Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-26 / 30. szám
8 ■m 2009. július 26. PANORÁMA Evangélikus Élet A keresztes hadak 910 éve foglalták el Jeruzsálemet Közép-európai „Méltó és igazságos ítélete volt az Úrnak, hogy ezt a helyet, mely oly sokat szenvedett istenkáromlásuktól, a hitetlenek vérével töltötte meg. Most, hogy a várost bevettük, a zarándokok minden korábbi fáradozása és nélkülözése felesdésbe merült, ahogy a Szent Sírnál imádkoztak, és az Urat éltették” — írta a szemtanú kilencszáztíz éve, 1099. július 15-én. E napon foglalták vissza az első keresztes hadjárat lovagjai Jeruzsálemet, a kereszténység szülővárosát a muzulmánoktól. II. Orbán pápa 1095-ben hirdetett keresztes hadjáratot, hogy visszaszerezzék a muszlimoktól a Szent Sírt, és hogy segítséget nyújtsanak a szeldzsuk törököktől fenyegetett Bizánci Birodalomnak. A hadjárat a birtok nélküli nemesség számára is jó lehetőségnek kínálkozott új földek szerzésére, így Európa-szerte özönlöttek a zászló alá az önkéntesek. Az indulást 1096-ra tűzték ki, mivel azonban IV. Henrik német-római császár és I. Fülöp francia király is egyházi átok alatt állott, a vezetést Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai hercegre bízták. A harmincezer gyalogosból és ötezer lovasból álló négy hadtest mellett számtalan kisebb, szervezetlen csapat, valamint kalandorok és vallási fanatikusok is útra keltek. A keresztesek első haditette Nikaia bevétele volt 1097 júniusában. Az előrenyomulás a forró anatóliai hegyvidéken egyre nehezebbé vált, csak októberben érkeztek meg Antiókhia alá, s 1098 júniusában vették be. A harcok és nélkülözések miatt mintegy felére csökkent sereg 1099. június 7-én vert tábort Jeruzsálem falai alatt. Hetek óta tart a „sabbatháború” Jeruzsálemben. Ultraortodox zsidók százai tiltakoznak az ellen, hogy a város polgármestere engedélyezte egy parkoló nyitva tartását az óváros közelében a zsidók szent napján, a sabbat idején. A tiltakozók megpróbálták áttörni a parkoló köré vont rendőrkordonokat, és időnként kövekkel dobálták meg a rendfenntartókat Jeruzsálem több szektorában - közölte a város rendőrségének szóvivője, Smuel Ben-Rubi. Több tucat tüntetőnek sikerült eljutnia a parkolóhoz, ahol az egyik tiltakozó egy belépésre váró busz kerekei elé vetette magát. A rendőrök kirángatták a jármű alól, és kihallgatásra előállították. Más tiltakozók az egyik közeli utcában leültek vagy lefeküdtek az útra, hogy megakadályozzák az autók bejutását a parkolóba. A rendőrök - a tévéfelvételek tanúsága szerint - kezüknél, lábuknál vagy gallérjuknál fogva vonszolták el őket az út közepéről. A tiltakozás átterjedt a parkoló környékén lévő egyik ortodox negyedre, ahol lovas rendőrök szorítottál« vissza a több tucat feldühödött hívőt. A rendőrség szerint a tüntetéseken senki sem sérült meg. A sabbat péntek napnyugtától Az egy hónapos ostrom során a támadók legalább annyit szenvedtek, mint a védők, mivel igen kevés élelmet tudtak szerezni, a kutak vizét pedig a védők megmérgezték. Végül a hajóik fájából épített ostromtornyokról sikerült a falakra feljutniuk, s belülről kinyitni a kapukat. A kor szokásainak megfelelően a keresztesek a polgári lakosság nagy részét is kardélre hányták, a többit elűzték, a várost kifosztották. Ezután a sereg zöme hazatért, az ott maradók Bouillon Gottfriedet választották meg „a Szent Sír őrzőjének” (a herceg a királyi címet nem vette fel, mert nem akart aranykoronát viselni ott, ahol egykor Krisztust tövisekkel koronázták meg). Bátyja, Baldvin már nem volt ilyen szerény: Gottfried uoo-ban bekövetkezett halála után Jeruzsálem királya lett, majd a Szentföldön további apró keresztény királyságok alakultak. A mohamedánok 1144-ben foglalták vissza az első várost, Edesszát, III. Jenő pápa ekkor hirdette meg a második keresztes háborút. Ezt továbbiak követték a 13. század végéig, egyre kisebb eredménnyel. 1187-ben elesett Jeruzsálem, az ezután indult harmadik keresztes hadjárat már csak annyit ért el, hogy lehetővé tette ide a zarándokutakat. A negyedik hadjáratban a keresztesek Jeruzsálem helyett 1204-ben Konstantinápolyt foglalták el és fosztották ki, létrehozva a Latin Császárságot. Ezután már nem voltak lényeges változások a Közel-Keleten, bár még négy nagy hadjárat indult, az 1217-est II. Endre magyar király, az utolsót 1270-ben IX. (Szent) Lajos francia király vezette. szombat estig tart. Ez a pihenés napja, amikor a szigorú vallási hagyomány alapján tilos dolgozni, pénzt és energiát használni, ezért autóval sem lehet közlekedni. Az ortodoxokra tekintettel Jeruzsálem zsidók lakta részén a sabbat idején az üzletek túlnyomó többsége zárva tart. Nir Bárkát, a város laikus polgármestere azonban felborította a status quót, amikor hozzájárult, hogy a parkoló szombaton is nyitva tartson. Az óváros a turisták kedvelt úti célja, és a polgármester ezzel is enyhíteni akart az ottani forgalmi dugókon. Az ortodoxok viszont szentségtörésnek tartják az intézkedést, mert szerintük ez ösztönzi az üzletek nyitva tartását és az autós közlekedést a szent pihenőnapon. Ben-Rubi rendőrségi szóvivő szerint napfelkelte előtt is volt csetepaté ortodoxok és világiak között a város egyik ultraortodox negyedében. Két vallásos zsidót megkéseltek, egy másikat összevertek. Mindhárman kórházba kerültek, de egyikük sebesülése sem súlyos. Az incidens körülményeit csak a sabbat befejeződése után lehet tisztázni, mert a sérültek addig nem tesznek vallomást. A támadók elmenekültek a helyszínről, és az ügyben senkit sem vettek őrizetbe. M MTI ■ Szabó B. András Nyár folyamán idegen tájon barangolva sokan kifejezetten jó érzéssel lépünk be egy-egy protestáns templomba, épületbe, rendezvényre. Otthonosság és vendégség érdekes ötvözete az az érzés, amely magával ragadhat. Létezik Közép-Európában egy szellemi-lelki alapbeállítódás, amelyet a reformáció egyházai alakítottak ki és határoznak meg évszázadok óta. Földrajzilag, kulturálisan és teológiailag is körülhatárolható ez a beállítódás. Nemcsak konfirmációs káték mondatfordulatai vagy korálok dallamai, nemcsak lelkészdinasztiák megyéket átszövő bonyolult családi kapcsolatai határozzák meg. Sokkal inkább egy érzés, amely akkor támad, ha belépünk egy viszonylag világos, nem túldíszített és még üresen is érezhetően az ott ülő közösségre formált protestáns templomba. Akit itt a templomban használt nyelvtől, építészeti stílustól és építési kortól függetlenül egyértelmű otthonosságérzet ragad magával, az tudja, mire gondolok. Ha valaki számára az istentiszteletből a prédikáció a szellemi kihívást, a korálelőjáték az esztétikai élményt, az úrvacsora íze pedig a transzcendenciát közvetíti, akkor az illető nagy valószínűséggel Közép-Európa protestáns polgára. Évszázadok reformátori szellemiségén csiszolódott Isten-, ember- és világképe, melyet a kritikai gondolkodás, a személyes felelősség, a hit szabadsága és az ember értéke határoz meg. A hierarchiával szemben eredendően szkeptikus, nehéz, időigényes demokratikus egyeztetéseken edződött türelmű. Az újjal általában gyorsan megbarátkozik. Aligha éli ma virágkorát ez a kultúra. Úgy tűnik, a 20. század totalitárius rendszerei után a 21. század is inkább a leegyszerűsítő tömegmegoldásoknak kedvez. A reformáció megindulásának ötszázadik évfordulójára készülve a magyarországi evangélikus stratégia tervezése folyamatban van. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az elmúlt félévben szeminárium keretében folyt a stratégiatervezet értékelése és átgondolása. Úgy vélem, érdemes ezt a tervező folyamatot megragadni az evangélikusság mögött álló identitás átgondolására. A jövő felé tekintve nem szabad ezt a közép-európai protestáns identitást elfelejteni. Alapvető teológiai, kulturális és magatartási értékei vannak, amelyek forrásai lehetnek egy stratégiának is. Négy tendenciát szeretnék kiemelni, amely stratégiai veszélyt jelent a mai közép-európai protestáns identitásra. Ezek a demagógia, a rajongás, a nacionalizmus és a kötetlen kötődés. Demagógia Ha a tömegkultúra számai döntenek, és csak az egyszerű, figyelemfelkeltő üzenet megy át a közgondolkodásba, nehéz idők járnak a komplex magyarázatokra. A protestantizmus magyarázatai pedig összetettek. Értékes fogalmak lejáratódnak és kiürülnek a demagóg használattól. Ez minden nyelvi rétegre igaz, így a vallási, teológiai nyelvre is. Számos teológiai fogalom megüresedett, de elkényelmesedésből vagy bátortalanságból hiányzik az új szavak vagy a megfelelő magyarázatok létrehozása és kommunikálása. Könnyebb és biztosabb egy elfáradt egyházias nyelv használata, még annak vállalásával is, hogy ez érthetetlen a társadalom szekularizálódott és általános műveltségében átalakuló vagy süllyedő rétegei számára. A komoly teológiai véleményalkotás és tartalomközvetítés helyén a közbeszéd ezerszer hallott közhelyei szólnak szószékekről. Az önálló keresztény identitáson alapuló megszólalás energiáját és kockázatát kerülendő a máshonnan jól ismert sommás kijelentések, vélemények templomi újracsomagolása történik. Ez a szellemi vákuum teret ad a kereszténységtől idegen eszméknek. Szavazatmaximáló politikai taktikák áldozataként szétszakadt a magyar társadalom, és a politikai szekértáborokhoz való tartozás első számú identitáselemmé vált keresztény emberek számára is. Valamennyi középeurópai posztszocialista társadalom felélte idegi tartalékait. Az emberek évtizedek óta élnek bizonytalanságban, és a rájuk szabadult vadkapitalizmus az eredeti felhalmozás darwini harcában ellenfelekké tette a társadalom tagjait. A jelenlegi gazdasági válság és a magyar gazdaság ezredforduló óta tartó pozícióvesztése a régióban tovább élezte a társadalmi konfliktusokat, ennek legújabb feszültséghullámai naponta tapasztalhatók és egyre inkább etnikai színezetet vesznek fel. A leszakadó roma népesség helyzete kulcskérdés lett. A türelemvesztés és a heves indulatok nem uralkodhatnak el. A problémákra a legnyomorultabb történelmi idők ordas jelmezeibe bújt felvonulások sem fognak megoldást hozni. A szükséges társadalmi átalakulások végiggondolása helyett a paternalista állam ideájába menekülés vagy a doktriner neoliberalizmus ugyancsak nem vezet keresztények számára elfogadható megoldáshoz. A protestáns identitás részét képező társadalmi felelősségvállalás alternatív megszólalást tesz lehetővé és szükségessé. Felelős evangélikus megnyilvánulás volt a Deák téri templomban tartott figyelemfelkeltő alkalom (csendes megemlékezés, evangélikusok az erőszak ellen 2009. március 3-án), és felelős evangélikus megnyilvánulás az utóbbi években aktívabbá váló cigánymisszió munkája is. A társadalmi jövőt alakító felelős dialógus helyszíne lehet az egyház. Ez nem a hit átpolitizálását jelenti, hanem a társadalmi példák komolyan vételét. Gazdag tapasztalatból meríthetünk Közép-Európában, a német Kirchentag mozgalom hatvan éve kiemelkedő társadalmi vitafórumként működik, de példának tekinthetjük a kisebb osztrák evangélikus egyház bécsi akadémiáját is, amely számos meghatározó megbeszélésnek volt helyszíne az elmúlt évtizedekben. Messzebbre tekintve a történelemben kiemelkedő példák az i848-49-es forradalmak és a kialakuló polgári demokráciák szülőhelyei, a frankfurti Pál-templom vagy a debreceni református kollégium és a Nagytemplom. Nacionalizmus A második veszély a nacionalizmus valláspótló szerepe. A Kárpát-medence az európai protestantizmus perifériáján helyezkedik el. A kontinens vallási térképét nézve legkeletebbre az ortodox világ határán, Erdélyben találunk számottevő létszámban protestánsokat. Délnyugatra a kizárólag római katolikus világ helyezkedik el. Identitásőrző, nehéz történeti küzdelem és szerencsés nagyhatalmi egyensúly eredménye, hogy egyáltalán létezik ez a jelentős protestáns kisebbség Európa közepén. A hazai evangélikusságnak ezen belül különös adottsága, hogy három különböző nemzetben is gyökeret vert. Az evangélikusságuk összeköt németeket, szlovákokat és magyarokat. A közép-európai evangélikus identitás vallási identitás, mely nemzeteket összekapcsoló hittradícióból és hitéletből gyökerezik. Teljesen otthon érezheti magát a magyar evangélikus hívő egy erdélyi szász erődtemplomban vagy egy szlovák artikuláris fatemplomban a Tátra lábánál. Mára szegényebbé tett a nemzeti olló, amellyel végül si-M MTI „Sabbatháború” prolongálva
