Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-28 / 9. szám
4 •«! 2010. február 28. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A nagy választónap: a hamvazószerda MAGYAR DIÁKOK A HAITI GYERMEKEKÉRT Hétszázezer forintot gyűjtöttek eddig a hazai iskolák Hamvazószerda, a húsvét előtti hathetes időszak, a nagyböjt kezdete idén február 17-re esett. A hamvazószerda a farsang és a húsvét közötti választónap: az előtte lévő farsangvasárnapot farsanghétfő, majd húshagyókedd követi. Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét. A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa elrendelte a hamvazkodást a hívek számára a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet; ma az utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, és azzal keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél meg, ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. Mivel a régi korokban nemcsak a múlandóság jelképe, hanem mosószer és a szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe. Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közötti három nap neve semmihét, csonkahét volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték kövércsütörtöknek vagy zabálócsütörtöknek, amikor minden farsangi maradékot megettek, hogy elkezdhessék a böjtöt. (Ez a név általában az egy héttel korábbi csütörtökre vonatkozott, valószínűleg itt a két nap szokásai egybemosódtak.) N MTI ► Az összegyűjtött pénzadományt Kovács „Kokó” István, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) jószolgálati nagykövete és Lehel László evangélikus lelkész, a szervezet igazgatója vette át jelképesen az iskolai gyűjtéseket szervező diákoktól és tanároktól. Január 18-án kereste meg a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet a Dél-budai Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK), hogy öt szakközépiskolájának háromezer diákja között gyűjtést indít a haiti földrengés gyermek károsultjainak megsegítésére. Az országosan kiterjesztett akció keretében több mint negyven iskola több tízezer diákja csatlakozott a felhíváshoz, és kezdte meg az adománygyűjtést. A gyűjtés eredményéről február 16-án 14 órakor a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben (1088 Budapest, Vas u. 10.) számolt be - az iskolákkal közösen - a segélyszervezet. Többféle módon is gyűjtöttek a diákok. Volt, ahol egy ládával járták körbe az osztályokat, és kérték diáktársaikat, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a haiti gyerekeket, máshol süteményeket, pogácsát készítettek, amelyeket a szünetekben árusítottak, és a „bevételt” ajánlották fel. A diákok által kifejezett szolidaritásnak és a kreatív adománygyűjtésnek köszönhetően február 16-ig 714 670 forint gyűlt össze. Azonban több iskola is jelezte a segélyszervezetnek, hogy február végéig tart náluk a gyűjtés, így várhatóan ez az összeg tovább növekszik majd. A gyűjtési felhívás kiadásakor meghirdetettek szerint a hazai iskolák adománya a Haitin élő kisgyerekek gondozásához, csecsemőknek tápszer, pelenka, élelmiszer, ruhanemű megvásárlásához és kisközösségi víztisztító berendezés működtetéséhez járul hozzá az ökumenikus segélyszervezeten keresztül. A segélyszervezet Haitin végzett munkájáról a www.segelyszervezet.hu oldalról tudhat meg többet. ■ Fekete Dániel felvétele KÉSZÜLJÜNK A NŐK MÁRCIUS 5-1 VILÁG IMÁN APJÁRA! Asszonysorsok Kamerunban ► Az idei női világimanapra készülve folytatjuk beszélgetésünket dr. Tóth Piroska szülészorvossal, aki öt esztendőn át misszionáriusként szolgált Észak-Kamerunban, Dagáj városában. Lapunk előző számában említettük már, hogy az ott kapott agyhártyagyulladása miatt kényszerült elhagyni szeretett országát. Pedig reménykedett, hogy visszatérhet gyógyítani...- Nem az volt az első betegségem. Már az érkezésem utáni harmadik héten tífuszt kaptam. Azt sem felejtem el soha! Negyvenfokos lázzal kellett világra segítenem egy babát. De a körülmények is szörnyűek voltak. Nem volt villany, a lelkész feleségének elemlámpája mellett vezettem le egy szülést. Se steril körülmények nem voltak, se olyan gyógyszer, amivel csillapíthattam volna az asszony fájdalmát. Ő könyörgött, nem érdekli - mondta -, mit kell szenvednie, csak segítsek világra hozni a gyermekét. A „nővérektől” - akik természetesen mind férfiak voltak - lassan megtudtam, hogy az asszonynak már három korábbi terhessége volt. A babák mind meghaltak. „Darabokban szedték ki” az anyából, mert nagy súlyuk miatt nem tudta megszülni őket természetes úton. Én is nagyon nehezen operáltam ki a hasából ezt a hatkilós, hatvankét centi hosszú kisfiút. Azóta sem láttam ekkora babát. De nagy volt az asszony öröme, mert élt! S főként mert fiúgyerek született, apja büszkeségére!- Ezek szerint Kamerunban nincs becsületük a lányoknak?- A nők ott csak „másodrendűek”. Ennek az asszonynak nagy szerencséje volt, bár én inkább úgy mondanám, az Úristen megkönyörült nyomorúságos helyzetén. Ugyanis a férje megfenyegette, ha ez a baba is meghal, akkor elkergeti őt. Ez egyenlő lett volna a halállal vagy azzal, hogy prostituált lesz. Ugyanis a családja sem fogadja vissza azt, akit a férje elbocsát. Mivel ennek az asszonynak fia született, a többi feleségnek meg csupán lánygyerekei, így neki különösen nagy lett a becsülete. Merthogy örököst hozott a világra.- Jól értettem, több feleséget mondott?- Kamerun északi területén iszlám lakosság él. Ott megengedett a többnejűség. Sőt annyira jónak tartják a férfiak, hogy - rafinált módon - még a keresztény hitre térők is előbb gyorsan feleségeket vesznek... Senki sem bírálhatja őket, hiszen még „pogány” korukra datálódik a többnejűségük. Feleséget pedig nem bocsáthat el egy Krisztust követő hívő ember. De még ha megbotránkoztatok is valakit ezzel az érvelésemmel, hadd mondjam el, hogy a többnejűségnek én is látom hasznát azon a vidéken. Ott két évig szoptatják az asszonyok a csecsemőiket. Addig nem ér hozzájuk a férjük. A többi feleség jelenléte biztosítja, hogy a férfi ne menjen prostituálthoz. Ennek is köszönhető, hogy az északi vidékeken a mai napig nem lelhető fel az AIDS betegség. Igaz, szifilisszel sokan fertőzöttek.- Van valami rangsor az asszonyok között?- Mindegyik feleségnek keményen kell dolgoznia. Az asszonyok ültetik, kapálják a kölest. A férfiak csupán a betakarításnál segédkeznek. Ők vágják le a magasra nőtt termést. A gabona szárát viszont már az asszonyoknak kell kiszedniük a földből és kévékbe kötniük. Mindezt a napi házimunka mellett kell végezniük. Ebben nincs különbség az asszonyok között, de az első feleségnek vannak kiváltságai. Ezt az asszonyt azonban nem a férj választja, hanem az ő és a leány szülei állapodnak meg a frigyről. Ezt a feleséget nem is bocsáthatja el, s ha idősebb lesz, már nem kell kimennie a kölesföldre dolgozni.- Ezek a sanyarú sorban élő asszonyok hogyan tudnak mégis örvendezni? Imanapi liturgiájukban Isten dicséretére hívnak fel: minden élő dicsérje az Urat!- Én csak akkor láttam őket szomorkodni, ha betegek voltak. A szenvedés valóban lefagyasztja róluk a mosolyt. Bántja őket a bizonytalanság, hogy vajon meggyógyulnak-e, de főleg az, hogy tudják, otthon szükség lenne a szorgos kezükre. Ezért is végtelenül hálásak, ha a „doktordzsinak” sikerül meggyógyítania őket. Ami igazán meglepett, hogy még a temetésekkor is tudnak örvendezni. Hálát adnak azért, hogy szerettük velük élhetett. Jób vallomása jut eszembe, most, amikor furcsa, örömteli gyászukat magam elé idézem: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” Ez a sajátos, mindenért hálás lelkűiét, remélem, magával ragadja majd azoknak a helyi közösségeknek a tagjait is, ahol ebben a huszonötödik, jubileumi esztendőben megünneplik a világimanapot. ■ B. Pintér Márta Azoknak a testvéreknek, akik szeretnének ugyan részt venni az ökumenikus női imanapi alkalmon, de gyülekezetükben nem rendezik meg, szeretettel ajánlunk néhány budapesti helyszínt. Március 5-én, pénteken ♦ 17 óra - Terézvárosi Avilai Szent Teréz Plébánia (Budapest VI., Pethő S. u. 2.) ♦ 17 óra - Pesti metodista gyülekezet (Budapest VI., Felső erdősor 5.) ♦ 18.30 - Óbudai Református Egyházközség (Budapest III., Kálvin köz 4.; az Árpád hídnál) Március 18-án, csütörtökön ♦ 17.30 - Asszonyház (Budapest I., Jégverem utca 7.)
