Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-07 / 10. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. március 7. *• 3 Zsinat a koronázóvárosban ► Régi elképzelését valósította meg a zsinat azzal, hogy Budapestről kimozdulva ez évi első tanácskozásának helyszínéül az egykori koronázóvárost, Székesfehérvárt választotta. A napirend két legfajsúlyosabb témáját a munkaági jelentések és a 2010. évi költségvetés tárgyalása jelentette. A tanácskozás első részében nem kevesebb mint tíz munkaági jelentést hallgatott meg a zsinat, amelyeket rövid vita után elfogadott. A sorból kiemelkedett a tényfeltáró bizottság jelentése, hiszen - ahogy Prőhle Gergely országos felügyelő hangsúlyozta - döntő ponthoz érkezett a bizottság munkája: azáltal, hogy egy füzetsorozat indul e témakörben, a szélesebb nyilvánosság is megismerkedhet a bizottság tevékenységével. A füzetsorozat megjelentetésének menetrendjéről már korábban döntött a zsinat, ennek megfelelően az első füzet megjelenését május első hetére tervezik. Arra az időpontra, amikor Budapesten a történelmi egyházak szervezésében nagyszabású egyháztörténeti konferenciát rendeznek. Ezen a konferencián kerülne sor az első kötet bemutatására. A jelentések meghallgatása és elfogadása után a zsinat törvénymódosításokról döntött. Először az Evangélikus Pedagógiai Központ törvényes működésének jogi hátterét kellett az állami törvényekkel összhangba hozni. Ezután a lelkésznők szülési szabadságának meghosszabbítása érdekében módosították a zsinati küldöttek a hatályos törvényt. Eddig hat hónap szülési szabadság illette meg a lelkésznőket, az érintettek azonban több esetben kérték ennek a meghosszabbítását. Ezért a zsinat úgy döntött, hogy a hat hónapos időtartamot tizenkét hónapra emeli fel. A zsinat még 2009-ben döntött arról, hogy a Kakas Lídia Szeretetotthont jogutód nélkül megszünteti. A döntést követően a lakók - saját választásuk alapján - időközben átköltöztek valamely más intézménybe, a dolgozók munkaviszonya pedig közös megegyezéssel megszűnt. A zsinat a megszüntetésre vonatkozó határozati javaslat elfogadásával tett pontot a folyamat végére. Ezek után került sor az egyház 2010. évi költségvetési törvényének tárgyalására. A bevezetőben elhangzott, hogy a rossz gazdasági helyzet okozta forrásszűkülés miatt a költségvetés szigorú lesz, de mindaz, ami takarékossági szempontból indokolható - megalapozott. Vita az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében nyertes, építési beruházásokat célzó pályázatok kapcsán bontakozott ki. A három egyházkerület gyülekezetei összességében több mint 673 millió forintot nyertek építési beruházásaik finanszírozására. A munkálatok megkezdése azonban több helyütt késedelmet szenvedett azért, mert az érintett gyülekezetek ugyan megkapták a jogerős határozatot a megpályázott pénz elnyeréséről, ám az országos iroda addig nem kívánt a pályázatok előfinanszírozására pénzt átutalni, amíg a pályázat kezelője a nyertesekkel szerződést nem köt. A késlekedés viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az elnyert pénzeket a gyülekezetek esetleg elveszítik. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerülethez tartozó egyházmegyék ezért szakvéleményt kértek dr. Hári Tibortól, a Somogy-Zalai Egyházmegye felügyelőjétől, uniós szakjogásztól. A szakember azon a véleményen volt, hogy a jogerős határozattal pozitívan elbírált támogatási kérelmek alapján a gyülekezetek elkezdhetik a beruházást, a támogatási pénz mielőbbi lehívása érdekében. Vagyis az országos egyház által biztosított előfinanszírozási összegnek meg kell jelennie, és rendelkezésre kell állni a 2010. évi költségvetésben. Miután ez megtörtént, a zsinat elfogadhatta az egyház költségvetési törvényét. Ezután már csak egyetlen feladata maradt a zsinatnak, mégpedig az alábbi, keretben közölt állásfoglalásnak az elfogadása. ■ Kiss Miklós A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának és országos elnökségének állásfoglalása a 2008-as oktatási kiegészítő normatíva korrekciós összegével kapcsolatban A Magyarországi Evangélikus Egyház - egyetértésben más történelmi egyházak véleményével - elfogadhatatlannak tartja a 2008. évi kiegészítő támogatás pótlólagosan meghatározott összegét, valamint kifogást emel az összeg kiszámításának módszere ellen. A kiegészítő támogatás korrekciós összegének ily módon történő megállapításával az egyház közoktatási intézményeiben tanuló diákokat és azok családjait a kormány eljárása hátrányosan megkülönbözteti. A 2008-as kiegészítő támogatásra vonatkozó számításoknál a kormány nem vette figyelembe sem az egyházak, sem az Állami Számvevőszék számításait. A Magyarországi Evangélikus Egyház bízik abban, hogy az egyházak és a magyar állam viszonyát a jövőben a jogállamiság keretei határozzák meg. Székesfehérvár, 2010. február 26. Ittzés János elnök-püspök Prőhle Gergely országos felügyelő Korányi András, a zsinat lelkészi elnöke Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke Egyházkerületi nap jubileummal !► Folytatás az 1. oldalról A pályaműveket értékelő bizottság Csonkáné Szabó Magda kisbér-ászári lelkész dolgozatát sorolta a harmadik helyre. Két szerző - mégpedig tanár és tanítványa - készítette el a második díjas munkát. Mint Pálinkásné Szalánczi Gyöngyi és Kiss Noémi lanántúli Harangszóban megjelent etikai sorozat írásait gyűjti egybe. E kiadvány méltatására Kovács László dunakeszi lelkészt kérték fel a szervezők. A jubileumi egyházkerületi nap úrvacsorái istentisztelettel zárult, melyen Ittzés János püspök ApCsel 3,22-26 alapján hirdetett igét. Hangsúlyozta, hogy a múltban nem a púnknak elmondta, az interneten, az egyházkerület honlapján figyeltek fel a pályázati kiírásra. Rövid dolgozatismertető referátumukban rámutattak, hogy az ökumené jegyében pályáztak - a római katolikus gyógypedagógus és a református diák. Hangsúlyozták, hogy Luther életét és tanítását vizsgálva a készülés közben nagyon sokat tanultak. A bírálóbizottság első díjat nem adott ki. Az egyházkerület és a Fraternitás Lelkészegyesület kiadásában nemrégiben megjelent Isó Dorottya könyve Keresztyén etika - mindenkinek címmel. A kötet a közelmúltban a Duprédikátorok vagy a nagy hitvalló elődök tartották meg az egyházat, hanem Jézus megújító kegyelme, aki újra és újra megszánja nyakas népét. Az ő türelmének idejét éljük ma is. Azért tűnik gyengének az egyház, mert mi váltunk erőtlenekké, még a háttérmunkában is esendők lettünk, hiszen nem imádkozunk az igehirdetőkért, a csodáért. Istennel való élő kapcsolatunktól függ életünk, megmaradásunk... - zárta igehirdetését a püspök, utalva az egyház megmaradásának útjára a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület tizedik születésnapján. ■ Menyes Gyula Egy befejezetlen kortárs fabula A napokban egy jó barátom azzal a furcsa hírrel lepett meg, hogy mostanában szabadabb pillanataiban meseírással és mesemondással is foglalkozik, s ennek jótékony hatását nemcsak ő, de egész közeli környezete érzi, tapasztalja. Elmesélte, hogy az utóbbi időben egyre inkább elege kezd lenni mindenből, ami körülötte zajlik, kiábrándult az üres és „ígéretes” politikai retorikákból, torkig van az emberek kishitűségével, acsarkodásaival, a rengeteg ostobasággal, amelybe útonútfélen belebotlik. Elege lett a média szennyözönéből, a botránysztorikból, a mindenható és mindent átszövő korrupcióból, abból az egész fertőből, amelyben kisebb-nagyobb világunk leledzik. S mivel családjára való tekintettel világtól elvonuló szerzetes már nem lehet, lelki vergődéseit, mérgét, keserűségét úgy kompenzálja, hogy meséket ír és mond, más hallgatóság híján saját gyermekeinek. „Néha mesébe fojtom tehetetlen dühömet, felháborodásomat - mondta -, mert itt legalább leírhatom, elmondhatom, igaz, kissé álcázva, de mégis őszintén mindazt, amit érzek, gondolok, amit kimondanék. A mesében még van valami tiszta, erkölcsös, egyszerű és szép. Van megoldásuk a dolgoknak, a gyerekeimnek pedig így próbálok valamit érthetővé tenni az egyre érthetetlenebb világunkból. Ezenkívül a mese gyógyít, lelket, testet, szellemet egyaránt, védőfalként hat a képernyőről és máshonnan áradó lelki szennyel szemben is.” Most - mint újságolta - egy fabulán, egy tanítómesén dolgozik, vagyis inkább kínlódik. A történet nagy része megvolna, a gond csupán az, hogy sehogyan sem sikerül befejeznie. Ezért is hívott egy kora reggeli órában, hátha tudnék segíteni. Ha már szinte kész a fabula, kár lenne csonkán hagyni, mert lehet, hogy Aiszóposz, azaz Ezópus, La Fontaine, Heltai, Csokonai után még folytatódhatna a halhatatlanok fabulába illő sora. Gondoltam, ne rajtam múljon barátom nevének halhatatlansága, vágjunk bele a kortárs fabula befejezésének megkeresésébe. Egyébként minden elem a legnagyobb rendben, a szereplők karakterükben, gondolkodásukban, tetteikben jelen világunk jellegzetes alakjai; körülöttük korunk, a mai világ „rendje” apró visszásságai, a mesélőben pedig a bátor, szókimondó szándék. És akkor röviden a történet. Adva van egy gazdag, boldog, de naiv pásztor, akinek kies legelőin megszámlálhatatlan aranygyapjas, puha húsú birka legelészett. Volt még ennek a pásztornak egy kitűnő pásztorkutyája, amely olyan tehetséggel terelgette a nyájat, hogy csodájára jár-ÉGTÁJOLÓ (í> tak a népek. Úgy is tartotta a közvélemény, hogy hozzá hasonló tehetségű, kompetenciájú, ígéretes jövőjű őrző-védő eb e kerek világon nincs. Legalábbis Száraztömősön túl biztos nincs. Távol is tartott ez a kutya minden két- és négylábú lényt, aki vagy amely a nyájban kárt tett volna. „Őrzünk, védünk” jelszóval tette mindezt önzetlenül, summa cum laude kvalifikálással. Mit ad Isten, ez a csodálatos eb, pásztorunk szeme fénye, egyszer csak, se szó, se beszéd, megveszett. Úgy is mondhatnánk, hogy testilelki változáson ment át. Megbecsült helyzetével visszaélve terelgetés, őrzés-védés helyett harapdálni kezdte az aranygyapjas, puha húsú birkákat. Túl is adott páron, ilyenolyan banális ellenszolgáltatásért. Később maga is igen ízletesnek találta a birkákat, így szép lassan gyérülni kezdett a kies legelők hatalmas birkaállománya. Pásztorunk látva az eseményeket már nem volt olyan boldog, csupán a naivsága maradt meg. És a legnagyobb baj az volt, hogy senki sem tudta elkergetni a hajdan derék, de megveszett ebet, senkinek sem volt hozzá ereje és bátorsága. Az elkeseredett pásztor végül újsághirdetést adott fel, amelyben busás jutalmat ígért annak, aki elkergeti a veszett kutyát, és helyette tovább őrzi a nyájat. Telt-múlt az idő. Jelentkeztek ordas lelkű farkasok, akik ígérték, hogy a megígért jutalomért elkergetik a megveszett kutyát, és a nyájra is ügyelnek. A megveszett, korábban legyőzhetetlen tehetségű és kompetenciájú kutyát elhajtották, és nekifogtak farkasék vigyázni az aranyszőrű, puha húsú birkákra. Egy ideig rendben is volt minden, de csak addig, amíg - hogy némi képzavarral éljünk - ki nem lógott az ordas természetű lóláb, s a vigyázó-őrző falka egyik nyalka tagja véletlenül meg nem kóstolta a puha husit, ami igen ízletesnek találtatott. Naiv pásztorunk pedig egyre könnyebben vehette számba birkáit az állomány konstans csökkenése miatt. Még kevesebb boldogság, még több naivság, újabb újsághirdetés, újabb jelentkezők. Ezúttal a hiénák fogadkoztak kacagva, hogy elkergetik az ordasokat, és kitartóan őrzik majd a nyájat. Nos, itt kellene a segítség a lezáráshoz - mondta jó barátom -, mert jöttek a hiénák, majd a tigrisek, a rókák, a húsevő vaddisznók az újabb és újabb újsághirdetésekre. És lassan, de biztosan a boldogság utolsó foszlánya is végképp eltűnt a naiv pásztor arcáról. Mondtam is barátomnak, hogy ez nem más, mint korunk befejezetlen tanmeséje, ahonnan már csak a meghatározásnak megfelelő csattanó, tanulságos végkifejlet hiányzik. És amit így lehetne megfogalmazni: amíg aranygyapjas, puha húsú birkák és boldog, naiv tulajdonosok léteznek, addig mindig akad vállalkozó szellemű, dörzsölt és minden hájjal megkent, „kompetens” őrző-védő élőlény is. így mondta ezt Nagy Szent Gergely: „Várja a Pásztort a nép, és jön az imposztor, jön a szélhámos. Várja a gyógyítót, és jönnek a kuruzslók, az eltévelyítők. Várja a Prelátust, a felülről küldöttet, és jönnek a Pilátusok” Vajon bennünk ki jön? Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
