Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-26 / 30. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. július 26. 9 protestáns identitás Jegyzetlapok (Napló, 2009) került feldarabolni ezt a történelmi szövetet. A nacionalizmus olyan bálvány, mely Közép-Európát évszázadok óta folyamatosan teszi tönkre. Egy olyan egyház, mint a magyarországi evangélikus, kulturális tradíciójának legértékesebb kincse a sokszínű hármas nemzeti identitása. Van valami, ami összeköt, és fontosabb, mint a nyelv, ami elválaszt. Érdemes pozsonyi, soproni, békési történeteket hallgatni, olvasni erről. Nem érdemes kizárólagos nemzeti igényeket építeni evangélikus alapokon. Sem magyart, sem szlovákot, sem németet. A valóságban sohasem volt nagy nemzeti álmokat felesleges gyerekeink osztálytermeibe és saját fejünkbe elhelyezni. Közép-Európa multikulturális jellegét nemzeti kizárólagosságigényekkel helyettesíteni - akár a múlt fölött siránkozva, akár a jelenben tevékenykedve - semmi jóra nem vezet. A történelmet átírni saját múltunk ellopása. A posztszekuláris korban a vallási identitás egyre kevésbé alkalmas arra, hogy nemzeteket kössön össze Közép-Európában. A hit megélése túl komoly elköteleződés sokaknak. Könnyen emészthető nemzeti mítoszok mára a valláspótlék szerepét töltik be az önértékelésüket vesztett közép-európaiak között. Van, ahol népegyházi vallásos nacionalizmusként, szekularizáltabb társadalmakban pedig új pogányságként jelennek meg Észtországtól a Balkán ortodox egyházaiig. Egy protestáns közép-európai identitás, de egy katolikus, ortodox vagy zsidó sem lehet a nacionalizmus túsza. Sőt éppen a másik helyzetébe való beleérzés és a dialógus forrása kell, hogy legyen. Rajongás A harmadik kihívás a protestáns identitás számára a rajongás kísértése, amely végigkísér minket a reformáció óta. Az ezredfordulóra világjelenség lett a vallási radikalizmus megerősödése. A keresztény karizmatikus mozgalmak, a kisegyházak térnyerése a nagy egyházakon belül is zajlik. A rajongás teológiai állításait egyfajta teológiai neokonzervativizmus jellemzi, melyet a kortárs populáris kultúra formavilágában jelenít meg, és így újként ad elő. Egyszerűsítő válaszai a népszerű formákban megjelenítve a legkönnyebben befogadhatok. A protestantizmus formailag csak helyenként képes olyan minőségi alternatívát felmutatni, amely a tartalmat is képes átadni. Az egészséges vitalitás és a lelkesedés a keresztény egzisztenciában nem agymosással jön létre, és nem a személyiség megszűnését eredményezi, hanem az Isten által elfogadott, a maga teljességében megélt saját személyiség kiteljesedését. Folyamatos kudarcélményt jelenthet csak számokon tájékozódni, elveszni a számokban. Egy átalakuló népegyházi statisztika számai nem elegendőek a valódi folyamatok leírására. Rajongó sommás értékelések helyett („üres templomok”) érdemes a valósághoz közelebbi mutatókat figyelni és elemezni (ebből a szempontból például Szebik Imre friss statisztikája az evangélikus temetésekről elgondolkodtató a Lelkipásztor 2009/6. számában vagy tanulságos Sólyom Jenő felmérése a Déli Egyházkerület gyülekezeteinek ezredfordulós állapotáról). Ugyanakkor érthető az intézményesülő egyházzal szemben a megélt kegyesség és spiritualitás lelkesítő valóságának számonkérése. A protestáns egyházszervezet már alapjaiban is magával hozza a karizmatikus, spirituális élmények hiányának kockázatát. Ezen élmények pótlására olyan felekezetközi kegyességi mozgalmak alakulnak, melyek az azonos spiritualitást a felekezethatárokon keresztül gyakorolják. Kötetlen kötődés A negyedik szempont az egyházi kötődés átalakulása. A protestáns identitás teológiai gyökere a megigazulástan, kulturális gyökere pedig a reformáció egyházainak szellemisége. Mindkettő az önálló, egyéni tapasztalatra épül, és középpontjában az egyén szabadulásélménye áll. Ennek közösségi megélése és átadása mindig komoly erőfeszítést igényelt. Mára közben általános lett a teljes politikai és fogyasztói szabadság érzése. A sok irány között jellemző a saját meggyőződés összeállítása különböző elemekből, ideiglenesen. Az eklektikus ezredfordulós szellemi közegben a legfurcsább csoportosítások jelenhetnek meg, a keleti filozófiáktól az ősmagyar vallás restaurációjáig, keresztény köntösben. A tartós meghatározó elköteleződés egyre kevésbé jellemző. A fogyasztói pozícióban mindennek ára van, de minden választható. Az ingyen, kegyelemből, hit által teológiai tanítása más szabadságot ad. Ez a szabadság olyan fokú nagykorúságot követel meg, amely nehezen érhető el. Erkölcsi és szellemi következményként a kötődés lazulását látjuk. Kiskorúságot, ahhoz a kisgyerekéhez hasonló viszonyulást, aki mikor újabb érdekes játékot kap, a régit a gyerekszoba sarkában felejti. A protestáns egyházak feladata a nagykorúvá növekedés segítése. Az elköteleződés lazulása energiában, anyagi áldozatkészségben, időben és az odatartozás határozatlan vállalásában minden gyülekezetben megjelenik. Fontos kérdés azoknak a feladatoknak a megtalálása, amelyek olyan felelősséget adnak, amely segít az elköteleződés tisztázódásában és kifejlődésében. Az elköteleződésben óriási regionális különbségek vannak falu és nagyváros, tradicionálisan áldozatkész (például nógrádi) vagy az elmúlt században tömegesen szekuralizálódott (például viharsarki, pesti) evangélikusság között. Pozitív példák A protestáns identitás Közép-Európában a fenti kihívások mellett is örvendetesen jelen van sajátos színként. Két aktuális pozitív példa az identitásépítésre a Kirchentag evangélikus találkozó és az Európa több országában létező protestáns zarándokút. A Kirchentag már hatvan éve sokszínű, bátor és őszinte. Ilyen volt az idei, brémai találkozó is. Képes markáns protestáns - evangéliumi - tanúságot tenni. Olyan találkozó, mely kemény témákat is felvet, és a társadalom lelkiismereteként működik. Az éppen aktuális problémákat képes az evangélium szemüvegén keresztül tekinteni. Ennek forrása nemcsak az egyház, hanem tagjainak elkötelezettsége is. Sokszorosan a határon mozgó kezdeményezés ez a hivatalos és a civil, a népszerű és a mély, a bevett és a formabontó között. Nyáron egyfajta fesztiválprotestantizmusnak örülhetünk (készülve jövőre a szarvasi Szélrózsára), mely új formákkal, elevenebben képes megszólaltatni az evangélikus élményt (erről érdemes Kamarás Istvánnak a kőszegi Szélrózsáról írt gondolatait tanumányozni). A másik példa az osztrák evangélikus egyház zarándokúba, melyet Nyugat-Ausztriában hoztak létre annak az útvonalnak a nyomán, melyen az ellenreformáció idején a nyomtatott német Bibliákat csempészték Ausztriába a protestánsok. Végig lehet járni a festői tájon a falvakat, városokat, meg lehet ismerni a templomokat, gyülekezeteket. A legmodernebb wellness- és kultúrélményt élheti át, aki kerékpáron vagy túrabakancsban elindul. Színes könyv vezeti ezen az öko- és spirituális úton a zarándokot. Nem idegenbe, hanem a saját identitásba vezet ez az út. Egyszerre visszafelé az évszázados gyökereken és előre a jelenbe. A fesztiválprotestantizmus és az evangélikus zarándokélmény kivételes „nyári” hitélmény. A hétköznaphoz viszonyítva a feladat abban áll, hogy a mindennapi otthoni életbe, a gyülekezetbe, intézménybe, iskolába és családba érkezzen meg ez az élmény. Hogy sár ját mindennapi életünk helyszínein jó érzéssel jelen lehessünk. Illusztrációink az idei brémai Kirchentagon készültek. ■ Fenyvesi Félix Lajos Magyar nyelv. Édes anyanyelvem. Megállók egy percre, most, hogy az idős erdélyi asszony ízes beszédét hallgatom. Milyen nagyszerű, ez az egyetlen kincsem. Mindenem. Apám ritka panaszszava, pap testvérem Istent hívó mondata, az emberi fenség, Weöres Sándor örök költőüzenete. És a világ bánata is, mert a nem magyar emberek nem tudják, nem is sejtik, nem is fogják soha megismerni ezt a zengő költészetkatedrálist. Mindennapi kenyerem: magyar nyelv! Fájdalmam, boldogságom. „Százhúszezer magyar szóval mondhatom el - írja Márai -, hogy élek. Magyar nyelv, szerelmesem, ítélőbírám, kegyetlenségem. Élek benned, mint a sejt a vérben. Ha meghalok, utolsó pillanatban magyarul gondolom majd: De furcsa, éltem.” # * # Késő este. Egyre nyugtalanabbul olvasok. Mintha kifogytam volna az időből. Semmire nem marad esti csönd. Nyugodtabban kell olvasnom, végtelen türelemmel. A Biblia meghálálja; olykor megajándékoz egyegy csillagbetűs mondattal. Igazsággal. Jézus-üzenettel. Nem igaz, hogy sok a könyv, és rövid az élet. Kevés a fontos könyv, amely hozzánk szól, s ehhez éppen elég hosszú az életünk. * * * Ceruzasorok. Régi aláhúzás Márai naplójában (1950-52): „Nincs segítség, mert épp a kereszténység az, ami hiányzik életünkből. Minden rendszerből ez hiányzik. Nemcsak a bolsevizmusból, a szocializmusból és az amerikanizmusból: az Egyházból is!” =* * * Megtérések. Találkozás a lehajtó Istennel. Pál, Szent Ferenc és a többiek: a gályarabok vagy evangélikus pap testvérem. Soha nem tudták szavakkal elmondani a hétköznapi csodát. Mi „történt” velük? Botladozva, elesve már, valaki átkarolta őket az örök pillanatban. * * % Czine Mihály. Mondják, hortobágyi csikós volt az édesapja. Onnan hozta a népi írók, Móricz Zsigmond, a határon túli magyar irodalom szeretetét. Istenes, bibliás ember volt: a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. De igazi műfaja az előadás volt. A könyvet cenzúrázták, de az élő, a szépre hívó beszédet nem lehetett. Az egész széles Kárpát-medence volt a szószéke: ott prédikált szívekbe vésődött szavakkal. És a találkozók után énekelt, alighanem ő tudta a legtöbb magyar népdalt, s ha hajnal felé még talált virrasztó társakat, megtanította őket a legszebb változatra. Mindig tanuló vérbeli tanár volt, mondta igazát: nincs vége semminek, mert holnap mindent újra lehet kezdeni. Az életet, a versmondást. Minden Isten kegyelméről beszél, arról a láthatatlan erőről, amely megtartja nemzetünket! Ha élne, most lenne nyolcvanéves. És ahogyan régen, most is bátran elmondaná véleményét, biztató szavait. * * # Vacsora. Hangversenyről hazafelé nézem a téren az éjféli étteremsort. Gyertyafények, rakott asztalok mindenütt. Halk csevegés, de a legtöbb helyen evés és ivás. Férfiak-nők falják a hatalmas fatányérosokat: a disznót, a marhát, a ritka borjút, az illatozó szárnyasokat. Van, aki minden második falat után slukkot szív égő cigarettájából. Nem tudom, miért, de a hangosság mellett az is eszembe jutott, hogy a vacsorák mögött kegyetlenül lemészárolt állatok szenvedése is ott van. Mintha örökös szenvedés lenne minden élőnek mindennapi életünk. * # * Csíksomlyói búcsú. (Ismétlés.) Szakad az eső, hideg szél fúj, mégis ezrek és ezrek igyekeznek föl a szent hegyre. Mária hívása messzire elér: minden magyarhoz! És jönnek idősek és fiatalok, zászlókkal és táblákkal a meredek úton. Most, hogy régi, saját látogatásom jut eszembe, igazat adok a tanítónőnek: erről nem lehet szavakkal beszélni. Ezt itt meg kell tapasztalni. Ennyi ember együtt, magyarok a világ minden tájáról. Az egység az, ami a legfontosabb. Ezen kellene fáradoznunk. A nemzeti egységet megvalósítani. Reménykedni, hogy jó magyarnak lenni, és Isten megsegít bennünket. Megmaradni! Mennyi kis csoda. Az egyszerű emberek ajándéka - lélekben. Az idei ünnep kettős évfordulóhoz ért: ezeréves az Erdélyi Egyházmegye, nyolcszáz éves a ferences rend. Ritka pillanat az örömre és a kérésre. Közös imádságra. Tartsd meg, Uram, magyarjaid ősei hitében! * * * Hazatérés. Fogynak, egyre gyorsabban fogynak az évek. De már nem bánom. Közeleg a hazatérés napja. Az lesz az igazi ünnep majd, mikor eldobhatok mindent: karórát, féltett könyveket, műveltséget. Visszatérhetek szülőföldem szegényeihez, leülhetek egyszerű asztalukhoz. Együtt mondom velük vacsoránál az áldást, hallgatom szeretetük szívmeleg üzenetét. Ők az erősek, mégis halk, tiszta szavakkal hívnak a vonuló időben. HIRDETÉS Felvétel a Luther Otthon - Szakkollégiumba a 2009/2010-es tanévre A Luther Otthon - Szakkollégium felvételt hirdet budapesti felsőoktatási intézményben nappali tagozaton tanulmányokat folytató hallgatóknak a 2009/2010-es tanévtől. A jelentkezési laphoz mellékelni kell lelkészi ajánlást és kézzel írott önéletrajzot. Az írásbeli felvételi beérkezési határideje július 30., 23 óra 59 perc. A jelentkezési lapot elektronikusan az fb@lmszk.hu címen vagy postai úton a Luther Otthon — Szakkollégium, 1138 Budapest, Vizafogó u. 2-4. címen várjuk. A felvételi tábort - amelynek része a szóbeli felvételi - július 31. és augusztus 2. között rendezzük meg. Bővebb információ Sebestyén Attilától kapható az fb@lmszk.hu címen vagy a 20/824-3766-os telefonszámon. A felvételi lap letölthető a www.lmszk.hu honlapról.
