Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-07 / 10. szám
4 ■« 2oio. március 7. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Változott-e a világ - száz évvel Edinburgh után? EKME-közgyűlés Budapesten ► „Ma egy átlagos vasárnapon több hívő ember megy el templomba a kommunista Kínában, mint a keresztény kontinensként számon tartott egész Európában.” Ez a meghökkentő információ február 27-én hangzott el Budapesten, a Deák téri gyülekezet nagytermében, ahol az Evangélikus Külmissziói Egyesület tartotta - missziói nappal egybekötött - közgyűlését. A nap egyik előadója, Anne-Marie Kool, a Károli Gáspár Református Egyetem Missziói Intézetének vezetője emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy ma a keresztények többségét már nem Európában találjuk, hanem a harmadik világ országaiban. Itt „megöregedtek” az egyházak, ott naponta születnek újabb és újabb gyülekezetek. Ez a „spirituális klímaváltozás” - ahogyan az előadó jellemezte a mai helyzetet - arra készteti az egyházakat, hogy újragondolják teológiájukat, missziói hivatásukat. A rendszerváltás óta Magyarországon élő holland teológus, Anne-Marie Kool három szó köré csoportosította előadását: válság, amelyben Európa egyházai élnek; változás, amely Edinburgh óta történt a világban és a kereszténység elterjedésében; és váltás, amellyel utalni szeretett volna arra, hogy Krisztus népének - s itt különösen is a nyugati egyházakra gondolt - belülről is változnia kell. „A keresztény misszió, divatos szóval élve, nem akciótervekre épül, mint ahogyan száz évvel ezelőtt Edinburghban is elképzelték, hanem egyetlen tényen alapszik. Azon, hogy Jézus Krisztus feltámadt” - állapította meg Kool, majd a skót Lesslie Newbigint, a 20. századi missziótudomány jeles képviselőjét idézte: „A misszió ezzel az örömteljes felkiáltással kezdődik: harmadnapra feltámadott!” De mi is történt Edinburgh-ban? A missziói nap résztvevőinek nem kellett feltenniük ezt a kérdést, hiszen Harmati Béla nyugalmazott püspök már a bevezető előadásban ismertette a száz esztendővel ezelőtt Skócia fővárosában megtartott világmissziói konferencia eseményeit, kiemelve jelenre szóló tanulságait. Dolgozatának szellemesen ezt a címet adta: Ökumené a misszióban - misszió az ökumenében. Ezzel is hangsúlyozta, hogy az edinburgh-i konferencia szervezőinek fő célkitűzése a felekezetek közötti együttműködés elősegítése volt. Kenneth Scott Latourette-et idézte, aki szerint „Edinburgh volt a modern ökumenikus mozgalom születési helye”. A missziói napon tehát e száz évvel ezelőtti - a kereszténység legújabb kori történetét leginkább befolyásoló - világkonferenciáról emlékeztek meg a külmissziói egyesület tagjai. A délelőtt folyamán azonban feladatok is hárultak az egybegyűltekre. A gazdasági jelentések elfogadásán, a vezetőség újabb ciklusra történő megbízásán túl a közgyűlés tagjai új tisztségviselőt választottak. Többéves hűséges, dinamikus szolgálata után nem vállalta tovább a szervezőtitkári feladatok végzését Bencze lmréné, „Ágnes néni”. Helyére a közgyűlés Szirmai Zoltánnét, egyházunk ökumenikus és külügyi osztályának nemrég nyugalomba vonult vezetőjét választotta meg. Ebéd után kiegészült a hallgatóság a gyermekek és fiatalok csapatával. Ok tábortalálkozót szerveztek erre a délutánra, programjukban azonban eleve szerepelt, hogy - egy időre - csatlakoznak a felnőttekhez. Ők is kíváncsian várták ugyanis Bence Zsófi Anna beszámolóját, aki előző este tért haza hat hónapos, önkéntes kenyai szolgálatából. Rendkívül élvezetes élménybeszámolójából értesülhetett a hallgatóság egy új kezdeményezésről, amelyet Nairobi legnagyobb nyomornegyede, Kawangware gyülekezetének fiataljai indítottak el. Mivel régen ők maguk is utcagyerekek voltak, ismerik a hajléktalansorsot. Ezért próbálnak négy fiatalon maguk is segíteni. Őket beköltöztették a gyülekezeti házba, hogy kiszakadjanak utcai környezetükből. Rehabilitációs program keretében segítik, hogy visszakerülhessenek az iskolába, „normális életet” élhessenek. Zsófi reménysége, hogy sikerülni fog ez a rehabilitációs program, mert az utcán nagy veszélyeknek vannak kitéve a fiúk. Azokért is kérte az imádságot, akik ezt a programot irányítják. Ők maguk is a nyomornegyedből kerültek ki, és nehezen teremtik elő a saját élelmüknek, szobájuk bérleti díjának a fedezéséhez szükséges pénzt. Mégis, inkább nem esznek, csak hogy az utcán élő társaikat kiemelhessék nyomorukból... A missziói nap reggeli áhítattal indult, amelyet Missura Tibor nyugalmazott lelkész tartott. Az Útmutató aznapi igéjét olvasta fel, a rövid imát: „Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt” (5MÓZ 26,15) A nap határozott vallomással ért véget. Úti áldásként az EKME lelkészi elnöke a bibliai Márta Lázár sírja mellett elhangzott mondatát idézte: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (Jn 11,22) Ezzel a bizonyossággal szolgálhat idén is a külmissziói egyesület. Annak az Istennek az áldását kérheti munkálkodására, akinek a lehetetlen is lehetséges. ■ - BPM -Dr. Anne-Marie Kool, B. Pintér Márta lelkészi elnök és D. dr. Harmati Béla HIRDETÉS_________________________________________________________________ A Déli Egyházkerület elnökségének közleménye ♦ Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke Füzesi Judit és Füzesi Kornél gerendás-csorvási beosztott lelkészt március í-jétől saját kérésükre rendelkezési állományba helyezte. HIRDETÉS A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere 10-11.) minden hónap második keddjén, legközelebb március 9-én Taizé-ima és énekegyüttlét lesz. Minden alkalommal van igehirdetés is. Információ: http://gyertyafeny.lutheran.hu. HIRDETÉS Missziói pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélizációs és Missziói Bizottsága pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék missziói munkájának támogatására. Pályázni lehet missziói programok vagy missziói kiadványok megjelentetésének a támogatására. Előnyben részesülnek azok a pályázatok, amelyek direkt evangélizációs és missziói tartalmat hordoznak. Az ifjúsági munkát az ifjúsági iroda által kiírt pályázat segíti. A benyújtott pályázatokat a fent említett bizottság delegált tagjai bírálják el. A támogatottak listája az Evangélikus Életben, a missziói központ honlapján és a Fraterneten is megjelenik. Külön értesítést nem küldünk. A legmagasabb megpályázható összeg: 100 ezer forint. A pályázatok beérkezési határideje: március 31. Kifizetés, átutalás: április végén. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amely az Evangélikus Missziói Központ honlapjáról (http://misszio.lutheran.hu) és a Fraternetről tölthető le. Az űrlap az Evangélikus Missziói Központ címén is igényelhető: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38., e-mail: evmis@lutheran.hu. Szabálytalanul kitöltött és határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadunk el. Azok a gyülekezetek nem pályázhatnak, amelyek az előző év(ek)ben nem számoltak el a pályázaton nyert támogatásról. A pályázatot a fenti címre kell beküldeni. Aláírt és lebélyegzett pályázatot szkennelve is elfogadunk. Ha a pályázó a kapott összegről nem számol el, a következő években nem pályázhat és a támogatást vissza kell fizetnie. A pályázattal elszámolni november 30-ig kell. Az elszámolás tartalma: beszámoló a megvalósult programról/kiadványról és a(z összesített) számlák másolata. Az elszámoláshoz űrlapot nem küldünk. Az elszámolást a missziói központba kell eljuttatni. GONDOLATOK A NŐK VIL ÁGIM AN APJÁRA „Örvendeztető” Isten Éppen e cikksorozat utolsó írását kezdtem fogalmazgatni, amikor felhívott egyik kedves papné testvérem. Kérdezte, láttam-e, hogy a magyarázatokkal ellátott Útmutatóban március 5-én éppen egy kameruni asszony imádsága olvasható. Igaz, a magyar fordításból már kimaradt ennek az afrikai nőnek a n^ve s az is, hogy hol él, de a német Losung közölte... Aztán beszélgetésbe elegyedünk. Ő az Útmutatót először mindig németül olvassa, így figyelt fel a kameruni asszony imájára is. „S képzeld - mondja nevetve -, az egyik szót elnéztem.” A barátságos, jóságos Istent (freund/lich) örvendeztetőnek olvasta (freude/reich). Megnyugtattam, bizonyára nem véletlenül történt ez. Hiszen az idei imanap, a kameruni asszonyok vallomása pontosan erről szól. Ők naponta átélik, mit jelent az Úristen ereje. Átsegít a nyomorúságokon. S ekkor jutott eszembe egy másik beszélgetés. Előző írásom kapcsán valaki kifogásolta, hogy mi, európaiak olyan közhelyesen használjuk a nyomorúságos vagy sanyarú jelzőket, ha az afrikai testvéreink miénkénél nyilvánvalóan jóval nehezebb sorsát jellemezzük. „Vajon ők is olyan szerencsétlennek tartják magukat?" Erre a kérdésre közvetett módon már korábban válaszolt dr. Tóth Piroska, akinek orvos-misszionáriusi szolgálatába az elmúlt két alkalommal mi is betekinthettünk. Ő mesélt arról, hogy a kameruniak közül sokan - legalábbis azok, akik az északi országrész sivatagos, szegényes fennsíkjain élnek - nem igazán tudnak a környező világról. Az európai misszionáriusok életszínvonalát látva azonban mégis érzékelniük kell a különbségeket. A fehéreknek telik arra, hogy kórházat építsenek, hogy változatosabban táplálkozzanak. „Ó, ha tudták volna, hogy ez a »jómód« sehol sincs ahhoz képest, amit a nyugati világban élvez minden ember. Itt a villanyáram is luxus volt, ha a generátor leállt, gyertyafény mellett operáltunk vagy zseblámpával” - idézte fel a doktornő. Ám a helybelieknek még gyertyájuk sincs. A szabadban a tűz ad fényt, de a gyújtáshoz sincs elegendő fa a sivatagban... és szembesülnek az igazságtalansággal is ott északon, ahol a törzsfőnökök teljhatalmú urak. A falubelieknek aratás után be kell szolgáltatniuk a köles és a gyapot jelentős részét. S ha az eső elmarad, a törzsfőhöz kell menni. Ő ad ugyan egy-egy tál gabonát, de rendkívül magas áron. A kölesért egy gyermeket kell felajánlani rabszolgának. A doktornő ismert olyan férfit, akinek a saját feleségét kellett odaadnia törzsfőnek, hogy ne haljon éhen a családja... S valóban, mindezek ellenére a keresztények még ott, Észak-Kamerunban sem látják kilátástalannak az életüket. Minket, európaiakat megszégyenítő módon így könyörögnek: „Örökkévaló Isten! Te minden ígéretedet betöltőd, jóságod kísér minket örökké. Ez számunkra kimeríthetetlen erőforrás és biztonság. E nélkül nem tudnánk az élet fárasztó nehézségeit legyőzni. Jóságod kísér és hűséged őriz mindnyájunkat mindenkor!’ (Eshter Njock imáját Varga György né Bárány Ágota fordította.) ■ B. Pintér Márta A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Női Bizottsága női imakönyv megjelentetésével emlékezik meg arról, hogy hazánkban huszonöt esztendeje rendezik meg a nők világimanapját. Szeretettel várják azokat a hálaadó vagy kérő imádságokat, amelyekben a „női lét” sajátos örömei, bánatai, nehézségei és áldásai jutnak kifejezésre Isten színe előtt. Az imádságokat 2010. május 15-ig kérik eljuttatni a Női Missziói Szolgálat címére: 1085 Budapest, Üllői út 24.; email: marta.pinter@lutheran.hu.
