Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-25 / 17. szám
Amikor „palócos magyar” és „magyaros szlovák” egy nyelvet beszél... A Luther-rózsa színei 2. Amint az Evangélikus Élet 2010/11. száma már hírt adott róla, a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) 2010. március 5-én és 6-án második alkalommal rendezte meg tanulmányi konferenciáját A Luther-rózsa színei címmel Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Szerzőnk ezúttal kevésbé az egzakt beszámolóra, inkább a rendezvényen szerzett benyomások továbbadására törekszik. Napfényes, de hűvös idő fogadott minket Révfülöpön. Érdeklődő és többszörösen érintett személyként várakozással tekintettem, tekintettünk a rendezvényre. Az időjárás pedig mintha sommázná a jelent - egyházaink, népeink, nemzeteink helyzetét, állapotát. Adott a fény, benne a Luther-rózsa összes színe, s mi mégis hűvös viszonyok között didergőnk. Odabenn a konferenciaközpontban kiszínesedik a kép. Zászkaliczky Pál lelkész, Pali bácsi mindig megnyugtató szavai - Jézus követésére hív. Bizonyos értelemben előnyös helyzetben voltunk mi, „majdnem kétnyelvűek”, hisz ismerjük mindkét nyelvet. Tanultunk Vörösmartyt, de Országh-Hviezdoslav jelentősebb műveivel is ismerkedtünk. Kiemelkedően, gyönyörűen foglalja össze Käfer István professzor az irodalmi, kulturális együttélést a maga kicsinyes gyűlölködéseivel, de felemelő, hogy a kölcsönös tisztelet szükségessére is rámutat. Majd megállunk egy történelmi eseménynél. A zsolnai zsinat 1610-ben az evangélikus egyház szervezeti, szerkezeti kialakításában maradandót alkotott. Bizonytalankodunk. Szlovák, magyar vagy éppen német ügy volt ez? Akkor nem így gondolkoztak. Sőt latinul jegyzőkönyveztek. Nem volt Szlovákia, sőt az adott pillanatban egységes Magyarország sem. A zsolnai zsinat az evangélikus egyház ügye volt, melynek során a másik nyelviségének fontossága, testvéri tisztelete is megnyilvánult. Hányszor elkalandozunk a reformáció vívmányaitól! Bárcsak adná a jó Isten, hogy országunkban az 1610- es zsinat lelkülete térne vissza, s nem a jelenkor rossz hírű Zsolnája - Zilina. Nekünk, magyaroknak megjegyezném, hogy akkor és ott a zömében írástudatlan szlovák nyelvű evangélikusság gót betűs, ócseh nyelvű Bibliával és énekeskönyvekkel bírt; még évszázadokig nehezebb helyzetben volt, mint az akkor is megosztott magyarság. S minden nehézség ellenére kialakult a Tranoscius-kegyesség. Egynyelvűnek teremtetett a világunk - jó volt hallgatni Bándy György professzort. Már egészen felmelegített minket az Úr üzenete Révfülöpön. Mármár nyelvészkedünk. Sőt értjük egymást, szlovákiai magyar, magyarországi szlovák. Palócos magyar és magyaros szlovák - Jézus követői! - értik egymást. Vannak színeink, s ezeket a színeket hordozza a Luther-rózsa. Szépen kiteljesedik a konferencia Huncík Péter előadásával. Adja a jó Isten, hogy népeink, nemzeteink vezetői megfogadják az ajánlásait, tanácsait. Az ajánlás: a szeretet törvénye mindennapi életünk meghatározója, alapja kell hogy legyen. Ez az ismert titok. Összegezve a két nap történéseit: kellenek az ilyen konferenciák. Istennek hála, nagyon jól sikerült. Bárcsak mind több emberhez elérne a szellemisége s hatása - az az üzenet, hogy értjük egymás beszédét, és halljuk meg a Szentlélek által a másikat is. Eltávolodtunk egymástól, mert a bábeli bűnt hordozzuk. S rideg viszonyok között éljük meg napjainkat, ezt látjuk a mindennapok nyomorúságaiban. Mert ne feledjük, kicsiny hazánkban (Szlovákiában - a szerk.) vannak lelkészfegyelmik is és olyan esetek, amikor tanácstalannak, erőtlennek érezzük magunkat. Egyedül Jézus által vagyunk sikerre hivatva! A Magyar Evangélikus Konferencia statútumában talán nem is szerepel a nemzetek közötti feszültségek enyhítése. Mégis meggyőződésem, hogy a Maek jó úton halad, mert lehetőséget, teret, esélyt ad a másik megismerésére. Ezt folytatni kell. És örömömre szolgálna, ha a Szlovákiai Evangélikus Egyház keretein belül szlovákul is elhangoznának a révfülöpi előadások. Érdeklődő, örömteli várakozással hallgatnám újra. Erős vár a mi Istenünk! Srna Zoltán felügyelő (Százd, Szlovákia) Áldja meg Isten a talpalatnyi földet, amelyet otthonodnak hívsz Áldja meg Isten a kertet, amit művelsz és őrzői Áldja meg Isten a levegőt, ami átjárja tüdődet, és éltet pillanatról pillanatra Áldja meg Isten a vizet, amely szomjadat oltja és felüdít Áldja meg Isten a jóízű gyümölcsöket, az ételeket, amelyek táplálnak Áldja meg Isten a könyveket, gondolatokat, amelyek rád találnak Áldja meg Isten szeretteidet, amiért gondoskodnak rólad Áldja meg Isten a tanítóidat, mestereidet neked adott bölcsességükért Áldja meg Isten útitársaidat a megélt hit zarándokútján Áldja meg Isten dolgos kezedet, értelmedet és figyelmedet Áldja meg Isten a párnádat, amelyre éjjelente lehajtod a fejedet Áldja meg Isten a földi életednek állított sírkövet Áldja meg Isten Életre születésedet és otthonra találásodát Őnála Áldja meg Isten, hogy áldhasd és magasztalhasd őt mindörökké! Varga Gyöngyi EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK... Ökumenikus testvérvárosi lelkésztalálkozó Kárpátalján Február utolsó hétvégéjén ökumenikus lelkésztalálkozónak adott otthont a kárpátaljai Rahó. Az unitárius, református, római katolikus és evangélikus résztvevők az erdélyi Torockóról, Gyergyószentmiklósról, a felvidéki Rozsnyóról valamint Budapest V. kerületéből érkeztek a Fekete- és Fehér- Tisza találkozásánál fekvő városba. Hogy miért éppen ezek a települések képviseltették magukat e találkozón? E kérdésre akkor kaphat választ a kíváncsi olvasó, ha meglátogatja Belváros-Lipótváros honlapját, ahol rátalál a „Testvérvárosok” menüpontra. A testvérvárosi partnerkapcsolat révén született meg a gondolat: jó volna, ha e Kárpát-medencei, többé-kevésbé magyarok által is lakott települések nemcsak az önkormányzatok szintjén ápolnák egymással a barátságot, hanem a különböző felekezetű egyházközségeik is kapcsolatba kerülnének egymással. Az ötletet tettek követték, és február utolsó hétvégéjén római katolikus, evangélikus, református és unitárius résztvevőkkel A helyi hívekkel egy-egy ökumenikus istentisztelet alkalmával nyílt mód találkozásra. A két éve holland támogatással megépült református templomban a rahói református közösséget gondozó László Károly técsői lelkész fogadta a vendégeket. Igehirdetéssel Ferenc Gábor torockói unitárius lelkész, valamint dr. Osztie Zoltán budapest-belvárosi római katolikus plébános szolgált. A másik ökumenikus istentiszteletre a római katolikus gyülekezet templomában került sor; ezen a liturgiát Portik-Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi plébános vezette. Igét ez alkalommal Kászoni József budapesti unitárius lelkész, valamint e sorok írója hirdetett. A találkozó jó lehetőséget kínált arra, hogy a kötetlen együttlétek során a résztvevők megismerhessék egymás egyházközségeit. így ki-ki megoszthatta a többiekkel saját közösségének örömeit és nehézségeit. Ezenkívül a jelen levő lelkészek két előadás meghallgatásával és megvitatásával,együtt gondolkodhattak néhány olyan kérdésről, amelyek a közös alapokra s lett részt vett a konferencián Simon J. Zaven, Budapest V. kerületének egyházi és testvérvárosi kapcsolatokért felelős ügyintézője, a találkozó egyik eszmei szerzője s a szervezés oroszlánrészét is magára vállaló „motorja”. A Kárpát-medencei magyar keresztények összetartozását erősítő együttlétet gazdagította egy olyan rozsnyói szlovák anyanyelvű plébános jelenléte is, aki magyar hívei kedvéért tanulta meg a magyar nyelvet. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a találkozó jó lehetőséget kínált mind a magyar-magyar, mind pedig a keresztény ökumenikus kapcsolatok erősítésére, s hogy kívánatos lenne, ha ezt az első hivatalos együttlétet a jövőben további hasonló alkalmak követnék. Ennek szellemében hangzott el a budapesti unitáriusok részéről a meghívás, mely szerint az őszi belvárosi Lipót-napok keretében e gyülekezet várja majd a partnertelepülések gyülekezeti delegációit. Reménység szerint akkor már a délvidéki Topolya és az erdélyi Énlaka lelkészei és papjai is jelen tudnak megrendezték az említett gyülekezetek lelkészeinek és papjainak első ökumenikus találkozóját. A házigazda szerepét a helyi római katolikus gyülekezet, illetve Mikulyák László plébános vállalta. Az ötszázötven éves múltra visszatekintő kárpátaljai város lakóinak száma a 2001-es népszámláláskor 15 241 volt, ebből 12 százaléknyi vallotta magát magyar nemzetiségűnek. a közösen elvégzendő feladatokra irányították a figyelmet. Az egyik előadás a papok és lelkészek ökumenikus mozgalomban betöltött szerepét vizsgálta, a II. vatikáni zsinat alapvetését helyezve homloktérbe. A másik témafelvetés a teremtő Isten s a teremtettség megóvásáért felelősséget viselő ember kapcsolatátjárta körül. A papok és lelkészek melmajd lenni, s képviseltetik magukat azok a gyülekezetek is, amelyek az érintett településekről a rahói alkalomra nem tudtak eljönni. Az első hivatalos találkozó - úgy tűnik - hagyományt teremt. De megfontolásra és követésre méltó példát is kínálhat más testvértelepülések számára is. Cselovszky Ferenc evangélikus lelkész (Budapest-Deák tér)
