Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-07 / 10. szám
io « 2010. március 7. FÓKUSZ Evangélikus Élet A HÓNAP KÖNYVE Philipp Melanchthon: Levelek Európának Kétszáz éve halt meg Rát Mátyás A Levelek Európának című kiállítási katalógus Philipp Melanchthon születésének ötszázadik évfordulójára jelent meg. Egy rég elmúlt vándorkiállítás katalógusa miért is lenne érdekes a számunkra? - tehetné fel az olvasó a kérdést. Válaszként azt mondhatjuk: a személy, akinek életútját végigkísérhetjük, jeles tudós, a reformáció korszakának meghatározó egyénisége volt. Hatalmas tudásával, mélyen elkötelezett humanista szellemiségével, kiemelkedő teológiai képzettségével és pedagógiai tehetségével méltó munkatársa volt Luthernek az egyház megreformálásában. Halálának négyszázötvenedik évfordulójáról ez év áprilisában emlékezünk meg. A kiadvány erénye a kéthasábos, kétnyelvű elrendezés, amelyet szövegközi és lapszéli illusztrációk színesítenek. Mind a magyar, mind a német köszöntők egybehangzóan kiemelik Melanchthonnak az európai művelődéstörténetben betöltött körszakalkotó szerepét, amely előtt az utókor a „Praeceptor Germaniae” azaz a „Németország tanítója” megnevezéssel tiszteleg. A mű a bő bevezető után nyolc egységre tagolódik. Indulásként betekintést nyerhetünk a humanizmus levélírói gyakorlatába és érintőlegesen Melanchthon életrajzába is. Melanchthon levelezése - melynek korpusza több mint kilencezerötszáz darabot számlál - Európa ötszáz városára terjedt ki. Levélíróként 1514-ben, tizenhét évesen ismerhették meg nevét, amikor nagybátyja, Reuchlin gazdag gyűjteményét rendezte össze és látta el ajánlással. Barátjával, a kiváló nyelvész Camerariusszal folytatta a legsűrűbb levelezést, melynek eredményeként hatszáz levél maradt fenn az utókornak. Melanchthon neve eredetileg Schwarzerdt volt, amelyet nagybátyja fordított görögre: melan-chthon, azaz „fekete föld”. Melanchthon kivételes értelmi képességei nagyon korán megmutatkoztak: tizenhárom évesen Heidelbergben már egyetemi tanulmányait kezdhette meg. Kiváló nyelvérzékét is már nagyon fiatalon megcsillogtatta. A német „csodagyerek” Tübingenben szerezte meg magiszteri fokozatát, ahol nemcsak az ókori nyelvekkel, hanem a természettudomány több ágával is behatóbban foglalkozott. Humanistaként a szövegek eredeti forrásainak megismerését támogatta, professzorként szónokló csoportokat alakított diákjaiból. Retorikáját több nyelvre, köztük angolra is lefordították. 1533-ban Cambridge-be is hívták egyetemi oktatónak, de ezt szerényen visszautasította. Meghatározó fordulópont volt életében a Lutherrel történő találkozás, akinek oldalán bekapcsolódott a reformáció küzdelmeibe. A Biblia fordításában nagy szerepet vállalt azzal, hogy a görög és héber eredetikkel egybevetette a készülő német szöveget. Iskolareformja messze meghaladta korának pedagógiai színvonalát. Az általános - a lányokra is kiterjedő - tankötelezettség mellett háromosztályú rendszert javasolt. Ennek alapjai a latinban való elmélyülés és később a mértan, a vitázás művészete (dialektika) és a szónoklattan (retorika) megismerése. A kezdő diákokat pártfogók, úgynevezett tutorok segítették a tanulásban. Magyarországról is sokan - négyszázharmincan - hallgatták előadásait. A legenda szerint vasárnaponként otthonában a magyar diákoknak magyarázta a Bibliát. Magyar követői közül kiemelkedik Dévai Bíró Mátyás és Sylvester János, akik itthon kamatoztatták nála megszerzett tudásukat. Melanchthon elévülhetetlen érdemeket szerzett az Ágostai hitvallás elkészítésében is. Az 1530-as birodalmi gyűlésen ő mutathatta be V. Károlynak az elkészült iratot. A kompromisszumok embere maradt a vallásközi tárgyalásokon Luther halála után is, így joggal tekinthetjük az ökumenikus mozgalom egyik atyjának. A katalógus záró része Melanchthon magyarhoni hatását vizsgálja. A wittenbergi egyetem anyakönyveinek regisztrációs listái szerint a 16. században több mint ezer olyan hallgatót jegyeztek be ezekbe a dokumentumokba, aki Magyarország területéről érkezett. A Wittenbergbe érkező magyar diákok fontos információkhoz juttatták Melanchthont - és rajta keresztül a térséget - például az egész Európát aggasztó török jelenlétről, a háborúkról és a diplomáciai erőfeszítésekről. Melanchthon magyarországi diákjai közül többekkel is levelezésben maradt, követte sorsuk további alakulását. A könyvjegyzékek ismeretében megállapítható, hogy ismert és elismert szerzőként a legolvasottabbak közé tartozott hazánkban, és igen jelentős hatást gyakorolt a magyarországi reformáció kialakulásának kezdeti időszakára. Bátran vegyük kezünkbe ezt a kiadványt, hiszen egy olyan nagy hatású reformátor pedagógus kincseit ismerhetjük meg, aki a ma emberének is méltó példaképe: Philipp Melanchthon nemcsak a régieknek volt „praeceptora”, nekünk is az lehet. ■ Széchenyi Magdolna Philipp Melanchthon: Levelek Európának. Nemzetközi vándorkiállítás Philipp Melanchthon születésének 500. évfordulója alkalmából. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, é. n. Ára 600 forint. Rát Mátyás 1749. április 13-án született győri iparos-kereskedő családban. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, majd beutazta Magyarországot és Erdélyt, ezután négy évet töltött a híres göttingai egyetemen. 1779-ben Pozsonyban telepedett le, s benyújtotta kérelmét egy magyar nyelvű újság kiadására (német nyelvű lap, a Pressburger Zeitung jelent meg akkoriban Pozsonyban). Az engedélyt azzal a kikötéssel kapta meg, hogy az anyagokat a Helytartótanáccsal cenzúráztatnia kell. Az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó első száma 1780. január í-jén jelent meg. A beköszöntő a magyar sajtó késői jelentkezésének okait kutatva a nemességet okolta: nincs bennük érdeklődés és fogékonyság, elszigetelten élnek, mint „féreg a dióban”. Az újságot Rát szinte teljes egészében maga írta és szerkesztette, ami szinte emberfeletti feladatot jelentett. Az egyhasábos, kis nyolcadrétű lap hetente kétszer jelent meg, szorosan kapcsolódva a postajáratok indulásá► Bornemisza (vagy Abstemius) Péter nemesi rangú, gazdag polgári család sarjaként született 475 évvel ezelőtt, egész pontosan 1535- február 22-én Pesten. A reneszánsz értelmiségit és protestáns prédikátort nemcsak az irodalomtörténet és himnológia tudománya tartja számon mint a 16. század igazi, vérbeli íróját és költőjét, hanem magyar evangélikus egyháztörténetünk is kiemelkedő alakjai közé sorolja. Az alábbiakban rá emlékezünk. Bornemisza Péter jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint igehirdetés-gyűjteménye, mely fakszimile formában a második ezredfordulón újra napvilágot látott. A prédikációskötet Prédikációk, egész esztendő által minden vasárnapra rendeltetett evangéliomból címmel először 1584-ben jelent meg Detrekőn. Az igazi stilisztikai remekműveket tartalmazó vaskos kiadvány igemagyarázatai arról tanúskodnak, hogy a lánglelkű prédikátor komolyan vette s nagyon fontosnak tartotta az igehirdetés szolgálatát és ezáltal a gyülekezet tanítását. Személyének jelentőségét jelzi továbbá az is, hogy Bornemiszát prédikátortársai már 1573-ban - azaz több mint egy évtizeddel e kötet megjelenését megelőzően - a csallóköz-mátyusföldi egyházkerület szuperintendensévé választották. ' Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Bornemisza élete márvánnyal kikövezett és piros szőnyeggel borított úton vezetett volna idáig. A mindössze negyvenkilenc évet élt, szókimondó reneszánsz értelmiségi életét is sok-sok hányattatás jellemezte és kísérte. Tudatos lutheránusevangélikus meggyőződése miatt többször kellett börtönt szenvednie (például Kassán és Bécsben). Isten választottaként azonban mindig tudta, hogy kinek a szolgálatában áll. Középfokú tanulmányait Kassán végezte. Ezután - a reneszánsz műhoz, mert a kezdetben háromszázhúsz, később már ötszáz előfizető az országban elszórtan élt. Rát igyekezett olvasóit a világ történéseiről is tájékoztatni, így beszámolt például az amerikai függetlenségi háborúról, Belgium szabadságharcáról. Itthon valóságos „tudósítói hálózatot” működtetett, az önkéntes levelező „írástudók”: papok, tanárok örömmel kapták tollvégre a jelentős és az apró-cseprő eseményeket, de hosszú és rossz versekkel is elárasztották. Rát véleményéről vajmi keveset tudni a cenzúra miatt, de a tudományos és irodalmi folyóiratok hiánya feletti elégedetlenségének így is hangot adott. A nyomába lépő szerkesztők, Révai Miklós, Barczafalvi Szabó Dávid, Szacsvay Sándor is az ő elvei szerint jártak el. Az újság Pozsonyi Magyar Múzsa címmel 1787- től egy évig melléklapot is kiadott irodalmi és tudományos tematikával, hogy mentesítsék a főlapot. Rát a nyelvújító mozgalomnak is hátteret kívánt biztosítani, mert a hivatalos latin, majd német nyelvvel veltségpártoló Nádasdy Tamásnak (1498-1562) köszönhetően - külföldi neves egyetemeken folytatta felsőfokú tanulmányait. Ekkor született a mindössze tizennyolc soros „Siralmas énnékem...” kezdetű gyönyörű búcsúverse, melyben háromsoronként tér vissza a jól ismert és szállóigévé is lett refrén: „Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!” Bornemisza a peregrinusévek (1557-1563) alatt világot látott s élettapasztalatokat gyűjtött. Tanult Padovában, Wittenbergben, ahol többek között Melanchthon tanítványa lett. Ezután Bécs következett, ahol a huszonhárom éves ifjú poéta irodalmi érdeklődése neves tanárainak köszönhetően tovább mélyült. Itt írta, sőt meg is jelentette a magyar nyelvű reneszánsz legkitűnőbb alkotását, Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából című drámáját. Hazatérvén először világi értelmiségiként próbálta megtalálni helyét a világban. Ez azonban nem sikerült, s belső, személyes döntését követően harmincegy évesen prédikátornak állt, amiről így vall: „...nyolc esztendő után nódíta Isten prédikátorságra, tusakodván ellene.” Balassi János hívta meg zólyomi udvarába, ahol a lelki teendők mellett a Balassi fiák - Bálint és Ferenc - tanítását és nevelését kapta feladatul. A költői vénával megáldott Bornemisza magvetésének meglett az eredménye. Gondoljunk csak Balassi Bálintra (1554-1594) s gyönyörű költészetére - de ez már egy másik történet... Térjünk inkább vissza a prédikációskönyvre, mely eredetileg Postillák címen öt külön kötetben jelent meg Semptén 1573 és 1579 között. A negyedik kötet függeléke Ördögi kísértetek címen önállóan is napvilágot látott (1578). A könyvecske igazi „bestseller” lett, és igen nagy port kavart. A botrány kiváltó oka: Bornemisza kemény kritikát gyakorolva kiteregette kora több nevesebb világi és egyházi méltóságának szennyesét, fösvénységüket, harácsolásukat és készemben a magyart akarta erősíteni és alkalmassá tenni az irodalom és a tudomány művelésére. Vigyázott arra, hogy stílusa magyaros és közérthető legyen, nem kedvelte az idegen szavakat, azt vallotta: új fogalmakat új szavakkal kell kifejezni, a „dolognak mivoltához alkalmaztatott új szólásokkal” Az 1788-ban megszűnt Magyar Hírmondót újabb lapok követték, a Magyar Kurír, a Hadi és Más Nevezetes Történetek, majd a Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baráti Szabó Dávid alapította Magyar Museum. Rát Mátyás 1782-ben felhagyott az újságírással. 1783-ban prédikátor lett Győrött, s bár többször is próbálkozott azzal, hogy írói munkásságából éljen meg, és sikertelenül pályázta meg a budai egyetem matematikai tanszékét, élete legnagyobb részében mégis evangélikus lelkészként ténykedett. Tervezett tudományos munkáit nem tudta elkészíteni, így latin-német-magyar szótárát sem tudta kiadni. A sokat csalódott Rát 1810. február 5-én halt meg, hatvanegy éves korában. M MTI gyetlenségüket. A világi főurak mellett olyan neves egyházi - katolikus, sőt újhitű - személyekről pletykálkodik, mint páldául Fráter György, Telegdi Miklós vagy Philipp Melanchthon, Sztárai Mihály és Kálmáncsehi Márton. Természetesen önmagát sem kíméli, s részletesen beszámol saját testi kísértéseiről is. Idézzünk fel egy rövid anekdotát, melyről több ízben tesz említést prédikációgyűjteményében! Habsburgellenes diákcsínye még ifjúkorában (1553) a pártviszályok és hitviták tűzfészkében, Kassán történt, s ékes példája annak, hogyan vette ki részét a diákság a korabeli közéletből. Az ifjú Bornemisza egy ízben magát angyalnak álcázva elrejtőzött a lutheránusokkal szakadatlanul kellemetlenkedő katolikus várkapitány, Feledy Lestár kemencéje mögé, „aki - miként írja - igen megvert buzogánnyal, hogy az deák feddette, ne imádkozzék az fakép előtt”. Az elváltoztatott s vékony hangon előadott mennyei szózatnak meg is lett a következménye. Az egyébként alaposan megijedt főtiszt, miután rájött a mennyei hang deák voltára, tüstént tömlöcbe vettette a néhány percig angyalnak képzelt leleményes titánt. Eme diákcsíny szemléletesen tükrözi Bornemisza személyiségét, bátorságát és az evangéliumi hit melletti elkötelezettségét. S miközben a későbbi évtizedek alatt az evangélium rendíthetetlen szolgájává nőtte ki magát, aközben igazi vérbeli íróvá és költővé lett. Kapi Béla evangélikus püspök (1879-1957) nem véletlenül adta a róla szóló regényének az Olthatatlan fáklya címet. Befejezésül hadd idézzek egy verset Bornemisza 1582-ben Énekek három rendben címmel megjelent énekeskönyvének egyik szép dicséretéből: „Bizodalmunk vagyon Benned, felséges Isten, / Mert megmaradsz mindenkor ígéretedben. / Ha gyötrődünk bűnünk szerint a mi testünkben, / Azért nem hagysz elszakadnunk Tőled lelkűnkben.” (Református énekeskönyv, 386,8) ■ Dr. Blázy Árpád A hónap könyve - márciusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Philip Melanchthon: Levelek Európának Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 600 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. üli I inti K El K»l*\ I I.VI l.l K KI HÓI*ÍN \K A királyi Magyarország „olthatatlan fáklyája” Bornemisza Péter (1535-1584)
