Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-03-14 / 11. szám

• ^ Evangélikus Elet KERESZTUTAK 2010. március 14. *■ 5 Magyar vagyok, rozumjes ma? !► Folytatás az 1. oldalról Az 1610-es zsolnai zsinat máig tar­tó hatásait ismertette Kertész Bo­­tond történész. Ez a zsinat, amely­nek négyszázadik évfordulóját a szlovák evangélikusok idén nyáron ünnepük, a magyar evangélikus egyház kialakulásában is döntő je­lentőséggel bírt: ott fektették le a mai egyházkormányzati rendszer alapjait, határozták meg például a püspökök feladatkörét és a világi­egyházi paritás elvét. Bándy György, a Pozsonyi Come­­nius Egyetem Hittudományi Kará­nak professzora a bibliai őstörténet alapján beszélt a népek keletkezésé­ről, es osztotta meg a jelenlevőkkel értékes és átgondolásra késztető felismerését: a nyelvek különböző­sége és a nemzetek létezése nem eredeti, teremtésbeli állapot, hanem egy bűnnek a következménye. Még­pedig annak, hogy Bábelben egy ember - Nimród - erőszakosan, mások elnyomásával hatalomra tört, és így szembeszállt Isten ter­vével. Ha az ember ezzel tisztában- Tanár úr, Önnek voltak negatív tapasztalatai Szlovákiában magyar­ként, ennek ellenére a szlováksággal, a szlovák nyelvvel és irodalommal foglalkozik. Hogyan fordult át a kel­lemetlen tapasztalat érdeklődésbe, sőt lelkesedésbe?- Nyugodtan elmondhatom, hogy a gondviselés az, ami működésbe lé­pett. Mert nem tehettem róla, hogy az apám Érsekújváron kapott mun­kát 1942 végén, és ott ért bennünket a „felszabadúlás". Jöttek a szovjet meg a csehszlovák csapatok, és mi lettünk a fasiszták, a magyarok, akik el akartuk magyarosítani Érsekújvárt. Akkor pincében bujkáltunk, vertek bennünket azért, mert magyarok voltunk, és csak jó másfél év után si­került visszaszökni Budapestre. Akkor jött a gondviselés: jelentkez­tem az egyetemre magyar-latin szak­ra, de szlovák szakra vettek föl, mert az önéletrajzomban benne volt Ér­sekújvár. Ennyi! Akkor már volt né­mi közöm a Jóistenhez, elmentem a lelkiatyámhoz, ahogy az nálunk, ka­tolikusoknál szokás, és mondtam neki, hogy hát, atya, én ezt már nem bírom, mert nekem elegem van a szlovákokból. Most azok után, amik voltak, én még szlovák szakos is le­gyek? „Édes fiam, a gondviseléssel nem lehet szembefordulni” - vála­szolta ő. És nagyon igaza volt.- Nem volt ez nehéz kezdetben? Olyasmit tanulni, amit nem szeretett?- Két évig nehéz volt, és akkor dacból tanultam a nyelvet. Jobban meg akartam tanulni, mint a szlová­kok maguk. Kívülről megtanultam fél van, mindjárt másképpen viszo­nyul saját nemzeti, nemzetiségi identitásához is. Végül a két kultúrához kötött értel­miségi lét felelősségét vázolta Huncík Péter dunaszerdahelyi etnopszicholó­­gus, pszichiáter, író. Trianon fájdalmas esemény volt, de ez nem determinál­hatja egyszer s mindenkorra a magyar­szlovák viszonyt - fejtette ki. Figyel­regényeket, novellákat, és így to­vább, úgyhogy amikor egy év után megszólaltam Szlovákiában szlová­kul, akkor rögtön föltűnést keltettem azzal, hogy huszadik század eleji, ar­chaikus szlovák irodalmi nyelvet be­széltem. Hát, én egy Jan Jesensky ne­vű írótól tanultam szlovákul, nem na­gyon érdekelt a nyelvtan, de aztán az is jött magától. Az nagyon fontos, hogy ha az ember megismeri őket, akkor érzi igazán, hogy a szlovák kultúra része a magyarországinak. Nekünk nem­csak a dél-szlovákiai magyarok érde­kesek, hanem az egész területnek a kultúrája. Akkor lesz a miénk, és az Európai Unióban is akkor formálha­tunk jogot rá, ha megtanuljuk a szlo­vák kultúrát. És akkor mindjárt nincs probléma! De hát nem ez a helyzet sajnos. meztetett arra, hogy a szlovákiai ma­gyar kisebbség sorsának intézésében mindkét államnak azonos feladatai vannak. Konkrét tennivalókat sorolt fel, amelyeket Magyarországnak figye­lembe kellene vennie: „legyőzés” helyett törekedjen a megegyezésre; a két fél kö­zött alakítson ki egyenrangú partneri viszonyt, és ne tűrje, hogy a szélsőség alakítsa a kisebbségi politikát.- A közös múlt ismerete sincs meg bennünk olyan mértékben, ahogyan kellene...- Sajnos a szlovákokban sem. Ők sem ismerik a saját múltjukat. Én ér­dekes vagyok számukra, mert most már több mint ötven éve vagyok a pályán, és tudok újat mondani nekik a saját irodalmukról és a saját műve­lődésükről.-Ön a magyarok számára is sokat tud mondani a szlovák kultúráról. Keresztény emberként miben látja fe­lelősségét a magyar-szlovák ellentét­tel kapcsolatban?- Az a baj, hogy nem teljesítjük az egyház alapítójának a fő parancsát, a szeretet parancsát. Nem véletlen, hogy Jézus is vérrel verítékezett, és neki sem volt könnyű elfogadni azt, hogy megostorozzák, hogy tönkrete­szik. A legsikerületlenebb emberi karriert futotta be, a legmocsko­sabb születése és a legmocskosabb halála volt, ami csak létezik, de ezzel megmutatta, hogy a szeretet ilyen do­log! Az a lényege, hogy az ember ál­dozatot tudjon hozni! Ezt most már nem kéri tőlünk senki. De hogyha én a szlovák kulturális közeget magamé­nak akarom érezni, egész egyszerű­en meg kell ismerkednem vele. Isten nem követel tőlünk csodáltat, hanem nagyon komoly munkát és odafigyelést. Nagyon szeretek min­den keresztény egyházat, amely az Is­tent keresi, és nagyon szeretem az ökumenét. Ugyanígy vagyok az evan­­gélikussággal is. Nagyon izgalmas do­log ez, és nagyon nagy lehetőség van szlovák-magyar viszonylatban az A találkozó szombat délután kerek­­asztal-beszélgetéssel és úrvacsorás istentisztelettel zárult, amelyen Fabi­­ny Tamás püspök szolgált. A jelenlé­vők magukkal vihették a közösen le­vont tanulságot: elsősorban Istenhez tartozó ember vagyok, másodsor­ban evangélikus, és csak a harmadik helyen jön a nemzeti hovatartozásom. ■ A.M. evangélikusság kezében. De először lelkiismeret-vizsgálatot kell tarta­nunk: a nemzetet tesszük-e az első helyre vagy Istent?- Az evangélikus hit olyan ka­pocs szlovákok és magyarok között, amit ki lehetne használni.- Igen, mindenképpen. Bosszúra nem lehet bosszúval, rosszindulatra nem lehet rosszindulattal válaszolni. Egész egyszerűen, ha féltékenyek va­gyunk, ha haragszunk a másikra, ha előítéleteink vannak, az nekünk rossz, magunk tesszük pokollá az életünket. És az pokol, ami a szlovák-magyar vi­szonyban van. A szlovákoknak is po­kol. Hát micsoda dolog az, hogy a nem­zet hol sír, hol bosszút akar állni? Tes­sék keresztény nemzetnek lenni! Ennyi!- Van-e Önnek valami javaslata, hogyan lehetne elkezdeni a kapcsolat­­építést?- Én elsősorban az iskolákra gon­dolok. Az egyháztörténeti tanköny­vekben jobban le kellene írni a közös történelmi eseményeket, közérthető formában. És kellene találni kap­csolódási pontokat. Például szlovák evangélikusokat meghívni itteni gyü­lekezetekbe. Egész egyszerűen csak emberi kapcsolatokra törekedni, semmi egyéb.- Ez mindenképpen gyakorlati feladat. És nem várhatjuk, hogy a po­litikusok oldják meg...- Nem. Minden nemzeti dolog az egyház közreműködésével történt és történik. A magyar-szlovák vi­szonyt csak és kizárólag az egyház tudja megoldani. Kizárólag az egyház. ■ Adámi Mária Fabiny Tamás püspök az Érmelléken Az érmelléki Székelyhídon március első felében tartották meg az egyete­mes imahetet. A vasárnapi alkal­makon püspökök szolgáltak, több száz lelkes gyülekezet előtt. Február 28-án Csűry István, a Ki­­rályhágómelléki Református Egyház­­kerület püspöke, március 7-én pedig Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Ez utóbbi alkalmon a liturgikus szolgálatot Sztankó Gyöngyi, a Hajdú- Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye esperese végezte. Szolgált a gyüleke­zet felnőtt és ifjúsági énekkara. A székelyhídi református gyüleke­zet fiataljai két évtizede rendszeresen részt vesznek a tiszadobi ökumenikus táborban, illetve most is készülnek a Nyíregyházán megrendezendő öku­menikus szabadegyetemre. Gavrucza Tibor helyi lelkipásztor a vendégek­nek - akik között ott voltak a nyíregy­háza-kertvárosi gyülekezet képvise­lői is - tájékoztatást adott a gyüleke­zet és a hozzá tartozó óvoda életéről. M EvÉlet-infó HIRDETÉS Jótékonysági koncert lesz a Kis­­deák Óvoda javára a Deák téri evangélikus templomban márci­us 14-én 19 órai kezdéssel. Mű­sor: Vivaldi: d-moll versenymű két hegedűre és vonósokra; Bach: Esz-dúr versenymű brácsára és vonósokra; Händel: g-moll or­gonaverseny Op. 4. N0.3.; Cri­­stoph Förster: Esz-dúr versenymű kürtre és vonósokra. Közreműkö­dők: Fenyvesi Andrea, Derecskéi András (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Mekis Péter (orgona), Benyus János (kürt), a Lutherá­­nia kamarazenekar és a Credo együttes. Hangversenymester: Fenyvesi Andrea. Igét hirdet: Smidéliusz Gábor. HIRDETÉS Irodalmi délután A budahegyvidéki evangélikus templomban (Budapest XII., Kék Golyó u. 17.) március 21-én, vasár­nap délután 5 órakor „Nyelvében él a nemzet” címmel a haza, nemzet és nyelv témakörben tartunk iro­dalmi délutánt. Programunkon huszonhárom verses és prózai mű hangzik el tizenhat előadó tolmá­csolásában öt zenei betéttel. A műsort összeállította: Bakosné Kardos Piroska. Zenei szerkesztő és közreműködik: dr. Ecsedi Zsu­zsanna és a gyülekezet liturgikus kórusa. Az alkalomra minden ér­deklődőt szeretettel várunk! A révfülöpi konferenciát lezáró pódiumbeszélgetés résztvevőitől azt kérte a beszélgetést vezető Fabiny Tamás püs­pök, hogy a tanácskozáson elhangzottakat vonatkoztassák evangélikus egyházunk mai életére és feladataira. A magyarországi szlovákként jelen lévő Nobik Erzsébet nyugalmazott evangélikus lelkész a „Tranoscius-ke­­gyesség” máig ható hatásairól beszélt. Bándy György a kétnyelvű somorjai gyülekezet kialakulásáról, a szlovák és magyar egyháztagok együttéléséről, Srna Zoltán százdi gyülekezeti felügyelő a magyar szolgálathoz nyúj­tott magyarországi segítségről szólt. A határon túliaknak nyújtott támogatásáról és a köztük végzett szolgála­táról emlékezett meg Zászkaliczky Pál. Huncík Péter az egyház által közölt értékek állandóságát emelte ki a változó politikai és hatalmi viszonyok között. Kertész Botond a szlovák és magyar egyháztörténet új, közös értelmezésének lehetőségeit villantotta fel. A mai szlovákiai magyar gyülekezetek nem hétköznapi nehézségei közepette is a szlovák nemzet iránti meg­becsülésükről szólt a közönség soraiból Nagy Olivér alsószeli lelkész és Badin Ádám, a rozsnyói gyülekezet ko­rábbi presbitere. A pódiumbeszélgetés megerősítette a konferencia üzenetét: az alapok megvannak, a téglák és a habarcs ren­delkezésre állnak a szlovák-magyar viszony újjáépítéséhez, de a helyzet javításához mindenkinek el kell végez­nie saját, nem könnyű feladatát. ■ -KB­Teljesíteni a szeretet parancsát Interjú Käfer Istvánnal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlovák Tanszékének nyugalmazott vezetőjével

Next

/
Thumbnails
Contents