Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-02 / 31. szám
2 -m 2009. augusztus 2. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy szeretsz bennünket, s szeretetből tartottál meg erre a mai napra is. Köszönjük az igét, amellyel táplálsz. Hálával áldunk mindazokért a csodákért, amelyekkel mind ez ideig kísértél, s amelyekkel jelét adtad határtalan szeretetednek. Kérjük, Urunk, Lelkedet, hadd fedezzük fel megmentő kezedet nehéz időkben is! Világokat tanácstalanságba taszító események között is biztos menedékünk légy, Urunk! Istenünk! Erősíts mindnyájunkat, hogy a hallgatott ige ki ne hulljon szívünkből! Szentlelked munkálkodjon, hogy abból megerősödött bizonyosság, hűséges szolgálatra lendítő erő szülessen bennünk! Különösen is kérjük ezt azokra a szeretteinkre, testvéreinkre gondolva, akik fájdalomban, betegségben vagy gyászban élik a mostani napokat. Akiket kikért a sátán, hogy megrostáljon! A próbatétel ideje is hadd legyen megerősödésükre! így könyörgünk gyülekezetünkért. Add a megerősödés, megújulás lelkét ma is! Ne engedd, hogy a téged tagadó világ csábításai, kísértései megfoganjanak szívünkben! Segíts, hogy mindig minden helyzetben ahhoz ragaszkodjunk, amit te elénk adtál igédben, amit Krisztusban megérthettünk! De ha elbukunk is emberi akarnokságunk miatt, irgalmasan ragadj magadhoz újra! Urunk, segítségedért könyörgünk, mert a magunk emberi bölcsességével nem tudtunk és nem tudunk jó bizonyságtevőid lenni. Bocsásd meg tévedéseinket, türelmetlenségünket. Urunk, vigyázz egyházadra: az egész kereszténységért könyörgünk, s benne a Magyarországi Evangélikus Egyházért is. Adj naponkénti megújulást egyházadnak: naponkénti boldog hozzád találást! Hadd erősödjön meg mindennap bennünk az örök élet ajándéka, bizonyossága, amelyért Krisztus a vérét adta! Add, Urunk, hogy népedre a Krisztus vérében szabadultak kitörő öröme legyen jellemző, és ne az elkeseredés, kiábrándultság, beletörődés és kétely. Urunk, könyörgünk nemzetünkért is. Te tudsz megtérést adni ennek a népnek. Ne hagyd, hogy teljesen elfelejtse Istenét! Sőt áradjon a te Lelked, hogy népünk egésze hitre ébredjen, megújuljon lelkében. Küldj el bennünket, gyermekeidet népünk közé, hogy a tiszta evangélium hirdetésével és hiteles, Krisztust követő élettel hívogassuk magyar véreinket a te mennyei országodba. Könyörgünk a világért! Urunk, te tudod átformálni a kőszíveket. Ahogyan minket életre hívtál, úgy cselekedő ezt azokkal is, akik ma talán még üldözik az evangéliumot! Te vagy az élet Istene, Urunk! Te Krisztusban értelmessé tetted földi pályánkat: örök életre szóló megérkezést adtál azoknak, akik hallgatnak hívó hangodra. Áradjon Lelked mindannyiunkra, és segíts, hogy gyermekeidként mennyei polgárjogunk teljes örömében éljünk! Ámen. MiÉlito telit Honlap: vvww.evanKelikus.hu www.myluther.hu SZENTHÁROMSÁG UTÁN 8. VASÁRNAP - 1JN 5,1-3 A kaktusz megölelésének művészete Friedrich Nietzsche, az istentagadó filozófus egyszer állítólag úgy nyilatkozott a kereszténységről, hogy „megváltottabbnak kellene kinézniük a keresztényeknek, ha azt akarják, hogy higgyek Megváltójukban” Félő, hogy ebben igaza is volt. Hol van a hitünk? Hol látszik meg az életünkben, hogy Jézus Krisztus a Megváltónk? Minden ellene szól. Azok a keresztények, akik akkor olvasták János apostol levelét, azt érezték, hogy a körülöttük élő világ legyőzi a hitüket, kikezdi a szeretetüket. Megromlott az erkölcs, a nemes római polgárok züllöttségben, tivornyázásban, házasságtörésben éltek, korruptak voltak, mások kárára gyarapították vagyonukat. Családtagok gyilkolták egymást, és nem lehetett bízni az igazságszolgáltatásban. Ebben a társadalmi, erkölcsi romlottságban próbálták élni a keresztények a maguk istenfélő, tiszta erkölcsű életét. Sokan kétségbeestek, és kételkedni kezdtek, hogy lehet-e ilyen körülmények között Jézus Krisztus tanítása szerint élni. Meg lehet-e tartani Isten parancsolatait, lehet-e szeretni azokat is, akik visszaélnek a szeretettel? Hol van Krisztus győzelme? Elég világos az áthallás az akkori világ és mai világunk között. Akkor is egy liberális társadalom, ma is egy liberális társadalom adja azt a környezetet, amelyben a keresztények élnek. És nehéz kereszténynek lenni egy olyan világban, amelyik a bűnt erénynek, a hazugságot igazságnak, a természetellenest jognak, a lopást üzleti sikernek, az erkölcstelenséget szabadságnak nevezi. Jézus szeretett tanítványa, az akkor már öreg, sokat látott és tapasztalt, bölcs János a legfontosabbra mutat rá: A keresztény ember ismertetőjele a Jézus Krisztusba vetett hit. Személyes Krisztus-hit nélkül nem lehet szó igazi kereszténységről, és ezt sokszor hangoztatja János apostol. De nagyon komolyanmeg kell tanulnunk tőle azt is, hogy hit és szeretet a keresztény élet két összetartozó és egymástól el nem választható oldala, a kettő együtt mutatja, hogyan állunk Istennel. Az Isten iránti szeretet jelei, az igeolvasás, az imádság, a templomba járás hozzátartozik a keresztény ember életéhez, mert az Istennel való közösség, a hit az ige hallgatásából születik. De mi van a szeretetünkkel? Mit tapasztalnak rajtunk családtagjaink, szomszédaink, ismerőseink, azok az emberek, akikkel összehoz bennünket az élet az utcán vagy bárhol? Nem emberek előtt vizsgázunk szeretetből, hanem Isten és önmagunk előtt. A szeretet mérlegének nyelve érzékenyebben és pontosabban jelzi, mutatja az Istentől való távolodásunkat, mint a hit. A keresztényeknek azért lehet szeretni, mert őket is szereti Isten. Nem magukból kell szeretetet fakasztaniuk egymás és mások iránt, hanem Isten szeretetét adhatják tovább. Ezt a szeretetet azonban nem lehet kettéosztani Istenre irányuló szeretetre és az emberekre irányuló szeretetre. Jézus sem választotta ketté. Amikor megkérdezik tőle, hogy melyik a legfőbb parancsolat, akkor egyszerre mondja, egymástól elválaszthatatlanul: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből, és szeresd felebarátodat, mint magadat. Nem lehet szeretni Istent és nem szeretni az embereket. János apostol azt írja: ha valaki azt mondja, hogy szeretem az Istent, de a testvérét gyűlöli, az hazug. Soren Kierkegaard dán filozófus írja egyik könyvében: „Ahogyan a csendes tó alapja mélyen van a forrásban, amelyet szem nem láthat, akképpen az emberi szeretetnek még mélyebb az alapja az Isten szeretetében.” Amit mi a felszínen az emberi szeretet megnyilvánulásaiban látunk, annak a legmélyebb alapja és forrása Isten szeretetében van. És ha nem látunk a felszínen semmit, akkor az azt jelenti, hogy a mélyben sincs semmi. Ebből János számára azonnal következik, hogy ha a nehéz körülmények kikezdik kereszténységünket, akkor a megoldás az, hogy jobban kell szeretnünk Istent. És mert mi nem szerethetjük őt közvetlenül, ezért szeretetünkkel embertársaink felé kell fordulnunk. Azok felé, akiket nehéz szeretni. Nézzük meg, hogy kiket szeretett Jézus! Olyan embereket, akik őt félreismerték, igaztalanul vádolták, kigúnyolták, áskálódtak ellene, hazugságot terjesztettek róla, elárulták, megverték, keresztre feszítették. Ő tanította: Könnyű azokat szeretni, akik minket szeretnek. Azokat szeressétek, akik ellenségeitek, akik gyűlölnek titeket. így lesztek mennyei Atyátok gyermekei. Ő az volt, Atyjának gyermeke, az egyszülött Fiú, és élte a szeretetet. Ha megismertük az ő szeretetét, ne-A VASÁRNAP IGÉJE künk is azok felé kell szeretetet adni, akik kibírhatatlan, ellenszenves, nehéz alakok. Ott vannak a környezetünkben. Egy serdülők nevelésével foglalkozó keresztény könyv címe: A kaktusz megölelésének művészete. Isten pontosan ezt teszi velünk. Nekünk is vállalni kell, hogy megöleljük a magunk kaktuszait. Nem válogathatunk, hogy kit szeretünk és kit nem. Nem tehetünk úgy, mint egy rajzfilmszereplő. Első kép: nagyot nyújtózik, milyen szép nap van ma, úgy szeretem az egész világot. Második kép: megfordul, és ott látja a családtagjait, ismerőseit. Harmadik kép: morcos arcot vág, és azt mondja: de gyűlölöm az embereket. A mi szeretetünknek is legyen arca: most egy pillanatra hagyjuk abba az olvasást, csukjuk be a szemünket, és engedjük, hogy Isten elénk hozza annak az arcát, akinek ma megtapasztalhatóan megmutatjuk majd a szeretetünket, azután imádkozzunk, hogy adjon ehhez nekünk Isten erőt és ötletet. ■ Balicza Iván Imádkozzunk! „Uram, hallgasson el bennem mindaz, amit nem te mondasz. Álljon meg bennem az, amit nem te mozgatsz. Foglald el azt a helyet, amelyet én foglalok el, és tedd meg bennem és általam azt, ami neked tetszik. Add, hogy az »Én«-em eltűnjön, és te legyél minden mindenben. Vezessél ki engem önmagambái és mindenből, ami az enyém, és vezess engem magadba, Istenem..’.’ (Gerhardt Tersteegen) EGY DALLAM - KÉT VERS CANTATE Krisztus, Atya Istennek Egyetlenegy Fia Jöjj, áldott nagy Királyunk ► Mai cikkünkben egy olyan értékes, a reformáció első korszakából származó vízkereszti énekkel ismerkedhetnek meg olvasóink, amely most végre bekerülhet a magyar evangélikusok tudatába is. Bár - mint a fordítás adataiból kiderül - az Új zengedező mennyei kar, a 18. század legjelentősebb énekeskönyve már tartalmazta a verset, utána feledésbe merült. A Krisztus, Atya Istennek Egyetlenegy Fia (GyLK 810) 1524-ben Johann Walter énekeskönyvében jelent meg. Szövege - a korban szokatlan módon - egy fiatal nőtől származik; Elisabeth Cruciger (született von Meseritz) Luther egyik tanítványának és barátjának, Caspar Crucigernek volt a felesége. Az ének két részre oszlik. Az első két versszak az üdvösségtörténetet mondja el, ahogy az Jézus Krisztus művében megvalósult. Krisztus személyének eredete az Atya szíve. A bibliai gondolkodáshoz kapcsolódva az óegyházi és monasztikus teológiában a szív az érzékelés, az akarás és gondolkodás központja („Jött kincséből szívének”). Krisztus hajnalcsillaggal való azonosítása egyrészt a csillag különleges fényére utal, másrészt arra, hogy megjelenése új időt jelez („Időknek végére”). A két strófa fogalmazásmódja hitvallásszérűén tömör. A 3. versszak új gondolatsort vezet be: közösségi imádságot Krisztushoz. A nyelv gördülékenyebbé válik, bővülő mondatok követik egymást. Érdemes figyelni a kérések sorrendjére és belső összefüggéseire: első a szeretetben és a Krisztus ismeretében való növekedés (a „nevelj” szó ilyen értelemben szerepel). Ezt követi a hitben és Krisztus szolgálatában való megmaradás. A 4. strófa Krisztust mint mindeneknek teremtőjét szólítja meg - teljesen az óegyházi himnuszok értelmében (lásd EÉ 358: Krisztus, menny, föld alkotója). Az 5. vers emlékezés a keresztségre, Róm 6,1-4 alapján. Szinte a pietizmus későbbi nyelvét előlegezi a fordulat: „ölj meg - támassz föl” Ezek a gondolatok jól felépített Bar-formájú strófában - 7,6,7,6,7,7,6 - öltenek testet (Luther is igen kedvelte ezt a formát, de neki minden sora eggyel több szótagból állt). Az ének dallama világos rokonságot mutat egy, a Lochamer Liederbuchban (15. század közepe) megjelent világi dallal, amely érdekes módon nyolcsoros. Nem tudjuk, ki írta, és ki dolgozta át a dallamot, de ez $ ~----------" *----d---------1-------------------Krisz-tus, A-tya Is-ten-nek E - gyet-len - egy Fi - a, lőtt kin-csé-ből szí-vé - nek, Mi - ként meg van ír - va: Ő a haj - na - li csil - lag, Mely fé - nyes -$ ség - gel vil - log, S nap - nál szeb - ben ra - gyog. 2. Miértünk emberré lett Időknek végére, Hogy el ne vesszünk már itt Istennél örökre. A halált lerontotta, A mennyet megnyitotta, Éltünk visszaadta. 3. Nevelj ismeretedben És szeretetedben, Hogy maradjunk a hitben, És járjunk lélekben, Hogy amit tőled kaptunk, Már itt megkóstolhassuk, Szüntelen szomjazzuk! 4. Te menny s föld teremtője, Atyának ereje, Uralkodói örökké, Erődnek nincs vége. Fordítsd tehozzád szívünk, Igazgassad értelmünk, El ne tévelyedjünk! 5. Jóvoltodért te ölj meg, S támassz föl kegyesen, Az óembert te rontsd meg, Hogy az új élhessen! Boldogan itt a földön És mennyben majd örökkön Rólad elmélkedjünk! Eged Ilién diczminc. semmit nem von le az értékéből. Legfontosabb a forma zártsága és kiegyensúlyozottsága, amelyet többszörös ismétlésekkel ér el (a-b, a-b, c, a’-b). A dallam ritmikája attól válik élővé, hogy váltakoznak a nyugodtan lépő és táncosabb ritmusú sorok (a és c páros, a’ és b páratlan metrumé). Az ellentétekben gazdag ritmika ellenére a dallam nyugalmat sugároz, mely az F-dúr hangnemnek és a sorok többnyire lépegető dallamának köszönhető. A Stollen arányosan járja be az alaphang fölötti és alatti teret. Az Abgesang kétszer is érinti a csúcshangot, a kvintet, majd azonos sorral zárja le a versszakot. Található énekeskönyvünkben egy másik vers is erre a dallamra: Jöjj, áldott nagy Királyunk (GyLK 803); ennek szerzője valójában Csorba István (a kötetben tévedésből Rezessy László neve áll). Ez a szöveg először a Karéne kés könyv I. kötetében jelent meg (34. szám) egy K. Othmayr-biciniumra alkalmazva. Bár adventi ének, mondanivalója nyár közepén is aktuális. „Jöjj, áldott nagy Királyunk, / Szívünk csak téged vár. / Újítsd meg szent egyházad, / A gonoszt űzd el már! / Add igéd tiszta fényét, / Gyújtsd fel szívünk reményét: / Ó, Jézus, jöjj hozzánk! //Ha elcsügged a lelkünk, / Te adsz reménységet, / Ha megfárad a testünk, / Elnyerjük erődet! / Megváltónk, arra kérünk: / Védjed, óvjad az éltünk! / Ó, Jézus, jöjj hozzánk!” ■ Ecsedi Zsuzsa S súgj; feli
