Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-07 / 10. szám
6 -m 2010. március 7. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Lemondott tisztségéről a német evangélikus egyház vezetője Ittas vezetés, illetve az emiatt ellene indított bírósági eljárás miatt múlt szerdán lemondott tisztségéről a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) vezetője. Margot Käßmann egyúttal lemondott hannoveri püspöki tisztéről is. Az ötvenegy éves Käßmann az első női vezető volt a több mint huszonötmilliós német evangélikus egyház élén. A lemondást megelőző hétvégén ittasan ült a volánhoz, és egy közlekedési szabálysértés nyomán vérében 1,54 ezrelékes, a teljes vezetésképtelenséget jelentő alkoholszintet állapítottak meg. Az egyházi tisztségeiről való lemondást maga Käßmann jelentette be rendkívüli hannoveri sajtóértekezletén. Ezúttal is elismerte, hogy hivatalának, illetve tekintélyének ártó súlyos hibát követett el. A jövőben az ország legnépesebb egyházkerületében egyszerű lelkészként kíván tevékenykedni. Käßmann 1999 óta volt Hannover püspöke. Az EKD vezető szervének számító tanács vezetői korábban még kiálltak Kässmann mellett, osztatlan bizalmukról biztosítva őt. Mindazonáltal rábízták a „jövőbeli közös úttal” kapcsolatos döntést, ami megfigyelők szerint már arra utalt, hogy elfogadnák a lemondását. A Käßmann-ügy felzúdulást okozott az egyházban és az egyházon kívül is. A püspök döntése szakértők szerint súlyos csapást jelent az evangélikus egyházra. A lutheránus egyházakat összefogó EKD élére tavaly októberben megválasztott Käßmann ugyanis az evangélikus egyház legnépszerűbb személyisége volt Németországban. Nyitottsága, őszintesége, embersége és kiváló szónoki képességei miatt rendkívüli népszerűségnek örvendett. Elődjével, Wolfgang Huber berlini püspökkel együtt az egyház korszerűsítésének legfőbb híve volt. Helyére nem lesz könnyű hasonlóan karizmatikus személyt találni. Egyes értesülések szerint a német kormány közvetve jelezte, hogy a történtek után Käßmannt nem szívesen tekinti tárgyalópartnernek. Az EKD immár lemondott vezetőjének hivatali ideje alatt meggyűlt a baja a Merkel-kormánnyal, újévi prédikációjában ugyanis szokatlan nyíltsággal jelezte, hogy nem ért egyet az afganisztáni német katonai szerepvállalással, és a befejezését sürgette. Állásfoglalása megrökönyödést váltott ki az egyházi „beavatkozást” sérelmező berlini kormánykörökben, és nem sokkal később egyeztető megbeszélésre került sor közte és Karl- Theodor zu Guttenbergvé delmi miniszter között. Käßmann utóda az EKD élén minden valószínűség szerint az evangélikus egyház jelenlegi második embere, az eddigi helyettes, a Raj na-vidéki egyházkerület vezetője, Nikolaus Schneider lesz. Ő azonban előzetesen jelezte, hogy nem kíván hosszú időre az EKD tanácsának elnöke lenni, így várható, hogy az egyház zsinata novemberben új vezetőt választ. Sajnálkozását fejezte ki Margót Käßmann lemondása miatt Robert Zollitsch, a német katolikus püspöki konferencia elnöke. Freiburg érseke ugyanakkor hangoztatta, hogy megérti az EKD elnökének döntését. M MTI + Margót Käßmann helyzete tragikus és abszurd. 1999 óta volt Hannover tartományi püspöke, és 2009 októberében első női vezetőként megválasztották a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) tanácsának élére. Most - egy lámpával, amely éppen rossz pillanatban mutatott pirosat, és egy vérvizsgálattal később - már csak egyszerű hannoveri lelkésznő... Margot Käßmann személyisége már többször váltott ki meghökkenést. Frissen megválasztott püspökként például - „nem éppen rangjához illő módon” - biciklivel járt munkába. Rákbetegsége után (huszonhat évi házasság után) elvált a férjétől. Szabad ilyet egy püspöknek? Kritikusai éppen tavaly októberben különösen felemelték hangjukat: „Mégis hogy nézünk ki, ha egyházunk élén egy elvált asszonnyal próbáljuk katolikus testvéreinkkel az ökumenikus kapcsolatokat ápolni?” - háborodtak fel egyesek Käßmann asszony megválasztása előtt. Egy Käßmann-rajongo flegmán vágott erre vissza, mondván, a katolikusok se kérdeznek meg bennünket, protestánsokat arról, ki lenne jó nekünk pápának. Megoszlanak róla a vélemények. Sokak szemében a számos szalagcím nem jelentett hátrányt, sőt az emberek szeretik az olyanokat, akiknek hibáik vannak. „Ő egy közülünk” - mondták, és bizonyára sokan készek voltak az ittas vezetést is elnézni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kérdezte: „Kinek, ha nem Margot Käßmann-nak, a tévedhetőség artistájának sikerült volna egy ilyen botlást még beillesztenie saját életrajzába?“ Annak idején, amikor Manfred Kock személyében egy idősebb, bizonyára kitűnő - de nem éppen „médiaképes” - teológus töltötte be az elnöki tisztséget, már élt a kimondatlan vágy egy protestáns „egyházi sztár” után. Kock utódja, Wolfgang Huber sokkal inkább jelen volt a médiában, de a sajtó mégis inkább a másik felekezet felé fordult. A katolikusok jobban értenek a médiamunkához, ahogyan - például 2005-ben - protestáns körökben hangoztatták is: pápaválasztáskor tévékamerák ezrei közvetítenek élő képeket a világ minden tájára egy kéményről, a nézők pedig találgatják, hogy a felszálló füst vajon fekete-e még, vagy már fehér... Számunkra az effajta médiafigyelem vágyálom volt csupán, ám Margót Käßmannban ez a vágy beteljesülni látszott. Némi túlzással talán azt lehetne mondani: az EKD nemcsak arcot, hanem szívet is kapott. A médiumok felfedezték őt, ő pedig kifejezetten aktívan fordult feléjük. Tévés csapatokat hívott az otthonába, mindenféle újság hasábjain szerepelt - nemritkán a címlapon. És bizony hamarosan megélte „sztárlétének” árnyoldalát is. Egy példa a közelmúltból: az idei újévi igehirdetésében kritizálta a német szövetségi csapatok afganisztáni bevetését. A politikusok, a szövetségi haderő egyes képviselői és nem utolsósorban a médiumok ahelyett, hogy dicsérték volna a békéért való bátor fellépését, inkább naivnak nevezték őt. „A prédikálás nem akadályozza meg a tálibokat a gyilkolásban”- volt olvasható újságok címlapjain. A szélesebb nyilvánosság figyelmét azonban elkerülte, hogy a Németországi Evangélikus Egyházban az októberi választás, az Afganisztánnal kapcsolatos prédikáció és a február 20-i ittas vezetés között azért egyéb is történt. Példának okáért kiadtak egy fontos állásfoglalást az egyháznak az oktatásban-képzésben való felelősségéről. Jelentős volt az időseknek az egyházban és a társadalomban betöltött szerepéről szóló dokumentum, és jelentettek meg tájékozódást segítő javaslatot arról, hogy miként javítható az egyház és a fiatalok közötti, nem mindig problémamentes kapcsolat. Ezen dokumentumokban érződik a lendület, egészen konkrétan és praktikusan fogalmazzák meg, hogyan lehet elindulni, hogyan lehet nekivágni jelenkori, sürgető és szorongató kérdéseknek, olyanoknak, amelyek mélyen gyökereznek a német társadalomban is. Minderről az „eltávolodott” egyháztagok valószínűleg alig tudnak. Például a 2002-es egyháztagsági elemzésnek köszönhető, hogy az istentiszteletre járó gyülekezeti mag mellett egyre inkább az „eltávolodottak” kerültek a figyelem középpontjába. Éppen közöttük vannak évente tízezrek, akik - ha szavakkal nem mondták is ki véleményüket az egyházról - úgymond a „lábukkal” voksoltak, amikor kiléptek az egyházból. Egyrészt azért, hogy az egyházadon spórolhassanak, másrészt azért, mert úgy érzik, csalódtak az egyházban. És mivel ők főleg a világi médián keresztül értesülnek az egyházi életről, fennáll annak a lehetősége, hogy néhány protestáns egyháztag 2010- ben alig lesz jobban informálva egyházának egyéb történéseiről, mint a Käßmann-ügyröl. Az 1,54 ezrelékes véralkoholszint teret hódított - az utóbbi hónapoknak az egyházzal kapcsolatos fontos történései háttérbe szorultak. Mindemellett az EKD-nak sikerült meggátolni a nagyobb bajt. A tanácstagok és egyházi elöljárók bizalmukat fejezték ki Margot Käßmann iránt. így történhetett meg, hogy a püspök asszony szabadon és saját elhatározásából dönthetett és nyilatkozhatott visszalépéséről: „Az a szabadságom, hogy az etikai és politikai kihívásokat nevükön nevezzem, már nem lenne meg a jövőben úgy, mint korábban.” Hozzátette: „Korábbi krízisekből tudom, hogy nincs az a mélység, amelybe zuhanva az embert ne az Isten tenyere fogná fel.” Margot Käßmann méltósággal távozott, és most egyházvezetők és politikusok sorban állnak, hogy sajnálatukat fejezzék ki a tévékamerák előtt. A püspök asszony egyházi nyomás nélkül tudott lemondani. Nehéz azonban a kulisszák mögé tekinteni. Vajon mennyire mondták hivatalosan, hogy Käßmann szabadon dönthet, az újságírók távollétében pedig esetleg jelezték neki, hogy remélhetőleg magától tudja, mit kell most tennie? A médiumok már elindultak ilyen leleplező kérdések felé, hátha adódnak még szenzációk e témában, a példányszámnak biztosan jót tenne... Tegyük fel azonban a kérdést: mire számíthatott volna Margot Käßmann, ha úgy dönt, mégis marad? Nem is elsősorban a belegyházi viszonyokra gondolunk, hiszen - mint említettük - ő nemcsak püspök volt, hanem - ennek minden előnyével és hátrányával - „médiasztár” aki jól ismeri a német médiavilág játékszabályait. Látta, hogy bizonyos tévéműsorokban és „alsóbb rangú” újságokban miként adnak el olcsó poénokért „elesett sztárokat” hogyan csinálnak korábban elismert személyiségekből bohócot. Ez ellen lehet püspökként küzdeni - kérdés, meddig tart az emberi erő... Hihető, hogy ő, akinek véleménye felekezeti és országhatárokon túl is mérvadónak számított egyházi, sőt társadalmi és politikai kérdésekben is, nem kívánta azt az utat járni, amelyet egyesek korábban jártak, és szívére hallgatván visszalépett. Nyilvánvaló, hogy lemondásával a püspöki tisztséget és egyházának tekintélyét is óvni kívánta. Most ideiglenesen Margot Käßmann helyettese, a hatvankét esztendős Nikolaus Schneider veszi át az EKD tanácsának elnöki tisztét a novemberi választásokig. Ő - Manfred Kockhoz hasonlóan - nyugodtabb típus. És ez az EKD mostani, kissé viharos időszakában talán nem is baj. Hogy kit választanak meg novemberben, még nyitott kérdés. Sokan most még Margot Käßmannt siratják. De ne feledjük, hogy akadtak könyörtelen kritikusai is, bár a Käßmann-karrier ilyen váratlan befejeződésével bizonyára ők sem számoltak. Mindenesetre novemberben a Németországi Evangélikus Egyházban „újrakeverik a kártyákat”. A „trónörökös” aki talán nem „tökéletes”, de aki egyéniségével hitelesen és szimpatikusán tudja képviselni az egyházat, képes zord időkben vezetni és jó irányba vivő, fontos újítások élére állni, még nem tűnt fel a láthatáron. Marad a reménység és az imádság, hogy az egyház tekintélye nem szenvedett nagyobb csorbát, és hogy továbbra is az Úr tartja kezében egyházát. ■ Holger Mánké A lüneburgi szuperintendens lett a Hannoveri Tartományi Evangélikus Egyház „ideiglenes püspöke” A lüneburgi tartományi szuperintendens személyében Hans-Hermann Jantzent választották hannoveri püspökké. Az NDR televízió értesülései szerint a szenátus egyhangúlag szavazta meg Hans-Hermann Jantzent, aki eddig a hannoveri tartományi egyház hat regionális egyháza közül a legnagyobbnak volt a szuperintendense. „A legjobb tudásom szerint szeretném betölteni majd azt a hiányt, amelyet Käßmann asszony távozása okozott” - nyilatkozta Jantzen, aki addig marad hivatalában, amíg az új püspököt meg nem választják. H Forrás: ddp, ndr
