Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-25 / 17. szám
6 -m 2010. április 25. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A bűvölő kéz Kass János emlékére 100 évből 75-öt aktívan Búza Barna szobrászművész életmű-kiállítása Néhány hónapja, az utolsó találkozásunkkor is feltűnt egyszerű környezete. Elég volt neki egy asztalszél, egykét olcsó rostirón, ceruza, és máris lágyult teremtő képzelete. Áradó fantáziája és bravúros technikája mindenkit lenyűgözött, igaz, ő szerényen elhárította a dicséretet. „Én csupán János talán a legtöbbet tette azért, hogy a grafikában a világ legjobbjai közé emelkedtünk. Ha ars poeticájáról kérdezték, hitte, a képei beszélnek helyette. Egy kései riportban így fogalmazott: „Művészetem küzdelem a Gonosz ellen.” A betű tisztelete egy életen át. Mert a toll hegye vagyok, engem valami más vezet.” Valami irányította. Valaki talán, hogy az örökös készenlétben felszikrázzon a gondolat. Az illusztrációkban, hiszen megszámlálhatatlan könyvet tett szebbé és érthetőbbé örvényes vonalaival. Ha pedig nem sikerült vizuálisan megjelenítenie, akkor gyorsan leírta... A versek, prózai írások, kiállítási megnyitók, emlékező esszék is hozzátartoztak az életéhez. Varázsolni tudó bal kezével Kass János hat évtizeden át bűvölt bennünket. Nemcsak a rajz, de a szobor, a pasztell, az olaj, a szita is; az ábrázoló művészet valamennyi területén maradandót alkotott. A fő ág persze a rajz, a finom grafika; több mint ötszáz könyv s ebből nagyon sok gyerekversek, mesék tüneményes lapjai. (És akkor még nem beszéltünk a könyvhétnek és a költészet napjának remek plakátjairól, az évfordulós bélyegekről.) „A művészet nemcsak a törvény szüntelen keresése - írta a költő ba-* rát, Juhász Ferenc -, de a törvény megvalósítása is." Kutatni és meg nem nyugodni: ez a feladat. A lázzal átitatott keresés és teremtés volt Kass János szellemi és gondolati programja. Kelet-Európábán és itt, Magyarországon évszázadokat kellett behozni, nemcsak vérző történelmünkben, de a képzőművészetben is. Kass a betű mint absztrakt kép maga a hitelesség; benne van az aranymetszés, a Gutenberg-tradíció, de benne van létünk veszélyeztetettsége is. A utóbbi években sokat emlegette szülővárosát. Szeged mediterrán fényét, a Tisza örökös vonulását, édesanyját, akit Juhász Gyula kísért este hazafelé... Grafikai lapjainak törékeny szépségével küzdött a rossz ellen. Rézkarctűszava vagy toliszava a reményt üzente az utolsó pillanatig. És ami fontos még a gyász napjaiban: Kass János embernek is kivételes volt. Ámulattal figyelte a fényben feltárulkozó arcot. Szeretetéből az utolsó morzsákat is szétosztotta. Betegsége lassan felfalta erejét, de a méltánytalanság, a becstelenség ellen mindig tiltakozott. Legjobban az ország kirabolt helyzete bántotta, mindig felemlítette, hogy a politika magára hagyta a művészeket, a tehetséges fiatalokat. 1927-ben született, ez év március 29-én halt meg. Nézem utolsó fotóját: a nyolcvanhárom éves férfi fáradt, megkínzott arca reményt sugároz. Csodálatos grafikabirodalma egy ölelésnyi Európa, elrejtve benne Magyarország. Hajoljunk közelebb: testamentuma kemény és szeretetével átszőtt. Láthatatlan tüze világol és melenget az új évszázadokban is. ■ Fenyvesi Félix Lajos ► „Tizenhat évesen halálos beteg lettem, már az orvosok is lemondtak rólam. Akkor egy nap ragyogó fényben, tisztán kivehetően megjelent nekem Jézus, és azt mondta: Nem halsz meg - célom van veled.” Az idén századik életévében járó és még ma is jókedvvel alkotó Búza Barna szobrászművész jól forgatott talentumainak kézzel fogható bizonyítékaiból nyílt egy válogatott életmű-kiállítás április 8-án Herenden, a Porcelánművészeti Múzeumban. Természetesen a hetvenöt év aktív alkotói időszakának csak egy szelete látható május 16-ig a Veszprém megyei településen, hiszen szinte felsorolni is lehetetlen, hány érem, dombormű és szobor került már ki a jubiláló alkotó vésői alól. Hány köztéri alkotás - például a Budapest-Kálvin téri Kálvinszobor, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház-emlékkő vagy a sarkadi Szent István-mellszobor -, hány templomban látható keresztút és szobor - a sümegi ferences kegytemplom vagy a székesfehérvári bazilika keresztutai, a balatonfüredi Szent Kereszt-templom Szent Tádé-szobra, hogy csak hármat említsünk - vagy a Farkasréti temetőben Gobbi Hilda, Márkus László színész, Bárdos Lajos zeneszerző és karnagy síremlékei jelzik, milyen, neki kijelölt feladattal térítették vissza annak idején a beteg fiatalembert e földi világba. Búza Barna soha nem tagadta meg református voltát, ám barátai és alkotásai között mégis az igazi ökumenét éli meg. Művei közül nem egy látható a vatikáni múzeumban, például az általa készített porcelán Házioltárt vitte Mádl Ferenc köztársasági elnök - a magyar nemzet ajándékaként - 2001-ben II. János Pál pápának. De evangélikus körökben is ismerősen cseng a művész neve - 1983-ban ő fejezte be a Lux Elek után féllábú és vak katonájának szinte megszólal a harmonikája, és a Hátszél című alkotást nézve élénken magunk elé tudjuk képzelni azt a reBúza Barna a műtermében tervezte Luther Márton-szobrot, amely az Evangélikus Hittudományi Egyetem udvarán áll. Készített Luther-emlékérmet, és ő tervezte a Deák Téri Evangélikus Gimnázium márvány emléktábláján látható Luther-rózsát is. A herendi kiállítás termeit járva nemcsak a megrendelésre készített munkák bizonyítják a számtalan elismeréssel és díjjal kitüntetett művész tehetségét, hanem azok a kisplasztikák is, amelyeket a „pillanat hatása” alatt készített. Olyan élethű az Esőben című kisplasztika parasztlány alakja, aki a ráhulló csapadék miatt a felső szoknyáját teríti magára, hogy szinte mi is azonnal húznánk valamit a fejünkre az eső ellen. A Háború ménytelen küzdelmet is, amint a csinos lány minden erejével azon igyekszik, hogy a hirtelen szellőtől nyakába libbentett rakott szoknyáját a helyére parancsolja... Legyen fa, kő vagy bronz, a századik életévében járó szobrászművész még ma is friss szemmel látja bennük az elkészíthető alkotást. Kívánjuk, hogy minél több mű szülessen sokak örömére! ■ Boda Zsuzsa Búza Barnával készült interjúnk az Evangélikus Élet 2007. február 28-ai számában olvasható: http://www.evelet.hu/ujsagok/evelet/archivum/ 2007/08 Keresztút a székesfehérvári Szent István-bazilikából Salamon király idejéből származó erődítmény a Bibliában foglaltakat támaszthatja alá Salamon király idejéből származnak, és alátámasztják a Bibliában foglaltakat a Jeruzsálemben nemrégiben feltárt erődmaradványok izraeli régészek szerint. Ha a megtalált falak kormeghatározása helyes, akkor a felfedezés bizonyítja, hogy Jeruzsálem egy erős központi hatalom fővárosa volt, olyan hatalomé, amelynek elegendő anyagi és emberi forrása volt egy masszív erődítmény megépítéséhez a Kr. e. 10. században. Ez megfelel a Biblia leírásának, amely szerint Dávid és Salamon uralkodott ebben a korszakban, és a királyi székhely Jeruzsálem volt. Míg sok archeológus, köztük Eilat Mazar ásatásvezető régész a történelemnek ezt az olvasatát támogatják, mások arra hajlanak, hogy Dávid királysága inkább a mítoszok világában létezett, s ebben a korban nem volt a zsidóknak erős kormányuk. Eilat Mazar az ásatás helyszínén nyilatkozva az újságíróknak azt hangsúlyozta, hogy az erődítmény a legszignifikánsabb lelet az első templom időszakából. „Azt jelenti, hogy abban az időben, a Kr. e. 10. században Jeruzsálemben olyan kormányzat volt, amely ekkora vállalkozás kivitelezésére volt képes” - hangsúlyozta. Az erődítmény korából és helyéből kiindulva Eilat Mazar feltételezi, hogy Salamon, Dávid fia építtette, és a létesítményről említést tesz a Királyok könyve. Az erődítmény, beleértve a monumentális kaput és az ősi fal hetvenméteres szakaszát a jeruzsálemi óváros jelenlegi falain kívül, a Templomhegy közvetlen közelében helyezkedik el. Az Ótestamentum szerint Salamon király építtette az első templomot, amelyet a babiloniak romboltak le. Később a szentélyt újjáépítették, majd Heródes kétezer évvel ezelőtt rendbe hozatta. A második templomot a rómaiak rombolták le Kr. u. 70-ben. A régészek már az 1860-as, majd az 1980-as években is végeztek feltárásokat az erődítményen, ám Eilat Mazar szerint a mostani az első komplex ásatás. Most első ízben sikerült az építmény koráról tanúskodó bizonyítékokat találni: nagy számban kerültek elő cserépedények, amelyek segítenek a régészeknek a leletek datálásában. Aren Maeir, a Bar lián Egyetem régészprofesszora szerint a Kr. e. 10. századi Jeruzsálem maradványai kerültek elő, ám az erős központosított hatalom alátámasztására szolgáló bizonyítékok meglehetősen gyenge lábakon állnak. Míg egyes kutatók meg vannak győződve a Dávid és Salamon uralkodásáról szóló bibliai „tudósítások” hitelességéről, mások pedig teljességgel elvetik ezeket a feltevéseket, Aren Maeir szerint az igazságot valahol középúton kell keresni. „A történelmi igazság magva felfedezhető a Dávid királyságáról szóló történetben” - véli. M MTI
