Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-14 / 11. szám
6 -m 2010. március 14. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Nőttön-nő tiszta fénye Széchenyi István halálának 150. évfordulója elé „Minden, amit elkezdek, haladni fog. Minden mag, amit elvetek, kikel majd, fáim virágozni fognak, és megtermik gyümölcseiket.” Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. - Döbling, i860, április 8.) írta ezeket a jövendölő mondatokat, bízva abban, hogy amit elkezd, sikerülni fog. De nem akkor, és nem általa: az utána jövők viszik diadalra. De méltók vagyunk-e hozzá? Él-e még bennünk a nemzetféltés és országépítés láza? Fáradozunk-e azon, hogy „jóltevők” legyünk mi is? A nagy politikai ellenfél, Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte, a regényíró Kemény Zsigmond a leghívebb magyarnak, a jeles történetíró, Szekfü Gyula példátlan kereszténymagyar államférfiúnak. Szellemét szinte mindig adaptáltuk, de legtöbbször rosszul, félreértve tevékeny életének és politikai filozófiájának célját. „Ha más nemzeteknek több a kincsük, legyen minékünk több erkölcsünk és hazafiúi szeretetünk...” - írta naplójában Széchenyi. Bizony jó lenne, ha itt tartanánk. Ha gazdagságunk szorgos munkából származna, és népünk sok ilyen nagyszerű ember által: szabadon élhetne. Széchenyi életében, s mondhatjuk, halálában is, szüntelen tanulásra, művelődésre, közös munkára, társadalmi összefogásra, a mindig szétforgácsolódó erők koncentrálására biztatott. „Tőlünk függ minden, csak akarjuk... Annyi jó s Nemes van bennünk, hogy a jónak mértéke könnyen levonja annak kisded súlyát, ami még hátra van.” Hitel című könyvében ragyognak ezek a buzdító mondatok, ma is megszívlelendő útravalóul. Tragikus történelmünk kötését át- és átvérzi Széchenyi fájdalmas arca. Nem volt 19. századunknak még egy ilyen alakja, aki annyira személyes sorsként, egyéni tragédiaként élte volna át saját magyarságát. Önvád gyötörte, az ország vesztéért magát érezte felelősnek. Örökre bezárult mögötte a döblingi tébolyda kapuja, s egy évre rá a hatalmas cári hadsereg betört az országba... Széchenyi István alakja igazi lecke nemzedékek egész sorának, hiszen alig van - néhány sematikus vonással rajzolt - képünk róla. írók, költők százai próbálták feldolgozni tragikus sorsát. Arany János hatalmas költeményben idézte meg, Németh László veretes drámában, az erdélyi Kocsis István monodrámában és regényben töprengett a legnagyobb magyar tettein. A 2010-es ünnepi emlékév szép nyitányának tekinthetjük Tarics Péter közelmúltban megjelent monográfiáját. A Püski Kiadó gondozta kötet több mint másfél évtizedes kutatómunka eredménye. A politikai szakértőként ismert író tételesen megcáfolja, hogy Széchenyi István öngyilkos lett volna, és kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal támasztja alá, hogy Széchenyi politikai gyilkosság áldozata lett. Mindezt teszi hiteles dokumentumok feldolgozásával, a gróf 1854 és i860 közötti írásainak és döblingi hagyatékának szigorú vizsgálatával. Ha csupán ennyi lenne e rendhagyó emlékezés, már akkor is fontos munka született volna. De Tarics Péter kötetében megfogalmazódik a gróf máig szóló üzenete. Égető problémáink, amelyeket meg kell oldanunk, vagy elveszünk a világ kohójában. Széchenyi István önmagával és a világgal viaskodó erkölcsi ereje, tisztasága, emberi nagysága ma is sugárzó példa, hogy megmaradjunk minden időben. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS___________________________________________________________________________________ „Dicsőítünk, Krisztus, aki szenvedtél” Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszéke - Kinczler Zsuzsanna és Finta Gergely vezetésével - böjti zenés áhítatot tart március 20-án, szombaton 16 órától a rákoskeresztúri evangélikus templomban. Igét hirdet: Gyurkó Donát Sámuel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. HIRDETÉS Hangversenyek lesznek a békásmegyeri evangélikus templomban (Budapest III., Mező u. 12.). Március 19-én, pénteken 19 órakor műsoron F. Schubert C-dúr vonósötöse. Közreműködik: Line Ildikó (hegedű), Krikósa Péter (hegedű), Patachich Judit (brácsa), Páskás Zsolt (cselló), Rádi Ildikó (brácsa). Március 28-án, vasárnap 18 órakor Balog Norbert orgonaestjén műsoron /. S. Bach és W. A. Mozart művei. A belépés ingyenes. HIRDETÉS Miskolci evangélikusok újra úton • Még meglévő néhány helyünkre várjuk azokat a jelentkezőket, akik a május 25. és 29. közötti Luther-útra szívesen jönnének velünk. • Útitársak jelentkezését várjuk a Szentföld-Petra utunkra, november 4. és 11. között, ismertetővel és lelki vezetéssel. • Kárpátaljai emléktúrát szervezünk augusztus 16. és 21. között. Részletes program: www.miskolc.lutheran.hu Érdeklődés és jelentkezés: Sándor Frigyes esperes: 20/824-3222 vagy Baksa László szervező: 20/824-9093. HIRDETÉS mtv Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban március 14-én • 10.15-kor az mi-en Evangélikus magazin lesz, melyben többek között felidézzük Borbély /dzse/'bonyhádi lelkész szerepét az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Ismétlés az m2-n 13.10-kor. • 11.15-kor az mi-en 450 éve halt meg Melanchthon címmel a nagy reformátorra emlékezik dr. Csepregi Zoltán, dr. Reuss András, dr. Blázy Árpád és Czenthe Miklós. Ismétlés az m2-n 14.15-kor. • 11.45-kor az mi-en Evangélikus templomok címmel a kapolcsi és a hartai templomot láthatjuk. Ismétlés az m2-n 14.45-kor. A műsorok szerkesztője Nagy László, rendezője Nemes Takách Ágnes. Egy különösen fontos különös házasságról ► Jelen sorok írója viszolyog azoktól a híradásoktól és sajtótermékektől, melyeknek legfontosabb témája a különféle rendű, rangú „sztárok” sőt „celebek” magánélete. Most mégis egy olyan könyvet szeretnék az Evangélikus Élet olvasóinak figyelmébe ajánlani, amely Magyarország egyik legnagyobb és legnépszerűbb „celebje” magánéletének titkait firtatja. Az Egy boldog menyasszony levelei című forráskiadvány Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia házasságáról szól. Egy, a korral foglalkozó történész jegyezte meg egyik előadásában, hogy Kossuth Lajos feleségéről, Meszlényi Teréziáról a kortársak annyi rosszat írtak, hogy az ember szinte megsajnálja és megszereti. A Losonczy Tóth Árpád által szerkesztett forráskiadvány Meszlényi Terézia négy levelét közli barátnőjéhez, Tanárky Augusztához, amelyeket 1840 júliusa és 1841 januárja között írt, közvetlenül Kossuthtal való házasságkötése előtt és után. Ezek a most közölt levelek nem cáfolják a Meszlényi Teréziáról kialakult korábbi negatív képet, amely szerint nagyravágyó, gőgös, zsugori, szellemileg sem különösebben pallérozott volt - viszont bizonyítják azt, hogy Kossuth Lajost első találkozásuktól igaz szerelemmel, rajongásig szerette. (Kossuth leveleiből már korábban is nyilvánvaló volt, hogy ő is hasonlóan érzett felesége iránt.) Milyen a „bulvár”, ha képzett, alapos, lelkiismeretes történész-levéltáros írja? Részletes, informatív, hiteles és érdekes. Losonczy Tóth Árpád százharminc oldalas kötetéből a négy levél közlése mindössze húsz oldalt tesz ki, ennek nagyobb része is magyarázó lábjegyzet. A források és a szakirodalom alapos ismeretéről árulkodó bevezető tanulmány meggyőzően tisztázza azt a kérdést, hogy a katolikus Meszlényi Terézia és az evangélikus Kossuth Lajos (utóbbinak börtönből való szabadulása után) Pesten találkozott és ismerte meg egymást, minden valószínűség szerint özv. László Ferencné Szüts Jozefa közvetítésével. A jótékonykodásáról és a nemzeti ügyekért való lelkesedéséről ismert jómódú, özvegy háztulajdonos hölgy volt az, aki nemcsak bemutatta egymásnak Kossuth Lajost és későbbi feleségét, hanem segíthetett az ingadozó vőlegény meggyőzésében is. így végleg el kell búcsúznunk a Kossuthnak a börtönbe könyvet küldő és levelet író Meszlényi Teréz romantikus képétől. Fontos erénye a könyvnek, hogy Meszlényi Terézia levelezőpartnerét, Tanárky Augusztát, az ő családját és környezetét is részletesen megismerhetjük. A reformkori dunántúli kisnemesi világ gondolkodásmódja, mindennapjai különösen fontosak evangélikus egyházunk számára, hiszen ez a társadalmi réteg meghatározó szerepet töltött be egyházunk életében is. Tanárky Auguszta személye azért is nagyon izgalmas, mert ő is ott volt azon „partiképes” hajadonok sorában, akikkel Kossuth házasságkötése előtt találkozott. Sőt az is valószínű, hogy a művelt, Meszlényi Teréziánál fiatalabb és talán csinosabb Tanárky Auguszta az első találkozás alkalmával jobb benyomást tett Kossuthra, mint későbbi felesége. Ennek a ténynek a jelentőségét azonban véleményünk szerint a kötet szerzője kicsit túlértékeli. Konkrétabb adatokat hoz fel arra nézve, hogy Tanárky Auguszta és Meszlényi Teréz öccse, Rudolf között (aki később Kossuth Zsuzsa férje lett) volt szorosabb kapcsolat. Történelmi forráskiadványokat általában a szűkebb szakmai közönségnek szoktak írni, és csak a történészek érdeklődését szokták az ilyen kötetek felkelteni. Ez a könyv kivétel. Olvasmányos stílusával, izgalmas kérdésfelvetéseivel érdemes a szélesebb közönség figyelmére is, 496 lábjegyzete ne riasszon el senkit attól, hogy kézbe vegye. A kötet Kossuth felesége magánéleti „titkainak” feltárása révén nem a „történelmi celeb" intim szférájában való vájkálást szolgálja, hanem segít történelmünk egyik legmeghatározóbb személyiségének és művének jobb megértésében. Az sem érdektelen, hogy két öntörvényű és korántsem hibátlan jellemű személyiség boldog házasságát ismerjük meg belőle, amelyet az őszinte szeretet a forradalom és a szabadságharc viharai, majd az emigráció hányattatásai között is összetartott. ■ Kertész Botond Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog menyasszony levelei. Győr Megyei Jogú Város Levéltára, 2008. Ármegjelölés nélkül. A solti Vécsey-kastély A Bács-Kiskun megyei Solt gazdag történelemmel bír. Árpád vezér legkisebb fiának és trónutódjának, Zolta (Solt, Zsolt, Zoltán) fejedelemnek a szállásterülete. IV. Béla idején hűségéért kiváltságokat kap, mivel az uralkodót a város bújtatta az üldöző tatárok elől. Erre a címerében található két aranykulcs utal. A hagyomány szerint ezeket a református templom tornyának gömbjében őrizték; a gömböt villámcsapás érte, így a két kulcs összeolvadt és eltűnt. A mezőváros megnevezése szerepelt az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevében, és napjainkban ismét városi ranggal büszkélkedik. A kisváros legfontosabb látnivalója az Aradon kivégzett Vécsey Károly tábornok családi kastélya. A família régi magyar nemzetség. Őse az 1470- ben született Szőllősy Balázs, aki II. Lajos király adománya folytán ősi birtokáról, az Abaúj vármegyei Vécse községről felvette a Vécsey nevet. Felemelkedésük a 17. századhoz köthető, amikor egészen a bárói méltóságig jutottak. A 1803-ban született Károly tízesztendős volt, amikor a család Soltra költözött. A kastélyt 1816-ban klasszicista stílusban emeltette apja, a família grófi ágához tartozó Vécsey Ágoston, aki a környező birtokot a napóleoni háborúkat lezáró béketárgyalásokon játszott szerepéért kapta/. Ferenc osztrák császártól, magyar királytól. Nem hivalkodó, alföldi gyökereihez ragaszkodóan szélesen elnyúló, mindössze egyszintes építmény. A család, miután elhagyta Soltot, a kastélyt a katolikus egyházra hagyományozta, amelytől a település vásárolta meg 1983-ban. Napjainkban ben elhunyt névtelen honvéd síremléke található, illetve névadójának, a hős magyar tábornoknak a szobra, akit a partiumi vesztőhelyen utolsóként küldtek halálba. így halála előtt végigszenvedte társainak kivégzését, és saját akasztása előtt, a mai ember számára szinte felfoghatatlan lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve -könyvtárként várja a látogatókat. Rendezett udvarában honfoglalási, második világháborús és 56-os emlékmű, valamint stílszerűen három 1849-miként a szobor talapzatán olvasható -, megcsókolta az előtte megölt Damjanich János kezét. ■ Rezsabek Nándor
