Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-28 / 9. szám
2 -m 2010. február 28. FORRÁS Evangélikus Élet BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - ÉZS 50,4-10 Krisztusi sors - krisztusi indulat nélkül? Oratio oecumenica Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy az Úr Jézus Krisztus nevében hozzád fordulhatunk kéréseinkkel. Benned van reménységünk, Istenünk, aki szent Fiad szenvedésében hordoztad és hordozod a mi szenvedéseinket. Tebenned bízunk, aki megbocsátottad és megbocsátod bűneinket. ígéretedbe kapaszkodunk, hogy Krisztus Urunk érdeméért meghallgatsz minket, amikor eléd tárjuk kéréseinket. Add meg nekünk, gyermekeidnek, hogy mindig készek legyünk imádkozni önmagunkért, testvéreinkért, felebarátainkért, sőt ellenségeinkért is. Késztesd a szívünket a minden körülmények közötti hálaadásra, dicséretre. Kérünk, ébressz hitet embertársainkban, hadd ismerjék fel egyre többen, hogy te vagy a szeretet. Igéd ne térjen vissza hozzád üresen, hanem cselekedje meg azt, amiért küldetett. Erősítsd és óvd meg evangéliumod követeit az egész világon. Ajándékozz meg bennünket a szolgálat készségével a megfáradtak és megterheltek felé. Kérünk, támassz egységet közöttünk, akik a te nevedben hiszünk, hadd legyünk egyek igéd meghallásában és cselekvésében, a te akaratod szerint. Kérünk téged mindazokért, akik a kormányzásban felelősséget vállalnak: add, hogy céljaik, vezetésük az emberek javát szolgálják, a béke és igazságosság szabja meg lépéseiket. Óvd meg teremtményeidet a vérontástól és az erőszak minden formájától. Adj egyetértést és önzetlen egymásra figyelést munkaadó és munkavállaló, tanár és diák, szülő és gyermek között. Kérünk, légy segítője mindazoknak, akik szorult helyzetben vannak, akik nélkülöznek, akik betegségben, magányban, gyászban szenvednek. Engedd ragyogni életünkben mindennap a te fényedet, a te szereteted töltse be szívünket és űzze el félelmünket. Szabadítsd fel szívünket reménységére mindannak, amit elkészítettél a téged szeretőknek, akik földi életünkben megízlelhetjük jóságodat kegyelmedben, egykor pedig megláthatunk téged színről színre, dicsőséged teljességében. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ha azonban tudjuk, hogy Krisztus az égből alászállt, s az Atya iránti engedelmességből a bűnöst szerette, szilárd reménység támad a szívünkben, s bátran színe elé járulunk, tudván, hogy Krisztus az Isten levele, valóságos aranykönyv, amelyben tulajdon szemünkkel olvashatjuk az Atya akaratát. így lehetetlen, hogy félelmet és kétséget érezzünk lelkűnkben, hiszen a Krisztusban örömöt és békességet nyertünk. Istennél nincs más, csak kegyelem, amellyel táplál, hordoz és megtart. Legyen is övé minden dicséret s dicsőség. Most már örömmel követjük Krisztust. íme, ezért szerette Krisztus a bűnöst. Isten így rendelte.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az ószövetségi próféciák általában többdimenziósak. Ezt olyankor is figyelembe kell vennünk, amikor első hallásra nyilvánvaló, hogy messiási próféciáról van szó. Fokozottan érvényes ez arra az Ézsaiás könyvében található énekgyűjteményre, amelyet a kutatók az Úr szolgája (héberül: Ebed Jahve) énekeiként tartanak számon, és amelyhez a mai prófétai ige is tartozik. E próféciák mélyebb elemzése után be kell látnunk, hogy elhamarkodott az a vélekedés, amely szerint az ismeretlen szenvedő szolga énekeiben (Ézsaiás könyvének 53. fejezete is közéjük tartozik!) kristálytisztán rajzolódik ki a szenvedő Messiás, a Krisztus képe. Kétségtelen, hogy az ismeretlen ószövetségi személy és Krisztus sorsa között sok a hasonlóság. Mindketten ártatlanul szenvednek, és szenvedésüknek - erre a jól ismert 53. fejezetben olvasunk utalást - köze van népük bűnéhez. Az ószövetségi Úr szolgájának szavai ezért tűnnek áthallásosnak. Mintha a szenvedő Krisztus szájába illenének panaszos mondatai: „Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől!’ De ez kísértő hasonlóság! Ha engedjük, hogy magával ragadjon, könnyen átsiklunk a nem csekély különbség fölött, amely az ószövetségi szenvedő szavaiban megszólaló határozott bizonyságtétel - „De az én Uram, az Úr, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban’’ - és a megfeszített Krisztus ajkáról feltörő fájdalmas kiáltás - „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” - között ► A Bajor Evangélikus Egyház hagyományos böjti adománygyűjtési akciójának (Aktion Fastenopfer 2010) idén „Reményt adni” a mottója. A program megnyitójára február 19-21. között „Bajorország szívében”, Neumarkt városában került sor. Az 1992 óta évente meghirdetett gyűjtés a közép- és kelet-európai országokban élő rászoruló evangélikusokat hivatott támogatni - az akció korábban több magyarországi projekt megvalósítását is hatékonyan segítette. Az idén gyűjtendő összeg az odesszai ifjúsági felelős, Alexander Gross lelkész és családja számára felépítendő lelkészlakás költségeire fordíttatik majd, hogy a már működő ifjúsági központ mellett lakhasson, és így könnyebben elláthassa szolgálatát. Az Aktion Fastenopfer 2010 megnyitójára szép számmal érkeztek külföldi vendégek is, így - az adománygyűjtésben együttműködő Martin Luther Egyesület mellett - az elmúlt hét végén ukrán, román, cseh és magyar evangélikus gyülekezetek is bemutatkozhattak a „Találkozások piacán”. „Fontosnak tartottuk, hogy a gyűjtéshez arcok, személyek, találkozások kapcsolódjanak, hogy ne van, még akkor is, ha Lukács és János evangélista szerint nem ez volt a kereszten haldokló Jézus utolsó érthető mondata. „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” - idézi Lukács Jézus végső sóhaját, amely sokkal inkább a feltétel nélkül Istenre hagyatkozó teljes bizalom kifejezése, mint azé a dacos bizonyosságé, amely az ószövetségi szenvedő Úr szolgája szavából kicseng. János leírása szerint pedig Jézus utolsó hangos kiáltása „Teteleszthai!” - magyarul „Elvégeztetett!”, „ Célhoz ért!”, „Beteljesült!” - szintén egy egészen másféle bizonyosságot tükröz. Jézus azt a meggyőződését kiáltja a nagypénteki sötétségbe, hogy ő maradéktalanul véghezvitte, amit Isten rábízott, hiánytalanul betöltötte földi küldetését. A többi már Isten kezében van, Isten dolga. Ha kétségtelenül van is hasonlóság az ószövetségi Ebed Jahve és az Úr szenvedő Messiásának, Krisztusnak a földi sorsában, mégis égbekiáltó a különbség abban az érzületben és indulatban, amellyel sorsukat fogadják és viselik. Ezért kell óvakodnunk attól, hogy az ószövetségi Ebed Jahve minden szavát - mint próféciát - válogatás nélkül a szenvedő Messiás, a passió útját, a via dolorosát járó és a kereszten haláltusáját vívó Krisztus szájába adjuk! Mert miért is oly bizonyos Isten el nem maradó segítségében az Úr szolgája? Miért véli tudni, hogy nem vallhat szégyent? Miért teszi arcát keménnyé, mint a kovakő? Miért mer megaláztatása és szenvedése közben így kiáltani kínzóihoz: „Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer percsak a gyűjtésről, a pénzről legyen szó, hanem emberekről, akik emögött állnak” - hangsúlyozta köszöntőjében Ulrich Zenker bajor egyházfőtanácsos. A neumarkti egyházmegyéhez tartozó pyrbaumi evangélikus gyülekezet és annak St. Georg’s gyülekezeti kórusa több mint tíz éve ápol virágzó kapcsolatot a Csákvári Evangélikus Egyházközséggel, illetve annak Harmonia Floriana kórusával. E testvérkapcsolat újabb fejezeteként múlt szombaton este a neumarkti Kriszbe szállni velem?!Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm?Lépjen ide!” Azért, mert bizonyos Isten bosszúja felől: „íme, az én Uram, az Úr, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, moly rágja meg őket’.’ Az ismeretlen Ebed Jahve az isteni igazságtételt egyenlőnek hiszi az isteni bosszúval! A vádlói és bírái előtt némán álló, a megkorbácsolást, a gúnyt, a megalázást, a szidalmazást és köpdösést fenyegetőzés és átkozódás nélkül tűrő, a via dolorosa macskakövein botladozva népe jövendő sorsát sirató, a kereszten kínzóinak és hóhérainak bűnét imádkozva mentő, számukra bűnbocsánatért könyörgő Jézust egészen más indulatok késztetik a szenvedés és a halál engedelmes vállalására, mint Ebed Jahvét, az Úr ismeretlen szenvedő szolgáját. Benne egész más érzület lakik. Szenvedése és megaláztatása közben neki nem a halálát követő isteni bosszú bizonyossága kölcsönöz tartást. Nem azért megy engedelmesen a halálba, mert tudja, hogy Isten végül leszámol ellenségeivel. Ő egészen más igazságtételben reménykedik: abban, hogy ártatlan halálát Isten kínzói és gyilkosai megmentésére, a bűnösök megigazítására fogja használni. Miként a Zsidókhoz írt levél szerzője felismeri: Krisztus vére - szó szerint fordítva - jobbért kiált Istenhez, mint Ábel ártatlanul kiontott vére (lásd Zsid 12,24). Jobbért: nem bosszúért, nem a bűnös bűnhődéséért, hanem a bűnös megigazulásáért és megmeneküléséért. Más szóval: megváltásért. tus-templomban a csákváriak a pyrbaumi kórussal együtt szolgálhattak közös zenés áhítattal. A csákváriak (képünkön) a magyar zeneirodalom egy-egy korszakából választottak műveket (magyar népdal, Esterházy Pál, Szokolay Sándor), míg a pyrbaumi testvérkórus gospelénekekkel tett bizonyságot. A koncert végén közösen szólaltattak meg német és magyar műveket. Vasárnap az ünnepi istentiszteleten Joel Rumi cseh püspök hirdette a reménység evangéliumát. A temp-A VASÁRNAP IGÉJE Ezért ha az ószövetségi Ebed Jahve és Krisztus sorsa között látunk is párhuzamot, ellene kell állnunk a kísértésnek, hogy az ószövetségi Úr szolgája szavait Krisztus szájába adjuk, és mint próféciát a megfeszített Megváltó szavaiként hallgassuk! Mert nem ér semmit, és nem segít rajtunk a Krisztussal való sorsközösség vállalása, ha hitünkért úgy szenvedünk igazságtalan bántalmazásokat, és úgy adjuk érte az életünket, hogy szívünket nem Krisztus indulata tölti be, hanem a bosszúvágy. Mélyen igaz Pál apostol figyelmeztetése: „...fia teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha... testem tűzhalálraszánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból’.’ (íKor 13,2.3) Jézus azzal a reménységgel szenvedett és halt meg, hogy halála után nem Isten ítélő haragja fog lesújtani az emberi nemre, hanem szeretete fog addig soha nem látott módon és mértékben kiáradni minden bűnösre. Krisztus számára az lesz az igazságtétel és a jóvátétel ártatlan szenvedéséért, ha Isten a közvetlenül a halálát okozó bűnösöket - az idők végéig még e világra születő minden bűnössel együtt - halálának emlékezete által igazságra és üdvösségre vezeti. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, tartsd távol tőlünk a bosszúvágyat, és add, hogy a te indulatoddal viseljünk el minden szenvedést, amely hitünkért igazságtalanul ér minket. így tegyél bennünket a te igazságod hiteles tanúivá. Ámen. lomi alkalmat követő városházi fogadáson a Harmonia Floriana kórus szintén énekszóval köszöntötte a megjelenteket. „Reményt adni” nem csak Bajorországban vagy Ukrajnában lehet. A németországi utazása előtti vasárnapon a csákvári kórus a bicskei evangélikus templomban tartott zenés áhítatot az épület külső felújításának támogatására. (Lapunkban ősszel számoltunk be a kicsiny gyülekezet templomának belső felújításáról.) ■ Szebik Károly Reményt adni Csákvári kórus az Aktion Fastenopfer 2010 megnyitóján
