Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-21 / 12. szám
„A téma és az előadás egyaránt megmozgatta a jelenlévők értelmét, szívét és bizony indulatait is. Nem véletlen: Krisztus kereszthalálának értelmezése alapjaiban határozza meg hitbeli látásunkat.” Áldozat volt-e Krisztus halála? 3. oldal „És ha mi nem demonstráljuk, hogy a családot teljes egészében akarjuk támogatni, akkor miért várjuk el, hogy bennünket egyházon kívülről támogassanak?” Törvénymódosítás a lelkész kismamákért !► 4. oldal „Mert nem igaz, hogy nem lehet fülig szerelmesnek lenni abba, akinek majdnem minden hibáját ismerjük. Nem igaz, hogy a közös múlt csak fal lehet közöttünk, és nem lehet híd.” A megújuló szerelem nevében !► 7. oldal Isten radírja ► 2. oldal Történet - metafora - párbeszéd W- 6. oldal Kenyai képeslapok !► 8-9. oldal Hétköznapi teológia W- 11. oldal VII. evangélikus diákszínjátszó-találkozó 12. oldal Avatar Erdélyben 15. oldal Pro Űrbe Győr díj a Péterfynek Március 15-én Győrött, a Honvéd ligetben idén - a helyi zeneiskola ütősegyüttesének közreműködésével - a Pro Űrbe díjjal kitüntetett Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ diákjai ajándékozták meg műsorral az ünnepség több ezer résztvevőjét. ■ Menyes Gyula felvétele ► „A gazdag múlttal rendelkező győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ a rendszerváltás óta, tizenkilenc éve szolgálja a tanulók keresztyén nevelését és igényes oktatását. Az iskola tanulmányi átlaga a különböző rangsorokban, összehasonlító statisztikákban évek óta elismerést vált ki. Az oktatási központ szívesen és színvonalasan tesz eleget azoknak a felkéréseknek, amelyek jelentős ünnepeink műsorának összeállítására irányulnak. Biztosan elmondható, hogy a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ munkájával nemcsak a fenntartó egyház jó hírét öregbíti, hanem városunk és hazánk javát is munkálja, amikor hivatása magaslatán állva végzi a felnövekvő generációkat formáló oktató, nevelő szolgálatát”áll abban az ajánlólevélben, amelyben Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Pro Űrbe Győr díjra terjesztette fel az oktatási központ pedagóguskollektíváját. Győr megyei jogú város közgyűlése egyhangú szavazással ítélte oda a díjat az evangélikus oktatási intézménynek. W- Folytatás a 3. oldalon Hit, hálózatok és az angyali körök Interjúkötet-bemutató a Pilinszkyben b- „Álmodj egy jobb világot, mint a mostani! S aztán építsd föl, mialatt mások csak a jelent szapulják!” - ez az idézet jutott eszébe a tudósítónak a Miért hiszek? könyvsorozat Csermely Péter biokémikussal, hálózatkutató' val, egyetemi tanárral készült, A hálózatok bűvöletében című interjúkötetének március 10-ei bemutatóján. A budapesti Pilinszky János irodalmi kávéházban zajlott bemutató kerekasztal-beszélgetésén a professzor mellett M. Tóth Katalin, a Kairosz Kiadó sorozatszerkesztője, Kapitány Katalin, a Természet Világa szerkesztője, egyben az interjúkötet készítője és Fabiny Tamás evangélikus püspök volt Gázon Ákosnak, az Élet és Tudomány című hetilap főszerkesztőjének, az est moderátorának a beszélgetőtársa. A számos hazai és nemzetközi díjjal elismert fehérjekutató biokémikus, a Sólyom László köztársasági elnök által 2008-ban létrehozott négyfős Bölcsek Tanácsának tagja a könyvbemutatón is - akárcsak a kötetben - őszintén elmondta, hogy bár családjának erősek az evangélikus gyökerei, hite nem annyira tradíciókra épülő és közösségben megélt hit, hanem inkább személyes istenélményeken, sokszor nagyon is megküzdött harcokon alapul. Hitének egyik fontos elemét képezik az „angyali körök”: ha az emberek szeretettel, bizalommal fordulnak egymáshoz - vallja a professzor -, ez ismét bizalmat és szeretetet gerjeszt, amely most már felénk fog sugározni. Ahogy újra és újra fordul az „angyali kör” pozitív változás áll be a világban, amely az angyali körök teljességéhez vezet, és amely teljesség Istenben és a Szentlélek erejében tapasztalható meg legfelső szinten. Csermely Péter nemcsak álmodik az angyali körökről, de igyekszik tenni is a létrejöttükért. Kezdeményezései által - például az 1996-ban elindított kutató diák mozgalommal vagy a négy évvel ezelőtt megszervezett, az egész Kárpát-medencére kiterjedő Nemzeti Tehetségsegítő Tanáccsal, a középiskolákban tartott előadásaival - egy-egy lépést tesz a jobb világ felé, „míg mások csak a jelent szapulják” ■ - Bodazs A kötetről bővebben lapunk 5. oldalán „Miért fogyunk?” Gondolatok a misszióról ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Egyházunk internetes levelezőlistáján, a Fraterneten az elmúlt napokban - több más téma mellett - előkerült az utóbbi évtizedek és napjaink egyik legfájdalmasabb, legkomolyabb kérdése: miért fogyunk? Miért van az, hogy a legjobb szándék mellett is csökken egyházunk létszáma, miért nem tud kilépni a gyülekezet a templomba nem járók közé, miért nem képes megszólítani őket az evangéliummal? Többen hozzászóltak a kérdéshez. Szokás szerint mindenki másként látja a helyzetet. Nem baj, sokfélék vagyunk, más helyen szolgálunk, különfélék a tapasztalataink. Látható, érzékelhető, az aktuális dispután kívül is, hogy több irányzat, szándék, elképzelés jelenik meg egyházunk fórumain, gyülekezeteiben, testületéiben. Lássunk ezek közül néhányat! Vannak, akik a jobb menedzseléstől, PR-munkától várják a fellendülést. Mások az egyház liturgiái megújulásában, lelkiségének, biblikusságának elmélyülésében bíznak. Többen politikai fordulattól remélik a dolgok jobbra fordulását; egy új István királyt szeretnének, aki kereszténnyé teszi országunkat. Egy kisebbség szeretné lecserélni vagy elfelejteni a „régi, ma már alkalmazhatatlan”, szerintük érthetetlen bibliai nyelvezetet, mint például bűn, bűnbocsánat, megtérés, személyesgonosz, Jézus Krisztus megváltó halála, ítélet, kárhozat... Sokan vannak, akik diakóniai, oktatási munkánkban látják a misszió hatásos eszközét. Folytathatnám a felsorolást, színesek, kreatívak vagyunk. Most nem szeretném értékelni a fentieket, nincs is rá módom egy ilyen cikk keretében. Annyit megállapíthatunk, hogy ha nem értünk is mindennel egyet, van igazság egyes gondolatokban, szándékokban; és beszélgetni kell, fontos. írásra - a főszerkesztő kérésén kívül - az késztetett, hogy hangot, teret kap újra az a vélemény, látás, mintha az alapokkal is gond lenne. Némelyek nem tudják elfogadni a Szentírás és a kétezer éves egyház világos, imában, a Szentlélek vezetésében és a missziói tapasztalatokban kikristályosodott tanítását. Pedig tanulhatnánk az egykor bibliai alapokra épített Amerikai Egyesült Államok példájából. Ma tömegek térnek el a Szentírás tanításától, mivel az ország (illetve egyes államai) és némely egyház vezetői törvényesítik a bibliai értelemben vett bűnt. Összeomlás előtti tántorgásuk kihat az egész világra. Az onnan érkező libertinizmus, anyagiasság, hamis vallásosság, fals teológiai rendszerek megrontják a Nyugat és bizonyos értelemben az egész emberiség életét. Az evidenciák kategóriájába tartozik, hogy emberileg mindent meg kell tennünk egyházunkért. Szükséges a szociológiai felmérés, a stratégia készítése, liturgiánk közelítése az újszövetségi teológiához, gyakorlathoz. (Nem egyszerűen például Luther miséjéhez, hiszen mi akkor vagyunk igazán a reformátor követői, ha Krisztushoz, a Szentíráshoz, a kegyelemhez, a bibliai hithez igazodunk, nem pedig egyháztörténeti személyekhez, korszakokhoz.) Örülünk, ha nem egyházellenes vezetői vannak az országnak, és azt is fontosnak tartjuk, ha a bibliai üzenetet korunk nyelvén is el tudjuk mondani. De... Testvérek, a megújulás forrása egyedül a teremtő és újjáteremtő Isten, aki megjelent Jézusban, és kijelentette és kijelenti magát a Szentlélek által! Az evangélium ma is működőképes, az Úr él és cselekszik! Ő nem ment nyugdíjba, nem lett szenilis, nem szükséges lecserélni, nem kell kijavítani. Tegnap, ma, mindörökké ugyanaz, és az ő egyházán nem vesz hatalmat a pokol sem. Szavának „soha nincs szüksége frissítésre; tökéletes, és nem fejleszthető tovább” A világban soha ennyien - naponta tízezrek! - nem tértek meg, mint manapság. (Évente kétszázezer a mártírok száma is!) Fáradt, beteg, pusztuló hazánkban is a rendszerváltás óta mintegy ötszáz új keresztény gyülekezet született a legkülönbözőbb felekezeti háttérrel. (Sajnos épültek is le, és szűntek is meg egyházközségek.) Egyházunkban önállósodtak, megerősödtek gyülekezetek, százak jutottak hitre, köteleződtek el a szolgálat mellett. Ahol a lelkészek, gyülekezeti tagok a Szentlélek által megtérnek és újjászületnek, illetve megújulnak, ott van munka, szolgálat, „látás”, misszió és sok esetben gyümölcs is. Ez utóbbi nincs a kezünkben, hatalmunkban. A lényeg a lényeg: megtérés, Szentlélek általi tűzkeresztség (Mt 3,11), és akkor az ajtók megnyílnak, „utcára kerül” az evangélium (ApCsel 2), megvalósul az Isten országa akár a volt prostituált szívében is (Mt 21,31) vagy éppen a váci fegyházban. „Nem az Úr keze rövid..., hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől..!’ (Ézs 59,1-2) A celldömölki templom egyik kapuja fölött (ahol a gyülekezet vezetői lépnek be) olvasható a jézusi felhívás: „Térjetek meg!” Máshol még nem láttam ilyen feliratot templomon. Lelki, szívbéli megújulás nélkül nincs misszió, és így nincs jövő sem. A szerző egyházunk országos missziói lelkésze
