Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-02-28 / 9. szám

8 « 20io. február 28.

PANORÁMA

Evangélikus Élet

Református „reklamáció”

Zsinati felszólítás: alkosson rendeletet a kormány a 2008-as kiegészítő támogatásról

A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának elnöksége felszólította a kormányt, hogy késedelem nélkül alkosson rendeletet az egyházi közoktatási intézmények 2008-as kiegészítő támogatásának elszámolásáról - áll az MRE Zsinata elnökségének az MTI-hez február 17-én eljuttatott közleményében.

Mint írták, a kormánynak február 15-ig kellett volna eleget tennie a törvényben meghatározott kötelezettségének. A református zsinat elnöksége úgy fogalmazott, „újra csak azt tapasztaljuk, hogy a jogállamiságot éppen azok nem tartják tiszteletben, akiknek őrködni kellene felette” ezért a világi és a lelkészi elnökből álló testület „ismételten felemeli szavát a kormánynak a jogbiztonságot sértő magatartása ellen”.

A Bölcskei Gusztávnak, a zsinat lelkészi elnökének aláírásával közzétett nyilatkozat hangsúlyozza: a kormányrendelet hiánya „azt a jogos aggodalmat kelti, hogy a kormány az egyházi fenntartásban működő közoktatási intézmények diákjait és azok

Bármely szervezetnek, így az egyháznak is joga van ahhoz, hogy kifejtse, melyik formáció vagy párt vall az övéhez hasonló értékeket - mondta Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök az MTI-nek Nyakó István MSZP szóvivő február 15-én elhangzott szavaira reagálva.

A szocialista politikus sajtótájékoztatóján arról beszélt: az MSZP a leghatározottabban visszautasítja, hogy Kiss-Rigó László megyés püspök Hódmezővásárhelyen egy kampánygyűlésen a Fidesz mellett, illetve az MSZP ellen kampányolt; a szocialisták bocsánatkérést várnak a püspöktől és a legnagyobb ellenzéki párttól is.

Kiss-Rigó László kifejtette: ahogy Hódmezővásárhelyen is elmondta, örülne, ha a magyar politikai életben több olyan formáció lenne, amely hitelesen tudja képviselni a keresztény egyház által vallott „józan és ésszerű értékeket”. Tény azonban, hogy jelenleg csak egy ilyen párt van - tette hozzá. Az igazi baloldali értékek, mint a szolidaritás, a szociális gondoskodás, a társadalmi igazságosság, keresztény értékek is - jelentette ki a püspök -, hozzátéve, ahogy a liberális értékek, mint a

családjait szándékosan megkülönböztetetten hátrányos helyzetbe kívánja hozni”.

Az egyházak a közoktatási intézményeik fenntartására úgynevezett kiegészítő normatívát kapnak, amelyet a tanulók létszáma után az alapnormatíván felül folyósít nekik az állam annak megfelelően, amennyit az önkormányzatok átlagosan költöttek az előző évben szintén az alapnormatíván felül iskoláikra, óvodáikra.

Az egyházak az aktuális kiegészítő összegeket az előző évből kiszámolt érték szerint kapják meg havi lebontásban. A tényleges költségeiket figyelembe véve azokat évről évre ki kellett egészíteni a zárszámadási törvény alapján úgynevezett korrekciós összegekkel.

Az Állami Számvevőszék 2008-as vizsgálata megállapította: 2005-ben és 2006-ban az összes egyházi iskola kiegészítő normatívájának kifizetését tekintve 2,7 milliárd forint tartozást halmozott fel az állam. Ezt az összeget azóta sem kapták meg az egyházak.

szabadság, a tolerancia és az emberi méltóság is fontosak a keresztény egyháznak.

Nyakó István hétfői sajtótájékoztatóján azt mondta, véleménye szerint vannak baloldali hívek is, akik hisznek Jézus Krisztusban, de nem hisznek Orbán Viktorban (a Fidesz elnökében). Úgy fogalmazott: senki ne merje politikai hátsó szándékkal lelki zsarolásnak kitenni azokat a baloldali szavazókat, akik nem a Fideszre szavaznak. A szóvivő szerint ez elfogadhatatlan a mai magyar demokráciában.

Arra a kérdésre, hogy miért ne politizálhatnának a papok, Nyakó István azt válaszolta: támogatják, hogy minden magyar felekezet, egyház hozzászóljon a közügyekhez, azt azonban visszautasítják, ha e szervezetek képviselői egyfajta kiközösítéssel sújtják azokat, akik az MSZP tagjaként hitet tesznek a baloldali értékek mellett.

Amikor azt mondja egy püspök, hogy csak és kizárólag a Fidesz az, amelynek értékei közel állnak az egyház tanításaihoz, az MSZP pedig ettől távol áll, akkor igenis politizál - tette hozzá a szocialista párt szóvivője.

M MTI

„Ha földbe döngöl, hiszek akkor is. Mert valamiért meg kell ennek történnie. Shaaföldbe döngölt, ki is csíráztat majd. Csak kibírni. Csak kibírni” (Jókai Anna)

Gabikának

Minden, ami történt, az életem része, megosztom, de átadni nem lehet. Tíz év, amelyben az ember fizikai, lelki átalakulásába bele van sűrítve minden. Bánat, küzdelem és elfogadás.

A puszta tények éppoly megrázóak, mint a mögöttük sikoltó kétségbeesés.

Harminchárom éves voltam. Már túl a világmegváltáson, de még innen a megfáradt beletörődésen. Az élet olyan egyszerű volt. Kiegyensúlyozott házasság, biztos egzisztencia, egy gyönyörű, négyéves kislány. Amiktől akkor féltem, ma már tudom, nem kellett volna félni, s ami még várt rám, ránk, az eszembe se jutott.

Kezdet és vég

Az, hogy felnőtt fejjel bárányhimlős lettem, inkább furcsa volt, mint ijesztő. Talán még nevettünk is a „pöttyeimen”.

S akkor, egy hét után, egy reggel nem tudtam fölkelni. A lábam nem engedelmeskedett. Feküdtem, de hiába ültem föl, a lendítés, az az egyszerű mozdulat, amellyel földet érnek a végtagjaink, nem ment.

Még csak rémült sem voltam, hiszen a véglegesség, a visszavonhatatlanság még gondolatban sem merült föl. A háziorvos mozdulata, amellyel felemelte a lábaimat, s ahogyan azok visszazuhantak, inkább mókás volt. Mentőt hívott, s akkor arra gondoltam, mi lesz addig a családommal, amíg én pár (!) napig kórházban leszek.

Vizsgálatok, kérdések és kételyek. Végül mégis eredmény: kiterjedt szakaszon gerincvelő-gyulladás. A bárányhimlő szövődményeként. Ritka, de létezik (én már csak tudom). Mindenki arra gondolt, hogy ez átmeneti, ahogy múlik a gyulladás, úgy tér vissza a mozgás. Ha visszagondolok arra a napra, emlékszem a fáradtságra, a zűrzavarra, a vizsgálatoktól való félelemre. De nem emlékszem a rettegésre, amely csak később jött, amikor a tudatom teljesen felfogta, hogy addigi életem nincs többé. Amikor orvosilag bizonyos lett, hogy soha többé nem mozdul meg a lábam, amikor a lelkem minden reménység és önáltatás ellenére pontosan jelezte, hogy új élet kezdődik.

Megindult a harc. A gyógyszeres kezelés, az infúziók, felvételek mindenféle nagy és még nagyobb képfelbontású ketyerékkel. Az ismeretlentől való félelem egy idő után megszűnt, mert már semmi sem volt ismeretlen. Orvosok, nővérek, akik velem együtt bíztak a sikerben, s akik velem együtt csüggedtek, ahogy telt az idő.

Nagy dolog a pszichológia. Milyen pontosan tudja az emberi lélek rétegeit, s milyen pontosan lép életbe minden pszichológiai törvényszerűség, amikor kell. Sokszor olvastam arról, hogy beteg emberek ugyanazokat a lépéseket teszik meg az elfogadásig, de ezt olvasni egészen más, mint megélni. Amikor veled történik ilyesmi, megszűnik a józan gondolkodás, törlődik az elméleti tudás. Marad a saját vívódásod, a saját küszködésed, a saját magányod. Mert egyedül vagy, még akkor is, ha szerető család, jó barátok és szakemberek állnak melletted. A szíved dörömbölését te hallod, a könnyek a te arcodon törnek utat, az éjszaka lidérces gondolatai a te álmaidat borítják be.

S bármennyire tiltakoztam is, eljött a nap, amikor bele kellett ülnöm a kerekes székbe, hogy ne csak annyi

Közlemény

Február 12-én Hódmezővásárhelyen egy kampánygyűlésen rövid beszédet mondtam, mely arról szólt, hogy a hívő keresztény választó ma Magyarországon világos és egyértelmű szempontok alapján teljesítheti kötelességét a közjó érdekében a közelgő választásokon. Szavaimra, valószínűleg tájékozatlanság miatt, nagyon sokan reagáltak az írott és az elektronikus sajtóban a legkülönbözőbb módon: olykor trágár és gyűlöletkeltő stílusban, máskor eltúlzott dicsérettel.

Nyakó István, az MSZP szóvivője beszédem kapcsán hitet, hívőket, kiközösítést és bocsánatkérést emlegetett, nyilván tájékozatlanságból fakadóan az általam elmondottakra vonatkozóan. Ezért Nyakó Istvánt szeretettel meghívom Szegedre, a püspöki székházba, hogy szívélyes légkörben, személyes párbeszéd keretében tájékozódhasson a Hódmezővásárhelyen megfogalmazott és a jövőben is nyilván elhangzó véleményemről a közelgő választásokkal kapcsolatban.

Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök

M MTI

Pártpolitizált a püspök?

Kiss-Rigó László: bármely szervezet kifejtheti, mely párt vall hozzá hasonló értékeket

■ SZVITIL ILA

Megtört

maradjon a világból, amennyit az ágyamból fekve láthatok.

Ekkor, ezen a napon jött el a kezdet, a másik életem kezdete, és jött el a vég, a régi életem vége.

Könny és mosoly

Amikor véglegessé vált, hogy többé nem tudok járni, hogy az állapotomban nem lesz változás, rehabilitációs intézetbe kerültem. Vittem a zárójelentésemet, amelyben szép latin kifejezésekkel ott állt a kíméletlen valóság. Nem tudtam pontosan, mi is az a rehabilitáció, mit lehet még itt tenni. Az ott lévő emberek már nem betegtársak, sorstársak voltak. Régi és új sérültek, ezernyi féle mozgássérültséggel. A szenvedés háza.

Én egyre a régi életemet kerestem. Hiába, mert a testem, a lelkem már nem volt ugyanaz, egy szárnyaszegett madár próbált makacsul újra a felhők közé repülni. Az itt eltöltött hónapok akkor kegyetlenül nehezek voltak. Ma már tudom, hogy ezek nélkül nem lennék önálló, talán már egyáltalán nem lennék.

Tanulni kellett. Praktikus és emocionális dolgokat. Ülj ki az ágyadból a kerekes székbe és vissza! De lábak nélkül hogyan? Miért kérnek ilyet? Ennyi erővel akár Himalája-expedícióra is elküldhetnének! Az embernek remeg mindene, miközben próbálkozik, izzad és fél. Amikor először sikerült, nem voltam boldog, inkább dühös. Én nem akartam ilyen próbatételeket. De ebben az egész történetben nem nagyon volt választási lehetőségem.

Öltözz föl egyedül! De hogyan, mikor nem tudok felállni? Hogy húzzak nadrágot, zoknit, cipőt? Ezt is megtanultam. Először n^m öltöztem, hanem dühödten rángattam magamra a dolgokat, ülve, fekve, ahogy jött. És még ezernyi más trükk. Mint a zsonglőrök a cirkuszban. De itt nincs taps. Viszont lassan rájöttem, hogy minden nappal, amikor ügyesebb leszek, azzal az én életem lesz könnyebb.

Azt sem értettem, hogy miért gyötörnek gyógytornával meg egyéb terápiás kezelésekkel. A tornatermet nagy kínzókamrának láttam, ahol öncélú, de annál keservesebb tortúra vár rám nap nap után. A cél az erősítés, az izmok fejlesztése volt. Hiszen a karjaimnak a lábaimat is helyettesíteniük kellett. Lassan ezt is beláttam.

Meg azt is, hogy ez az állapot egy más, egy új fegyelmezettséget kíván az embertől. Az egész napos üléstől felfekvéseid lesznek, a rossz táplálkozástól az emésztéseddel lesz baj, ha ellazsálod a hólyagürítést, fertőzést kapsz, és így tovább. És nincs haladék. Tested, amely egy egészen új élethez kénytelen alkalmazkodni, benyújtja a számlát. Rögtön.

Sok embert megismertem ott. Sokféle sors, sokféle feldolgozása a traumának. Éjszakába nyúló beszélgetések, tanulás egymástól. Összekapcsolódott a lelkünk, próbáltunk összekapaszkodni.

Itt mondta egy huszonegy éves lány: „Ne azt nézd, hogy ez az állapot mit vett el tőled, hanem azt, hogy mit hagyott meg!” Ezek a szavak csak hosszú idő után nyertek értelmet, de a mai napig hálás vagyok értük.

Eleinte csodálkoztam, hogy öttíz éve mozgássérült emberek hogy lehetnek ilyen derűsek, kiegyensúlyozottak. Hogyhogy még élnek, céljaik vannak, szeretnek, örülnek, nevetnek? Ma, amikor ezeket a sorokat írom, éppen tíz éve, hogy lebénultam. És tudok már szeretni, örülni, nevetni is.

Ez életem meghatározó időszaka volt. Egy út eleje, melyen bukdácsoltam, sokszor elestem, s hogy felálltam újra és újra, a kislányomnak köszönhetem, aki erőforrásom mind a mai napig.

Itt történt meg az is, hogy a sok könny mellett felbukkant egy-egy mosoly is, a változás megkezdődött.

Élet az élet után

Amíg kórházban, rehabilitációs intézetben van az ember, a kinti világ nem nagyon érdekli. Csak egy dolog volt fontos igazán: hogy a családom valahogy vészelje át ezt az időszakot, s hogy én le tudjam küzdeni a naponta elém tornyosuló akadályokat.

S ahogy hazakerültem, minden nagyon idegen volt. Túl hosszú idő telt el azóta, hogy azon az áprilisi napon megszakadt a fonal. Összecsomóztam, de sima és hibátían már nem volt többé. Az új helyzet sok változást hozott. Egészen prózai változásokat is. Lakást kellett cserélni, mert a harmadik emelet lift nélkül nem ideális. A bútorok, a tárgyak mintha ellenségek lettek volna. Minden akadály volt. És megkezdődött a célirányos átalakítás. Az esztétikum a dobogó második helyére szorult, győzött a praktikum. Az ember nem is gondolja, hogy milyen leleményes tud lenni, ha rá van szorítva. Sok mindenről azt hiszi, hogy ezt aztán már végképp nem tudja megoldani. De meg tudja. Ennek azonban ára van. Izzadságos próbálkozás, és bizony néha egészen alpári káromkodás.

Örültem, hogy otthon vagyok, de szorongtam is, tudok-e majd létezni.

A tárgyi feltételek nagyon fontosak, de csak egy részét jelentik az életnek. Körülöttem emberek jöttek-mentek, élték azt az életet, amelytől én távol kerültem. Többé már nem ugrót-