Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-28 / 13. szám
„E három teológus sorsa különbözőképpen indult, más-más elképzeléssel, más-más reményekkel, azonban előbb-utóbb ugyanoda érkeztek: az Evangélikus Hittudományi Egyetemre.” „Júdás is részese volt az asztalközösségnek. Nem Jézus és nem is a többi tanítvány bontotta fel a vele való közösséget.” „Valamiként utalni kell arra, hogy Jézus kereszthalála, Istennek az az elhatározása, hogy ezt véghezviszi, nem úgy általában történt a világért - ami persze igaz -, hanem személy szerint miattam és értem!” Nők Békásmegyeren !► 4. oldal Az öröm vonzásában !► 7. oldal A megrendítő erejű passiójáték titka 7. oldal Ki a király? !► 2. oldal Szellemi zsendülés !► 5. oldal Deák-nap 2010 !► 5. oldal „Az Úr erőt ad minden nehézségben!” 11. oldal Negyedik evangélikus borfesztivál !► 13. oldal Mikko csángált Barcaságban W- 15■ oldal Cappella Palatina: Bevonulás Jeruzsálembe Itália déli csücske sokáig a Bizánci Birodalom része volt. Amikor II. Roger herceg 1132-ben a palermói Palazzo Reale mellé kápolnát építtetett, azt teljes egészében aranymozaikokkal díszíttette bizánci stílusban. Az egyik oldalkápolnában Jézus jeruzsálemi bevonulása látható. Az arany hátterű mozaikok meghatározó stílusjegyei a bizánci művészetnek a korai középkorban. Ezek közvetítettek az e világi és túlvilági élet között. A Jézus életét megelevenítő képsorok a középkorban „a szegények Bibliái” voltak, az írástudatlanok okulására szolgáltak - még akkor is, ha pompás aranymozaikokból álltak, mint a palermói palota kápolnáján a jerüzsálemi bevonulás. HBAH4>QP0C A nagyheti események képekben 8-9. oldal Család a gyülekezetben - gyülekezet a családban Hitoktatók első kerületi találkozója délen ^ „Mint a folyóvíz mellé ültetett fa” - ezzel az első zsoltárból vett mottóval rendezett hitoktatói találkozót a Déli Egyházkerület március 20- án. Az első ízben meghirdetett tanulmányi napon - amelynek az Evangélikus Hittudományi Egyetem adott otthont - lelkészek és hitoktatók vettek részt közel ötvenen. A találkozó délelőttjén Bodó Sára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense A hit továbbadása közösségben címmel tartott előadást. A rendezvényen jelen volt Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő is. Csúcs élmény Sopronban Egyházkerületi konfirmandustalálkozó ► „Uram, jó nekünk itt lennünk” - ezt az élményt próbálta közvetíteni a március 20-án és 21-én megrendezett konfirmandustalálkozó. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület konfirmációra készülő fiataljai Sopronban gyűltek össze, hogy megismerkedjenek egymással, és két napot együtt töltsenek el. A líceum dísztermének közepén egy ember áll, furcsa ruhában. Olyan, mintha hálóing lenne, narancssárga, és hímzés díszíti az elejét. A szakállas férfi úgy néz ki benne, mint valami indiai guru. De úgy látszik, ez őt nem zavarja. Ő Fülöp, Jézus egyik tanítványa - pontosabban Mesterházy Balázs iskolalelkész, aki Jézus megdicsőülésének történetét mondja el a szemtanú szemszögéből. Áhítatával március 20-án, szombaton reggel kezdetét veszi az egyházkerületi konfirmandustalálkozó. Folytatás a 6. oldalon A program kezdetén Széli Éva teológushallgató invitálta közös éneklésre a megjelenteket. Segítségével olyan gyermekénekeket eleveníthettek fel, illetve tanulhattak meg a résztvevők, amelyeket gyülekezeti és iskolai csoportjaikban is eredményesen alkalmazhatnak. Az ószövetségi kép feszültségéről Énektanuló hittanárok szólt Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes Zsolt 1 alapján megtartott áhítatában. Mint fogalmazott: „Mi a szerteszét szóródás nagy kísértésével és a kiégés veszélyével szemben minden erőnkkel azon küzdünk, hogy a ránk bízottak meggyökerezzenek, stabilak legyenek, a zöldellő fához hasonlóan növekedjenek... A mai nap éppen erre a stabilitásra, meggyökerezésre, zöldellő életre szeretne minket szólítani, ennek a lehetőségét kívánja felmutatni, erősíteni.” Bodó Sára előadásában a családokkal való gyülekezeti együttműködés szükségességének, lehetőségeinek és korlátainak kérdéskörét járta végig hallgatóival. A hit fejlődését a magzati lét tapasztalataitól a csecsemőkor kizárólagos anyai függésén keresztül a családnak mint az Istenhez viszonyulás normáit elsődlegesen meghatározó közösségnek a bemutatásáig tárgyalta. Folytatás a 3. oldalon „Cifra kicsiny levelek, vannak benn üres helyek” ■ Szabó Lajos A debreceni Nagytemplomból rádiós istentiszteletet közvetítettek az elmúlt vasárnap. Az apostoli üdvözlés kiegészült egy nagyon egyszerű és közvetlen mondattal: köszöntse mindenki kézfogással és „áldás, békesség” kívánással a körülötte ülőket. A rádióból hallani lehetett a spontán közösségépítő mozgást, szinte érezni lehetett a tekintetek találkozását. Az istentisztelet nem rideg merevséggel, hanem jóízűen indult. Ha nem egyedül lettem volna otthon, indultam volna a mellettem levőkhöz én is... Szeretek találkozni olyan emberekkel, akik jókedvűek, és örömöt sugároznak. Pár mondatot elég váltanunk, máris több a kedvem a soron következő feladatokhoz, és bátrabban teszem meg a következő lépéseket. Jó érzés a derűs arc közelsége, kivált virágvasárnap reggelén. Templomban is úgy szeretek leülni, hogy lássam a többiek arcát, és biztatást kapjak belőle. Gyógyító forrás a jövőt és reményt sugárzó másik ember. Bizalmat ébreszt. Csakúgy, mint az eleven gyermekek a maguk zsivajával és nyughatatlanságával. Mozgást, életet és célokat üzennek pár pillanat alatt. Nem véletlen, hogy megfáradt időseket éppen az unokák, dédunokák elevensége vigasztal a leghatásosabban. De egy kicsi gyermek is rajta csüng a kedvesen mesélő idős emberen. Elég egy mozdulat, és örömre fakad az, aki addig csak szomorkodott. Kölcsönösen szükségünk van egymás életkedvet sugárzó mozdulatára és tekintetére. Nincs ez másképpen a gyülekezeti közösségben sem. Ha ritkaságszámba mennek ma a kellemes mosolyú és vidám arcok, annál inkább vigyázzunk rájuk, és becsüljük meg őket közösségeinkben! Erőt meríthetünk a velük való találkozásból. Virágvasárnap azt kell megtanulnunk, hogy Krisztus közössége is alapvetően erősít és bátorít. Virágvasárnap ez különösen közel jön hozzánk. Nagyon egyszerű emberek indulnak el Jézussal Jeruzsálem felé. A szamár a nyájat összetartó pásztorok állata volt, szemben a lóval, amely a katonasággal, így az erőszakkal kapcsolódott össze. Jézus elfogadja mindazokat, akik most énekkel és hozsannával kísérik. A közösségépítés különleges titka ez az úti társaság. Évezredek óta hirdeti az indulás és az összetartás értékét. Virágvasárnap a lelkes együttlét ünnepe. A közösség egybetartozásának élménye járhatja át gyülekezeteink életét ezen a napon. Lehet, hogy ma ezt a leckét elölről kell tanulnunk. Messzire szakadtunk a természetes öröm megélésének gyakorlatától közösségeinkben. Rengeteg a hivatalos formaság, a merevség bennünk. Magunkra vettük azokat a védőfelszereléseket, amelyek megakadályozzák a spontán öröm megmutatását. Pedig ezen a napon futni, ünnepelni és mozogni kell. Valószínű, hogy az afrikai vagy a latin-amerikai keresztények sokkal könnyebben találják meg a virágvasárnapnak megfelelő formát, mint mi. Az ő keresztény életüknek elemi része a mozgás, a vidámság és az öröm. A vasárnapi istentisztelet kezdete valójában mindig egy „kis virágvasárnap” a találkozás örömének átélése. Jó, hogy itt vagyunk! Örülünk, hogy megérkeztél! De régen láttalak, csak nem volt valami baj? Hiába nevezzük sokszor szokványosnak vagy sablonosnak az ilyen típusú mondatokat, a szívünk mélyén mégis ezekre vágyunk a kezdő liturgia előtti másodpercekben. Hát éljünk is eszerint! Örüljünk bátran meglévő közösségeinknek, építsük természetes és közvetlen magatartásunkkal minden alkalommal! Isten közelségét és a vele való közösséget is ebben a közvetlen derűben élhetjük át újra, minden alkalommal. A húsvét felé lépegető gyülekezet már alig bírja kivárni a kora hajnali örömöt. Sok helyen él a népszokásban és a liturgikus életben is az indulás, a zarándoklat és a körmenet gyakorlata. Jelzi ez azt is, hogy nem lehet magányosan, egyedül készülni és indulni. Fontosak a társak és a közösség. Felsőnemesapáti kis falujában sokáig élt egy népszokás: virágvasárnap vagy már az azt megelőző szombaton a legkisebb gyermekek énekelve indultak el a tanító vezetésével a község bírójának a háza elé. Jelezték ezzel a mozgással, hogy van folytatás, él az új nemzedék, és hívogatja az ünnepre a lakókat minden házból, minden kötöttség és előítélet nélkül. A gyermekének szövegére is érdemes odafigyelni: „Hej, koszorú, koszorú,'/ szép színű és jó szagú, / Vannak benne virágok, / kis rövidke zöld ágok, / Cifra kicsiny levelek, / Vannak benn üres helyek. / Liliom a tisztaság, / szelídség a gyöngyvirág, / Rózsa szeretet jele, / Zöld a remény levele. / Cifra kicsiny levelek, / Vannak benn üres helyek.” A virágvasárnapi közösségépítés titka mindössze ennyi. Lehessen folytatni a virágok elhelyezését a zöld koszorúban, mert minden színű és formájú virágnak jut hely a zöld levelek között, így lesz igazán szép és vonzó. Vajon lesznek-e ennyire nyitottak és befogadók a mi virágvasárnapi közösségeink és templomaink? Jó lenne, ha minél több helyen hallatszana a gyermekek tisztán csengő éneke virágvasárnap. Kezdjük találkozásainkat addig is egy jóízű és őszinte köszöntéssel. A szerző teológusprofesszor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetője
