Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-04-18 / 16. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. április 18. » 5 Miért fontos az adó i%-ának felajánlása? Interjú Csorba Gáborral, az MEE Gazdasági Osztályának vezetőjével ► A Magyarországi Evangélikus Egy­ház (MEE) Országos Irodája Gazda­sági Osztályának vezetőjét, Csorba Gábort kérdeztük arról, miért fon­tos, hogy minél többen felajánlják személyi jövedelemadójuk egy szá­zalékát egyházunk számára (techni­kai szám: 0035). Megtudtuk, milyen tendenciák figyelhetőek meg a bevé­telekkel kapcsolatban, és azt is, hogy ezek a pénzek hová kerülnek, ki az, aki dönt a felhasználásukról.- Az országos iroda gazdasági osztá­lyán évekre visszamenőleg vezetik az egy­százalékos bevételeket. Milyen tendenci­ákat tapasztaltak ezekkel kapcsolatban?- Az előző évben több mint 45 ezer - pontosan 45 639 - felajánlás érkezett a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház számára, ami összegszerűen 315 millió forintot jelent. Ennek állami kiegészítése 174 millió forint volt. Bár a tényleges felajánlások száma és összege is évről évre emelkedik, a megszo­rítások miatt az állami kiegészítés folyama­tosan csökkenő tendenciát mutat. A 2008- as adóévre vonatkozó felajánlásokat 2010 januárjában kaptuk meg. Ez évben össze­sen 489 573 276 forintból gazdálkodhatunk. Ami a felajánlásokat illeti, visszaosztva kiderül, hogy az egy főre eső tényleges fel­ajánlás hétezer forint körül van.- Miért van az, hogy a felajánlások szá­mának, illetve összegének emelkedésével mégsem emelkedik a kiegészítés összege?- A kiegészítő támogatás kiszámítása évről évre változik, mégpedig úgy, hogy az állam mindig kevesebbel egészíti ki a felajánlott összeget, mint a korábbi évek­ben. Pár év alatt körülbelül a harmadára csökkent nálunk a kiegészítés összege, és a tényleges felajánlások nem tudták ellen­súlyozni ezt a csökkenést. 2008-hoz ha­sonlítva a tavalyi évet elmondhatjuk, hogy egy év alatt százmillió forinttal ka­pott ténylegesen kevesebbet egyházunk. Ez nagy nehézségeket okozott az idei, 2010-es költségvetés elkészítésénél.- Hogyan határozzák meg ezt a kiegé­szítést?- A korábbi években a magyarországi adózók által befizetett összes adó 0,9 szá­zalékára egészítette ki az állam az egyhá­zak támogatását. Ez azt jelenti, hogy a tény­legesen felajánlott adó és a 0,9 százalék kö­zötti különbség volt a kiegészítés alapja, me­lyet a felajánló személyek arányában osz­tottak szét az egyházak között. Ezután lett az egy plusz egy százalék, idén azonban ezt tovább csökkentették. Ezáltal az egyszáza­lékos felajánlásokból származó jövedelem állandóan csökken, így nagyban megnehe­zíti az egyház költségvetésének készítését. Az egyház tevékenysége ugyanis nem szű­kül, hanem inkább bővül, ezért egyre több támogatásra lenne szükség. Az adó egy szá­zalékát azonban érdemes a nullás adóbe­vallást készítőknek is felajánlaniuk, mert a kiegészítést a felajánlók száma alapján határozzák meg.- Ki határozza meg egyházunkban az egyszázalékos bevételek felhasználását?- Ezt a pénzt a Magyarországi Evan­gélikus Egyház kapja meg, az egyház költségvetésének része, így zsinatunk törvényben dönt arról, milyen célokra használjuk fel. Ebből tudjuk támogatni a kisebb gyülekezetek működését, templo­mok, parókiák építését, felújítását. A kü­lönböző intézményrendszerek - diakóni­­ai otthonok, oktatási intézmények - mű­ködtetésére is jelentős összegeket fordí­tunk, de részben ebből működnek a püs­pöki hivatalok és az országos iroda is.- Az adófelajánlásról rendelkező álla­mi törvényben meg van határozva, hogy ezt a pénzt az egyházak mire fordíthatják?- Teljesen az egyházra van bízva, hogy mire használja fel, a lényeg az, hogy hit­életi célra kell fordítania. Az állam felé nem kell elszámolást adnunk róla, de az Állami Számvevőszék ellenőrizheti a fel­­használást. A Magyarországi Evangélikus Egyház zárszámadásában elszámol a tényleges felhasználásról a zsinat felé. Mind a költségvetés, mind a zárszámadás megjelenik az Evangélikus Közlönyben részletes adatokkal, nyilvánossá téve, hogy ténylegesen mire költöttük a támo­gatást.- Az egy százalékból származó bevé­telek mekkora részét képezik az egyház ál­tal szabadon felhasználható pénzössze­geknek?- Ez az országos egyház által szabadon felhasználható összegek körülbelül egy­negyedét teszi ki, tehát nagyon fontos be­vételi forrásunk.- Az egy százalékon kívül milyen sza­badon felhasználható bevételei vannak egyházunknak?- Az államosított ingatlanok után fize­tett járadék és annak kiegészítése, 1,3 mil­liárd forint. Emellett vannak kötött fel­használású támogatások: az intézmé­nyek normatív támogatása, a hittanpénz és a kistelepülési támogatás is, de ezeket csak a meghatározott célokra lehet fel­használni.- Mióta van egyházunknak külön 1 %-os kampánya?- Az utóbbi három évben már nem­csak a történelmi egyházakkal közösen kampányolunk, hanem megjelentünk önállóan is.- Érezhető volt-e ennek valamilyen hozadéka a felajánlásokban?- Szerintem hasznosak a kampányok, mert akár több ezer főyel is emelhetik a felajánlások számát és persze a ténylege­sen felajánlott összegeket is. Nehéz azon­ban az APEH által rendelkezésünkre bo­csátott adatok alapján megmondani, hogy a felajánlások emelkedése mennyi­re függ össze a kampánnyal, de biztosan nagy szerepe van. Komolyabb változást eredményezhetett azonban emellett az is, hogy némileg változtak az adóbevallási szabályok. Kiszélesítették az adóbevallók körét, számítanak a nullás adóbevallások is, és ez ugyan a tényleges felajánlás összegét nem, de a kiegészítés összegét emelheti.- Idén régiókra felbontva is megküld­ték a felajánlások számát...- Az APEH szervezeti egységeire le­bontva kaptuk meg immáron második éve, hogy hány rendelkező nyilatkozat ér­kezett a területileg illetékes adóhatóság­hoz. Ennek alapján elmondható, hogy a felajánlók közül legtöbben az adóhivatal közép-magyarországi regionális igazga­tóságához nyújtották be bevallásukat (15 101 fő), és 14 578 rendelkezés érvényes is volt. A második legtöbb rendelkező nyi­latkozatot a nyugat-dunántúli regionális igazgatóság kapta (9030 fő, 8865 érvényes felajánlás). A harmadik helyen a dél-alföl­di regionális igazgatósághoz tartozó ren­delkezők száma áll: 6224 fő; 6055 nyilat­kozat volt érvényes. Az idei adatszolgál­tatásban az APEH részletezi azt is, hogy mi miatt, milyen okokból volt esetleg ér­vénytelen a nyilatkozat.- Mik voltak a legjellemzőbb hibák? Mire kell különösen figyelni a bevallás ki­töltésénél?- Először is sok felajánló olyan körbe esik, amelybe tartozók nem ajánlhatnak fel: például olyan magánszemélyek, akik az egy százalék alapjául szolgáló adót a meghatározott határidőig nem fizették meg. Kizáró ok az is, ha valakinek ugyan van adója, de tizenkét hónapot meghala­dó időszakra kapott fizetési könnyítést. Mások a rendelkező nyilatkozatot nem megfelelően töltötték ki, vagy későn ad­ták be, ezért az APEH már nem tudta fi­gyelembe venni. Volt olyan is, hogy a ta­valyi 0853-as, illetve 0853E számú beval­lás részeként érkezett rendelkező nyilat­kozaton az adóazonosító jel, illetve adó­szám és a név között összefüggéshiba állt fenn, azaz több magánszemély is beazo­nosítható volt a feltüntetett adatokból. A munkáltatóktól is érkezett olyan nyilat­kozat, amelyet maga a rendelkező nem írt alá, illetve, miután hiánypótlásra szólítot­ták fel, a felszólítás után sem tette ezt meg. Egyébként összességében több mint ezer­­kétszázan követtek el valamilyen hibát az egyházunk számára adófelajánlásról ren­delkező nyilatkozatban.- Sokan elektronikus úton adják be az adóbevallásukat, ők a technikai számot már kiválaszthatják a bevalláson belül, és nem kell külön borítékolniuk a rendel­kező nyilatkozatot.- Ez nagy előrelépést jelent a helyesen kitöltött nyilatkozatok terén. Elektroni­kusan kitöltött nyomtatványoknál ugyan­is kisebb a tévedés és elírás lehetősége. A technikai számot kiválasztva a rendszer azonnal megmutatja, melyik egyházról van szó, így nem történhet tévedés.-Az országos egyház kimutatásaiban az államtól kapott pénzek szerepelnek, ar­ról viszont mindig kevés szó esik, hogy a hívek mennyit adnak az egyház, gyüleke­zetük fenntartására.- Az országos egyház bevételeinek kilencvenhat százaléka ered állami támo­gatásból. A gyülekezeti tagoknak nem az az elsődleges feladatuk, hogy fenntartsák az országos egyházat, hanem az, hogy sa­ját gyülekezetüket támogassák anyagilag. Természetesen a nagyobb templomtata­rozásokkor az országos egyháznak is se­gítséget kell nyújtania, de alapvetően a hí­vek adományaiból tartjuk fenn temploma­inkat, gyülekezeteinket, nem pedig az ál­lam által adott összegekből. Ha összessé­gében nézzük, akkor minden bizonnyal sok százmillióról beszélhetünk a gyüle­kezetek összes bevételeit nézve is, de er­ről az országos egyház nem vezet nyilván­tartást.- Az országos egyház milyen nagy be­ruházásokat támogatott az utóbbi időben az egyszázalékos bevételekből?- A kiemelt beruházások általában ezekből a pénzekből vannak finanszíroz­va. Kiemelt cél volt a diakónia terén a nyíregyházi Élim Evangélikus Szeretetott­hon nagyberuházása, amelyre több éven keresztül több mint 230 millió forintot használtunk fel. Hasonlóképpen a csillag­­hegyi szeretetotthon öt év alatt 130 mil­lió forint támogatást kapott. Az oktatá­si intézményeket tekintve komolyabb kiadást jelentett a békéscsabai gimnázi­umhoz kapcsolódó kollégium megvá­sárlása - négy év alatt 320 millió forint - és a bonyhádi gimnázium tornacsarno­kának megvásárlása, 50 millió forint. Ki­emelt gyülekezeti beruházásokra, felújí­tásokra az elmúlt négy év alatt több mint négyszázmillió forintot fordítottunk. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Eckhart mester Hétszázötven éve született a reformáció egyik jeles előfutára ► Eckhart mester (Meister Eckhart vagy Eckhart von Hochheim) egyike azok­nak a nagy középkori gon­dolkodóknak, akik bibliai látásukkal és tantételeikkel maguk is hozzájárultak a lutheri reformgondolatok megszületéséhez. A Do­monkos-rendi szerzetes, akit teológusként, nagy hatású gondolkodóként és egyben a német misztika legjelesebb képviselőjeként tartanak számon, hétszáz­ötven évvel ezelőtt a türin­­giai Hochheimben látta meg a napvilágot. A követ­kezőkben rá emlékezünk. Eckhart 1275 körül lett az er­furti Domonkos-rendi kolos­tor novíciusa. Felsőbb tanul­mányait (stúdium generale) a dominikánus rendi főiskolán folytatta Kölnben. Itt avatták prédikátorrá, ahonnan Párizs­ba vezetett az útja. A híres egyetem 1293/94-es téli sze­meszterére már mint baccala­ureus sententiarius iratkozott be. E bejegyzésből kiderül, hogy ekkorra már elsajátítot­ta a teológiai fakultások hagyo­mányos tananyagának, Petrus Lpmbardus (1095/1100-1160) Liber sententiarum című mű­vének anyagát. Ezután haza­rendelték, és kinevezték a pré­dikátor testvérek erfurti kolos­tora priorjának, illetve a türin­­giai rendtartomány helyettes vezetőjének. 1302-től újra Párizsban ta­láljuk, ahol elnyerte a teológia doktora címet, és megbízták a nem francia nemzetiségű hall­gatók számára fenntartott do­minikánus tanszék vezetésé­vel. Előadásokat tartott, dispu­tákat vezetett, és mint a pré­dikátor rend tagja - magától értetődően - rendszeresen prédikált. A következő év őszén a te­rületrendezés során létrejött szászországi rendtartomány provinciálisává (vezetőjévé) választották. A Strassburg­­ban 1307 pünkösdjén meg­tartott generáliskáptalanon a cseh rendtartomány helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1311-től újra a nem francia nemzetiségű hallgatók tanára lett a párizsi egyetemen, ami igazi kitüntetésnek számított, mivel e megtiszteltetésben ad­dig csak Aquinói Tamásnak (1225-1274) lehetett része. Életének következő évtize­dét - források hiányában - homály fedi. Egyes kutatók szerint délnémet apácakolos­torok (Katharinental és Öten­­bach) lelki vezetőjeként műkö­dött. 1324-től újra Kölnbe ke­rült, és a korábban Albertus Magnus (i20ok-i28o) által irányított Studium generale professzora lett. Oktatói tevékenységét azonban nem sokáig folytat­hatta, mivel rendtársai tévta­­nításokra hivatkozva felje­lentették a kölni érseknél (.Heinrich II. von Virneburg 1244/1246-1332). Inkvizíció elé állították, és első körben 48, majd pedig 59 hamis té­­telt-kijelentést véltek felfe­dezni Eckhart megjelent mű­veiben és igehirdetéseiben. A vádlott a pápához fellebbe­zett, sőt személyesen utazott Avignonba, hogy tisztázza magát. A pápa, XXII. János (1245/1249-1334) tanácsadói testületé a felsoroltak közül végül 28-ról állapította meg, hogy herezist (tévtanítást) tartalmaz. A végig őrizetben tartott mester végül nem érte meg az eljárás végét. A pápa 1328. áp­rilis 30-án kelt levelében közöl­te Köln érsekével, hogy Eck­hart mester még az eljárás vé­gezte előtt elhunyt... Az 1329. március 27-én kelt In agro do­­minico kezdetű pápai bullában a már említett 28 tételből vé­gül is 17-et ítéltek el mint tév­tanítást, a többivel pedig heves polémiát folytattak. Eckhart mester latin, illet­ve német nyelvű műveit alap­vetően három csoportra oszt­hatjuk: rendszeres teológiai művek (például az Opus tripartitum), bibliai kommentá­rok (például Mózes első és második könyvéről, az Énekek énekéről, János evan­géliumáról), illetve igehirdetések (mint­egy 127). A mester önma­gát sokkal inkább tar­totta „élő mesternek” (Lebemeister), aki a lelki embereket Is­tenhez vezeti, mint „előadómesternek” (Lesemeister), aki kü­lönböző elképzelé­sek, vélemények mű­velt oktatója és to­­vábbadója. A skolasztika kidol­gozott útjaival (via) szemben azt vallotta, hogy a Teremtővel bárki kapcsolatba kerülhet, akár papi közvetítés vagy az egyház dogmatikus tanítása nélkül is. Ebből következően egyértelmű kritikát gyakorolt a középkori vallási-egyházi kül­sőségekkel szemben. Saját ta­nításáról úgy vélekedett, hogy az nem más, mint az Ige, a Szentírás teológiája, mely Krisztust mint Isten háromfé­le (teremtő, megváltó és betel­jesülő) szavát járja körül. ■ Dr. Blázy Árpád Az erfurti prédikátorok templomának Eckhart-kapuja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents