Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-07 / 10. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. március 7. » 5 Képletesen, íme, körülüljük Átadták az idei Zádor Anna-díjakat Jegyzetlapok Napló, 2010 ► Az ünneplők és emlékezők a Petőfi Irodalmi Múzeumban gyűltek össze, a Károlyi-palota Vörös szalonjában. Az 1904-ben született és haláláig, 1995-ig tanító egyetemi tanárnak, a szakma etikai magvára mindig figyelmeztető művészettörténésznek a sorokban ülők túlnyomó többsége tanítványa volt... A kuratórium tagjai nevében Marosi Ernő akadémikus emlékezett. „Zádor Anna megtagadta magától a síremléket, de fogadott és választott családjáról nem feledkezett meg gondoskodni. Képletesen, íme, körülüljük most őt... Mindnyájan familiárisai vagyunk és elkötelezettjei is: meg kell őriznünk a kapcsolatot vele és egymással.” Az alapító eredeti célkitűzése az volt, hogy fiatal - negyven év alatti - építészettörténészek kaphassák alapkutatásokért, publikációkért a díjat. Az idei négy díjazott mindegyike „rendhagyó eset”. Markója Csilla nem építészettörténész, Mednyánszky László monográfusa. Azonban Zádor Anna írásos és magnókazettákon őrzött hagyatékát dolgozta föl, értelmezte lefegyverzően alázatos, ugyanakkor írói teljesítményt felmutató módon. Fatsar Kristóf kertépítészként kezdett történeti kutatásokkal foglalkoz-Sánta Ferenc Kossuth-díjas író emlékének adózhattak a kolozsváriak február 22-én délután az evangélikus-lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely programján. Az író életét és munkásságát Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar írószövetség elnöke ismertette, a Stúdium Kiadónál megjelent, Isten a szekéren, illetve Nemzet, hatalom, erkölcs című köteteit pedig a kiadványok szerkesztője, Krajnik- Nagy Károly ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.- Szüleim és nagyszüleim mellett Sánta Ferenc volt az a személy, akinek személyisége és munkássága jelentősen meghatározta az életemet: tőle tanultam meg, hogyan kell élnie egy embernek, mi a család, a szeretet, az emberség, mit jelent a felelősség - mondta a Sánta-életművet már a hatvanas évek elejétől elhivatottan vizsgáló Vasy Géza, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök köszöntő szavai után. Megtudtuk: a Sepsibükszádon szegény család sarjaként született Sánta Ferenc, akinek életében már kisiskolás korában jelentős szerepet játszott a nemzethez tartozás tudata, több tekintetben is kapcsolódik ni. Éppen az alapító egyik legkedvesebb témájáról, a magyarországi angolkertekről és barokk kerttervekről jelent meg számos publikációja, köztük a korpusznak tekinthető Magyarországi barokk kertművészet. Lupescu Radu román állampolgár. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen, majd a Közép-európai Egyetemen Hunyadi János várépítészetével foglalkozott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen doktorált Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című értekezésével. Ásatásokat is végez, és nagy érdeme, hogy a magyar és a román szakirodalmat igyekszik kutatásaiban összefogni. Kolozsvárhoz: tanulmányait a Farkas utcai Katolikus Elemi Iskolában, majd az Unitárius Kollégiumban végezte, 1944-től pedig Magyarországon élt, műveiben azonban később is fellelhető az Erdélyhez való kötődés. Vasy Géza arra is kitért, hogy Sánta első elbeszélése, a Sokan voltunk 1954-ben jelent meg az Irodalmi Újság hasábjain, novellái (Téli virágzás, Farkasok a küszöbön) és regényei (Húsz óra, Az ötödik pecsét) ezután láttak napvilágot. A Magyar írószövetség elnöke hangsúlyozta: Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója evangélikus templombelsőkkel foglalkozik. Könyvének egyetlen hibája - így Kelényi György egyetemi tanár -, hogy hosszú a címe: Késő barokk szószékoltárok és festett karzatképek a dunántúli evangélikus templomokban. (Nagyobb hibája, hogy még nem jelent meg... - A szerk.) PhD-témájával egy OTKA-pályázat keretében tudott alaposan foglalkozni. A díjak átadása után két tavalyi díjazott és Harmati Béla László adtak ízelítőt kutatásaikból. 1954 és 1967 között Sánta Ferenc minden olyan művét megírta, amelyet ma ismerünk, ezután „negyven évig hallgatott”.- Az Isten a szekéren és a Nemzet, hatalom, erkölcs című köteteket is az író maga állította össze, elvégezte helyettünk a szövegek válogatását. Novelláskötete, az Isten a szekéren 1970-ben jelent meg először, 2007 augusztusában, Sánta Ferenc nyolcvanadik születésnapjára készülve pedig újból napvilágot látott, ezúttal a Stúdium Kiadó gondozásában - magyarázta Krajnik-Nagy Károly, a kötet szerkesztője. Az est folyamán bemutatott másik, esszéket és interjúkat tartalmazó kötettel kapcsolatban kiemelte: annak első változata 1993-ban A szabadság küszöbén címmel jelent meg, a mostani munka újdonsága pedig, hogy azt az író életét bemutató fényképösszeállítással és a Szakolczay Lajos által készített, A legkegyetlenebb napokban ott voltam, ahol a fegyverek ropogtak című interjúval egészítették ki. ■ Ferencz Zsolt Az írás megjelent a Szabadság című romániai napilap 2010. február 24-i számában ■ Fenyvesi Félix Lajos Az embermentő. Kékén András evangélikus lelkész tavaly decemberben lett volna százéves. Hódmezővásárhelyen születtem, így alakja mindig elevenen élt a családomban. Sokszor hallottam, hogy a budapesti Deák tér nagy temploma után milyen lehetett neki a vidéki kisváros. Oda állította Isten, ezért fontos feladatnak tekintette. Csizmában, viharkabátban, hátizsákkal járta a peremvidéket, a közeli falvakat. Vigasztalta és segítette a nagy ínségben élő embereket. Ami a legszebb: a feleségével együtt árvaházat szervezett! Egyre szaporodó, lassan mosolyos arcú család lett körötte, és amikor úgy fordult, hogy visszakerülhet Budapestre, egy feltétellel vállalta: ha viheti magával a gyerekcsapatot. A háborúban sem tétlenkedett: hadiárvákat fogadott be, zsidókat mentett meg az elhurcoltatástól. 1948-ban az ő élete is ellehetetlenült: figyelték, zaklatták, leveleit felbontották. Ordass Lajos letartóztatása után, 1950-ben őt is bevitték az Andrássy út 60.-ba. (Magamnak prédikálok című versében megrázó sorokban írta le szenvedését.) Az 1956-os forradalom leverése után megfosztották minden tisztségétől... Ahogy apám tette, szeretettel, csendben hajtok most fejet emléke előtt, kezembe veszem, föllapozom a szüleimnek adott kis Biblia kopott fedelét. * * * Fáradt szív. Test és lélek. Elkopik az ember, s mikor már azt hiszi, nem bírja tovább, akkor Isten rázúdít egy nehéz keresztet. Egyszerre reménytelen lett minden. Ezt most érzem először. És nem érnek véget a rágalmak, a megaláztatások. Nézi az orvos az EKG-papírjaimat, és normálisnak, jónak talál mindent. De bent, valahol legbelül, a szív falát valami éles kés hasogatja. # # * Lovász László. Nézem és hallgatom a matematikusprofesszort. Gazdag életét, fáradhatatlan tanítását, áldozathozatalát, hogy hazajött a sikeres Amerikából. Tanítványai beszélnek róla. Az egyik nagyon szép gondolat, tőle idézik: „Mi jót kapsz, ahhoz adj hozzá valamit. És az egésszel ajándékozd meg embertársaidat!” Talán ez nemcsak a matematikában érvényes, mindenkinek szóló fontos útravaló. * * # Magyar nyelv. Ma már a harmadik szép megfogalmazást olvasom gyönyörű nyelvünkről. Hozzáteszem az enyémet is: Károli Gáspár fordításában és Arany verseiben az ősnyelv él, a titokzatos, a társtalan, a zengő, a dúsgazdag, a férfias, a keleti! Milyen könnyű örömeinket, váratlan boldogságainkat leírni, és milyen nehéz a fájdalmainkat megfogalmazni, ha úgy érezzük, egyedül maradtunk, elhagyott Isten. $ * * Latinovits Zoltán. Mást kerestem, és a színészkirály prózai írásai kerültek a kezembe. Egyre nagyobb örömmel lapozom, új és új részeket fedezek föl, pedig már sokszor elolvastam. Váratlanul az Üzenetnél megállók, a temetői búcsúztatóban egy fájó-szép rész: „Szerte a hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent »magyar«. Olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót... ezért kell egy végleges, szent szót mondanunk, mindenki büszke lehessen arra, hogy magyar, hogy itt maradt.” * * * Haiti földrengés. Új és új felvételek, megrázó fotók az újságokban, a televízió képernyőjén. Összedőlt épületek és az utcákra zsúfolódott lakók Haiti fővárosának központjában a légi felvételeken. Falat kenyérért, kortynyi vízért egymást fojtogató emberek. Árva gyerekarcon elmondhatatlan, sötéten izzó fájdalom. 2010. január 24. Egy város, egy ország eltöröltetett. Talán a jóllakott világ segít: férfiak egy üveg ásványvízzel, nők egy meleg takaróval, véget nem érő imával... * * * Tragédia. A fiatal filmrendező amerikai meghívásáról beszél. Kint dolgozik, olyan ez - tréfálkozik a riporter -, mintha egy New York-i jönne ide, és színpadra vinné Az ember tragédiáját. „Nem pont olyan - mondja -, mert A vágy villamosa sokkal jobb!” Szegény fiú, csak átlapozta Madách remekművét, azért mond ekkora butaságot. Madách Imre drámáját játszották eddig a legtöbbet, a világszínpadon is osztatlan sikert aratott. Európa rendezői szinte versengenek a lehetőségért, hogy megmérettessenek. A Tragédia könnyedén lépi át az új századokat, és hirdeti: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!" * * * Egri csillagok. Gárdonyi ma is lelkesítő, régi szép könyvében lapozok. Hol is van Dobó István kapitány esküje? Tudom-e még kívülről a szívszorító sorokat? Újraolvasok kedves részeket, fölidézem a veretes oldalakat. Egy mondat különösen megragad bennem: „Fájdalomból gyúrták az anyai szívet.” * * * Tengerimalac. Márai írta valamelyik naplójában, hogy nápolyi lakásuk közelében minden délután kikötnek egy szamarat. Mikor sétára indul, az állat megismeri, és örömében felé nyerít. Én így vagyok a család tengerimalacával. Nincs már velünk, de ha nagy ritkán meglátogatom, amint belépek a kisszobába, mindig nagy visítással fogad. Megismer, s tudja, viszek a kedvenc ételéből, az édespaprikából. Kapaszkodik föl a rácson, majd kibújik a bőréből, úgy várja a meglepetést. Elmondhatom, ő az egyetlen élőlény a világon, akiről tudom, hogy mindig örül, amikor meglát az ajtóban. # * * Keresés. Istent keresni kell, hívni szüntelenül. És ha őszintén szólítjuk meg, akkor rögtön felel. Az ördög nem várja a hívást, állandóan ott van a közelünkben, és súg a fülünkbe. Hiszem, hogy mindig az ördög szól, ha a hang rosszra biztat. És hiszem azt is, hogy az évtizedeken át élő zsarnoki hatalom félelmével együtt az ördög műve volt! * * * Felelet. Ha Isten megszólítja az embert, nem elég hallgatni. De felelni is kell tudni. És visszakérdezni. Mondani az igazat, csakis az igazat. Közlemény Mivel az MTV Rt. Közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatának értelmében a Magyar Televíziónál műsort készítő nem működhet közre más műsorszolgáltatónál műsorkészítőként, és erre külön engedélyt dr. Fabiny Tamás médiáért felelős püspök kérésére sem adott az MTV ügyvezető alelnöke, ezért a Magyar Rádió Erős vár a mi Istenünk! című félóráiban szerkesztőként és műsorvezetőként Nagy László, aki a televíziós műsorok szerkesztője, nem működhet egyelőre közre. Ezért a Magyar Rádió evangélikus félóráinak szerkesztésére, a sajtóbizottság döntéséig, ideiglenesen Kőháti Dorottya kapott megbízást. ■ EÉ Sánta Ferencre emlékeztek a Járosi-műhelyen Harmati Béla László (szemben állva) veszi át a díjat
