Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-21 / 8. szám
2 -m 2010. február 21. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio cecumenica Örökkévaló Atyánk! Hozzád kiáltunk, halld meg könyörgésünket! Segítségért esedezünk, kérünk, mutass utat nekünk! Hozzád fordulunk a böjti időben, mikor bűneink mélységével szembesít igéd, és hirdeti Fiad határtalan szeretetét, aki még a sátán kísértéseinek is ellenállva véghezvitte megváltó munkáját. Kérünk, add, hogy a kísértő feletti győzelme nekünk is erőt adjon kísértéseink közepette, hogy mindenkor a te utadon járjunk, és hűségesen cselekedjük akaratodat. Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy naponként gondot viselsz ránk, és körülveszel minket szereteteddel. Hisszük és valljuk, hogy minden gyermeked értékes számodra, Urunk, mégis olyan sokszor aggódunk a holnapért. Bocsásd meg kicsinyhitűségünket, és taníts meg önmagunkon túl is meglátni világodat. Kérünk, figyelmeztess, ha kenyérgondok vagy az anyagi javak utáni hajsza miatt távolodni kezdünk tőled, és vezess vissza arra az útra, melyet kijelöltél számunkra. Könyörgünk hozzád a teremtett világért; add, hogy parancsod szerint bánjunk vele, hiszen ránk bíztad. Segíts, hogy - amíg nem késő - rendbe hozhassuk mindazt, amit leromboltunk belőle. Segíts, hogy észrevegyük; felelősséggel tartozunk rendjéért és épségéért. Hálát adunk neked szent igédért, amely segít eligazodni életünkben, munkánkban, tanítványságunkban. Add, hogy ne csak halljuk, de éljük is, amit üzen számunkra. Adj erőt, kitartást, reménységet mindazoknak, akik evangéliumod szolgálatában állnak. Segítsd őket, hogy munkájuk nyom: cdjön egyházunk, épüljenek gyülekezeteink. Küldd el Szentlelkedet a téged keresőkhöz és azokhoz, akik közömbösek, hogy hitet ébresszen a szívükben. Kérünk, Urunk, ajándékozd nekünk a szív és a szó böjtjét. Tudjunk hallgatni, ha szükséges; elhallgatni, ha csak a magunk igazát védi ajkunk; és meghallgatni a közösségre és megértésre vágyó, kereső embertársainkat. Segíts lemondani kedvteléseinkről is, ha időnk, erőnk, figyelmünk odaszánásával így a másik terhén könnyíthetünk. Mennyei Atyánk, mutass utat, hogy mindenütt, ahol élünk, városokban és falvakban, családban és munkahelyeken a szeretet, az egymásért való felelős cselekvés ösvényein járjunk, és ne fáradjunk meg a békéért való kitartó imádságban. Mutass utat a menny felé, ahova tartunk. Örök országod eljövetelét várva könyörgünk azokért, akik a magány, a szenvedés, a gyász és a halál terhei alatt roskadoznak. Könyörgünk azokért is, akiket természeti katasztrófák sújtottak, s akik gondjaik, problémáik miatt nem tudnak rád figyelni. Kérünk, légy velük, áraszd rájuk áldásodat, kegyelmedet, hogy a bajok közepette is ki tudják mondani: „Én Uram, én Istenem!” Urunk, emlékeztess arra, hogy bár földi utunk lezárul egyszer, de „távol fénylik a cél, s ránk örök országod hajnala kél” Urunk, kérünk, vezess bennünket tovább böjti utunkon, és segíts bennünket is a te utadon járni, hogy elnyerjük kegyelmedet a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus érdeméért. Ámen. űÖjLuther www.myluther.hu BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) - ZAK 3,1-7 Divatbemutató - mennyei módra Böjt kezdődött. Húsvétnak, a feltámadásnak előszobájában vagyunk most heteken keresztül. Van-e értelme az itt eltöltött időnek - vagy csak türelmetlen, tétlen toporgás? Zakariás próféta látomása mindenesetre magára vonja a figyelmünket, és megteremtheti böjti szemlélődésünk alapjait. De hogyan fér össze a böjti hangulat a divatbemutatóval? A mózesi törvények tanúsága szerint Isten maga határozza meg, hogyan kell öltözködnie a főpapnak. Merthogy az öltözék bemutatja viselőjét. A főpapról szavak nélkül is hirdette: ez az ember az, aki Isten képviseletében van közöttünk, Isten véleményét hirdeti és viszont: közbenjár Isten előtt a népéért. Amolyan összekötő kapocs, oda-vissza. így ha a főpap tisztében járt el, mindig viselte a palástot, a hósent, a süveget és valószínűleg az éfódot is. Hogy is nézett ki? A palást kék bíborból készült, alsó szegélyén gránátalma alakú bojtok és csengettyűk váltakoztak. Efölött viselte az éfódot, mely a derekáig ért, és vállánál egyegy ónixkővel ékesített kapocs fogta össze. A kövekbe hat-hat név volt bevésve, Jákob (Izrael) fiainak neve. Mellkasán lapos zsebecske, a hősen. Fején a főpapi süveg, melynek homlokrészén aranytáblácska hirdeti: „Az Úrnak szentelt." Méltóságteljes megjelenése lehetett! Zakariás látomásában ennek az ékes viseletnek nyoma sincs. Jósua főpap most nem az Úr követségében jár a nép között, hanem a népet szimbolizálja a mennyei színhelyen. Ezért áll Isten angyala előtt piszkos, szennyes ruhában. Szánalmas, taszító jelenség! Miért áll ott? Nem lenne feladata, küldetése másutt? Nem kellene hirdetnie Isten dolgait? Nem kellene inkább szeretetben segítenie a rászorulókat, ellátnia az Istenhez tartozás apróbb-nagyobb kötelezettségeit? Vagy szennyes ruházata miatt mindennek úgysem lenne semmi értelme? Miért áll ott? Csak nem ítéletre szólította oda az Úr? S csak áll ott, mint aki már pontot tett földi küldetése végére, mint akinek elérkezett a számadás ideje? Aki a böjti időben megáll húsvét előszobájában, számadásra áll meg? Csakhogy Jósua nincs egyedül. Jobbja felől vádlója áll, és csak vádolja, vádolja szünet nélkül. Ki ő? Nem Isten az, aki fejünkre olvassa hibáinkat, mulasztásainkat? Böjt áldása, hogy meglássuk: nem. Még nem. Sőt Isten nemhogy nem marasztalja el övéit, még dorgálásra méltónak is csak a vádlót látja. Nem azért, mintha valótlant állítana. Nagyon is igaz minden vádja. Olyannyira, hogy az már Isten büntetését, haragját is kivívta. Ettől a büntetéstől és haragtól lett üszkös fadarabhoz hasonló (Ám 4,11). Ennek ellenére a ruhája még mindig szennyes. A büntetés és harag, az üszkös fadarabbá létei nem hozott tisztaságot. Nem lett méltó Isten jóindulatára - mégsem ő számíthat elmarasztaló szavakra! De mi vár akkor Jósua főpapra? Mi vár Isten népére? A piszkosruhásokra? Akiknek szavuk sincs a váddal szemben? Akik talán nem is tartják lényegesnek megjelenésük méltatlan voltát Isten előtt. Akiknek nem is tűnik fel, vagy nem zavarja őket lelkűk szennye. Ami ezután következik, azzal kezdetét veszi a mennyei ruhabemutató. Vagy annál is több. De nem azt kéri az Úr angyala Jósuától, hogy öltözzön át a színfalak mögött az előkészített ruhákba. Nem is azt, hogy szerezzen tiszta és méltó viseletét. A sátánnal az oldalán senkitől sem várható, hogy tiszta ruhába öltözzék. Hogy változzon. Ezért az angyal egyáltalán nem is hozzá intézi szavait. Hanem azokhoz, akiknek módjukban áll a változtatás. Mert van, akinél a tiszta öltözet készen áll. Akinél a tiszta turbánon ott ékeskedik az aranytáblácska, készen arra, hogy viselőjéről elárulja: „Az Úrnak szentelt.” Merthogy ez a mennyei viselet. Az egyetlen, ami használatos. Isten országában csak annak van helye, aki az Úrnak szentelt. És hiába áll Jósua jobbján a sátán, az átöltöztetést nem akadályozhatja meg. Szerepe lehet a kísértésben, aztán a vádolásban, de nincs beleszólása abba, amit az Úr az emberrel cselekszik! A bűn elvételét nem áll módjában meggátolni. Mert A VASÁRNAP IGÉJE a tiszta ruhába öltöztetés az Úr angyalának jelenlétében zajlik. Jósuának nincs is más dolga, mint engedni és elfogadni. Azután pedig meghallgatni, hogy mindennek megtörténtét tudatosítsa, emlékezetébe vésse az Úr. Mióta Jézus testben is köztünk járt, és a Golgotán elszenvedte bűneink büntetését, azóta különösen is új divatot teremtett övéi viseletében. Az ő vérében megmosott ruha divatját. A különleges, megváltottakat jellemző öltözetet. Amely hirdeti, hogy kinek a követségében járunk, élünk már itt és most. S amely nélkül egykor valóban nem lesz belépése egyikünknek sem oda, ahol már vádló sincs. A húsvét előszobájában várakozót ezért a tiszta ruha várja. Újra meg újra. Hogy ebben az öltözetben képes legyen az Úr útján járni és teljesíteni mindazt, amit az Úr rábízott. Hogy végül engedélyt kapjon az ott állók közötti járás-kelésre. ■ Farkas Etelka Imádkozzunk! Urunk, Krisztusunk, aki elvetted a világ bűnét, irgalmazz nekünk! Segíts a te szemeddel végigtekinteni magunkon. Öltöztesd lelkünket véred tisztította új ruhába. Engedd tudnunk és értenünk is ezt. Mert helyet készítettél számunkra is Atyádnál. Hála legyen neked mindezért! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Minden kísértésben Jézus legyen példaképed. Reá nézz, s kövesd szívesen. Mert ő bátran ment át minden szenvedésen. Hozzá könyörögj: adjon Lelket és bátorságot, hogy te is megtanulhass erős lenni a gyengeségben s megállni a nemszeretem napokban. Krisztus tehát nemcsak példaképünk, hanem bátorságát is belénk oltja, hogy mi is tudjunk tűrni. Jöjjön akármi, szenvedés, gyalázat, ne feledd, hogy Krisztus, a mi királyunk ugyanazt szenvedte, s győzött vitézül. Éppen ezért könyörögjünk is hozzá férfiasságért, hogy erősek tudjunk lenni, meggyőzvén a halált is.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Áprily Lajos Az aranymosó balladája Laktam hangos zúzok alatt, aranykincses pataksoron, és mindig volt aranyporom. Mindennap megcsodált a nap, mert látta: dúsan érkezem, szikrázik mind a két kezem. S egy lányt küldött a szürkület, s szólt: Mennyi csillogó arany - Hogy megszőkítné szép hajam! És sírtak künt az őszi fák: aranyporozd be bánatunk, úgy pompásabban halhatunk. S futárt küldött a téli nap: Arany-nábob, ma küldj sokat, köd kússza már a csúcsokat. Lány elhagyott, lomb elfagyott, a nap nem küldött sugarat. Kincsemből semmi sem maradt. S tavasszal jött egy csöpp bogár: Arany-király, egy porszemet, megaranyozni testemet. Aranyhalacska penderült s kért: Vízeséses, vad helyen elhullattam egy pikkelyem. Sírokról jött egy sárga méh és szólt a zümmögő zene: A liliomnak kellene. És hárman szóltak: Nem felelsz? Mondd meg, hová lett annyi kincs? És szánva mondtam: Annyi sincs. És sírva mondtam: Semmi sincs.
