Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-21 / 8. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. február 21. *■ 3 Víg napok Szárszón Negyedik evangélikus népzenei találkozó Jézus istensége és embersége ^ Vastag hóba és igazi jókedvbe burkolózott az elmúlt hétvégén a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon. Akik eljöttek ide, mind megfogadták a felhívást: „Vígan legyünk!” Ez volt ugyanis a negyedik evangélikus népzenei találkozó mottója. Idén a farsangi idő népszokásai, dallamai adták az alaphangot, és teremtették meg e néhány nap vidám hangulatát. A színes programkínálatban hangszer- és könyvbemutató, „mesedélelőtt”, kézműves-foglalkozások, kiadós daltanulás, koncertek, borkóstolás, moldvai maskarás előadás és fergeteges táncház szerepelt. Pénteken este Gáts Tibor, hazánk legnevesebb citerakészítője hozta el hangszereit. Miközben mesélt a citerák fajtáiról, eredetéről, készítésük fortélyairól, meg is szólaltatta őket. Még egyetemista korában készítette első citeráját kíváncsiságból és kedvtelésből. Nem sokkal később már a népművészet mestere lett. Ez idáig közel háromezer remek hangszer került ki műhelyéből. Sokak által régóta várt könyv bemutatójával folytatódott szombaton délelőtt a találkozó. A Jelenti magát Jézus című kötet - Joób Árpád tanár, népzenekutató munkája - válogatást ad közre keresztény lelkületű magyar népdalokból. A szerzőnek az első népzenei találkozón megfogalmazott terve tavaly végre valóra vált, a kötet a Luther Kiadónál jelent meg. Gazdag kincstár a munka: a száz dal mellett egy betlehemest, népi imádságokat, bölcsességeket is találhatunk benne. Igényes előadásban, hangszerkísérettel el is hangzanak a népdalok a könyvhöz mellékelt két CD-n, így az érdeklődők könnyebben megtanulhatják őket. Badin Ádám palóc mesemondót sokan ismerik már evangélikus körökben. Szombat délelőtt először a gyerekeket varázsolta el meséivel, majd a felnőttek is részesülhettek ebben a különleges élvezetben. Megtudhatták, hogy mennyit ér egy Miatyánk, és hogy ki is valójában a mestereknek mestere. Ebédre annyian lettek a résztvevők, hogy a hegyekben tornyosuló farsangi fánk mind egy szálig elfogyott. Több mint százan - kisgyerekektől idősekig - kedvükre átadhatták magukat a lelki, zenei és balatoni élményeknek. Szvorák Katalin, majd a Téka együttes két tagja, Tárnoki Beatrix és Havasréti Pál énekelt, és tanított szebbnél szebb népdalokat. A hangulat igencsak kezdett már tetőfokára hágni, amikor a Berka együttes fiatal zenészei következtek moldvai zenével, dalokkal. Vacsora után Szvorák Katalin és barátai koncertjén igazi farsangi mulatság közepébe csöppentek az érdeklődők. Papp István „Gázsa” hegedűn, D. Tóth Sándor „Satya” brácsán és kobozom Kürtösi Zsolt pedig bőgőn kísérte a csodálatos hangú népdalénekesnőt. Gregus Gergő néptáncpedagógus az alsógödi művészeti iskola felső tagozatosaival mulatságos moldvai maskarás jelenetet adott elő. A gyerekek lelkes táncától a konferenciázók is kedvet kaptak: a nap végén fergeteges moldvai táncház következett a Berka együttessel. Ropták, ameddig csak bírták. A víg szárszói napok ajándéka, azt gondolom, nem csupán a gazdag zenei élmény, a tanulás öröme, hanem az, hogy aki eljött, újra rácsodálkozhatott, milyen gazdagok is vagyunk valójában. Az áhítatok és a vasárnap délelőtti népzenés istentisztelet Kardos Zsuzsanna, Darvas Anikó és Varga Gyöngyi szolgálatával az Isten jelenlétében és a közösségben megélt örömről szóltak. Honnan jön az öröm? Egyszerre kívülről, belülről és felülről. Szállást vesz bennünk, megosztja velünk életét az Isten, így hát örvendezve fogunk vizet meríteni a szabadulás forrásából. Nemcsak a farsangi víg idő, mindennapi útjaink is arról tanúskodnak, hogy az öröm - Isten öröme - sokkalta nagyobb, hatalmasabb a csüggedés, szomorúság, komorság és kétségbeesés erőinél. A tavaly ősszel megalapított Menyegző Értékőrző Egyesület közgyűlése zárta a hétvégét. Az egyesület az evangélikus egyház keretén belül működve azt szeretné elősegíteni, hogy a népművészet, néphagyomány kincseiből s mindabból, ami igaz, szép, emberi érték, minél több fiatal és gyülekezeti közösség meríthessen. Célja együtt fölfedezni gyökereinket és szárnyainkat. Az egyesület idei tervei között egyhetes nyári népművészeti tábor, valamint a Szélrózsa találkozó népzenei programjainak szervezése és megvalósítása szerepel. Az értékőrzők menyegzőre hívnak: az ember s az ég találkozására. Szeretettel várják maguk közé mindazokat, akik örömmel segítenek abban, hogy ez a találkozás mind több ember életében létrejöhessen. ■ V. Gy. 1^ Folytatás az 1. oldalról A püspök oltárképek segítségével szemléltette, hogy a Krisztus-ábrázolások mennyire befolyásolják személyes Krisztus-képünket. Evangélikus oltárképeinken is szépen megjelenik Jézus isteni és emberi kettőssége. A számunkra elérhető legpontosabb Krisztus-kép azonban a Filippi levél 2. fejezetében olvasható Krisztus-himnusz. Ez a himnusz azt is bizonyítja, hogy már kezdettől vallották: Jézusban együtt volt az isteni és emberi természet. Ez a hitval-A „farsang farka” előtti szombaton, február 13-án vidám nevetgéléssel telt meg az új gyülekezeti ház Cinkotán - szülők és nagyszülők hozták el gyermekeiket, unokáikat a meghirdetett farsangi programra. Vető István lelkész igei köszöntése után a meghívott vendégek bábok segítségével tettek bizonyságot arról, hogy aki Istenben bízik, annak nincs oka félelemre. Ezután az önző lufikirály személyén keresztül tanulhatták meg, hogy aki mindent meg akar szerezni, a barátait veszti el. A gyülekezet korábbi ifjúsági köréből kinőtt fiatal pedagógusok folytatták a programot mozgalmas és mulatságos vetélkedőkkel, a gyermekek és a lás tehát nem későbbi teológiai fejlődés eredménye. Jézus személye, istenségének és emberségének kettőssége mindaddig titok marad, míg az Atya ki nem jelenti, és a Szentlélek eszünkbe nem juttatja, meg nem magyarázza nekünk, amit Jézus mondott. A hitben való felismerés és látás igazi ajándéka az, hogy már nemcsak Jézusról szólunk, hanem őt magát szólítjuk meg mint Urunkat, Megváltónkat és Testvérünket. És akkor már ő maga formálja bennünk a Krisztus-képet. ■ Kovács László felnőttek önfeledt kacagásának kíséretében. A programok során a résztvevők megnézhették, hogyan készül a magyar szabadalommal védett „kürcsi fánk” sőt ki-ki rrgma LcelGíípíthette a külön ^ c~ ' gt. Az együttlét nei -t be a záróénekkel és -im„ .ággal, mert a fiatalok még sokáig együtt voltak, beszélgettek. ■ V.I. Cinkotai farsangi mulatság Böjti küzdelem - a győzelem reménységében Amikor a „legjobb múzsa, a közeledő határidő” sürgetésének engedve elkezdem ezeket a sorokat írni, lassan véget ér a böjtelői időszak utolsó, ötvenednek nevezett vasárnapja. A közelgő éjszaka árnyai között újra felidéződik bennem, mennyire szíven ütött a mai igehirdetési alapige, amelyről a győri gyülekezet két filiájában magam is prédikáltam. Jakab apostolnak, az Úr testvérének tanítása ismét nehezen emészthető eledelnek bizonyult. De nem Luthernek a Jakab leveléről szóló kritikus álláspontja miatt, hanem mert túl keménynek, sőt könyörtelennek tűnt, amikor a földi (emberi) bölcsességet nem csak testinek, hanem egyenesen ördöginek nevezi (Jak 3,15). Nem túlzás ez? Aztán mégis megértem. A rá váró passiót megprófétáló Mester mit is mond érteden, őt az Atya iránti engedelmességétől eltéríteni akaró tanítványának? Távozz tőlem, sátán! (Mt 16,23; Mk 8,33) Hát persze! Mindig ő, az engedetlenségre csábító, az Isten ellen lázító, a mindent összezavaró győz, ha nem Isten szerint, hanem emberek szerint gondolkozunk és cselekszünk. A veszélyt a maga kíméletíen és gyilkos valóságában kell észrevennünk, hogy meglássuk, segítségre szorulunk, és hogy jó helyen keressük a segítséget. Ezért vigasztal és bátorít Isten atyai szeretetének programja, amelyet ismét jó hallanunk: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa’.’ (íjn 3,8b) Ezekben a hetekben, böjt idején hangsúlyosan is ez az üzenet áll az egyház hitének, gondolkodásának, istentiszteleti életének középpontjában. Valójában az egyházban mindig ez a fő és egyetlen téma: Isten úgy szerette a vüágot, hogy érte adta egyszülött Fiát .(Jn 3,16), és általa minden embernek felkínálja a gyógyulás, a bűnbocsánat, a megújulás lehetőségét. Amikor böjt csendjében közösségeinkben megemlékezünk Jézus Krisztus szenvedéséről, felidézzük keresztútját és kereszthalálát, ezt azért tesszük, mert hisszük, hogy nincsen üdvösség senki másban (Ap- Csel 4,12). Persze újra és újra tanulnunk kell, hogy nélküle nemcsak életünk végső kérdéseire nincs válaszunk, de mindennapi életünkben sem boldogulnánk, ha nem részesítene bennünket az ördög hatalmát megtörő győzelmében. Nehéz ezt belátni, mert az ember magától nem tud lemondani a határtalan és megalapozatlan önbizalomról - bár helyesebb, ha néven nevezzük, és beképzeltségnek mondjuk - és az öndicséret himnuszairól. Mint fuldokló a szalmaszálba, kapaszkodik abba a tévhitbe, hogy azért nem is olyan rossz a helyzet, és majd megoldjuk a problémákat. S talán va-ÉGTÁJOLÓ lóban nem vesszük észre, hogy a teljes életre vezető keskeny úton járás művészetét mi magunktól, de más emberektől sem tudjuk elsajátítani. Ezt csak a Jézus Krisztusban való hitben, ajándékként kaphatja meg az ember. Nélküle még azt sem látjuk, mennyi veszély leselkedik ránk! Böjt első vasárnapjának evangéliuma Jézus megkísértésének története (Mt 4,1-11). Arra minden bizonnyal emlékezünk, hogy ő végül legyőzte a kísértőt. De arra emlékezünk-e, hogy az milyen támadásokat intézett ellene? A kenyérkérdés, a vallás és a hatalom kérdése körülfolyt a küzdelem. Örök kérdések ezek. A mi kérdéseink is. Az útelágazásoknál, a döntő helyzetekben, de mindennapjaink aprónak mondott küzdelmeiben is csak Jézus Krisztusnak a kísértőt legyőző és így a kísértések nyilait is kicsorbító ereje vezethet bennünket győzelemre. Itt van mindjárt az első, a kenyérkérdés. Ha azt hinnénk, hogy ez csak a diktatúra évtizedeiben megsanyargatott egyház és a keresztény emberek dilemmája volt, nagy tévedésbe esnénk. Igaz, akkor gyakran hallhattak a lelkészek ilyen mondatokat: nem járhatok templomba, nem mehet a gyerek hittanra, nem engedhetem konfirmálni, nem esküdhetünk templomban, mert akkor a fizetésemelésnél hátrányt szenvedek. Ma talán fondorlatosabb a helyzetünk, az alapkérdés mégis ugyanaz. Remélem, igen, remélem, hogy sokan magukra ismernek, amikor gyakran ismétlődő keserű tapasztalataimat így összegzem: milyen világ az, ahol az erkölcs, a tisztesség, az üzleti becsület, mivel nem biztosítanak kellő profitot, semmit sem érnek. Senki ne higgye, hogy Isten rendjét, akaratát büntetlenül meg lehet szegni! Isten malmai - ha olykor túl lassúnak tűnnek is - őrölnek. Jaj annak, aki azt hiszi, hogy csak kenyérrel és csak a piacról él az ember! Az ördög támadásai vallásos életünket sem kímélik. Ilyenkor mindennapi életfolytatásunk egészen mást mutat, mint kegyeskedő szavaink. Az adok-kapok logikája határozza meg vallásoskodásunkat, és imádságaink, templomozásunk (ha van még egyáltalán), adakozásunk mögött sokszor nem is leplezetten ott van az alantas, számító gondolat: majd csak visszafizeti, meghálálja nekünk ezt az Isten! Mintha életünket, anyagi javainkat, mindenünket, amink csak van, nem tőle kaptuk volna! Bizony istenkísértés az ilyen vallásosság, s akkor nekünk is szól a kemény beszéd: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között (Róm 2,23b). Az Isten Fiát is félre akarta vezetni az ördög, amikor azzal hitegette, ha őt imádja, neki adja a világuralmat. A hatalom kísértése sokaknak lett és lesz csapdává: Mindegy, hogyan és milyen áron, de fel kell jutni a csúcsra! Meg kell szerezni a hatalmat, mert uralkodni jó! Családot terrorizáló férfiak és asszonyok, munkatársaikat sanyargató főnökök, kis és nagy közösséget uralmuk alá hajtani akaró önjelölt népvezérek mind egy fából vannak faragva. Aki nem Istent akarja szolgálni a rábízottak javának munkálásával is, nemcsak „alattvalóit” teszi boldogtalanná, de eladja a lelkét is - az ördögnek. Kedves Olvasó! Nem kellene ennek így lennie, hiszen megjelent az Isten Fia, hogy lerontsa az ördög munkáit - bennünk is. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
