilvánítani, aktív módon hozzájárulni a közügyek előmozdításához. Ha a politikát úgy értelmezzük, hogy ez a „közjó szolgálata a közéletben” - márpedig a keserű történelmi tapasztalatok ellenére miért is ne tehetnénk -, akkor kimondhatjuk, hogy a Krisztus iránti hűség és engedelmesség kritériuma alatt az egyház, az egyházat képviselő személyek úgynevezett politizálása egyben a hívők közéletben való aktív részvételét jelenti. ÉGTÁJOLÓ Abban mégis élesen megoszlanak a vélemények, hogy ezt miként, milyen mértékben, milyen formában tegye az egyház. A politikum oldaláról vannak, akik kimondottan „jóindulatú féltésből” óvják az egyházakat és a jó keresztényeket, nehogy a pártpolitikai kampányok mocsarába süllyedjenek, vagy beleszóljanak bármilyen, napirenden lévő politikai kérdésbe. Szerintük az egyházak maradjanak meg a nekik kijelölt szakrális szféra területén. Lehetőleg maradjanak némák, csendesek, semlegesek. Van azonban egy másik veszélyes kísértés is arra, hogy jól felfogott érdekek mentén eszközként próbálják felhasználni a vallást, a vallásos intézményeket. Ez esetben is egyfajta szerepleosztás történik, egy meghatározott mozgástér-kijelölés, amellyel kapcsolatban világosan kijelenthetjük, hogy a pártszimpátia nem esik egybe a hittel, a véleménynyilvánítás szabadsága pedig szent és elidegeníthetetlen joga mindenkinek. Látni kell azonban azt is, hogy nincsen egyetlen olyan szegmense társadalmuknak, melynek ne lenne valamilyen értelemben köze a politikához. Az persze rajtunk áll vagy bukik, hogy engedjük-e magunkat ilyen-olyan, nekünk szánt szerepekbe belekényszeríteni, engedünk-e az idomításnak, vagy maradéktalanul próbálunk eleget tenni a Krisztustól kapott küldetésnek, és megállunk a tőle kapott szabadságban. Ami a nemzeti zászló templomi használatának kérdését illeti, hadd reflektáljak a kérdésre sajátosan erdélyi szemszögből. Amíg Magyarországon a nemzetiszínű zászló köztereken, középületeken való megjelenése természetes dolog, mivel ez a magyar államiság jelképe, Erdélyben egészen más a helyzet. A magyar zászló bármilyen nyilvános használata sok évtizeden keresztül főbenjáró bűn volt, árulás, irredentizmus. Egy-egy kokárda kitűzéséért kemény éveket töltöttek szerencsétlen emberek a szamosújvári, peripravai és más fegyintézetek átnevelő tanfolyamain. A nemzetiszínű lobogó ma Erdélyben nem kizárólag a magyar államiság jelképe, hanem az egész nemzet együvé tartozásának a kifejezése. A címeres zászló pedig még inkább kifejezi a közös nemzeti, kulturális és keresztény önazonosságunkat. A nemzeti zászló nem tartozik a szó szoros értelmében vett liturgikus térhez, nem „szakrális tárgy” számunkra mégis szent. Erdélyi Evangélikus Egyházunkban egyelőre nincsen semmiféle szabály, előírás a zászló templomi használatát illetően. Ezt az adott közösségek lelkipásztoraira, presbitériumaira bízzuk. Minden törvény, szabály, előírás nélkül, évtizedeken keresztül tudtuk a zászló helyét, és remélem, tudni fogjuk a jövőben is. Egyelőre nem tűzhetjük ki nemzeti zászlónkat a templom külső falára, sem intézményeink, épületeink homlokzatára. Bevittük tehát a templomba, a díszterembe, belső szobáinkba, ne sértsen senkit. A templomban méltó és megfelelő helyre állított zászló pedig sehol sem lett az imádat tárgya az élő Isten helyett. Nem tudja elhomályosítani Isten dicsőségét. Miért lehet, kell mégis tisztességes helyet találni a templom hajójában a nemzeti zászlónak? Nemcsak azért, mert keresztény jelképeket és jelentést hordoz szimbolikájában, hanem azért is, hogy minden alkalommal emlékeztessen: nemzetünket, hazánkat imádságban vigyük Isten elé, és ajánljuk kegyelmébe. Nemzeti zászlónk nem uralmi jelkép. Volt idő, amikor rejtegetni kellett, fel sem merült a „kitenni vagy nem tenni” kérdése. Ma is vannak, akik kiteszik, mások elteszik a zászlót. A zászló helye azonban, s mindaz a jelentés, amelyet ez a jelkép hordoz, legelsősorban mélyen a szívünkben kell, hogy legyen. Mert ha ott hiányzik, akkor az egész nem más, mint puszta díszlet, üres színjáték, képmutatás, ostoba vitatkozás mások (kár)örömére. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
