Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-04 / 14. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. április 4. !► n Mit jelent számomra húsvét? Fiatalabb koromban olvastam egyszer két halászról, akik részegen szálltak be a csónakba. Nagy erőfeszítéssel eveztek, de sehogy sem közeledtek a túlsó parthoz. Nem értették, mi akadályozza őket. Végre észrevették: csónakjuk még mindig az innenső parthoz volt kötve... Ez a kis történet gondolkodásra késztetett: nem vagyok én is hasonló ezekhez a halászokhoz? Tulajdonképpen mi is az életcélom? Akkor már olvasni kezdtem a Bibliát, és megértettem belőle, hogy a túlsó partra kellene megérkeznem... Megvilágosodott előttem, hogy az én életem sem halad jó irányba. Kezdtem keresni ennek az okát. Még szorgalmasabban olvastam tovább Istennek igéjét, míg végre rámutatott, hogy életem hajója meg van kötözve a bűnök köteleivel. Hiába próbálkozom hitben előbbre jutni, a sátán megkötöz. A bűnök tengerében inkább süllyed, mint előbbre haladna életem. Szorongó érzések vettek körül. Húsvét ünnepe közeledett. Addig már sok húsvét volt életemben, de egyik sem jelentett számomra különösebb ünnepet. Végre hatvan évvel ezelőtt eljött az a húsvét, amely számomra is elhozta az igazi örömet, boldogságot, megújulást, egy új élet megindulását. Ezen a napon boldog örvendezéssel vettem tudomásul az angyal hírmondását: „Nincsen itt, mert feltámadt..” (Mt 28,6) Mit is jelentett akkor számomra ez az üzenet? Annak felismerését, hogy élő Krisztusom van! Egy angol költő, akitől megkérdezték, mit jelent számára Krisztus, így felelt: „Ami a virágnak a nap, az nekem a Krisztus.” Amint a virágnak színt és illatot a napsugár, úgy az ember életének Krisztus ad értéket. így kezdtem azután én is új életet az én élő, megváltó Krisztusommal. Tudom, hogy ma is nagyon sokféleképpen vélekednek Krisztusról. Egyesek szerint tökéletes ember volt, aki úgy tudott hinni, szeretni, megbocsátani, jót tenni és áldozatot hozni, mint senki más, és ebben van az ő utolérhetetlensége. Mások szerint rajongó volt, aki megvalósíthatatlan célokat tűzött az emberek elé, akinek „rögeszméje" volt az Isten országának megalapozása azon a földön, ahol kenyér kell az embereknek, és a pénz a diktáló úr. Alázatot, szolgálatot és önmegtagadást hirdetett, amelyekre - úgymond - nagyon ráfizetnénk, ha gyakorolnánk. Jézus tehát kegyetlen zsarnok volt - dohogják a világ fiai -, aki igájába hajtja a szabadságra teremtett embert, hogy neki engedelmeskedjék. Befurakodik a báltermekbe, és erkölcsi elveivel megrontja a mámoros órákat, kiüti a kézből a borospoharat. Sok ember számára Krisztus kegyeletes emlék csupán. Ők a templomban szívesen nézik a feszületet, „elhallgatják” a róla szóló tanítást, örvendeznek születése emlékünnepén, magukba szállnak halála évfordulóján, ám értetlenül állnak a húsvéti sír csodája előtt. Világossá vált előttem, hogy a mai embert ezért tudja oly erősen fogva tartani a sátán. Húsvét ünnepe azért nem hoz számukra igazi szabadulást, megújulást, mert ők még nem „birtokolják” azt a Krisztust, aki legyőzte a halált. Hozzuk hát ezért ide ezen az ünnepen hitünk alvó parazsát, hadd szítsa lángra a húsvéti örömhír! Hadd mutassa meg nekünk, hogy Krisztus a mi élő Megváltónk, aki meghalt érettünk bűneinkért, de fel is támadott, hogy számunkra megszerezze az örök életet. Jelentse ezt számunkra a húsvét, hogy megismerhessük a drága húsvéti üzenet boldogságát: Krisztus feltámadott! Ha tehát még fogva tart a sátán, ha a bűnök még e világhoz kötöznek, hagyjuk oda régi életünket, kezdjünk új életet Krisztussal! Legyen'ő az életünk vezére, útmutatója! Legyen Krisztus élő valóság számunkra! Ha mindezt elfogadjuk, és hit által magunkévá tesszük, akkor lesz igazi húsvétunk. Akkor értjük meg, mit jelent a húsvét: feltámadni Krisztussal új életre. Legyen a húsvéti üzenet mindenkori örömhír számunkra! ■ SzencziLászló Zabolázzuk meg teendőinket! John Owens üzleti igazgató A siker paradoxona című könyvében arról ír, milyen érzés a szakmai karrier csúcsán lenni, miközben magánélete romokban hever. Felesége két gyerekével elhagyta, alkalmazottai és munkatársai megszakították vele a személyes kapcsolatot, sőt még a barátai is hidegek és távolságtartóak lettek irányában. Ő lett annak az üzleti vezetőnek a klasszikus megtestesítője, aki a szakmai életben sikert sikerre halmoz, míg a mindennapi élet alapvető dolgaiban csődöt mond. Könyvében Owens így ír: „Nincs nyugtom ebben az irodában. Millió gondolat jár a fejemben, egy lista, melyen ezer elvégzendő dolog sorakozik. Ez a zűrzavar, a káosz hangulatát kelti bennem. A monitoromat cetlik borítják, egy rakás olvasatlan könyv, újság és folyóirat foglalja el az íróasztalom jelentős részét. Bár vettem egy Zen csobogót, amely negatív ionokat bocsátva a levegőbe csökkenti a stresszt, de a levegő annyira száraz, hogy elpárolog belőle a víz, és csak a kis motor búgását hallom a víz nyugtató csobogása helyett.” Ha a fenti életkép valamilyen módon a te életedre is jellemző, egy dolgot tudok ajánlani: állj meg! „Zabolázd meg a megbokrosodott teendőidet!” azaz lassíts le annyira, hogy érzékelni tudd a téged körülvevő világot. Évente számos keresztény gyülekezet él a böjt hagyományával. Ebben a negyven napig tartó időszakban Jézus Krisztusra emlékeznek és arra a negyven napra, amelyet Jézus a pusztában töltött, hogy felkészüljön a rá váró kísértésekre, megpróbáltatásokra. A történet az Újszövetségben, Máté evangéliumának 4,1-11 részében található. Sokan így vagy úgy, de hasonlítunk Owensre: megszállottan rohanunk egyik helyről a másikra folyton azt kutatva, hogyan érhetnénk el nagy és kihívást jelentő célokat - gyakran anélkül, hogy feltennénk magunknak azt az egyszerű kérdést: miért is? Most már végefelé járunk ennek a hosszú böjti időszaknak. Még ha nem vagyunk is templomba járó vagy hívő emberek, bölcs dolog lenne évente időt szakítani az elcsendesedésre, megállni egy rövid időre, ahogy a böjt is javasolja, kijelölve az önmegtagadás és fegyelem idejét. Lecsillapítva a körülöttünk levő káoszt annyira, hogy észrevegyük a minket körülvevő embereket és a hatásokat, melyek átjárják életünket. Valóban megéri mindenáron megvalósítani dédelgetett vágyainkat és céljainkat? Még jobb, ha akár naponta feltesszük magunkban az alábbi kérdéseket és meg is próbálunk választ keresni rájuk: Milyen személyes és családi céljaim vannak az elkövetkező napokra? Milyen régi dolgokat kell az életemből száműzni, mielőtt új dolgokkal betölthetném a helyüket? Hogyan tudom megteremteni a szentség és tisztaság helyét életemben a rohanó világunkban? Annak halogatása, hogy elég időt szenteljünk ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolására, végül többe kerülhet, mint gondolnánk. Ahogy Jézus mondja:,;Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.” (Lk 9,24) ■ Robert D. Foster (Forrás: Monday Manna) Építsetek utat a pusztában (Ézs 40,3) Már régóta dolgoztak a munkások, törték, csiszolták, hordták a követ. A pusztában egyre messzebb nyúlt az út. A közeli faluban lakó kisfiúnak azt mondta az édesanyja, hogy maga a király jön majd erre, színpompás ruhában, díszkísérettel, fémesen csillogó dárdák között. A kisfiú nagyon várta a királyt, számolta, hányat kell még aludni. Egyszer szülei azzal ébresztették, hogy eljött a nagy nap. Már korán kiálltak az új, érintetlen út mellé, de még türelemmel kellett lenniük. A tömeg zúgott, morajlott, majd fokozatosan elhalkult. Egy alak lépdelt lassan, fájdalmasan az úton. A kisfiú szeme kikerekedett. A király? Bíbor köpeny volt rajta és valami furcsa korona, de a kisfiú félelmetesnek találta a töviseket. Dárdás alakok kísérték, akik azonban néha taszítottak egyet rajta. Sebek borították a testét, és egy nagy fakeresztet cipelt a vállán, roskadozva a teher alatt. Az emberek elkezdtek szétszéledni, néhányan csalódásuknak adtak hangot. A kisfiúval is el akartak indulni, de ő még kért egy percet. Csak nézte-nézte a férfit, aki váratlanul oldalra fordította a fejét, és egy villanásra rászegezte a tekintetét. A katonák a köpenyesre mordultak, és továbblökdösték. A kisfiút ölbe vették és elvitték a szülei, miközben egyre csak motyogott: „A Király.... Az én Uram és Királyom...” ■ Rab Ferenc ■n HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai’.’ (Jel 1,18) Húsvét hetében az Útmutató reggeli és heti igéi ezt zengik: az Úr Krisztus valóban feltámadott megigazulásunkra, ő a húsvéti hit Teremtője. Dicsérjük az Urat! „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre; Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (íPt 1,3; LK) „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem.” (GyLK 750) A fehér ruhás ifjú az üres sírból hirdeti: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt’.’ (Mk 16,6) Pál is eszünkbe juttatja a kapott evangéliumot: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért (...). Eltemették, és (...) feltámadt a harmadik napon. Legutoljára pedig (...) megjelent nekem is.”(iKor 15,3.4.8) De a Feltámadott is szól a mindenkori, rest szívű emmausi vándorokhoz: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” Ám ők ott a személyes találkozás nyomán felhevült szívű tanítványokká lettek, és „ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről” (Lk 24,26.35). Nekünk van kiről/miről elbeszélnivalónk? Miénk Luther e bizonyságtétele? „Isten, ki a Krisztust felébresztette halottaiból, megeleveníti majd a mi halandó testünket is. Mi sem maradunk a sírban, hanem feltámadva, vele együtt testileg is örök húsvétot ünnepelünk!" Pál ezt így indokolja: „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által.” (2Tim 1,10; LK) Urunk, ím, feltámadt, mi is feltámadunk. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk!’ (íKor 15,19) De Pál szinte egy lélegzetvétellel folytatja bizonyságtételét: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje”; „...azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi!’ (íKor 15,20.23) De mit jelent a test feltámadása? „Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből valóf...) És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.” (íKor 15,47.49) Húsvéti hitét így összegzi Pál: amikor a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor lesz „teljes a diadal a halálfölött”. Vele együtt adjunk hálát az Úr Istennek, „aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által” (íKor 15.54.57). Kétezer éve minden péntek e győzelemre és a bűnből való szabadulásunkra emlékeztet, „mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, mármegáldoztatott” (íKor 5,7). Erről szól Pál evangéliuma is: „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg vele együttfogunk élni is!’ (2Tim 2,11) Ezért: „Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.” (Niceai hitvallás) Valid: „Uram, kihoztál engem a holtak honából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.” (GyLK 689,3) S hidd: „Jézus, Üdvözítőm él, / Vele együtt én is élek. (...) Hol látássá lesz a hit, / Mely örökké üdvözít.” (EÉ 369,2.4) ■ Garai András HIRDETÉS A budapesti nyugdíjas lelkészek összejövetele nagypéntek helyett április 9-én, pénteken 9.30-kor lesz a Deák téren. Az alkalmon id. Zászkaliczky Pál tart előadást a Magyar Evangélikus Konferencia határon átívelő munkájáról. Szeretettel várjuk az érdeklődőket. IX0YC
