Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-18 / 16. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. április 18. *• 11 Boldogmondások Az aggodalom legyőzésének titka Hajlamos vagy a legrosszabbat félté- Az aggodalmaskodás nem segít telezni? Pánikba esel, ha levelet kapsz rajtunk. Nem képes megváltoztataz adóhivataltól, vagy ha esetleges el- ni a múltat. Nem képes kontrollálbocsátásokról szóló pletykákat hal- ni a jövőt. Csupán a napunkat telasz a munkahelyeden? Azon ka- szi tönkre. A probléma miatti nyugpod magad, hogy akkor is gondter- talankodás sohasem oldja meg mahelt vagy, ha nincs is okod rá, meg gát a problémát. „Aggódásávalpevagy győződve róla, hogy valami dig ki tudná közületek meghosszabrossz fog történni, ami miatt aggód- bítani életét csak egy arasznyival nőd kellene? is?” (Mt 6,27) Az az óangol szó, amelyből a mai Az aggodalom hiábavaló. Isten angol nyelv aggodalom szava szárma- ígéretet tett arra, hogy gondoskodik zik, azt jelenti, hogy „fulladozni" rólunk, ha az életünk minden terüvagy „szorongatni”. Nem meglepő, létén rá hagyatkozunk. Gyermekhogy az aggodalom pontosan így ként, ha az édesapánktól ebédpénzt tesz bennünket eredménytelenné és kértünk, nem aggódtunk, honnan boldogtalanná. Az aggodalom nem lesz meg az összeg. Ez az ő problémámás, mint önromboló időpazarlás, ja volt. Hagyjuk, hogy Isten tényle- A Biblia újszövetségi részében, gesen betölthesse az isten szerepét az híres Hegyi beszéde során Jézus négy életünkben! „Mindezt a pogányok indokot hoz fel az aggodalmaskodás kérdezgetik, a ti mennyei Atyátok peellen, illetve legyőzésének két mód- dig tudja, hogy szükségetek van mindját is megmutatja. Ezeket Máté evan- erre” (Mt 6,32) géliuma 6,25-34 a következőkép- Hogyan szabadíthatjuk ki «tápén tolmácsolja. gunkat az aggodalmaskodás rutin-Az aggodalmaskodás értelmetlen, jából? Először is az életünk minden Olyan dolog miatt aggódni, amelyet területén hagyatkozzunk Istenre. nem tudunk megváltoztatni - ha- Rá kell jönnünk, hogy az élet szászontalan. Olyan dolog miatt ag- mos tényezőjét nem tudjuk kézben gódni, amelyet meg tudunk változtat- tartani. Amikor aggódunk, úgy tűnni - ostobaság. Minden alkalommal, hét, mintha tennénk valamit, ám vaamikor egy aggasztó dologra kon- lójában mentális és érzelmi energicentrálsz, az a gondolataidban egy- ánkat pazaroljuk. Ha bízunk Istenre nagyobbá és leterhelőbbé válik. Az ben, aki képes kontrollálni a dolgoaggodalmaskodás túldimenzionálja kát, megszabadít bennünket ettől a a problémákat. „Ezért mondom nek- tehertől, „...a ti mennyei Atyátok peték: ne aggódjatok éltetekért, hogy mit dig tudja, hogy szükségetek van egyetek, és mit igyatok, se testetekért, minderre. De keressétek először az hogy mivel ruházkodjatok. Nem több- ő országát és igazságát, és ezek is e az élet tápláléknál, és a test a ruhá- mind ráadásul megadatnak nektek’.’ zatnál?” (Mt 6,25) (Mt 6,32-33) Az aggodalmaskodás természetei- Másodszor, egyszerre csak egy lenes. Nem születünk aggodalmasko- napra koncentráljunk. Olyan gyakran dónak. Ez csupán az élet kihívásaira töltjük azzal az időt, hogy a másnaadott, tanult reakció. Valójában gyakorolni kell, hogy „jók legyünk benne”. Isten teremtményei közül az ember az egyetlen faj, amely képes aggódni. Egyszerűen nem hisszük el, hogy Isten gondot fog viselni ránk. „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (Mt 6,26) pi vagy a következő heti történések miatt szorongunk, miközben az aznapi kihívások tornyosulnak a fejünk fölött. Koncentráljunk arra, hogy most mi történik, és ne arra, hogy mi történhetne. „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,34) ■ Rick Warren (Forrás: Monday Manna) Boldog az a pászka, amelyet szent kezedbe vettél, s megtörtél, hogy kiábrázold megtöretésedet. Boldog az a pohár, amelyet szent kezedbe vettél, s hálával emelted fel, hogy kiábrázold véred kiontását a bűnök bocsánatára. Boldog az a szőlőtő, melynek terméséből készült számodra a pohár itala. Boldogok az olajfák, melyeknek ágai közé felszállt a zsoltárok hangja, amelyeket énekeltél a tanítványaiddal az Olajfák hegyére menet. Boldog a Gecsemáné-kerti föld, melyre verítéked mint vércsepp hullott alá haláltusádban. Boldog a bíbor palást, melyet királyi hatalmad jelzésére rád adtak, még ha gúnynak szánták is gyarló emberek. Boldog a töviskorona, a kezedbe tett nádszál, melyek az emberi cinizmus ellenére is jelezték királyi méltóságodat. Boldog a keresztfa, mely szülőföldeden nőtt, s melyet válladra vettél, majd magadfölé emeltél a fájdalmak útján. Boldog a Koponyák hegyén magasló kivégző kereszt, mely magára vette vérben kiszenvedő szent testedet. Boldog az ecettel töltött szivacs, melyet szenvedő, kiszáradt -ajkad érintett. Boldog a templomi kárpit, mely kettéhasadt szégyenében. Boldog aföld, melyen a megrendüléstől kősziklák repedtek meg halálodkor. Boldog az elhomályosult nap, melyben felsírt a teremtett világ kozmikus megrendülése, midőn kilehelted lelkedet. Boldog a tiszta gyolcs, melybe arimátiai József göngyölte testedet. Boldog a sziklasír, mely magába fogadta pihenésre meggyötört testedet, s melyben előtted nem feküdt még senki. Boldog a kő, amelyet angyal hengerített el a sír szájáról. Boldog az az éjszaka, amely egyetlen földi tanúja volt feltámadásodnak. Boldog a húsvét hajnali napfölkelte, mely elsőként ragyogta be diadalmadat. Boldogok az otthagyott lepedők, melyek lehullottak feltámadott testedről, s az összehajtott keszkenő, mely töviskoronátólfelsebzettfejedet takarta. Boldog a föld, melyet elsőként érintettekfeltámadásod után lépteid. Boldog a mező, melyen két tanítványodnak útközben először megjelentél. Boldog a parázs, a hal és a kenyér a tó partján, melyek szótlanul is kiábrázolták megjelenésedet feltámadásod után. Boldogok, százszor boldogok azok, akik ma útjuk közben találkoznak veled, Urunk, Jézus Krisztus, s meglátják szívükkel dicsőségedet és az előtted hódoló természeti és anyagi világot, amint egykoron és most is mindenek rendeltetésük szerint hódolnak neked, feltámadott Úr, győztes Áldozat, drága Isten-Ember! Halleluja! „Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok. (...) Dicsérjétek az Urat a földről, vízi szörnyek és mély vizek ti mind! Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendeléseit cselekszik; ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind ti cédrusok; vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok (...)! Dicsérjétek az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt 148; Károli-fordítás) ■ Dr. Békefy Lajos Szabó Lőrinc Párbeszéd Félek, Atyám - úgy zúgnak á harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!... Ne félj, fiam - téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám - megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!... Ne félj, fiam - megtartalak a harcban, a hitben, s karommal égig emeled azt a kardot. Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, mit ér törékeny szavam az őrült viharban?... Ne félj, fiam - az a kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban! HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik!’ (Jn 10,11.27-28) Húsvét ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéi a pásztorolt gyülekezet ideig- s örökkévaló vezetőiről tanítanak. Az Úr Jézus jó pásztorként a halálból örök életre vezet, így: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (GyLK 683) És „Krisztus meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15; LK). Heti igévé lett önkijelentésében Urunk kétszer is tudtunkra adja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért’.’ (Jn io,n;i4a.isb) Dr. Luther szerint: „A jó pásztor jön, keres és megtalál. Igéjével és szentségeivel visszavisz nyájához. Érted adja életét, és megtart az igaz ösvényen, hogy többé el ne tévelyedj. Mindebben neked csak annyi részed lehet, hogy füled hallásra nyitod, e kibeszélhetetlen ajándékot elfogadod; pásztorod követed.” A juhok őrzésével s legeltetésével megbízott Péter így összegez: „Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketekpásztorához és gondviselőjéhez’.’ (íPt 2,25) Az Isten gondoskodik választott népe folyamatos pásztorolásáról, „hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj”; ezért Mózes az Úr parancsa szerint „maga mellé vette Józsuét, rátette a kezét, és beiktatta tisztébe” (4MÓZ 27,17.22.23). Pál bevallja, hogy az evangélium hirdetéséért végzett apostoli szolgálata során szinte a világ szemétjévé s mindenki söpredékévé lett, mégis „kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim” (íKor 4,16) - mondja -, mert én is Krisztus követője vagyok. Főpapi imájában Jézus pedig ezt kéri, értünk is könyörögve: „...hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek...” (Jn 17,21) Urunk azt akarja, hogy vele legyenek örök dicsőségében, kiket az Atya neki adott. Ők Jézust követték, aki örök életet ad nekik, s nem vesznek el soha, mert „az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb” (Jn 10,29). Az ősgyülekezetekben Isten „»adott« némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogyfelkészítse a szenteket a szolgálat végzésére” (Ef 4,11-12). Ők Istentől kapott kegyelmi ajándékaikkal tették alkalmassá a hívőket a gyülekezetek szeretetben való építésére. De miért volt erre szükség? Jézus előre tudta: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai” (Mt 26,31; lásd Zak 13,7). A jó pásztor elmenetele előtt bátorítja juhait:„...higgyetekIstenben, és higgyetek énbennem'.’S egy másik, ugyancsak örök érvényű - bizony, minden más, emberi megoldást kizáró - önkijelentésével válaszol a tamáskodóknak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam’.’{jn 14,1.6) Dönthetünk így: „Jézus a jó Pásztor, vele megyünk. Örök irgalmáról énekelünk.” (EÉ 401,1) Jöjj vele! ■ Garai András
