Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-02-28 / 9. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 9. szám ■ 2010. február 28. ■ Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere) Ára: 250 Ft „Ha már megajándékozott minket az Úristen az élettel, ak­kor tartozunk azt emberhez méltó módon leélni. Úgy, mint aki kapta, s mint aki egyszer el fog vele számolni. S úgy is, mint aki meg nem érdemelten, de mégis kaphat feloldozást, mert nem »csak« teremtett, hanem megváltott ember is.” Tél végi tűnődések az élet értelméről !► 7. oldal „»El azzal, hogy szeresd felebará­todat! Amit mi akarunk, az a gyű­lölet... Csak így tudjuk elfoglalni az egész világmindenséget.«” A hazugság áldozatainak emléknapja ► 10. oldal „Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy nagy biztonsággal kijelentsük: az isten­tiszteleten az egy főre eső politikusok száma magasan meg fogja haladni a más istentiszteleteken mérhető értéket.” Evél&levél !► 15. oldal Krisztusi sors... ► 2. oldal Találkozás Závada Pállal !► 6. oldal Megtört lendület !► 8-9. oldal Hogyan segít a bibliatanulmányozás? !► 11. oldal Légy hűséges sáfár! ► 11. oldal Búcsú dr. Frenkl Róberttól !► 13. oldal ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Baranyayné Rohn Erzsébet Kőszegről érkezett Csömörre Ötvened vasárnapjától böjt első vasárnapjáig - az ige mellett Más napok ► A csömöri evangélikus gyüle­kezet életében régóta fontos szerepet játszik a még farsang­ban kezdődő, de böjtben véget érő egy hét. Nem csak lelkiek­ben gazdagodnak immár hat évtizede a hagyományos far­sangi imahét résztvevői; a ma­guk készítette sütemény és tea közös elfogyasztása igazán kö­­zösségépítő hangulatban zajlik ilyenkor a terített asztalok kö­rül. A felnőtt tagok között ezen az alkalmon vannak először „hivatalosan” is jelen a konfir­mandusok, akik a májusi kon­firmációi ünnep után válnak maguk is a gyülekezet felnőtt tagjaivá. ► Harmadik alkalommal rendez­tek tehetségkonferenciát febru­ár 19-20-án a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázi­umban, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház Pedagógiai Köz­pontjának közreműködésével. A bonyhádi intézményben tíz éve vezették be az Arany János tehetséggondozó programot, és tavaly óta Tehetségpontként is működik a középiskola, illetve megyei és országos versenyek sorának ad otthont. A rendezvény fővédnöke, Prőhle Ger­gely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője - főisko­lai órái miatt - nem tudott jelen lenni, így felolvasták köszöntő sora­it. „Anyagilag ínséges időkben külö­nösen nagy a felelősségük azoknak, akik a szellemi javak megteremtésén, megtartásán munkálkodnak, még nagyobb szükség van távlatos gondol­kodásukra, áldozatkészségükre. A Az alkalmak népszerűségét jól mutat­ja a tény, hogy a hét minden estéjén zsúfolásig megtelik az imaház nagy­terme, a létszám gyakran a nyolcvan főt is eléri. Az imahét böjt első vasár­napján a délelőtti istentisztelettel zá­rul, ahol az úrvacsoravétel már az ön­vizsgálat és a húsvétra való készülés fontos része. Idén sem volt mindez másképp. Bódi Emese, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem (EHE) Egyháztörté­neti Tanszékének latin-művészet­történet szakos oktatója, PethőAt­tila és felesége, Pethő-Udvardi And­rea doktoranduszok az EHE „színe­iben” érkeztek. A tavalyi esztendő során több kör­nyékbeli gyülekezet élére is új lelkész került, így egy-egy estére ők is a csö-Magyarországi Evangélikus Egyház évszázadok óta sokat tesz azért, hogy az iskoláiban tanuló gyerekek a tehet­ségüknek legmegfelelőbb oktatást és nevelést kapják. Az evangélikus isko­lák sikere kezdettől fogva abban állt, hogy a reformáció tanaival együtt át­vették és alkalmazták a pedagógia leg­korszerűbb módszereit, engedték ki­möriek vendégei lehettek: Vető István cinkotai és Németh Mihály maglódi parókus lelkész, valamint Ponicsán Erzsébet rákospalotai beosztott segéd­lelkész. Péntek este a 2009-es eszten­dő végén az Észak-Pest Megyei Egy­házmegyéhez csatlakozó Hatvan gyü­lekezetének lelkésze, Fatalin Helga adott igei útravalót. Az idei, hatvanadik farsangi ima­hét igazán „családias” hangulatban zárult: bár Baranyay Csaba és fele­sége, Baranyayné Rohn Erzsébet Kő­szegről érkezett, Csaba Csömörre mégis „hazajött” szolgálni, hiszen családi érintettsége miatt ez a közös­ség volt - teológiai tanulmányai be­fejezéséig - anyagyülekezete. ■ - bzs - Imahéttörténet a 14. oldalon bontakozni a keresztény ember luthe­ri értelemben vett szabadságát, és ki­sebbségi egyház intézményeiként be­fogadtak és integrálni tudtak sokakat, nemzetiségi, felekezeti és társadalmi hovatartozástól függetlenül” - állapí­totta meg az országos felügyelő. ■ Széll Bulcsú Ha általában a böjtöt vizsgáljuk az Ige fényében, azt látjuk, hogy Isten azt soha nem rendelte; de elfogadja, ké­résünk alátámasztására. A Biblia sokszor ostorozza a kül­sőségekben megnyilvánuló böjtöt. Azt, hogy azt gondoljuk, ez „érdem­szerző” lenne, és ezzel Istent a ma­gunk hatalmába keríthetjük, a ma­gunk pártjára állíthatjuk. Valójában a böjt segíteni szeretne abban, hogy ne csak szavakban beszéljünk a bűn­ről, hanem szívünkben is érezzük át a saját bűnünk súlyát, és ez Krisztus­hoz vezessen minket. Az Újszövetségben a böjt - ahogy Jézus is mondja - az imádság alátá­masztására szolgál. Az első kereszté­nyek akkor böjtöltek, amikor Isten szolgálatára indultak, hogy tiszta szívvel, az Úr akaratát megértve in­dulhassanak... Tulajdonképpen a böjttel kapcso­latban azt mondhatjuk, hogy ha gya­koroljuk - „más-naposak” vagyunk. Azaz másmilyenek lesznek azok a napjaink. És talán általuk a többi na­punk is... A globalizáció - egyebek mellett - azt eredményezte, hogy a boltok­ban mindig mindent lehet kapni. Megszűnt például az idényjellegű zöldség- és gyümölcsellátás: mindig van banán, narancs, alma, őszibarack, paprika. Ez amennyire jó, annyira rossz is. Szüksége van az embernek arra, hogy ne mindig egyformán táplálkozzék, bizonyos ételek evését időnként szüneteltesse. De arra is, hogy ne legyen „unalmas”, egyhangú a táplálkozás. Milyen jól megadta Is­ten, hogy az évszakok változásával különböző, azoknak megfelelő étele­ket és gyümölcsöket eszünk. Mi­lyen jó volt gyermekkorunkban, ami­kor vártuk télen a disznótorost, ta­vasszal a paradicsomot és a zöldpap­rikát, ősszel pedig a dinnyét és a sző­lőt! Szinte ünnep volt az újabb évszak és az annak megfelelő eledel. Ugyanígy nekünk, keresztények­nek a böjt különleges lelki időszak. Más, mint a többi. Különösen is el­mélyedünk a megváltás csodájában, a kegyelem mindenek fölötti voltá­ban. Nagypéntekre és húsvétra ké­szülünk. És ha komolyan vesszük, föl is készülünk rá. Istenünk nagy szere­­tetére gondolunk, amellyel mindent megtett értünk, hogy boldogok lehes­sünk. Az Úr Jézus váltságára, ahogy meghalt értünk, hogy bűneinkre bo­csánatot kaphassunk. A böjt az elcsöndesedés időszaka. Átolvassuk, átelmélkedjük, hogy mit cselekedett értünk, különösen földi élete utolsó hetében, a nagyhéten. Ahogy a legnagyobb szenvedések között is hűséges marad küldetésé­hez, és szívből tudja kiáltani földi éle­te végén: „Elvégeztetett” célhoz ért. Megszerezte nekünk drága áron az üdvösséget. Valóságos Isten volt, hogy bűntelenként szenvedjen a bű­nösért, és valóságos ember volt, hogy valóban elhordozza a súlyos büntetést éretted és érettem. Hogy szabad légy, bűntelen, boldog és a menny gyermeke. Luthernek egyszer azt mondta Staupitz, a kolostorbeli rendfőnöke, amikor látta, hogy küszködik a bűn súlya alatt: „Márton barát, magának az a baja, hogy magát képzelt bűnös­nek tartja és Jézust képzelt megvál­tónak. Vegye eszébe, hogy maga va­lódi bűnös és Jézus valódi megváltó.” Valójában a böjt segíteni ß szeretne abban, hogy ne csak szavakban beszéljünk a bűnről, hanem szívünk­ben is érezzük át a saját bűnünk súlyát, és ez Krisz­tushoz vezessen minket. És ez segített. Csak a valódi Megvál­tó tud segíteni! Ma is! A valódi bűnö­sön, aki meglátja magát a kereszt fé­nyében annak, aki igazán. A böjti idő­szakban mi ezeket gondoljuk végig. Jézus értünk való szenvedését és ha­lálát, Isten szeretetét - hogy az a mi­enk is legyen. És a külső böjt? Az számunkra két­féle lehet. Megtehetjük, hogy - ma­gunk által elhatározott ideig - nem veszünk magunkhoz ételt. De ez nem érdem és nem kötelező. Az éh­ségérzet ugyanakkor „hatékonyan” képes figyelmeztetni bennünket, hogy hittel tekintsünk az Úrra, és vigyük elé őszintén kérésünket: Istenem, hadd ragyogjon föl előttem végtelen kegyel­med és bűnbocsátó szereteted. Tégy tisztává, újíts meg a hitben! Hogy megújult szívvel szolgálhassalak. A másik fajtája az evangélikus böjtnek, amikor bármi egyébtől tar­tóztatjuk meg magunkat azért, hogy az így felszabaduló időt és alkalmat Istennek szenteljük. Azért, hogy mé­lyebb kapcsolatba jussunk vele, és jobban megértsük őt. Például elhatá­rozhatod, hogy egy hétig nem nézel tévét, és azt az időt igeolvasásra, imádságra szánod. Elhatározhatod, hogy az egész böjti idő alatt nem vá­sárolsz fölöslegesnek, nem igazán szükségesnek tartott dolgokat (pél­dául édességet) azért, hogy azt az összeget a szegények és rászorulók segítésére fordíthasd. És közben há­lát adsz annak az Úrnak, aki mindent, az életét is odaadta érted. Azaz a böjt segít mások szükségét észrevenni és áldozatosabb tanítvánnyá lenni. Folytathatnánk, de most legyen elég ennyi. Legyen másmilyen a böj­ti, nagypéntek előtti időszak, hogy frissességével, elevenségével, külön­leges voltával közelebb vigyen a Megváltóhoz, a tiszta élethez, a má­sik ember megértéséhez és Jézus nevében való szolgálatához. A szerző teológus, a Kispesti Evangé­likus Egyházközség lelkésze 1^ Folytatás az 5. oldalon Kivételesnek lenni veszélyes - mondta Czeizel professzor Tehetségkonferencia Bonyhádon

Next

/
Thumbnails
Contents