Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-03-21 / 12. szám

6 -m 2010. március 21. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Történet - metafora - párbeszéd A Jesenius Központ második kötete A hatnemű társadalom szülöttei: harcos nők és szépséges férfiak ► Már óvodáskorban megkezdik a társadalom torzítását, és mind­ezt törvényi szintre is emelik itthon a gender ideológia bevezeté­sével - aggódnak a keresztények. Az emberről eddig mint férfi­ról és nőről beszéltünk. Kinyitottuk a Bibliát, és egyértelmű volt, hogy mi a helyes. „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” (íMóz 1,27) Új idők dörömbölnek. Egyes ideológiák már hat ne­met különböztetnek meg a biszexuálisoktól kezdve a homoszexu­álisokon át a transzvesztitákig. Vajon hová vezet az az út, amelyen gyerekeink, unokáink, akik Borbálaként vagy Péterként születtek, később kedvük szerint dönthetnek majd arról, hogy nőként, fér­fiként vagy egyéb nemi kategóriába tagozódva szeretnék élni az életüket? Kinek az érdeke, hogy vadhajtások növekedjenek a társadalomban? A Kálvin Kiadó a múlt év őszén jelen­tette meg a Jesenius Központ máso­dik kötetét a korábbi évek konferen­ciáinak és kerekasztal-beszélgetése­­inek anyagából, Béres Tamásnak, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Rend­szeres Teológiai Tan­széke vezetőjének szer­kesztésében. A kiadványban beve­zetésül Kodácsy-Simon Eszter ír az evangélikus névadóról. Nagyjeszeni Jeszensz­ky János 1566. december 27-én született Borosz­lóban (a mai Wroclaw­­ban). Gimnáziumi ta­nulmányai után Wit­­tenbergben, Lipcsében és Páduában orvostu­dományt tanult, 1593- ban a drezdai fejedelmi udvar orvosa lett, 1594- ben a wittenbergi egye­tem professzora, majd rektora. 1602-ben Prá­gában praktizál, majd 1608-tól II. Mátyás ud­vari orvosa Bécsben. 1617-ben a prá­gai egyetem rektora. Mivel a cseh függetlenség mellé állt, felségárulás vádjával 1621-ben kivégezték. Utol­só éveiben főleg teológiai és társadal­mi kérdésekkel, többek között hit és tudás viszonyával foglalkozott. A kötet első, Történet címet viselő ré­sze Bolyki Jánosnak, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott professzorának, a központ alapító el­nökének tanulmányait tartalmazza az 1970-es, 80-as évekből, természettu­dományok és teológia viszonyáról. Nagyon olvasmányosak, informatí­vak és bátrak ezek az írások, hiszen akkoriban a marxista-leninista szem­lélet számított „tudományosnak”. A reneszánsz, a reformáció, Newton, Darwin, Barth, Teilhard de Chardin, Carl Friedrich von Weizsäcker szem­léletét a terjedelemhez képest alapo­san tárgyalja. Kár, hogy itt részlete­sebben nem tudunk kitérni rájuk. A második, Metafora című részben Havass Miklós informatikus (Szám­aik Holding) Metafora és tudomány címmel az előbbi fogalmáról írja: ismeretlen szót, jelenséget valamely más hasonlóval szemléltetünk, mi­közben a különbségeket sem felejt­jük. A tudomány alapja is egyfajta, metaforákon alapuló hit. Zemplén Gábor tudományfilozófus (Buda­pesti Műszaki és Gazdaságtudomá­nyi Egyetem) a felfedezés metaforá­jától az igazolás metaforájáig vizsgál­ja a metaforák szerepét. Magyar Imre geológus (Mól Nyrt.) írása, A vita nem tudományos érte­kezés, hanem a holokausztkutató és a Holokauszt vagy... ? címmel előadó külföldi vendég - metaforikus - összecsapásának elbeszélése. A Párbeszéd című harmadik rész a megvalósult párbeszédekkel foglalko­zik. Az első három tanulmányban (Mezei Balázs filozófus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem; Kodácsy Ta­más református teológus-lelkész, programozó matematikus, Károli Gáspár Református Egyetem; Szalai Miklós tudományos főmunkatárs, MTA Történettudományi Intézet) pro és kontra olvashatunk az „isten­bizonyítás” lehetőségeiről és való­színűségi eredményeiről Swinburne és a Bayes-tétel nyomán. Különösen érdekes a beszélgetés az agykutatás és a hit kapcsolatáról Há­mori József agykutató (Pécsi Tudo­mányegyetem) és Roska Tamás infor­matikusprofesszorral (Pázmány Pé­ter Katolikus Egyetem). Summája A kis herceg nyomán: jól csak a szívével lát az ember. Egy kiváló katolikus és egy kiváló protestáns teológusról olvashatunk ezután: Czakó Kálmán oktatáskuta­tó (Pannon Egyetem, Veszprém) tol­lából a kanadai Bemard Lonerganról (1904-1984), illetve Pásztor Jánostól (1925-2007, Károli Gáspár Reformá­tus Egyetem) a skót Thomas F. Tor­­rance-ről (1913-2007). Sülé Ferenc, az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Valláslélektani Osztályának vezető fő­orvosa Hit és egészség címmel a pszi­chiátria fogalomrendszerének a teo­lógiához való viszonyával és viszonyí­tásával foglalkozik. Kamarás István vallásszociológus (Pannon Egyetem) Egészségkép és emberkép című tanulmányának vé­gén az általános emberismeret mint tantárgy fontosságát a hittannak való „aládolgozással” is indokolja. Visky S. Béla (Babes-Bolyai Tu­dományegyetem, Kolozsvár) Teoló­giai szempontok a kreáció-evolúció vitához című tanulmánya a legter­jedelmesebb a könyvben. Amellett érvel, hogy a Szentírásnak az eredet­tel kapcsolatos tanításait a mai többségi világmodellhez igazítva kell értelmezni, az ember szárma­zását is beleértve. Végül Viczián Ist­ván geológus (Magyar Állami Föld­tani Intézet) ad bibliográfiát a te­remtéshit és a természettudomány viszonyával foglalkozó, 2007-ig megjelent magyar nyelvű iroda­lomból. A könyvet mindazok haszonnal forgathatják, akik szeretnének el­mélyülni a tudományos gondolkodás és vallásos hit, illetve a vallásos gon­dolkodás és tudományos gondolko­dás alapjait képező hit, vagyis előfel­tevések, axiómák viszonyának vizs­gálatában. ■ SZENTPÉTERY PÉTER Történet - metafora - párbeszéd. Elő­adások, írások és beszélgetések a tu­domány, hit és vallás kapcsolatáról. Szerk. Béres Tamás. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009. Ára 2500 forint. „Nem Ádámot és Bélát” Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, nézzünk be egy református óvodá­ba! Az egyik kisfiú büszkén mutat­ja, hogy éppen rendőrséget építenek legóból. A fiúk legkedvesebb játéka most az építkezés. Mikor arról ér­deklődünk, hogyan kell viselkedni a fiúknak a lányokkal, azonnal fújják, miként adják meg a tiszteletet: „A lá­nyokat előre kell engedni az ajtóban, és udvarolni kell nekik!” - hangzik az ötévesek bölcsessége. Közben a lányok megerősítik, hogy ebben az oviban udvariasak a fiúk. A Miskolc-Diósgyőri Református Óvoda Görgey úti intézményében Sajtos Istvánné óvodavezető arról beszél, hogy a nemi szerepeket nem gyengíteni, hanem ellenkezőleg, erősíteni kell.- Akkor vagyunk igazán boldo­gok, ha egy kisfiú fiúszerepet és majdan apaszerepet játszik, egy kis­lány pedig lányszerepet, és készül az anyaságra. A mi óvodánkban és minden egyházi intézményben fon­tos a Szentírás. Az Úristen megte­remtette Ádámot és Évát. Nem Ádámot és Bélát! Ez világos! Az óvodavezető szerint kisgyer­mekkorban még nem tapasztalható markánsan, hogy lágyulnak a fiúk, és keményednek a lányok. Ha túl sokat babázik a kislány Vajon betartják majd a református óvodákban a nemi sztereotípiák erősítését tiltó kormányrendeletet? Rászólnak a kislányra, ha túl sokat babázik, és kiszedik a kisfiúk kezé­ből a dömpert?- Szó sincs róla. Ez egy kormány­rendelet, de nem szabadna a politi­ka színterévé tenni az intézménye­ket. Az óvodáknak fel kell vállalni­uk, hogy nemet mondanak a gen­­derre. Úgy gondolom, hogy mi, re­formátusok ezt megtesszük. Sajtos Istvánné azt mondja, hogy a gyerekeknek az óvoda az utolsó tér, ahol még szabadon, őszintén játszhatnak. Sarkosan fogalmaz, amikor azt állítja, hogy civilizáci­ónknak a gender kötelezővé tétele lesz a vége.- Ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk. Gazdasági válság van, de az erkölcsi válság érinti iga­zán mélyen az egyént, a családot és ezáltal az egész társadalmat. Egy mondat, amelyet egyelőre senki nem vállal A konzervatív gondolkodásúak sze­rint a közelmúltban megjelent 255/2009. (XI. 20.) kormányrende­let, amely módosította az óvodai ne­velés országos alapprogramjának kiadásáról szóló rendeletet, jogsza­bályi szintre emelte a devianciát. A szövegbe utólag egy olyan mon­datrész került (dőlt betűvel szedve), amelyet azóta sem vállalt fel kor­mányoldalról senki, vagyis nem tud­ni, hogyan került oda: „Az óvodai ne­velés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki szemé­lyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan ke­rüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyen­lőségével kapcsolatos előítéletek le­bontását’.’ A reformátusok rákérdeztek az idézett mondatra a Közoktatás-po­litikai Tanács február 9-i ülésén, azonban a kormányzat nem tudott választ adni. ígéretük szerint har­minc napon belül írásban reagálnak a kérdésre. Kétnemű helyett hatnemű társadalom Első olvasatra talán semmi különö­set nem fedezünk fel a sorok között, azonban Papp Kornél, a Magyaror­szági Református Egyház Zsinata Oktatási Irodájának vezetője azt mondja:- Nehéz nem észrevenni, hogy nem véletlen szövegtoldásról van szó, hanem a gender ideológia kiter­jesztéséről. Papp Kornél szerint az ideológia bevezetését a pozitív oldallal szok­ták kezdeni. Azt hangsúlyozzák, hogy nemet mondunk a társadalmi kirekesztésre, ami valóban minden keresztény ember számára egyértel­mű. Nemet mondunk a kisebbségek, a nők hátrányos megkülönbözteté­sére, ami szintén helyes.- Igen ám, csakhogy a gender ideológia már a nemek közötti hatá­rokat is feszegeti. Végcéljaként nem csupán férfiakra és nőkre osztják fel a társadalmat, hanem akár öt külön­böző nemet is megkülönböztetnek, úgymint a heteroszexuális nőket, a homoszexuális nőket, a heteroszexu­ális férfiakat, a homoszexuális férfi­akat, ötödikként pedig a biszexuáli­sokat. Vannak, akik egy hatodik nemként a transzvesztitákat is elkép­zelhetőnek tartják külön nevesíteni. Ezt így nyilván egyetlen óvodai prog­ramba sem tudnák beépíteni. Azt sem tudnák elfogadtatni a szülőkkel, hogy a kisfiúknak váltó­ruhaként ne csak nadrágot, hanem szoknyát is vigyenek be az óvodába. Jöhet tehát a ködösítés. Az első váltóállítás az óvodában Az oktatási szakértő egy vasúti ha­sonlatot hoz:-Az első váltóállítás az óvodában történik. A váltót átállítják, és ezzel a vonatszerelvény elindul egy másik irányba. Mindig csak egy kicsit tá­volodik a fő irányvonaltól, és végül teljesen máshol köt ki, mint ahol kel­lene. A gender ideológia szerint az, hogy mi férfiak és nők vagyunk, nem biológiai adottság, hanem a nevelés­nek az eredménye, és ezen lehet fi­nomítani, változtatni. Végrehajtható a rendelet?- Valaki mindig végrehajtja a ba­darságokat is, ezt a gyakorlati élet­ből tapasztaltuk.- mondja Papp Kornél. - Valószínűleg nem a gyere­keket fogják figyelni, hogy mit játsza­nak, de az már számon kérhető, hogy milyen meséket, történeteket hallgatnak. Nagyon veszélyes a moz­galomnak ez az oldala, hiszen a lá­nyok sok esetben már most sem tud­nak anyamintát találni otthon, ugyanis az édesanya sokszor család­­fenntartó, éjt nappallá téve dolgozik. A csonka családokban a férfi szere­pét vette át az édesanya. A gyermek­­szülésnek, az anyává válásnak a po­zitív képe nem biztos, hogy kis­gyermekkorban kialakul. Ha azt su­gallják már az óvodában is, hogy anyának lenni teher, az anyaság rab­szolgává teszi a lányokat, akkor ezek a kislányok felnőttkorukban nehe­zebben választják az anyaságot. A fiúk esetében is jelentős torzu­lást okozhat a gender ideológia. Már most az a gyakorlati tapaszta­lat, hogy iskolás gyermekeinknek mintegy a fele csonka családból ke­rül ki. Nincs apaképük. Sok esetben az édesanya partnerei gyakran vál­toznak. Az anya az egyetlen biztos pont, de a gyermekben nem alakul ki az, hogy milyen apának lenni, mi­lyen felelősséget vállalni az egész család anyagi és lelki gyarapodásá­ért. Ebben az óvoda nagymértékben segítheti a családot, a fiút, hogy később, amikor felnőtt lesz, repro­dukálni tudjon egy ideális csalá­dot. Ha az óvoda kezéből kiveszik ezeket az eszközöket, megtiltják jogszabályilag, hogy ezt a kompen­zációt elvégezze, akkor elég súlyos társadalmi problémák jelentkezhet­nek - vallja Papp Kornél. Gazdasági kérdés a gender? Egyenként többet fogyasztunk, mint családonként. Csanády Márton szo­ciológus, főiskolai tanár szerint fel kell tenni a kérdést, hogy mi felel meg jobban a multinacionális cégek­nek. Az egyszemélyes háztartás vagy a család?-Az egyszemélyes háztartásban sokkal több a fogyasztás. Ha két em­ber együtt él, csak egy mosógép kell és egy mikrohullámú sütő. Egye­dül pedig mindenre külön-külön szükség van - adja meg a választ a szociológus. - A gender szemlélet­­módból és a feminizmusból, mely eredetileg a férfi-női egyenjogúság kérdésére fókuszált, kialakult egy sa­játos irányzat, amely behozza a ho­moszexualitás kérdését. A hatvanas évektől ideológiai szin­ten jelenik meg a homoszexualitás, ami nem azt jelenti, hogy egyes em­bereknek homoszexuális hajlamaik vannak, hanem azt, hogy ez egy vá­lasztható magatartásmód. Több gaz­dasági érdekcsoport is preferálja a ho­­moszexualitást. A melegek jövedelme magasabb, nagyobb vásárlóerőt kép­viselnek, és fontos vásárlóréteggé válnak. Csanády Márton szerint nem szabad ítélkezni a homoszexuálisok felett, de fontos szem előtt tartani, hogy egy adott társadalomnak, közös­ségnek a célja maga a léte.- A létezés pedig nem megy más­ként, mint reprodukcióval. Ehhez pedig férfi és nő szükségel­tetik. ■ Fekete Zsuzsa Forrás: reformatus.hu történet­metafora­­párbeszéd F.LOADASQK. ÍRÁSOK ES BfSZFLGETESEK A TUDOMÁNY HIT ES VALLÁS KAPCSOLATÁRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents